Ez a Csepeli Hírmondónak nem hír, de azt sem voltak hajlandók közölni, hogy augusztus 1-én a Szatmári utcában ketten agyonvertek egy férfit...A kritika nélküli győzelmi jelentések mellett ezekre már nem jutott hely

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  augusztus 12-én megjelent 16. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A megszokott témák, a kritika nélküli győzelmi jelentések: óvoda, iskola felújítások, napközis tábor, utca és járdaépítés, zenés programok, kirándulások, most is lap legfontosabb hírei között, kiemelt helyen szerepelnek.  Az, hogy valójában mi történik, mi folyik a kerületben az nem érdekes, nem borzolják vele a csepeli olvasók idegeit. Minek? Tájékozódjon az olvasó, ahogy tud.
Így, többek között, arról sem írtak, hogy augusztus 10-én akkumulátorraktár gyulladt ki Csepelen, a volt Csepel Művek területén, a Szines fém utcában, ahol egyébként pirotechnikai eszközöket is tároltak. Még az orbáni tévé is hírt adott róla: Kis híján felrobbant egy raktár pirotechnikai eszközökkel Csepelen. Miért kellett ezt pont a Csepeli Hírmondónak elhallgatni? Mi lett volna, ha a pirotechnikai raktári rész is kigyullad, s felrobbannak az ott tárolt eszközök?

Arról sem olvashattunk egy sort sem, hogy augusztus 1-én gyilkosság történt Csepelen, megöltek egy férfit a saját lakásában. 

Véleményünk a cikkekről:

A minap kártyavárat építettünk a gyerekkel, s habár nem szeretnék dicsekedni, de fogok: eljutottunk az ötödik emeletig. Büszkén néztük a nagy művet, tudniillik kártyavárunk előző verziói az első emeletig bírták, s hát olyankor sem az első emelettel volt baj, hanem az alapokkal.

Lélegzetünket visszafojtva rakosgattuk a lapokat, és a harmadik, negyedik, majd az ötödik emelet után meg voltunk döbbenve. Ezt mi csináltuk?

Akkor omlott össze. Pedig hozzá sem értünk. Mármint tényleg nem, csak félve csodáltuk.

A hétéves a hét évének minden fájdalmát beleadva elbődült:

Hamarabb utolérték őket mint a sánta kutyát

Kiderült! Nem lehetett másként. Tegnapi cikkünkben jeleztük: "Ma kiderül: újabb hazugsága miatt közöl-e helyreigazítást a Csepeli Hírmondó..." Megjelent a közpénzen kiadott fideszes szócső, és miként várható volt, helyreigazítást nem közölt erdősi Éva kérése alapján, de...

Talán valami különös figyelmet érdemlő dolog történt. A 32 ezer példányban terjesztett lap vezetői és a mögöttük álló fideszes kerületvezetők meghátráltak. Nyilván lázas konzultáció előzte meg a  mutatványt, amelynek a végén  adtak is meg nem is adtak helyreigazítást. Erdősi Évát nem tudták átverni, ő nem fogadta el. Ezzel együtt ilyen mosakodást a csepeli fideszes szócsőtől még nem lehetett olvasni eddig.

Máskor a CSH-nál heteket, hónapokat kell várni egy-egy ellenzéki reklamáció közlésére, de többnyire még akkor sem jelentettek meg semmit. Most, a CSH megjelenése napján, a mosakodás nemcsak a Vida István vezette Városkép kft weblapján jelent meg. A meghátráló mosakodást a helyi fideszes lakájmédia, a csepel.hu is átvette. Még a szokásos sikerjelentéseket, polgármesteri ömlengéseket is csak napokkal később szokták megjelentetni a csepel.hu-n. Most kétségbe esve loholtak, és feltették a szócsőre is a helyre kis igazítást.

Erdősi Éva erre a következőket reagálta a csepeli vagyok című közösségi oldalon:

A Nőkért Egyesület közölte: augusztus 26-án tüntetést szervez a Miskolci Törvényszék elé, ahol az áldozatnak, Orosz Bernadettnek becsületsértés miatt kell megjelennie. Bernadett azzal sértette meg az alezredes becsületét, hogy összevert arcát megmutatta a neten, és a posztjában segítséget kért volt élettársával szemben.

Emlékeznek még arra a miskolci nőre, akit az élettársa annyira összevert, hogy az üggyel foglalkozó nyomozó is azt mondta, ilyen brutalitással nővel szemben ő még nem találkozott?

