Aki az Ábel Attila-féle  fideszes papagájkommandó hivatalos tájékoztatása alapján megmondja, hogy mikorra készül el a csepeli gerincút újabb szakasza, az az útavatás napján megkapja a képünkön látható Wass Albert: Csoda történt című kötetet

Tíz év óta évente kétszer, háromszor, de a választások évében hetente, ha kell naponta ígéri meg a kerületi fideszes városvezetés a 2010-ben elkezdett csepeli gerincút építésének folytatását. Borbély Lénárd Németh Szilárd leváltása előtt, 2014 őszén azt ígérte, hogy 

"Teljes egészében kiépítjük a gerincutat. Az EU, a Kormány és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával befejezzük a csepeli gerincút kiépítését. Így már a kerület összes belső lakónegyede megszabadulhat az átmenő gépkocsiforgalomtól." 

Miként 2020 februárjában láthatjuk, érzékelhetjük, a borbélyi ígéretekből semmi sem lett. Csepel nem szabadult meg sem az átmenő gépkocsi-forgalomtól, sem a fideszes városvezetőktől, akik azért most már nagyon tartanak attól, hogy harmadszorra esetleg nem ússzák meg szárazon a csepeliek folyamatos hitegetését, átverését.

Most nagy tettre szánták el magukat. A csepeli lakosság teljes kizárása mellett projektmegbeszélést szerveztek a gerincútról. Erről mi is a hivatalos szócsőből, a csepel.hu-ból értesültünk. A lényeg: ha minden a legújabb ígéretek szerint alakul, akkor, 2024-ben már el is kezdik építeni a gerincút újabb szakaszát. Az persze csak véletlen, hogy 2024-ben önkormányzati választás lesz Csepelen is. Ez utóbbi tényt a projektmegbeszélésen véletlenül elfelejtették megemlíteni, de nem szeretnénk, ha blogunkat elfogultsággal vádolnák. Ezért

Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (a Mandiner című hetilapnak), hogy a Fidesz soha nem lépett át bizonyos morális határokat, szemben az ellenzékkel, amely folyamatosan emberi mivoltukban sért meg kormánypárti képviselőket.

Ezzel szemben a tény az, hogy ugyan már… Maga Kövér ugyanebben az interjúban közölte, hogy a momentumos gyerekek, kiegészítve a jakabfélékkel meg a tordaibencékkel pontosan olyanok, mint Korvin Ottó vagy Szamuely Tibor, ezek a fiúk és lányok „semmiben nem különböznek a Lenin-fiúktól, csak nem vörös-, hanem lila vagy szivárványos zászlók alatt vonulnak”. Még az a szerencse, hogy a Fidesz sosem lép át morális határokat, mert el se tudom képzelni, mi lenne, ha átlépne.

Azt is állította Kövér (ugyanott), hogy ha a Fidesz az Európai Néppárt helyett a Konzervatívok és Reformerek csoportjához tartozna, akkor ők az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakcióját alkotnák.

Ezzel szemben a tény az, hogy messze nem. Ennek a csoportnak jelenleg 62 tagja van, és a Fidesz 12 képviselőjével együtt 74 lenne. Ezzel ugyan éppen elérnék a Zöldek frakciójának létszámát, viszont nemcsak a Néppárttól és a szocialistáktól maradnának el, hanem a 108 fős liberális csoporttól is. Hacsak

A Munkásotthon a múlt század húszas éveiben. Horthy belügyminisztere rendeletben vonta el a mozgókép előadások jogát, amelyet átadtak a községi elöljáróságnak. Ez azonban kevés volt dr. Koncz Jánosnak, Csepel akkori főjegyzőjének és a kerület jobboldali vezetőinek, akik az egész épületet akarták. Csepel elöljárósága „az otthon helyiségeinek elrekvirálását is kérte”

Tények, értékek, élmények a száz éves Munkásotthonból - 2. rész

Március 14-én lesz 100 éves a Csepeli Munkásotthon. Blogunk ez év január 15-én sorozatot indított   az intézmény 100 éves fennállásának tiszteletére, amelyben az otthon avatásáig eltelt éveket tekintettük át. Most a Munkásotthon 1920-1945 közötti történetének néhány fontosabb eseményét elevenítjük fel.

