"Nemcsak a toronyórát veszik el Lánchidastúl, hanem még további 12 milliárd forint készül elrepülni, huss! A Magyar Honvédségnél éppen most fogyott el a pénz a közismerten nem-kormánygép Airbus A319-esek üzemeltetésére, mindjárt 2025-ig. És éppen 12 milliárdot fogunk erre költeni....És akkor még nem is beszéltünk a hivatalosan honvédségi futárgépnek titulált, szintén két darab Dassault Falcon luxus business jetről, aminek darabja 17 milliárd forint...Olyan ez, mintha a zöld biciklik helyett a Magyar Posta minden  kézbesítőnek egy-egy Rolls Royce-t venne szolgálati furgon gyanánt..." 

Röpködnek a milliárdok! Ezen nincs mit meglepődni, ilyenkor, a költségvetés vitájának idején, képletes és valódi értelemben sem. Rendben van ez, persze, röpködjenek csak! 

Csakhogy, Önökkel együtt, nekem is nehezemre esik felfogni, hogy mekkora hatalmas összeg akárcsak egy milliárd forint is. Muszáj hozzá matekoznom. Vegyünk egy példát: hogy mondjuk egy budapesti lakosra számítva mennyit is vettek ki a zsebünkből egyetlen éjszaka leforgása alatt, amikor különböző kormánypárti indítványok alapján reggelre kiderült:

"Bizonyára megengedik, hogy felhívjam tisztelt figyelmüket a világ egyik legbefolyásosabb vezetőjének, Ferenc pápának a dél-szudáni látogatására. És arra, hogy ott milyen elképesztő dolgot művelt... Ebben a pár másodpercben több üzenet van, mint Bayer Zsolt összes eddigi írásában"

Nem szeretném kereszténységből kioktatni a keresztény magyar jobboldal keresztény magyar megmondóembereit – hiszen hogyan is jövök én ahhoz, hogy egy „szerencsétlen, nyomorult, ócska kis proliként” beleszóljak a keresztény magyar emberek dolgába –, de azért azt bizonyára megengedik, hogy felhívjam tisztelt figyelmüket a világ egyik legbefolyásosabb vezetőjének, Ferenc pápának a dél-szudáni látogatására. És arra, hogy ott milyen elképesztő dolgot művelt a tárgyalópartnereivel.

Ó, persze, tudom, hogy mióta Ferenc pápa merészelte védelmébe venni azokat a „rohadék, tetves, mocskos migránsokat” – akik a keresztény magyar haza vesztére törnek –, azóta Ferenc pápa kihúzta a gyufát a keresztény magyar jobboldalon. És azóta nem számít ő már tényezőnek, hanem csak

Csepeli csendélet: a felújításra megérett Kvassay híd és a csepeli HÉV Németh Szilárddal. - A 21. kerületben és a szigeti településeken sokan attól  tartanak,   hogy a híd  felújítása valaminek az  elfedését is szolgálja. Nevezetesen azt, hogy a HÉV sinei útban vannak az új atlétikai stadion építésénél. És, ha így van, akkor sose fogjuk visszakapni azt a közlekedési eszközt, amivel kiváló tömegközlekedés volt Csepel, és Budapest belvárosa között...Nem segítene a csepeli helyzeten a tervezett „Galvani” híd sem, mert az valójában nem a főváros lakóinak, hanem az új atlétikai stadion látványtervének készül...Csepel kijáratai zárulnak, a csepeliek kelpcébe kerülnek?

Csepelen ugyanúgy mint az egész országban, 1944 tavaszától egy éven át Baja, Bácska volt az a két helységnév, aminek a rádióban való felhangzása után anyáink gyomra görcsbe rándult. Baja, Bácska vigyázz! Légiriadó! - Ezt követően, aki tehette, gyerekkel a karján rohant a LÉGÓ (légoltalmi) pincékbe és  hamarosan elkezdődött a bombák hullása az akkori Csepelen és Budapesten is...

Csepelen 75 év múltán, 2020-ban az útinform-ban gyakran felhangzó Halásztelek, Csepel nevek kapcsán rándul görcsbe az ember gyomra reggelente. Az M0-ás évek óta tartó felújítása teszi lehetetlenné a főváros déli környékének közlekedését. Ennek a felújításnak szenvedő része  Budapest XXI kerülete és a Csepel-szigeti agglomeráció. A döntéshozók most úgy határoztak, hogy újabb frontot nyitnak.