Megértem, ha nem emlékeznek, hiszen a verés tavaly novemberben történt, akkor az áldozat a férfi sokadik támadása után véres, szétütött, szinte felismerhetetlen arcát a Facebookra is feltette, de hát, bár kétségnek, homálynak nyoma sem lehetett, a rendőrség némi kihallgatózás után a férfit, egy nyugalmazott katonai alezredest, elengedte, azóta pedig, nyilván megállás nélkül, szoros ügyészi felügyelet mellett nyomoz.

Hogy mit, azt titok fedi, pláne, hogy az erőszak helyszínén, egy bujáki szállodában szemtanúk is voltak, illetve

"Meguntam, hogy a Csepeli Hírmondó továbbra is valótlanságokat állítson rólam. Csatolom helyreigazítási kérelmem, röviden a következők megjelentetését kértem amit a következő számban közölniük kell, mert ha nem, akkor pert fogok indítani. Sérelemdíj megállapítását is kérni fogom, amit viszont a csepeliek javára fordítok. Ha így kell, akkor így lesz. Elég a sok hazugságból!..."

A korábbi előrejelzések szerint ma jelenik meg a Csepeli Hírmondó újabb száma. A több tízmillió forintnyi közpénzből írt, nyomtatott és 35 ezer példányban terjesztett fideszes szócső - bírósági vagy más döntés alapján - eddig már többször kényszerült arra, hogy hasábjain beismerje, írásba adja, amit az olvasói már régóta tudnak: hazudott.

A ma napvilágra kerülő számban ezt minden herce-hurca nélkül is megtehetik, ha önként és dalolva leközlik Erdősi Éva helyreigazítási kérelmét, amit még július 29-én postázott a szerkesztőségnek a CSH aznap megjelent számában közölt egyes hazug állítások miatt. Erdősi Éva minden cifrázás nélkül a Csepeli vagyok című közösségi oldalon - a hivatalos iratot is mellékelve - erről így számolt be:

Ennek a vasfüggönynek a lebontására az osztrák és a magyar külügyminiszternek  40 évet kellett várni. A Vas utcait most eresztik le. Azt kik és mikor fogják ledönteni?

Molinót tettek az épületre. Performanszszal tiltakoztak. Tüntettek és tüntetésre hívtak. Tánccal demonstráltak a parlament előtt. A már megtanult és még finomításra váró színházi eszközeiket is bevetve adták mindenki tudtára egyet nem értésüket egy nélkülük és tanáraik nélkül meghozott döntéssel. Nem törődtek a nemzedékükkel kapcsolatos sztereotípiákkal.

Pedig sok-sok szakértő beszélt már az ifjúság közélet iránti érdektelenségéről. Tengernyi utas ciccegett „ilyenek a mai fiatalok”-at. Mémek jelentek meg a három bölcs majom parafrázisaként a mobiltelefonozó fiatalokról. Ugyanazok, akik oly gyakran hangoztatják úton-útfélen az X, és Y generáció magába fordulását és önzőségét, most azt mondják: nem lehettek sunyi megalkuvók, lázadjatok. Persze, mennyivel egyszerűbb morális elvárásokat megfogalmazni velük szemben, mint a sajátjainkkal elszámolni. Milyen könnyű ellenállásra szólítani, és megpróbálni rávenni az egyetemistákat, hogy vívják meg helyettünk forradalmainkat.

A színművészetisek megpróbálják a lehetetlent:

"A többség  tudta, hogy ez a szolgálat nem az akarom, nem akarom kérdése; ezzel a szolgálattal tartozik hazájának, és népének minden egészséges ifjú! Azokat a vívmányokat, amit a magyar nép elért, nem csak óvni, továbbfejleszteni, hanem védeni, megőrizni is kell."

Horváth Gyula, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője néhány napja egy személyes, sorkatonai emlékét osztotta meg a közösségi oldalon a fenti fényképpel együtt. Csepel fideszes alpolgármestere, Ábel Attila - közelebbről meg nem határozott minőségében, de minősíthetetlen módon - kéretlenül gúnyolódott.