Az avatás utáni másfél évben rendkívül élénk kulturális élet volt a Munkásotthonban. Rendszeres mozi- és színházelőadások (172 mozi-, 65 színi előadások) voltak, de dolgozott, táncestélyeket adott a tánckar, működött az énekkar, oktatások zajlottak az épületben, 312 ipari képzőtanfolyami előadást tartottak. A hatalmas érdeklődés, a programokon résztvevők magas száma azonban nem tetszett az akkori hatalomnak. A belügyminiszter rendeletben vonta el a mozgókép előadások jogát, amelyet átadtak a községi elöljáróságnak. Ez azonban kevés volt dr. Koncz Jánosnak, Csepel akkori főjegyzőjének és a kerület jobboldali vezetőinek, akik az egész épületet akarták. Csepel elöljárósága „az otthon helyiségeinek elrekvirálását is kérte”. Ezzel kezdetét vette és 1945-ig tartott, majd „a béke évtizedei” után 2010-ben folytatódott a Munkásotthon hatalom általi megszerzésének, most a fideszes jobboldaliak által elővett terve.

Először, 1921-ben az erzsébetfalvai lakáshivatalt hívták segítségül, amely a csepeli községnek ítélte, „minden törvényes indoklás nélkül” az otthon helyiségeit. Azonban a Népszava cikke, majd a szervezett munkásság határozott, egyöntetű fellépése („fekete volt az otthon környéke az emberektől”) hatására Konczék meghátráltak, lemondtak a

A Levente II. első 10 db-os szériájának átadása Csepelen 1943-ban (Fábián András gyűjteményéből) Weiss Manfréd unokájának visszaemlékezése: - A repülőgépgyár megnyitásán nem lehetett ott egyik nagybátyám sem. Szóval a saját gyárukba nem léphettek be zsidó származásuk miatt. Ez körülbelül megmagyarázza az egész helyzetet...amikor a bombázások elkezdődtek Budapesten, valaki azt mondta, le fogják bombázni az egész gyárat. Erre apám állítólag azt válaszolta, hogy „bárcsak látnám”!

Závada Pál Hajó a ködben című, nemrég megjelent könyve a Weiss Manfréd-leszármazottak, illetve a Weiss Manfréd család 1944-es megrázó történetéről szól. A regényt – amely dokumentum és fikció ötvözete – az Ausztriában élő egyik Weiss unoka is elolvasta, és miután úgy érezte, nagyon sok korrigálnivaló akad a történet elmesélésében, közvetve megkeresett, és arra kért, hadd mondja el, az ő emlékei szerint mi történt akkor. A következőkben a Klubrádió Dobszerda című műsorában a 94 éves Strasserné Chorin Daisyvel elhangzott beszélgetés írott változatának második részét olvashatják. (Az első részt ITT közöltük)

A csepeli üzemben kezdetben vas- és fémtárgyakat gyártottak. Az első világháborúban áttértek a hadi felszerelésekre, majd 1941-től a német hadsereg számára repülőgépek készültek Weiss Manfréd gyárában. Milyen visszhangot váltott ki ez a családban?

- A repülőgépgyár megnyitásán nem lehetett ott egyik nagybátyám sem. Szóval a saját gyárukba nem léphettek be zsidó származásuk miatt. Ez körülbelül megmagyarázza az egész helyzetet.

- Lehet, hogy nem ők hozták meg a döntést, hogy ott repülőgépek készüljenek?

- Persze, kényszerítették rá a Weiss Manfréd családot. Závada könyvében is benne van: amikor a bombázások elkezdődtek Budapesten, valaki azt mondta, le fogják bombázni az egész gyárat. Erre apám állítólag azt válaszolta, hogy „bárcsak látnám”! El tudom képzelni, hogy ez valóban megtörtént.

- Ott tartottunk, hogy Kurt Becher SS-katonatiszt tárgyalni kezdett Chorin Ferenccel arról, miképpen tudná megszerezni a vagyont a német hadsereg vagy esetleg maga Becher.

