Moldova György azon kevesek közé tartozik, akik nyíltan Kádár János hívének vallják magukat. Új kötetében azonban pont olyan szatírikusan ír az egykori pártvezér koráról, mint napjainkról. Úgy gondolja, Kádár idején az emberek sokkal jobban éltek és neki csak ez számít. A mai fideszes uralmat pedig sok tekintetben az egykori rendszer másolójának tekinti. A lényeges különbséget abban látja, hogy Orbán és társai minden tekintetben tudtak élni azzal a hatalommal, amelyet megszereztek.

Moldova György nem érzi jól magát a mai Magyarországon. Ez persze nem új jelenség nála, mondhatjuk, több évtizedes hagyománya van. Mint annak is, ahogyan védekezik eme érzés ellen: ír. Kiírja magából a dühét. Ettől ugyan nem változik semmi, még ő maga sem lesz jobban, de legalább másokat szórakoztat vele. Megpróbálja ráébreszteni az embereket, hogy nem kell mindent úgy elfogadniuk, ahogy jön. Régóta kísérletezik ezzel, maga is tisztában van vele, mekkora sikerrel. De nem adja fel.

Legújabb könyvében sem kímél senkit és semmit. Az új császár új ruhája parabola. A cím alá azt is odaírta, hogy szatíra, de

Várhatóan ma vagy holnap jelenik meg a Csepel Hírmondó (CSH) legújabb száma. Mit gondolnak? A Vida István vezette Városkép kft Ábel Attila alpolgármesterrel a háta mögött, Borbély Lénárd polgármester és a fideszes városvezetés áldásával abban hány millió forint közpénzt fordít  a rezsiripacs Németh Szilárd e heti fényezésére?

Mint arról már olvasni lehetett, a Csepeli Önkormányzat képviselő-testülete tavaly ősszel úgy döntött, hogy 2018-ban, 24 helyett 32 (+5%) alkalommal jelenteti meg a Csepeli Hírmondót (CSH) A 366/2017./X.26./ Kt. sz. határozat szerint a fideszes többségű képviselő-testület az emelt lapszám nyomdai előkészítő és nyomdai gyártási költségeihez bruttó 32.000.000 forintot biztosít. De miért? Az előterjesztésből hiányzott az ok megjelölése, s ez a vita során sem derült ki. Jegyzőkönyvben rögzítették, hogy még Borbély Lénárd sem indokolta a 32 megjelenést, mindössze annyit mondott, hogy

Leesett az álla? A szocialista képviselő asszony visszaszólt az őt lehazugozó alpolgármesternek: "Ábel Attilának azt üzenem, hogy nem az a dolga, hogy a közpénzből fenntartott újságban az ellenzéket rágalmazza. Továbbá, hogy éppen itt az ideje, hogy kiszálljon Németh Szilárd seggéből" - mondta Bangóné a Sztárklikk kérdésére

Hétfőn robbant az országos szinten is példátlan botrány, amely szerint közel két tucat kamupárt, több mint ezer (!) elhunyt csepeli lakos adataival élhetett vissza a jelölti ajánlásgyűjtés során. Volt olyan jelölt, akinek az ajánlásait több mint felerészben "halottak írták alá".

Komoly zavar érződött a Fideszben, hiszen mégiscsak Németh Szilárd körzetéről van szó. Persze Németh már kedden feljelentéssel fenyegette meg Bangónét - az MSZP, a Párbeszéd, valamint a DK, a Szolidaritás Mozgalom és a Liberálisok közös csepeli jelöltjét -, amiért ki merte jelenteni, hogy "csak egyetlen párt van, amelynek érdeke, hogy az ellenzéki szavazatok minél többfelé menjenek. Ez pedig a kormánypárt.”

Ezzel egyidőben Ábel Attila csepeli Fidesz-elnök nyilatkozott  saját blogjának, miszerint a 

Két összeillő ember: Németh Szilárd kabátjából bújt elő Borbély Lénárd...