Elszomorító címmel Horváth Gyula a következőket válaszolta:

A közelmúltban feltettem egy képet arról a honvédségi alakulatról, amelyikben sorkatonaként magam is szolgáltam. Ábel Attila mindjárt meg is kommentálta, és nyilvánvalóvá tette, hogy a munkásőrséget, az ifjú gárdát és a párttagságot látta a képben. Ez az ami végtelenül elszomorított!

Azt még talán meg lehetne érteni, - mivel Ábel Attila bizonyára soha nem volt katona - ezért nem tudja, hogy mi az amiről beszél! Nem látja a dolgok lényegét, csak a másik lejáratása, a politikai haszonszerzés jár a fejében. Így alakult az élete, és lehet, hogy neki szerencséje volt! Azt azonban tudnia kéne, hogy a magyar ember, - életének kisebb-nagyobb szakaszában – katona is volt. A katonaság pedig eskü alatt végzett, többnyire fegyveres szolgálat, amivel minden férfinek élete egy részében hazája szolgálatára kell állnia! Ez nem kis nehézségekkel, áldozatokkal járt! Az eskü szövegében benne volt: „életem feláldozása árán is”!

"A Hongkongot eltipró Kína, vagy a belorusz szabadságért küzdők zsarnoka Lukasenka Orbán nagy barátja. Ő biztos tanul cinkosaitól. És mi mit tanulunk ellenfeleitől?"

A tegapi hétfőt sem nevezhetjük a demokrácia nagy napjának. Minszkben és Belorusszia több nagyvárosában rég nem látott brutalitással támadtak az örökös elnök, Lukasenka rendőrei azokra, akik szerint elcsalták a hétvégi elnökválasztást. A világsajtót azóta bejárták a képek, amint földön fekvő, magatehetetlen, vérző embereket vernek korunk KGB-sei.

Lukasenka úgy számol, simán megnyerte az elnökválasztást, ellenzéke szerint, csalás az egész. Az biztos, független és civil megfigyelőket gyakorlatilag nem engedtek a választások közelébe, s az évtizedek óta jól bedresszírozott állami apparátus tudta a dolgát. Mindegy mi az eredmény, akkor is Lukasenka nyert.

A tüntetőkre támadó kegyetlen erők ellenére a megmozdulások folytatódnak – nem tanulság nélkül való nekünk sem, ami ott történik.

Közben a világ másik felén, Hongkongban letartóztatták a legjelentősebb ellenzéki lap, az Apple Daily tulajdonosát és az újság vezetőit, majd megfenyegették őket, hogy akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphatnak. Majd több száz felfegyverzett rendőr kutatta át a szerkesztőséget. Nem is titkolva, hogy a céljuk a lapot készítők, és egyáltalán az ellenzéki gondolatokat közzétevők megfélemlítése. A lap újságírói honlapjukon azt írják, nem engednek a zsarnokságnak. „We shall fight” - Harcolni fogunk – idézik Churchill híres beszédét és csak reménykedni tudunk, hogy elérnek valamit a zsarnoksággal szemben.

Budapesten közben a maga mindennapi, már-már unalmas módján zakatol tovább a diktatúra jól olajozott gépezete. Először is a közpénzből, az Európai Unió félrenéző mosolya mellett, saját láb lesz.

Aztán, darálja föl a szabad sajtót, a független intézményeket, no és a felsőoktatást is az orbáni rezsim. Most a sakáloknak a Színművészetit adták oda marcangolás céljából, akik

Nem rég részletesen ismertettük azt a levelet, amelyet az orvosi rendelők előtti kényszerű, napszúrásveszélyes várakoztatások miatt - csepeliek panasza és egy gyors felmérés alapján - Erdősi Éva küldött el Borbély Lénárd polgármesternek és Szuhai Erikának, az  ügyben illetékes önkormányzati bizottsági elnökének. A levélben szó volt a kerületi ellátás egészét érintő kérdésekről is. Erdősi Éva ezeket a lakossági kérdéseket válogatás nélkül mellékelte a polgármesternek. Ezt tesszük most mi is, amikor ismertetjük a csepeliek véleményét. 

Erdősi Éva a következőket írta:

" Az Ön véleménye szerint mi a legnagyobb probléma a jelenlegi ellátásban?
81 válasz
A válaszokat javítás, változtatás nélkül közlöm.