- Állítólag Himmler tudott erről az egész tranzakcióról, mert

Vitézy Dávid, a Budapesti Fejlesztési Központ vezérigazgatója az Index vendégeként sok olyan kérdésre válaszolt, amelyik közvetlenül vagy közvetve Csepel közlekedését és főként a csepeli HÉV jövőjét is érinti:

Arra a kérdésre, hogy milyen eredmény várható öt éven belül a területén, Vitézy felidézte korábbi ígéretét, miszerint száz napon belül kiírják a közbeszerzési pályázatokat a csepeli-ráckevei HÉV-ek Kálvin térig történő meghosszabbítására és a HÉV-járműcserékre. Ezekre nyílt, nemzetközi tendert írnak ki, amin bárki indulhat, és uniós forrásokból szeretnék finanszírozni mind az új HÉV-eket, mind a vonalfejlesztést. Hosszú távon pedig szeretnék megvalósítani a szentendrei, valamint a csepeli-ráckevei HÉV-ek összekötését a városközpont alatt, azaz az 5-ös metrót. A jelenlegi hétéves uniós ciklus legnagyobb közlekedési fejlesztése a 3-as metró, de szeretné, ha a következőé az 5-ös metró, valamint a reptéri vasút lenne. 

Megkérdezték tőle, ő lesz-e Karácsony Gergely kihívója a következő választáson, Vitézy leszögezte: nem azért vállalta ezt a feladatot, mert be akar szállni a politikába vagy a politikai vitákba, hanem mert évtizedes adósságokat tapasztalt az agglomerációs tömegközlekedési fejlesztésekben.

Célja, hogy a budapesti fejlesztések terén megtegye azt, amit állami oldalról meg lehet tenni, Budapest közlekedési, levegőminőségi gondjainak megoldási kulcsa ugyanis az agglomerációban van. Ehhez ad az új Budapest Fejlesztési Központ (BFK) egy erősebb intézményi hátteret, új névvel. Megörökli a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja stábját, városfejlesztési, közlekedés-fejlesztési projekteket, konkrét építési fejlesztéseket irányít, kutatásokat, koncepciókat készít.

Arra a kérdésre, hogy a BFK elvonja-e a főváros hatásköreit, Vitézy azt felelte, hogy a BFK nem lesz árnyékvárosháza, nem városházi feladatokat lát el. Úgy látja, hogy a budapesti agglomerációra eddig kevés figyelmet fordítottak, az új szervezet feladata löketet adni a fejlesztéseknek, a vasút, a HÉV-ek, vagy akár az új Duna-híd kapcsán. Ebben

"Nem országnak, hanem vadászterületnek tekintették a Pannon-medencét, nagyvadra mentek, nem ismertek istent, embert és törvényt, a ragadozó macskák ügyességével s kíméletlenségével szerezték meg a zsákmányt…” A keresztény kurzusnak mintha nehezére esne betartani a keresztény emberek tízparancsolatát, különösképpen a hetediket (ne lopj) és a nyolcadikat (ne hazudj).  

Magyarország az Európai Unió egyik legkorruptabb országa, és Dél-Afrikával került egy szintre a 180 országra vonatkoztatott korrupciós index alapján. A Transparency International friss jelentése is lehangoló képet fest a hazai korrupciós helyzetről.

Mindez felidézteti velem Hankiss Elemér egyik tanulmányát, az Új diagnózisokat. Ebben többek között azt is vizsgálja, hogy hogyan hatott a rendszerváltás utáni tíz év az egyes társadalmi rétegek magatartására, habitusára. A hivatkozott tanulmányban a rendszerváltás utáni ”tíz év zavaros átmenetének dzsungelében vadászó” urakról és hölgyekről ír, „akik

1945. február, látkép a Budai Várból: a szétlőtt Krisztinaváros és a Naphegy romos házai 

Közeledik a budai várból való kitörés 75. évfordulója, és erről a neonácik mint a "Becsület napjáról" terveznek megemlékezni. Nézzük a tényeket.