Hamarosan megkezdődik  a Kvassay híd felújítása. Ennek első ütemeként  a híd előtt leállítják a csepeli (hivatalosan H7-es) HÉV-et. Már látni az előkészületeket, és olvashatók hírek a főváros egyik legnagyobb tömegközlekedési kapacitásának megrövidítéséről. Az utasokat majd pótló buszok viszik tovább. Bizonyára a mostani 12 perces menetidő sokszorozódni fog, mikor a dolgozó a Boráros tér felé közlekedik.

Ez már önmagában is nagy probléma, de mégse a legnagyobb! Attól tarthatunk ugyanis, hogy

Őrült beszéd, de van benne rendszer – mondja Shakespeare drámájában a dán királyi főkamarás a királyfi szavaira reagálva. Így van ez az Emmi minapi törvénymódosítási beadványával is. Sunyi ez a kezdeményezés. Miközben megszűnt az iskolákban a közvetlen tanár-diák, diák-diák, tanár-szülő kapcsolatokra épülő együttműködés, az Emmi a járványhelyzetet látta időszerűnek arra, hogy törvénymódosítást kezdeményezzen a „pedagógusbántalmazás megszüntetése” érdekében, azzal, hogy egy „rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv” bevonható legyen az iskolák világába.

Az agresszió nem mai keletű jelenség. Kutatások erősítik meg, hogy a korábbi évtizedekben is jelen volt mind a társadalomban, mind az iskolák világában. Joggal és csodálkozva fogalmazódik meg a kérdés: miért éppen most jutott az oktatásirányításnak eszébe, hogy rendőr kell az iskolákba?

A Gubacsi híd áldatlan állapotáról és ezernyi más megoldásra váró problémáról akarják elterelni a figyelmet Csepel fideszes vezetői?

Május 27-én 15:36 kor tette fel  saját fb oldalára Borbély Lénárd polgármester a hírt, amely szerint  „Cserbenhagyja a csepelieket a Főváros” címmel, 20 perccel később már megjelent a csepel.hu-n is, hasonló címmel, most pedig már kirekesztéssel vádolja a szerző, TK, a fővárost. Ismerve a fideszes kommunikációs gyakorlatot, várom a következő számot, mit találnak ki a budapesti vezetésre.

Az utóbbi hetek fideszes és ultrajobboldali kommunikációja sajnos előrevetíti az ellenzéki fővárosi vezetés még durvább támadását. A cikk végén lévő mondatrész („… első források szerint 200 fősre tervezett hajléktalanszálló..”)  hazugsága jelzi, hogy a hazugságok is folytatódni fognak. Ezért

A felcsúti páholyban meghallják, dekódolják, és értik a turult avató főnök igéit:"Orbán  nem kíván a nyugati, a demokratikus világ része lenni. Elutasítja azt a konszenzust amelyik hetvenöt éven át több-kevésbé fenntartotta a békét Európában. Ő alattvalókat akar látni, kiszolgáltatott embereket. A kegyencek új uralkodó osztálya szabad rablásra kap lehetőséget, mindenki másnak csönd. Kétségtelen, Orbán zsebei, a Mészáros és Garancsi csatársor jobban tud gyűjtögető életmódot folytatni ott, ahol nem divat a szabadság, ahol az állami média a politikai ellenfelek gyalázására szolgál, ahol a legfőbb ügyész a királyi páholyban szotyizik, ahol lopni kormánypártinak dicsőség, orbánistának kötelesség."

A világnak az a része, ahol még jelent valamit a szabadság, a demokrácia s talán az emberi jogok is, június hatodikán a normandiai partraszállás évfordulójára emlékezett.

Június hatodikán Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a szélsőjobb kisajátított jelképét, egy turul szobrot avatott, és a Normandiában partra szálló szövetséges hatalmakat gyalázta.

A D-day-jel új erőre kapott Európa felszabadítása a barbárság alól. A D-day pecsételte meg véglegesen a fasiszta Németország sorsát, s mi tagadás, valóban a vele szövetséges Magyarországét is.

Nem, nem történelmi eszmefuttatás következik, hogy

Borbély Lénárd, Csepel polgármestere hallgat. Nem jelentet meg saját facebook oldalán közleményt, nem tesz közzé petíciót, nem nyilatkozik az M1-nek, a Hír TV-nek, vagy valamelyik jobboldali sajtónak. Nem olvasható véleménye, tiltakozása a csepel.hu-n vagy a Csepeli Hírmondóban. Nem olvashatjuk, hallhatjuk tőle ismét, a főpolgármesteri döntés, a Táncsics Mihály utca fővárosi hatáskörbe tartozó szakasza felújításának elmaradása kapcsán megfogalmazott,  Csepelt cserben hagyták, Csepel nem ezt érdemli mondatokat. Hallgat. Miről – kérdezheti az olvasó? 