Szervezetlenseg
Legfőképp az elérhetetlenség de amúgy minden.
A bizonytalanság, a tájékoztatás hiánya.
A türelmetlenség mindenki részéről. Az orvoshiány. Dupla körzeteket visz 1 orvos.
Hogy sehogy se lehet eléni a gyerek rendelőt, a dokik nincsenek bent, rengeteget kell várni,
ninc hová leülni, nincs árnyék ahova meghúzódhatna az ember.
Úgy baromság ahogy van. Álljanak vissza a régi rendszerre.
A várakozás

Hogy nem elérhető. Kórházba menni meg veszélyes.
Telefonon szinte lehetetlen elérni bárkit, hosszas várakozás, ha

Íme egy  csodás nemzeti konzultációs kérdés: "Ön szerint szükség van arra, hogy tovább erősítsük az idősotthonok járványügyi védelmét?" Mi lenne, ha erre a kérdésre az emberek többsége nemmel szavazna? Orbán és társai hagynák az idősotthonokat lerohadni és a szüleinket, nagyszüleinket, dédszüleinket meghalni? Miféle beteg agyú ember szülte meg ezeket a kérdéseket? Nem szégyelli magát?

A magyarok korlátlan és kortól független lebecsülésében verhetetlen a mostani nemzeti konzultáció. Olyan megalázó és egyértelmű kérdéseket tesz föl Orbán és csapata, hogy joggal gondolhatnánk, az ország megválasztott vezetői egy agysejtűeknek tekintenek mindenkit, akik nem Ők. Szégyen, hogy az ország miniszterelnöke ilyen szintre helyezi a lakosságot, és még büszke is arra, hogy már 1.370.000-en vissza is küldték a kérdőíveket ahelyett, hogy méltó helyre tennék ezeket a kérdőíveket, mondjuk a papírgyűjtő kukákba. És ezért még

Szeptember első vasárnapján, délelőtt 9 órakor találkozzunk a Csepeli Munkásotthon kertjében!

Kál Károly a Csepeli vagyok című közösségi oldalon figyelemre méltó felhívást tett közzé. Ezt írja:

"Tisztelt Csepeliek! Kedves Csoporttagok!
Mai törpörcölődésem eredményeként született meg az alábbi elképzelés. Mint tudjátok a Csepeli Munkásotthon 2020-ban érte el működésének 100 azaz századik évfordulóját. Ha személyről van szó ilyenkor énekszóval, virágcsokrokkal köszöntik az ünnepeltet. Én most egy egészen más ünnepségre hívlak benneteket.

Bizonyára értesültetek arról, hogy a Munkásotthon az utóbbi időszakban nincs túl jó bőrben. Az intézmény fenntartása rengetek erőfeszítést igényel Móniéktól, melynek következtében bizonyos feladatok elvégzését folyamatosan halasztani kell az anyagi eszközök hiányában. Jelenleg az egyik nagyon kritikus pont az intézmény kertje. A bokrok, a cserjék, a fű gondos kéz hiányában nő amerre akar. A lehullott falevelek ott lapulnak, ahova a gravitáció földre kényszerítette őket vagy éppen a szél játékszereként vígan száguldoznak az udvaron. Az évek során használatban megroggyant bútorok is a kertben találtak nyugvóhelyre. Ugye egyetértetek azzal, hogy ez nem egy ideális állapot?

Miközben azon gondolkodtam, mit is lehetne csinálni ebben a helyzetben úgy robban be az agyamba a gondolat: Heuréka! Megtaláltam! Igaz,

Az első atombomba 1945. augusztus 6-án Hirosímát, a második, 75 évvel ezelőtt, augusztus 9-én Nagaszakit pusztította el.

Belföldi kiküldetésben volt a fiatal mérnök, egy idegen városban. Reggel éppen munkába tartott, amikor repülőgép zúgását hallotta. Ügyet sem vetett rá, megszokta a bombázásokat, olyan régóta tartott már a háború. Éppen leszállt a villamosról, amikor iszonyatos robbanás rázta meg a földet. Elvakította a villanás, a felemelkedő gombafelhőt nem is láthatta. A légnyomás leterítette, elvesztette az eszméletét, dobhártyája beszakadt, teste megégett. Magához térve fogalma sem volt, mi történt. Elvonszolódott egy menhelyre, ott húzta ki az éjszakát. Egyetlen cél éltette: hazajutni a feleségéhez és kisfiához.