A bekerített budai várban 1945 elején összesen 28 ezer német katona és mintegy 30 ezer magyar - köztük 3 ezer nyilas - zsúfolódott össze. Február 11-ig, a kitörés kezdetéig 5 ezer német elesett és 9 ezer megsebesült. A kitörésben 14 ezer német, néhány ezer magyar katona, valamint 2500 nyilas vett részt. Az életben maradt magyarok nagy része szétszóródott Budapesten. A németek közül azonban csak ezernél kevesebbnek

Borbély Lénárd  fideszes polgármesterként másként mérlegel, másként fájlal és szavaz  a fővárosi közgyűlésben Karácsony Gergely ellenzéki főpolgármester ellen, és másként vezényel otthon! Az üléspontja alakítja az álláspontját! - összegzi véleményét Horváth Gyula csepeli ellenzéki (DK-s) képviselő. Állítását, tapasztalatait a következőkkel támasztotta alá:

Ha szerda, akkor fővárosi közgyűlés! Ha csütörtök csepeli képviselő-testületi ülés!

A tavaly októberi választás után szinte az első teljes értékű fővárosi közgyűlés résztvevői lehettünk. A változást már a belépés után érezhető lett a számomra. Ugyan még a tarlósi félelem belengi a beléptetési rendszert, de azért már nem nézik ellenségnek a közgyűlésre érkező érdeklődőt.

Az épület első lépcsőkanyarjában lecsúszott a lábam, ezért „pofára esetem”! Villámgyorsan felpattantam, de éreztem, hogy a bokám, és a csuklóm meghúzódott, öltözékem rendezetlenné vált. Lányos zavaromban ruhámat rendezgetve tébláboltam, mikor egy ismerős hang köszönt rám. A csepeli polgármester személyi gépkocsivezetője üdvözölt ebben a nem éppen szerencsés helyzetben. (A kerületi polgármester, egyben képviselő is a fővárosban.) Miközben „sebeimet nyalogattam” az ablakon kibámulva kerestem is a skodáját, de nem találtam. Nem véletlen, hogy nem találtam, ugyanis a polgármesternek és helyetteseinek újakat vásároltak.(testületi döntés nélkül ugyan, de a régi feltételekkel: személyi használatra, - üzemanyag-, fenntartási- és szerviz-költséget meg - a közösből fizetve.) Elgondolkodtam:

Az I., II. és XII. kerületi Önkormányzat közös közleményt adott ki az 1945-ös budapesti kitörés évfordulójáról és az arra tervezett közös megemlékezésükről. 

Hetvenöt évvel ezelőtt ért véget az a hadművelet, amelynek következtében a magyar főváros nagy része romba dőlt, lakosai közül több tízezren elpusztultak, másokat pedig hosszú időre elhurcoltak. Az I., II. és XII. kerületi Önkormányzat fontosnak tartja a megemlékezést Budapest második világháborús ostromára, ennek érdekében az eseményre saját programokkal készülnek - írták. 

A közlemény szerint a három önkormányzat 2020. február 8-án megnyíló, közös, utcai kiállítással emlékezik az ostromban elhuny civilekre, katonákra, nemzetiségtől, származástól, vallástól függetlenül. Hozzáteszik, hogy ez nyilvánvalóan nagyon nehéz feladat, "hiszen az 1945 utáni propaganda ugyanolyan torz képet festett az eseményekről, mint a későbbi és jelenlegi szélsőjobboldali ideológiai csoportok". A kiállítást Ungváry Krisztián történész állította össze, az önkormányzatok szerint az

Résztvevők egy korábbi "Becsület napja" elnevezésű rendezvényen, amelyen azokra a katonákra és civilekre emlékeztek szélsőjobboldali szervezetek  az I. kerületi Kapisztrán téren, akik Budapest 1945-ös ostroma során február 11-én megkíséreltek kitörni a szovjet csapatok által körülzárt várból Fotó: Kovács Tamás / MTI

Be lehet-e tiltani egy neonáci tüntetést? Hegyi Szabolcsot, a TASZ politikai szabadságjogi projektjének szakértőjét kérdezte a Klubrádió.

Hegyi Szabolcs   közölte: a rendőrségnél kell bejelenteni minden tüntetést, és ha a rendőrség tiltó okot lát, akkor nem engedélyezi. Ez történt most is, több alkalommal, a harmadiknál fordultak a bejelentők a bírósághoz, amely úgy ítélte meg, hogy hiányos az indoklás, és hatályon kívül helyezte a tiltó határozat, ezért az eredeti tartalommal meg lehet tartani a tüntetést. Egyébként a rendőrség (bár törvényi kötelezettsége lenne) valamiért nem tette közzé se a tiltó, se a bírósági felülvizsgálatról szóló határozatot.