Állítólag a 20. század elején egy egyszerű aszfaltmunkás eladta a Rottenbiller utcát. Amikor lebukott, már messzire járt. Egy cirkuszban lépett fel, mint „búr vezér”. Nem akarom Németh Szilárdot hozzá hasonlítani, de tény, hogy ő is „eladott”‑  nem egy utcát, hanem  ‑ egy tervet, a Weiss Manfréd Tervet, a csepeli önkormányzat vezetőinek. Hogy mennyire nem összehasonlítható a két eset, azt az is bizonyítja, hogy Németh nem egy egyszerű aszfaltmunkás, nem egy búr vezér, hanem politikus: országgyűlési képviselő, egyben a hatalmon lévő párt alelnöke. Igaz, pártjának van vezére, de az nem búr. Miért elgondolkodtató mégis a „nagyszabású” terv? Az utca eladását, de a WM tervet sem hagyta jóvá senki, ezért ez csak Németh terve. Nincs mögötte kormány-, illetve csepeli képviselő-testületi döntés. A csepeli önkormányzat fideszes vezetői mégis megették, akarom mondani „megvették”, s a Csepeli Hírmondó szíves-szívós közreműködésével tovább adták a csepelieknek.

A plusz 32 millió forinttal kistafírozott CSH ötödik hete közli a részleteket,  dicsőítve Németh Szilárdot.  Most, a kb. kétszáz milliárdosra megálmodott terv 5. részéhez (Összetartozunk!; Csepeli Hírmondó, idei 10. sz., 12-13. oldal) van néhány megjegyzésem:

Embertelen körülmények, életveszélyes éjszakázás...

A Magyar Szociális Fórum legfrissebb adatai szerint  ősz óta Magyarországon 192-en szenvedtek fagyhalált március közepéig. Az emberjogi szervezet szerint az áldozatok 54 százaléka a szabad ég alatt, a kórházba szállítás közben vagy a kórházban halt meg, 46 százaléka a fűtetlen lakásban hunyt el. Utóbbiak többsége magára maradt idős, beteg, illetve nyomorban élő ember volt.

Az előző télhez (2016-2017) képest csökkent a fagyhalál áldozatainak száma, akkor 203-an hűltek ki végzetesen, de az MSZF szerint ez az enyhébb időjárásnak és nem az állam fokozottabb törődésének köszönhető. A szociális fórum szerint az állam továbbra sem gördít akadályt a kilakoltatás útjába,  nem számolja fel a nyomort, így

A gyorshírt az internetes sajtó alapján már hétfő este közöltük olvasóinkkal a Csepel újság Facebook oldalán: "Németh Szilárd körzetében robbanhat a kampány legnagyobb botránya. 

A futótűzként terjedő hír igaz. Megjelenése óta sok fontos részlet vált ismertté. Ezeket most olvasóinkkal is megosztjuk:

Üzemszerűen hamisították rá már régóta elhunyt személyek adatait az ajánlóíveikre egyes, eleve kamupárt-gyanús szervezetek jelöltjei Budapest 17-es, Csepelt és Soroksárt is magában foglaló választókörzetben – derült ki a hvg.hu birtokába jutott jegyzőkönyvekből.

A helyi választási bizottság hétfő délutáni ülésén két magánszemély korábbi panasza alapján tűzte napirendre ismét az ajánlások ügyét, miután néhány kis párt jelöltjénél kiderült, hogy – feltehetően korábbi adatbázisokból dolgozva – halottak adatait is szerepeltették az ajánlóíveiken. A testület ezután az

Jószerével nem volt olyan rendezvény – majdnem azt írtam: ünnep – március 15-én, ahol ne hangzottak volna el a Nemzeti dal emblematikus sorai: „rabok legyünk, vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok”. Mindegy volt, hogy a színpadon ellenzéki vagy kormánypárti politikus állt-e; mintha csak egy hatalmas börtön lenne ez az ország, ahol mindenki szabadulni akarna.