Jamagucsi Cutomu (1916–2010) másnap sokkos állapotban vánszorgott a pályaudvarra. Borzalmas dolgokat látott útközben. Felismerhetetlenné szenesedett holttesteket, romba dőlt épületeket, megolvadt fémet – mintha a pokolban járna. A hadiállapot miatt akadozott a civil vasúti közlekedés, két napba telt, amíg megtette a négyszáz kilométert hazáig. Szülővárosában ellátták sérüléseit, végre biztonságban érezte magát. A híreket cenzúrázták, az ottaniak nem tudtak a távolabb történtekről, hitetlenkedve hallgatták a beszámolót. Nekiszegezték a kérdést: ugyan hogyan okozhatott volna ekkora pusztítást egyetlen bomba? Ezt a mérnök sem értette.

A kétkedők hamarosan kegyetlen választ kaptak: augusztus 9-én két perccel 11 óra után

Nagy ötlet?! Elhasználódott, lecserélésre érett bútorokat miként lehet személyautóval egy-egy kijelölt helyre fuvarozni? Szeptemberig csak kitalálnak valami normális megoldást is... 

Kovács Dávid Attila, a csepeli önkormányzat független képviselője nem adja fel egykönnyen, amit elkezdett. Már korábban is beszámoltunk arról, hogy milyen ütközeteket vív a csepeli városvezetőkkel és a Fővárosi Közterület-fenntartó zrt illetékeseivel, hogy a lomtalanításról korrekt, használható információkat osszon meg a kerület lakóival.

Bár mint helyi politikus, most szembesül igazán a városvezetők és más illetékesek fáradhatatlan, profi  mellébeszélésével, K. D. A. már ért el eredményeket, és folytatja. Ő maga az újabb fejleményekről így számolt be a közösségi oldalán: 

"A lomtalanítás tervezett időpontja Csepelen szeptember 22-30. és egyetlen (!) kijelölt gyűjtőpont lesz csak - legalább is ez áll az FKF Zrt. részemre ma megküldött válaszlevelében.

A Társaság tájékoztatása értelmében regisztrálni kell majd és mennyiségi korlát is lesz. A részletekről továbbra is egyeztetnek Csepel vezetésével és

Azt hiszem, ebben az egész Kis Magyar Watergate-ügyben, azaz a gödi adok-kapokban a történet kisszerűsége zavar a legjobban. Ahogy egy kollégám – nagyon találóan – a fejéhez kapva megjegyezte: Oh, my Göd!

Mert értem én, hogy ott helyben, egy viszonylag zárt közösségben, egy Pest megyei településen ennek egészen más az optikája. Ott a helyi ügyek igenis számítanak, annak ott van tétje és súlya. Mert ugye nem mindegy, hogy a tavalyi helyosztón a polgármesteri székbe emelt momentumos politikus tud-e és akar-e együttműködni azokkal, akikkel együtt őt a választók megbízták, a Budapestről nézve ellenzékinek nevezett koalícióval. De ez helyi ügy.

Az egész attól a perctől kezdve válik országossá, amikortól az ellenzék két legnagyobb pártjának országos szintű vezetői esnek egymásnak – a nyilvánosság előtt. Vadul posztolnak a Facebookon, nyílt leveleket publikálnak közlemény formájában, és egyben azonnal nyilvános diliflepnit is kiállítanak – saját magukról.

Mert kívülről nézve bizony a gödi ügynek egészen más az olvasata.

Már évtizedek óta ráférne a felújítás...

Társadalmi egyeztetést indít a Budapesti Közlekedési Központ, mivel időszerűvé vált a Pesterzsébetet Csepellel összekötő Gubacsi híd felújítása. Mivel a térségben több jelentős infrastrukturális beruházás is várható, ezért várják a térség komplex megújítását célzó közlekedésfejlesztési elképzeléseket, javaslatokat.

A Pesterzsébetet Csepellel összekötő Gubacsi híd komplex rekonstrukciójához készülő döntéselőkészítő tanulmányhoz várja a lakosság és az arra közlekedők észrevételeit a Budapesti Közlekedési Központ - közölte a cég.

A hidat Zsimondy Béla tervei alapján építették 1924-ben. A közös vasúti-közúti híd mára elavulttá, közúti kapacitása szűkössé vált, és a műszaki állapota is igényli a felújítást, mielőtt azonban a tervezésbe belevágnának, ezen az oldalon elérhető kérdőívvel szeretnék felmérni a környékbeliek igényeit a közlekedési csomópont átalakításával kapcsolatban.