Jogi szempontból tehát lehetséges a vonulás. Hegyi Szabolcs azért fogalmazott így, mert

Köd előtte, köd utána...A Galvani híd és a kapcsolódó úthálózat tervezett nyomvonala

Hol hangosabban, hol elhalkulva, de folyamatosan  dúl a sok évtizedes vita arról, hogy Csepelt érintve a semmiből semmibe vezető Galvani híd vagy a józan ész diktálta és a csepeliek által remélt Albertfalvai híd épüljön meg.

A Levegő Munkacsoport az  egyelőre nyerésre álló Galvani hídról, a tervet körülvevő ígérgetésekről a következőket írta:

„Az új híd akár 35-50 ezer autóval is csökkenthetné a belvárosi hidak, és napi 6 ezer autóval a belső Üllői út forgalmát” – ezzel az érvvel igyekszik indokolni a kormány a Galvani-híd megépítésének tervét. Az eddigi tapasztalatok viszont ezt egyáltalán nem támasztják alá.

Az M0-s déli szakaszának (a Duna-hidat is beleértve) megépítése előtt a tervezők és a város vezetői azt ígérték, hogy az átadása után mentesülnek a XI. kerület belső útjai a hatalmas kamionforgalomtól és megszűnnek a dugók. Miután megépült a szakasz, a kamionokat kitiltották az érintett belső utakról, így

Lehet, hogy a magyar közigazgatás legújabb átszervezését kitaláló kancelláriaminiszternek nemcsak a mindent megoldó Pintér Sándorral kellett volna elbeszélgetni a lépés előtt, hanem a kormányhivatali dolgozókkal is?

Egy kis szabálysértés nem nagy ügy, nyilván annak is egyszerű a munkája, aki ezeket intézi, teljesen mindegy, melyik hivatalban üldögél. A közvélemény nagyjából így vélekedik az egészről, bár az ügyintézők nem gondolják, hogy egyszerű dolguk van, de a polgárnak nem kell mindenbe belelátnia. Azzal meg végképp nem kell foglalkoznia, hogy néhány év és néhány közigazgatási keringőlépés után sokan visszamehetnek oda, ahonnan indultak: a rendőrségre, mert márciustól

A belügyminiszter rendeletben vonta el a mozgókép előadások jogát, amelyet átadtak a községi elöljáróságnak. Ez azonban kevés volt dr. Koncz Jánosnak, Csepel akkori főjegyzőjének és a kerület jobboldali vezetőinek, akik az egész épületet akarták. Csepel elöljárósága „az otthon helyiségeinek elrekvirálását is kérte”

Tények, értékek, élmények a száz éves Munkásotthonból - 2. rész

Március 14-én lesz 100 éves a Csepeli Munkásotthon. Blogunk ez év január 15-én sorozatot indított   az intézmény 100 éves fennállásának tiszteletére, amelyben az otthon avatásáig eltelt éveket tekintettük át. Most a Munkásotthon 1920-1945 közötti történetének néhány fontosabb eseményét elevenítjük fel.

Az avatás utáni másfél évben rendkívül élénk kulturális élet volt a Munkásotthonban. Rendszeres mozi- és színházelőadások (172 mozi-, 65 színi előadások) voltak, de dolgozott, táncestélyeket adott a tánckar, működött az énekkar, oktatások zajlottak az épületben, 312 ipari képzőtanfolyami előadást tartottak. A hatalmas érdeklődés, a programokon résztvevők magas száma azonban nem tetszett az akkori hatalomnak. A belügyminiszter rendeletben vonta el a mozgókép előadások jogát, amelyet átadtak a községi elöljáróságnak. Ez azonban kevés volt dr. Koncz Jánosnak, Csepel akkori főjegyzőjének és a kerület jobboldali vezetőinek, akik az egész épületet akarták. Csepel elöljárósága „az otthon helyiségeinek elrekvirálását is kérte”. Ezzel kezdetét vette és 1945-ig tartott, majd „a béke évtizedei” után 2010-ben folytatódott a Munkásotthon hatalom általi megszerzésének, most a fideszes jobboldaliak által elővett terve.