És ez összességében jól tükrözi a pillanatnyi (?) hangulatot. Valamilyen módon mindenki rabságban érzi magát; az ellenzékiek azért, mert a kormánypárt szinte minden jogosultságuktól megfosztotta őket az elmúlt nyolc évben, a kormánypárt meg azért, mert egyáltalán létezik ellenzék. Szóval egy hatalmas

Vida István, Németh Szilárd és Borbély Lénárd magyarázza a bizonyítványt. Nem szégyellik magukat a legfőbb magyar bírói fórum ítélete után?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) március 15-én március 16-i dátummal megjelent 10. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünk

Kimaradt egy rövid, de sokat mondó cím a CSH-ból! A címnek a következőnek kellett volna lenni:

A Kúria elítélte a Csepeli Hírmondót

A legfelső bírói fórum verdiktje hosszas huzavona után végre megjelent a CSH-ban, így szól:

„A Kúria megállapítja, hogy a Budapest, XXI. kerület, Csepel Önkormányzatának Csepeli Hírmondó című sajtótermékének 2018. február 22-én megjelent IX. évfolyam 7. száma megsértette a jelöltek és jelölő szervezetek közti esélyegyenlőséget azzal, hogy Német Szilárd István, a FIDESZ-MPSZ és KDNP közös országgyűlési képviselőjelöltjét népszerűsítette.

A Kúria a Csepeli Városkép Kft. médiatartalom-szolgáltatót eltiltja a további jogsértéstől, és egyben kötelezi, hogy jelen végzés kézhezvételétől számított legközelebbi számban, a jogsértő közléshez hasonló módon jelen végzés rendelkező részét tegye közzé.”

Elvileg ezzel a közléssel jogerősen lezárult az a tortúra, amelyet Juhász Péter és dr. Szabó Szabolcs, az Együtt politikusai azért vállaltak, hogy megvilágítsák,  mekkora pofátlanságokat művelnek a CSH-nál azok, akik közpénzen a Fidesznek kampányolnak és az ellenzéket gyalázzák. Azért csak elvileg zárult le ez az ügy, mert a CSH legutóbbi számából látható, a lap előállítói megrándították a vállukat, és ott folytatják, ahol abbahagyták.

Már a Kúria jogerős döntését is eldugták. A cím nélküli sorok a

A napokban megint a Daru domb környékén jártam. Kíváncsi voltam, hogy most milyen állapotban van a nemrég fejlesztett terület. A látvány sajnos minden képzeletemet alulmúlta! A képek magukért beszélnek! Ezt kapták a csepeliek majd 300 millió forintért?

 Itt valami nagyon sáros...

Az még hagyján, hogy Németh Szilárd agymenéseit minden körülmények között teljesítenie kell Borbély Lénárdnak és ezért most fel van túrva a terület. Ugyanis a Fidesznek mindenképpen szüksége van egy újabb országzászlóra Csepelen (potom 19 millióért!) és nem találtak jobb helyet neki, mint a Daru domb. Mégis siralmas a látvány, ahogy fél méter mély nyomvályú jelzi, merre közlekedtek a munkagépek az elmúlt napokban. 

Felháborító, hogy a beruházás a mai napig nincs kész, holott a szerződés szerint a kivitelezés határideje augusztus 10-e volt. A mai napig félkészen áll ott a

Ettől a hírtől meg sem tud szólalni...

Példátlan gerillaakció történt Budapesten. A 24.hu  mutatta be, hogy egy bizonyos „Névváltoztatási és Madármegfigyelési Közös Operatív Bizottság” – gondolom, a kétfarkú kutyák tollas rokona - az elmúlt nyolc évben mélyreható megfigyeléseket végzett a XII. kerületi Cinege út és környékének madárállományával kapcsolatban. „Megállapítottuk – írják -, hogy – bár a cinegeállomány tekintetében jelentős változás nem következett be – a szarkaállomány példátlan mértékben elszaporodott, különösen a Cinege út 5. közvetlen környékén.

Emiatt a Bizottság alapos mérlegelés után úgy döntött, hogy a Cinege út elnevezés helytelen, és elnevezését Szarka útra módosítja. A végrehajtás során a szükséges operatív intézkedések megtörténtek és dokumentálásra kerültek.”