A BKK szerint a Ráckevei-Duna fölött átívelő híd felújításának tervezéséhez

Éppen nyolcvanhat éve, 1934. augusztus 6-án, egy hétfői napon kezdett hozzá Bartók Béla az ötödik vonósnégyes komponálásához – igaz, akkoriban a világnak erről még nem volt tudomása, hiszen Bartók új munkájáról másnap nem számoltak be a hírlapok.

Az ötödik vonósnégyeshez képest csupa jelentéktelen dolgot tárgyaltak. A Népszava arról írt a címlapon, hogy Habsburg Ottó a hírek szerint Mussolinivel szándékozik tárgyalni azon elképzeléséről, hogy az olasz és a magyar trónra ülve fogja restaurálni a Habsburg-császárságot. Míg a Pesti Hírlap Adolf Hitlerrel közölt interjút, amelyben a birodalmi vezér és kancellár a Daily Mail tudósítóját igyekszik meggyőzni arról, hogy ő a háború szilárd ellenségeként, valamint a béke nagy barátjaként Európában minden fegyveres konfliktust ellenez, továbbá

Az előtérben Dobák István, a háttérben Takács Mónika. Hogyan lehetséges, hogy a nyilvánosságra hozott véleményre a szervezet elnöksége még nem reagált. Nincs őszinte, nyílt, egyenes vezetői beszéd a csepeli emberekkel, a választókkal és a párttagsággal.  Miért érezzük úgy, hogy az előre beharangozott kizárással az egész baloldal lesz gyengébb, s veszti el Csepelen a helyi fideszes vezetés leváltásának minden esélyét?

Tényleg kizárják Dobák Istvánt az MSZP-ből? - Hitetlenkedve, megbotránkozva, de egyre dühösebben sokan teszik fel ezt a kérdést Csepelen és másutt is ezekben a napokban.

„Tök mindegy, hogy igaza van vagy nincs igaza, ki fogják zárni. A fejesek azt mondják majd róla, ártott a pártnak, mert a kritikáját a Fidesz kihasználhatja” – hallottam baloldali ismerősömtől, miután  a sokak által ismert és elismert helyi szocialista politikus a saját fb oldalán közzétette véleményét, és fellángolt a vita.

Amennyire ismerem Dobák Istvánt, válaszoltam, ő a párt egyik alapító tagja, 16 évig önkormányzati képviselő volt, tagja az elnökségnek, sőt úgy tudom, kongresszusi küldött is. „Nem számít, ártott” –jött a válasz. Ki és mit ártott – kérdeztem. Ő, aki, taggyűlés híján el sem mondhatta problémáját, s végül nem volt más választása, mint véleményének nyilvánosságra hozása, ugyanis

Ha az állomány kényszerű kétemberes feltöltése megtörténik, akkor az iskolákban érdekes helyzet állhat elő...A gumibotokat közben az igazgató összeszedi és elküldi Kásler miniszternek

Július végéig 1409-en jelentkeztek iskolaőrnek, közülük azonban csak 497 ember felelt meg a követelményeknek, ami alapszinten rendben is van, hiszen eddig 478 iskola jelezte, hogy őrszemre vágyik, tehát még tartalékra is telik. Csakhogy a minisztérium kétfős őrséget szeretett volna, így aztán kérdés lett, hogy mivégre a kétharmados lemorzsolódás.

A Népszava szerint egészségügyi, pszichológiai és erőnléti problémák vannak, ami - tekintve, hogy főleg volt rendvédelmiseket vártak a csapatba - az aktív állomány állóképességét illetően nyugtalanságra adhat okot, de tételezzük fel, hogy a jelentkezők zöme régóta nyugdíjas, volt ideje ellaposítani az izmokat.

A bejutottak nyilván jobb kondícióban vannak, ám a felelős szülő elgondolkodik azon, hogy

Kihez kell fordulni, ha szeretném indítványozni, hogy a gyermekorvosi rendelő elé tegyenek  árnyékolót, ha már abba az iszonyatos hosszú klímás folyosóra nem lehet bevinni legalább kettesével a gyerekeket. A beteg gyerekeknek a 36!!!! fokos hőségben betegen kint kell várakozni akár 40!percet is! 