Először, 1921-ben az erzsébetfalvai lakáshivatalt hívták segítségül, amely a csepeli községnek ítélte, „minden törvényes indoklás nélkül” az otthon helyiségeit. Azonban a Népszava cikke, majd a szervezett munkásság határozott, egyöntetű fellépése („fekete volt az otthon környéke az emberektől”) hatására Konczék meghátráltak, lemondtak a

Időnként fölbukkan a magyar közélet fényességes egén Budai Gyula parlamenti képviselő. Az egyetemi diplomát követően első munkahelye a Budapesti Katonai Ügyészség volt, majd 1994 szeptemberétől ügyvédként dolgozott az általa vezetett Budai és Kovács Ügyvédi Irodában, ahol 2010. december 1-től szünetelteti foglalkozását, ezévben képviselő.

Az ügyvédi iroda korábban előnytelen földtulajdon-adás-vételi csereszerződések miatt magánokirathamisítási ügybe keveredett. A Pest Megyei Főügyészség 2010 novemberi döntése alapján azonban az elévülési idő letelte miatt vádemelésre nem kerülhetett sor. Budai azzal hárította el a Parlamentben feltett idevágó újságírói kérdést, hogy nem politikusként, hanem ügyvédként végezte a tevékenységét abban az ügyben, bíróság pedig nem állapította meg a szerződések színlelt voltát. Momentán államtitkár.

Nem rég sajtótájékoztatót tartott, ahol egy újságíró megkérdezte, hogy mint egykor praktizáló ügyvéd, miként vélekedik a kormány álláspontjáról, miszerint nem hajtja végre a gyöngyöspatai szegregációs ügyben hozott jogerős ítéletet. Budai az válaszolta, ha ügyvédként nyilatkozna, feltehetően neki is más lenne a véleménye, de

A mi szegény vezetőink a minibálbér sokszorosával rendelkeznek, még sincs semmijük! Pedig a kocsijaikat (személyi használatra) sem maguk veszik, hanem a közpénzből vásárolják. A benzint, a szervízt, az autópálya matricát, a sofőrt  Csepel adja nekik. Élelmük (italuk), ruházkodásaik nagy részét a közös finanszírozza. A vagyonnyilatkozatban mégsem találni mást, mint (panel)lakást, kis házat, régi kocsit, és tartozásokat...

Minden év eleje a vagyonnyilatkozatokkal kezdődik -emlékeztet egy ritusra írása bevezető részében  Horváth Gyula, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője. Cikkét így folytatja:  "Néhányan abban élik ki frusztrációjukat, irigységüket, tehetetlenségüket, hogy a maguk gonosz előítéleteik szerint csemegéznek.

Ezek az emberek Csepelen is előszeretettel aggatnak jelzőket azokra, akiknek az élete nem a lumpolásról, a mértéktelen ivászatról, köz és magánéleti botrányokról, hanem sok évtizedes munkáról, és annak ellenértékéről szól. Pedig itt, ez történik már

Azt állította Orbán Viktor a Kossuth rádióban, hogy „az egészségügyi miniszterünk egy orvosprofesszor”.

Ez bizony hazugság. Ezzel szemben a tény az, hogy nincs egészségügyi miniszterünk. Kásler Miklós az Emberi Erőforrások Minisztere, az egészségügynek pedig államtitkára van, Horváth Ildikó. Igaz, a lefokozott egészségügy megérdemelne egy minisztériumot is.