Amiről a polgármesterek jelentős része, a főpolgármester, az önkormányzati szövetségek vezetői, köztük a TÖOSZ, a legnagyobb önkormányzati szövetség fideszes elnöke, vagy a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnöke, az ellenzéki pártok képviselői, mindannyian, napok óta beszélnek, mondják a magukét, fogalmazzák meg elítélő véleményüket, tiltakozásukat. 

A kormány parlamentnek benyújtott 2021. évi költségvetési tervéről, annak az önkormányzatokat érintő fejezetéről van szó. Arról, hogyha elfogadják, akkor jövőre a fideszes kormány gyakorlatilag anyagilag is kivérezteti az önkormányzatokat. Hogy Csepel esetében mit jelenthet a kormány jövő évi költségvetési javaslata? Az idei évben elfogadott kerületi költségvetési terv adatait figyelembe véve, mínusz 2,365 milliárd (2365 millió) forintot, ugyanis ennyit fog a kerülettől várhatóan elvonni a következő évben. Ennek döntő része a 

Állítólag az a nagy kérdés, hogy június 20-a után is maradjon-e meg a 65 év felettiek reggel 9 és dél közötti vásárlási idősávja, vagy sem, netán legyen egy órával rövidebb. Állítólag ez foglalkoztatja leginkább az időseket, akiknek valahogy el kell költeniük a hallatlanul magas nyugdíjukat, ám bennem egyre erősödik a gyanú, hogy a játék az idősávval megint csak egy kommunikációs trükk.

Mert ha már a központi járványgócnak tekintett idősotthonok is látogathatók, ha a nyugdíjasok is beülhetnek egy cukrászdába, felszállhatnak a 6-os villamosra, járniuk kell misére, akkor miért is kell meghagyni a vásárláskor érvényes elkülönítést?

Nehéz más magyarázatot találni, mint hogy

A Kvassay híd felújításának I. üteme június 13-ától 21-éig tart: ez idő alatt a H7-es HÉV nem közlekedik, a vonatok helyett a Boráros tér és a Szent Imre tér között pótlóbusszal, a Szent Imre tér és a csepeli HÉV-végállomás között pedig az arra közlekedő buszjáratokkal utazhatnak. A Kvassay hídnál – a Weiss Manfréd út és a Wein János út torkolatánál – ideiglenes végállomás létesül: a munkálatok II. üteme alatt, június 22-étől várhatóan az év végéig itt kell majd átszállni a Boráros térig közlekedő pótlóbuszra.

Június közepétől változik a 2-es, a 4-es és a 6-os villamos, valamint a csepeli HÉV (H7) közlekedése a Soroksári út és a Haller utca csomópontjában épülő villamosvágány-kapcsolat, valamint a csepeli Kvassay-híd felújítása miatt – közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK).

Az új villamosvágány építése miatt

• június 15-től a 2-es villamos rövidített útvonalon, a Jászai Mari tér és a Haller utca között közlekedik majd;
• a csepeli HÉV pedig várhatóan év végéig csak Csepel és a Kvassay híd között jár a híd felújítása miatt, a Boráros térre pótlóbusszal lehet majd eljutni.

MILYEN FORGALMI VÁLTOZÁSOK LESZNEK?

A munkálatok június 13-án kezdődnek, ekkor ideiglenesen – előreláthatólag 9 napig – a HÉV nem közlekedik. A Boráros tér és a Szent Imre tér között pótlóbusszal lehet utazni, a Szent Imre tértől a BKK és a Volánbusz járataival biztosított a továbbutazás Csepel HÉV-állomás felé. Ezt követően, várhatóan június 22-én kezdődik az a több mint fél éves időszak, amikor a HÉV

A Professzorok Batthyány Köre biztos félre van vezetve; az szinte lehetetlen, hogy az ország szellemi elitjének egy csoportja annyira ostoba legyen, hogy simán ukázra ad ki otromba nyilatkozatokat a Városliget beépítéséről. A kormány soha, senkivel nem egyeztetett a felépítendő kulturális intézmények köréről. Velük sem...