"Bízom benne, hogy mind a Polgármester úr, mind a Bizottság elnök asszonya átérzi a betegek (gyerekek, idősek, felnőttek, fiatalok) kiszolgáltatott helyzetét, amikor azt még tetézi a hosszú várakozás a tűző napon, esőben, fedél, árnyék és ülőhely nélkül." Többek között ezt írta annak a levélnek a facebookos ajánlójában Erdősi Éva, amit Borbély Lénárd csepeli polgármesternek és Szuhai Erikának, az  önkormányzat Szociális, Egészségügyi és Fogyatékosügyi Bizottsága (SZEFOB) elnökének küldött el.

A levélben elöljáróban felidézte a Csepel-Hol-Mi nevű népszerű közösségi oldalnak azt a bejegyzését, amely őt a konkrét lépésekre, vagyis egy felmérés készítésére indította. Egy csepeli panaszos  a következőket írta:

"Szeretnék érdeklődni, hogy kihez kell fordulni, ha szeretném indítványozni, hogy a gyermekorvosi rendelő elé tegyenek vmi árnyékolót, ha már abba az iszonyatos hosszú klímás folyosóra nem lehet bevinni legalább kettesével a gyerekeket. A beteg gyerekeknek a 36!!!! fokos hőségben betegen kint kell várakozni akár 40!percet is! Esetleg Károly Bencsik?! Köszönöm a beteg gyerekek érdekében"

Erdősi Éva levelében ezt írta: : "A kommentfolyamban hozzám is érkezett kérés az eset kapcsán, így megszólításom okán készült egy rögtönzött kérdőív, amit két nap alatt 101 fő töltött ki.

A kérdésekre adott válaszok alapján kérjük a Polgármester urat és a SZEFOB bizottságának elnökét, hogy vizsgálják meg a jelenlegi helyzetet és tegyék lehetővé, hogy amennyiben a rendelőn kívül kell várakozni az egészségügyi ellátásra, azt a betegek és kisérőik tehessék, fedett, árnyékolt helyen ülőhelyek biztosítása mellett.

Kérjük továbbá, hogy

A kisgömböc  mindent, de mindent bekap, ami szembejön vele. Miért pont a színművészeti egyetemet hagyná élni?

Nyilván nem úgy van az, hogy megeszi előbb a filozófusokat, aztán az egész akadémiát, aztán a CEU-t, bekap pár egyetemet és szerkesztőséget, majd közli, hogy köszönöm, jóllaktam és békésen elvonul, mert igen jámbor fajta, és az év hátralévő napjaiban már csak kérődzik, miközben farkával a legyeket hajtja el a hasáról.

A politikai kisgömböc sosem lakik jól, pukkadásig tömi magát a szabad és független intézményekkel és csak akkor boldog, ha sikeresen tönkre tud tenni valamit  minden nap.

"Nem maradok sohasem egyedül! Mindig akadnak olyanok, akiknél betelik a pohár, és - így vagy úgy - fellázadnak a rendszer ellen. Egyre gyűlik az elégedetlenkedő felvilágosultak száma! Ők még csendben dühöngnek, és szimpátiával figyelnek..."

A minap megkaptam a bíróság hivatalos értesítését! Ez mutatja, hogy folytatódik a járvány miatt felfüggesztett, ellenem indított eljárások sorozata! Három eljárást függesztettek fel, - a vírushelyzet miatti ítélkezési szünet idejére - velem kapcsolatban.

Sokan vélekednek úgy, (és, jóakaratúan figyelmeztetnek is) hogy nem kéne nekimenni a helyi hatalomnak! Felesleges ostorozni Némethet, Borbélyt, Juhászt, Vidát, és Sághit az itteni demokratikus elvek felszámolására tett intézkedéseik miatt. Tudomásul kéne vennem, hogy most ez hoz hasznot, most ennek van konjunktúrája - egyeseknél!

A magyarok történelmük során számtalanszor megtapasztalták, hogy hiába volt igazuk, vesztettek. Az önkényre, a kivagyiságra, és az emberek megkülönböztetésére épülő rendszerben ugyanis az erősebb kutya elmélete érvényesül. Most pedig az erősebb kutya a hatalom! Az, amelyiknek ma Magyarországon, semmi köze a demokráciához! Az önkényeskedő arroganciához, és az átverésre épülő önfényezéshez, és hírhamisításhoz viszont annál több. Ilyen helyzetben a történelmileg bevált módszer az „alámerülés” a „kibekkelés” és a „megalkuvás”!

Tudom, hogy