Azt állította Orbán Viktor szintén a Kossuth adón, hogy a déli határon mi védjük az illegális bevándorlással szemben az osztrákokat, bajorokat (mi vagyunk az ő várkapitányuk) és németeket, ezért jó volna, ha az Európai Unió vállalná ennek pénzügyi terheit is.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem, vagy nem sikeresen védjük őket, ugyanis 2019-ben mintegy 140 ezer ember kért menedékjogot Németországban. Ha Magyarországon keresztül (állítólag) nem tudtak keresztülmenni, akkor nyilván máshol, máshogyan mégis sikerült nekik. Hogy hol? Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója akaratlanul is elárulta egy nyilatkozatában:

Ábel  Attila  a Csepeli Hírmondót közpénzből pártlappá silányította.  Mindent megtett és megtesz a még független orgánumok lejáratása érdekében

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  január 30-án megjelent 2. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Fenntartásokkal kell kezelni Ábel Attilát – állítjuk a médiáért felelős alpolgármesterrel készült, Fenntartásokkal kell kezelni a közösségi médiában megjelenő tartalmakat című interjút olvasva. Fenntartásokkal, mert ismét osztja az észt, miközben az általa irányított Csepeli Hírmondóban, vagy saját hírblogján, a csepel.info-n mintha mindent megtenne az olvasók félrevezetése érdekében, de nem egyszer kaptuk hazugságon, csúsztatáson is. Most Wass Albert és Radnóti Miklós nagy felháborodást okozó „szoborcseréje” kapcsán fejti ki véleményét, amelyet egy újabb csúsztatással fejez be: „...örülünk, hogy a csepeli ellenzékből, az összefogás pártjaiból is sokan gondolják ugyanígy”, összemosva ezzel a december 12-i képviselő-testületi ülésen tiltakozó, nemmel szavazó baloldalt, az összefogásból kilépő képviselők igen szavazataival. Többek között ezért mondta néhány olvasó, hogy a „médiáért felelős alpolgármester” felcím helyett nyugodtan írhatták volna a „csepeli főcenzort” is. 

Ábel úr kétoldalas magyarázkodását követően jutott még hely a lapban a Görgey téri szakrendelő új főigazgatójára, a készülő új településvédelmi rendeletre, a németek 1946-48 közötti kitelepítéséről való megemlékezésre, a magyar kultúra napjára, néhány kerületi kulturális és sportrendezvényre is, sőt, nem maradtak ki a kerületi cégek, önkormányzati intézmények reklámjai sem. Ezzel szemben viszont kimaradt a DK csepeli szervezete által szervezett megemlékezés a Radnóti szobornál vagy a brutális csepeli kutyatámadás, a három családi házban keletkezett tűz stb. Ezek az utóbbi ügyek rendszeresen kimaradnak a lapból, nehogy kiderüljön, hogy Csepelen sincs mindig rend a közrend, közbiztonság területén.

Véleményünk a cikkekről:

Ilyenben, amit a képen és a videón látunk. Eddig nem akartam megszólalni Niedermüller Péter történetében, mert úgy éreztem: nem vagyok elfogulatlan, ismerem és kedvelem őt, De most már szólni kell. Éppen mivel ismerem őt, mondhatom: ő az utolsó, akivel kapcsolatban a rasszista szó valaha eszembe jutna. Tudományos és közéleti munkássága éppen a megkülönböztetés, megalázás erlleni küzdelemről szól. Talán ez az oka, hogy -noha néztem az ominózus TV-beszélgetést- bennem közben fel sem vetődött, hogy valami rosszat hallok.

Valószínűleg értettem a "képződmény" szó (így, egyes számban!) jelentését, ezért tudtam, hogy nem emberekre, hanem egy kreálmányra vonatkozik. Egy "politikai termékre", amilyen G. Fodor vallomása szerint a Fidesz számára valaha a "polgár" volt, most meg egyre inkább annak a "fehér, keresztény, heteroszexuális férfinak", az ezzel fémjelzett értékrendnek az ideológiai fantomképe, amelynek jegyében pl. az USÁ-ban a "White Pride" tüntetéseit szervezik, és amelynek gyökerei a Ku-Klux-Klanig vezetnek.

Ebben a politikai termékben a

 "És akkor következett az a történelmi tárgyalás, amelyen Chorin Ferenc és a német SS-tiszt megállapodtak, hogy milyen áron tudnák megszerezni a németek a Weiss Manfréd-vagyont..."