Emlékeznek még arra a rövid, de érdekes időszakra, amikor az RTL Klub – móresre tanítási szándékkal – elkezdtett valódi híradót készíteni? Egy ország hüledezett esténként, hogy nahát, ki gondolta volna, van ez a Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök pajtija, gázszerelő volt, és már milliárdos…

Úgy képzelem, ha valami dzsinn holnap elbájolná a közszolgálati tévét, és hirtelen az igazságról szólnának a híradók, lenne nagy csodálkozás egyes professzori körökben. Mert

A  pedagógusnap alkalmából köszönetet mondunk Csepel valamennyi tanárának, tanítójának, mindazoknak, akik a kerületi iskolákban, intézményekben hivatástudattal, áldozatos, odaadó munkával és szeretettel nevelik a csepeli gyerekeket.

Ábel Attila, a csepeli önkormányzat kommunikációért (is) felelős fideszes alpolgármestere bizonyára többet tud az alábbi ügy előzményeiről, részleteiről,  végkifejletéről, valamint arról, hogy mi, miért és hogyan történt? 

Kovács Dávid Attila: Az elmúlt napokban többen kérdezték, hogy miért nem tiltakoztam a 220 millió forint elvonása ellen a Csepeli Hírmondóban megjelent írásomban. Nos, jelentem, tiltakoztam, csak nem jelentették meg.

Kovács Dávid Attila: a csepeli önkormányzat független képviselője. A közösségi oldalán megjelent írását változtatás nélkül közöljük:

"Az elmúlt napokban többen kérdezték, hogy miért nem tiltakoztam a 220 millió forint elvonása ellen a Csepeli Hírmondóban megjelent írásomban.

Nos, jelentem, tiltakoztam, csak nem jelentették meg.

Pedig Lass Gábor, a cikk szerzője úgy fogalmazott, hogy az általa feltett kérdésre 1.200 karakter hosszúságban vár tőlem választ, amit változtatás nélkül közölni fog a lapban. Nos, én néhány karakterrel kevesebbet írtam, pontosan azért, hogy minden szó megjelenhessen végül a Hírmondóban.

A csepeli gettósodásról, a hárosi, Almafa utcai pitbull-támadásról, a környéken tapasztalható tarthatatlan állapotokról egy szót sem szól a Csepeli Hírmondó. Hallgatnak róla 24 csicsás oldalon, évi több tízmillióért... 

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  június  3-án megjelent 11. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A Csepeli Hírmondó nem akarja a tényekkel felizgatni a 21. kerület lakóit. Az önkormányzati lap most sem közölt a csepeliek nyugalmát megzavaró hírt. Még azt sem merték megírni, hogy május 21-én egy anyára és két gyerekre támadt egy pitbull Csepelen, az Almafa utcában. Változatlanul nem írták meg, hogy hány csepeli betegedett meg eddig koronavírusban, s hány lett közülük a vírus áldozata. Miért nem lehet erről írni? Csepel déli részének „elgettósodása” meg valószínűleg vörös posztó a lap tulajdonosai számára, ezért most sem írtak az ottani gondokról egy sort sem. https://csepeliek.blog.hu/2020/05/25/kuszobon_az_elgettosodas_csepel_es_szigetszentmiklos_hataraban#more15715418 Arról sem, hogy állítólag ismét csepeli fideszes potentát bukott le, ittas vezetés miatt. https://csepeliek.blog.hu/2020/05/18/nagy_fideszes_bukott_meg_ittas_vezetesen_csepelen#more15704190  

Arról heteken át olvashatunk, hogy a Fővárosi Önkormányzat „cserben hagyja”, „kirekeszti” Csepelt, de a kormány önkormányzatokat sújtó intézkedéseiről eddig egy sort sem írtak le. Kit szolgál a közpénzből fenntartott Csepeli Hírmondó, a hatalmat vagy a csepelieket? 

Véleményünk a cikkekről:

Pintér Judit azért hozott létre egy csoportot a Facebookon, hogy főzéssel és ételcsomagokkal segítsen a rászorulókon. Ez azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését...

- Elegem lett! Nem vagyok bűnöző. Mindig jót akartam, segíteni a rászorulókon, de folyamatosan keresztbe tesznek. Még főzök egy utolsó adag ételt, kiosztom, aztán befejezem – mondta a Népszavának Pintér Judit, aki már több mint fél évtizede gondoskodik a kaposvári hajléktalanokról, valamint a somogyi megyeszékhely legszegényebb lakóiról.