Závada Pál Hajó a ködben című, nemrég megjelent könyve a Weiss Manfréd-leszármazottak, illetve a Weiss Manfréd család 1944-es megrázó történetéről szól. A regényt – amely dokumentum és fikció ötvözete – az Ausztriában élő egyik Weiss unoka is elolvasta, és miután úgy érezte, nagyon sok korrigálnivaló akad a történet elmesélésében, közvetve megkeresett, és arra kért, hadd mondja el, az ő emlékei szerint mi történt akkor. A következőkben a Klubrádió Dobszerda című műsorában a 94 éves Strasserné Chorin Daisyvel elhangzott beszélgetés írott változatának első részét olvashatják.

– Bár szépirodalmi műről van szó, fikciós regényről, mégis nagyon felizgatta ez a könyv. Én természetesen megértem, hiszen az ön családjáról ír a szerző.

– Szerintem a könyv 90 százalékban eltér a család valódi történetétől. Azzal kell kezdenem, hogy a német megszállás előtti napon, 1944. március 18-án, szombaton este az édesapámnál volt egy vacsora, amelyen két aktív miniszter és több bank elnöke is megjelent.

– Tudni kell, hogy az édesapja, Chorin Ferenc nagyon magas pozíciókat töltött be.

– Titkos tanácsos volt, a Kereskedelmi Bank és a salgótarjáni bánya elnöke. Nagyon-nagyon ismert és nagyon okos ember volt. Horthy Miklóstól kezdve le és föl mindenki jött hozzá tanácsért, ha problémák voltak.

– Horthyval valóban baráti viszonyt ápolt?

1989 után, a világnézetek, politikai eszmék szabad burjánzása közben szép lassan világossá vált, hogy a rendszerváltás friss levegője adott esetben milyen mérgezően tud hatni az emberi kapcsolatokra. Régi barátok, rokonok, elválaszthatatlannak hitt társak kerültek szembe egymással, aminek emblematikus példája Bródy János és Szörényi Levente viszálya volt. A konfliktus az MDF-SZDSZ törésvonal mentén eszkalálódott, de voltak politikától független előzményei is, a történtekre pedig sokszor másképp emlékeznek a szereplők. Happy end nincs? De van: miközben az ország megosztottsága egyre súlyosabbá vált, a két korszakos zenész túl tudott lépni sokáig újra meg újra fellángoló ellentéteiken, és rájöttek arra, hogy sokkal fontosabb az, ami összeköti őket.

Mások vagyunk, másként közelítjük meg a dolgokat, különbözik az életről való felfogásunk. Talán csak a zene és környéke az, amiben egyetértünk. Már csak önérzetből sem hozzám fordulna segítségért.

Bródy János, 1984

1989-ben én jószerével azt sem tudtam, mi az az MDF… Na jó, akkor most elmondok valamit. Még abban az időben írtam neki egy levelet, amit biztosan el is tett, de mindent el fog követni, nehogy a tartalma nyilvánosságra kerüljön. Azt írtam neki, hogy nem tudom, mi következik, de kérem, az ellentétes gondolatainkat próbáljuk meg házon belül megbeszélni.

Szörényi Levente, 1995

Ők alkotják a legismertebb és sokak szerint legjelentősebb szerzőpárost a magyar könnyűzene történetében. Már az sem volna kevés, hogy ők ketten tették le a hazai rockzene alapjait, ők írták és játszották el az első magyar nyelvű beatszámokat; az Illés társadalmi jelentősége, a nemzedékük hangulatát megragadó dalok és a politikai töltetű szövegek azonban hamar szétfeszítették a

Több ezer ember vett részt azon a tüntetésen, amelyen az erzsébetvárosi polgármester, Niedermüller Péter elleni tiltakozásul szerveztek.

A tüntetést az váltotta ki, hogy a VII. kerület vezetője egy tévéműsorban azt mondta:

„Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”

A polgármester kijelentése miatt csütörtök délután az Erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal elé vonultak a tüntetők. Épp hogy elkezdték játszani a Himnuszt, majd a Székely himnuszt, amikor a szélsőjobbos Vadhajtások nevű portál bloggere, Bede Zsolt a HVG publicistáját, Hont Andrást inzultálni, lökdösni kezdte. A rendezvényen a 444 egyik munkatársának kezéből pedig a kamerát próbálták meg kicsavarni.

A 444 tudósítása szerint a fideszes tüntetők és ellentüntetők az Erzsébet körúton a New York kávéház előtt össze is csaptak, az