Az asszony még március közepén hozott létre egy csoportot a Facebookon annak érdekében, hogy főzéssel és ételcsomagokkal segítsen a rászorulókon. A kezdeményezéshez több mint négyszázan csatlakoztak, így a folyamatosan érkező adományoknak és utalásoknak köszönhetően rendszeresen jutott meleg étel és tartós élelmiszer a legszegényebbeknek.

A valódi fatális hiba: 360 millióért a csepeli fideszes vezérkar focipályát épített a Hollandi úton. Vajon hány embernek tudtak volna most ebből az összegből krízis segélyt kifizetni Csepelen? A mai polgármester a  tavalyi választási kampányában még azt ígérte, hogy „segítjük a családokat”, illetve segítenek a „rászorulókon”. Sajtófőnöke viszont már arról beszél, hogy fatális hiba a nehéz helyzetbe került emberek megsegítése...

 „Fatális hiba” a nehéz helyzete került emberek megsegítése, mondta Takó Szabolcs, a Magyar Demokrata volt újságírója, Borbély Lénárd polgármester jelenlegi sajtófőnöke. https://nepszava.hu/3080265_roham-a-tamogatasokert-fatalis-hibat-emlegetnek-csepelen Takó úr a Népszava körkérdésére válaszolta ezt, amikor is arról érdeklődtek, mit tesz a kerületi önkormányzat a járvány miatt nehéz helyzetbe kerültek támogatása, megsegítése érdekében. Ráadásul nagyképűen kioktatta „az új és tapasztalatlan városvezetőket”, mert úgymond, összetévesztik magukat az állammal, Orbán Viktorral. Szerintem ez volt az igazi, ki nem mondott cél: Orbán nyomdokain haladva, támadni a főpolgármestert és az ellenzéki polgármestereket, lejáratni az emberek gondjain segítő intézkedéseiket. 

Maradjunk azonban a leírtaknál. Takó úr a kinyilatkozása előtt vajon egyeztetett Borbély Lénárddal?

"De némileg meg szeretném könnyíteni annak a leendő kutatónak a dolgát, ezért azt üzenem neki 2120-ba: a szomorú centenárium alkalmából nem mindenkinek ment el az esze ebben az országban, és aki a történelmi Nagy-Magyarország visszaállításának ábrándjával hülyítette az övéit, az 2020-ban sem tudta, hogy miről beszél. A történelmi Nagy-Magyarország nem volt az a földi Kánaán, aminek képzelik és ma hazudják. Még a magyarság számára sem volt az, a nemzetiségekről nem is beszélve."

Ha száz év múlva egy kíváncsi médiatörténész szakdolgozatot akar írni abból, hogy a 2020. június 4-én a magyar sajtó miképpen emlékezett meg a trianoni békediktátumról, akkor nem lesz könnyű dolga. De nem azért, mintha a magyar közvélemény a békediktátumnak a magyarok számára mélyen igazságtalan voltával ne értene egyet, hanem azért, mert a mai Magyarországon alig van igazi sajtó – az meg nem lesz túl érdekes száz év múlva (most sem az), hogy egy illiberális uraság kézből etetett udvarában miféle propagandát gyártanak.

A trianoni békediktátum magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után

Pontosan ma száz éve, 1920. június 4-én, budapesti idő szerint 16 óra 32 perckor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

Semmi kétség, hogy Magyarországot igazságtalanság érte, s ez az igazságtalanság olyan természetű volt, amelybe jó lélekkel nehéz volt belenyugodni: a történeti Magyarország területi állományát az etnikai elv alapján bontották széjjel, ugyanakkor azonban ezt az etnikai elvet Magyarország terhére nyilvánvalóan megsértették. (Bibó István) 

Az 1918. november 3-án Padovában – még a Monarchia részeként – majd november 13-án Belgrádban fegyverszünetet kérő Magyarország elvesztette az első világháborút, így aztán szembe kellett néznie a soknemzetiségű Monarchia korábbi kisebbségeinek követeléseivel, aminek a háború előtti nagyhatalmi helyzetben azok nem tudtak érvényt szerezni. Az ország területén egyre-másra alakultak a nemzetiségi tanácsok, melyek programjában a háború előtti cseh, román, délszláv tervek párosultak az antant ígéreteivel. Ezek a tervek Magyarország területének felosztását helyezték kilátásba... 

A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő. A győztes antant hatalmak 1919. január 18-án kezdték meg a tanácskozást a Párizs környéki kastélyokban, ahol

A történelmi múlttal együtt kell élni, tanulni kell belőle, azt megváltoztatni nem, csak – ideiglenesen – hamisítani lehet. A jelent viszont még formálhatjuk, rajtunk áll, milyen múltat teremtünk utódainknak...

Ma emlékezünk meg a sokak számára mai napig traumaként megélt trianoni békeszerződés aláírásáról annak 100. évfordulójáról. Az akkori diktátum értelmében Magyarország elvesztette – Horvátország nélkül – területe kétharmadát, lakosságának közel 60 százalékát, és mintegy 3,3 millió magyar anyanyelvű került az utódállamok területére.

Hogy mi vezetett idáig, és kiket terhel a felelősség, arról azóta is megoszlanak a vélemények, és a politikusok, kutatók, de még az átlagpolgárok is általában politikai hovatartozástól függően, a tények halmazából az adott nézetet alátámasztó mozzanatok kihangsúlyozása és az ellentmondóak negligálása alapján alakítják ki saját álláspontjukat. Ebben az írásban azonban nem e történeti vitát kívánom folytatni, illetve saját értelmezésemet megosztani.

Úgy vélem, a méltó és mértékletes megemlékezés mellett nem térhetünk ki az elől, hogy történelmi párhuzamot vonjunk az akkori történések és az akár „második Trianonnak” is nevezhető, az elmúlt évtizedben lezajlott politikai átalakulás között.

Elsőre talán furcsának hangzik ez a felvetés, de

Lássanak, ne csak nézzenek! A felkent vezetőknek legalább a sapkát le kellene venni az objektívről, hogy érzékelhető legyen a valóság

H.GY.:"Javasoltam, hogy Trianon100 kapcsán a csepeli képviselő-testület tartson emlékülést, ahol meghatározott időkeretben minden frakcióvezető elmondhatná, hogyan vélekedik erről a hazánk sorsát befolyásoló kérdésről. Azt mondtam, ezzel elejét vehetnénk annak, hogy  egymás meg nem értése miatt propaganda-háború alakuljon ki, és újabb árkok nyíljanak a politikai oldalak között. A polgármestertől nem kaptam választ..."

Borbély Lénárd, Csepel polgármestere egy héttel ezelőtt újból összehívta az ellenzéki frakciók vezetőit, és tájékoztatást adott a kerület helyzetéről, és a vészhelyzeti rendelkezés alatt megtett intézkedésekről. Mondhatni: nem nagy ügy! Ez azonban nem lenne igaz! Megítélésem szerint ez ugyanis nagy ügy!

Azért tartom nagy ügynek, mert a fideszesek (Németh, Borbély) vezetése alatti három ciklusban ilyen még sosem volt. Meggyőződésem, hogy az első lépés megtétele a változás irányába a legnehezebb, és egyben a legjelentékenyebb is. Borbély Lénárd, - úgy látszik - kezd valamit kapizsgálni a demokrácia játékszabályaiból. Ezt jelentőségének megfelelően érdemes értékelni, se alul-, se túl értékelni nem szabad!

Míg a formai dolgokban tehát látszik elmozdulás BL-nél, ez nem mondható el a tartalmi kérdéseknél. A megbeszélésen frakcióvezető társaim több felvetéssel éltek, amikről fb. oldalaikon be is számoltak. Magam támogattam, hogy a Görgey Iskola helyén park legyen, és

Ismerős nekem a részvétlenség, a cinizmus, a nagyhangú öntetszelgés, a híradókba vegyített, ellenőrizhetetlen helyzetjelentések ceremóniája. Ismerős a félelemkeltés, az egyedül üdvözítő és immár teljhatalommal rendelkező ország-atya kenetes, hárító és önelégült beszédmódja, a fölsorakozó központi bizottsági csoportképek látványa

Megszaporodtak az utóbbi hónapokban a viccek, levélkék, üzenetek, kis vigasz-videócskák. Jobb a nemzet humora, mint az utóbbi harminc évben. Minden áron nevetni akarunk, hogy ne kelljen zokogni.

Így mintha időnk sem volna, hogy felfogjuk: körülöttünk-mellettünk a világban naponta százával-ezrével haltak s halnak meg emberek. Nincs nevük, arcuk, csak egy szám a jelentésekben. Nem tudjuk kik voltak az aznapi „operatív törzsi szemle” elhunytjai. És elfelejtjük, hogy az elhunytak nem számok. Ők a nagyszüleink, a szüleink, egy nagy generáció tagjai –akiket nem gyászol meg az államvezetés, az ország.

Ismerős volt, bár máig megszokhatatlan az a kegyetlenség, amivel