Ha valaki esetleg nem tudta volna: a Cinege út 5. alatt lakik Orbán Viktor, a szarkaszaporulatot pedig nem nehéz összekötni azzal, hogy

Az immár tizenöt éve üres, műemléki státuszt kapott épületeket a brókerbotrány egyik főszereplőjének városnegyed-projektje, majd a kormány olimpiai falu-terve menthette volna meg a pusztulástól, de az ország legnagyobb csarnoképülete, illetve annak irodaháza mára a vandálok, a graffitizők és a hajléktalanok egyik kedvenc helyévé vált.

Buda és Pest egyesítése, valamint a város hirtelen világvárossá válása – a Nagykörút és a sugárutak megjelenése, a gyárakat felváltó jókora bérházak tömeges építése – a népességszám meredek emelkedését hozta magával. A városnak égető szüksége volt tehát a szabadtéri piacokat felváltó, Nyugat-Európában már sikerrel bevált vásárcsarnokokra, melyek a századforduló éveiben sorra születtek meg: 1897-ben a Fővám téren álló, a Dunán szállított árukat átvevő fővámház mögötti Központi Vásárcsarnok, 1902-1903-ra pedig a Batthyány tér, a Hold utca, a Hunyadi tér, a Klauzál tér és a Rákóczi tér képét is hasonló épületek uralták.

A majolika- és porcelándíszekkel gazdagon megrakott, Zsolnay-épületkerámiákkal fedett Fővám téri központba vasúti sín is vezetett az áruk minél könnyebb érkezése érdekében, a város tovább duzzadó lakossága azonban alig negyedszázad alatt kinőtte a

A Fidesz-élcsapat múlhatatlan késztetést érez arra, hogy gáz- és áramárak tekintetében „tényeket”, „adatokat”, „számokat” hozzon fel önnön kiválóságuk fényezésére.

Például: mi voltunk a legdrágábbak. Nem igaz. De most mi vagyunk a legolcsóbbak. Nem igaz. Jó, akkor jövedelemarányosan. Nem igaz: a középmezőnyhöz tartozunk. Na de Európában mi vagyunk a harmadikok. Nem igaz, az EU-n kívüli államokat is ideértve szintén a fősodort erősítjük. 2008-ban drágább volt a gáz. Nem igaz, olcsóbb volt. „Fenntartjuk a rezsicsökkentést". Nem igaz, az árat tartják fenn, bár harmadával is lejjebb vihetnék. Csökkentik a rezsit. Nem igaz, csak kiszúrják a szemünket egy április 8-i nullás számlával. Gázt hozunk Romániából. Nem igaz, legalábbis ott erről nem tudnak. A 4 százalékos eurókamatú orosz állami hitel az évszázad üzlete. Nem igaz. Ha ebből a magyar állam épít egy atomerőművet, az nem állami támogatás. Nem igaz. Paks 2 és annak árama olcsó lesz. Nem igaz. A fogyasztás másik felét napelemből biztosítjuk. Kitűnő ötlet, feltéve, ha többé nem megy le a nap.

Az ilyen és ehhez hasonló, óvodás szintű, kötelezően

Veszélyes sportot űz Németh Szilárd alelnök és a Fidesz azzal, hogy politikai cirkusz színhelyévé teszi a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának üléseit. A nemzet zsírtarkója ősz óta menetrendszerűen műbalhét rendez, amikor az ellenzék rákérdez az Orbán-kormány körül terjengő korrupciós ügyekre.

Rögtön tisztázzuk: egy ellenzéki képviselőnek nemcsak joga, hanem kutya kötelessége információt kérni a szolgálatoktól az olyan ügyekről, mint az Elios. 2010 előtt az akkori Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyveiben rendszeresen Magyarországra leselkedő súlyos veszélyforrásként írták le, hogy szervezett bűnözői körök megpróbálnak közbeszerzésekből hasznot húzni. Időközben annyi változott, hogy az ilyen bűncselekmények speciel a magyar miniszterelnök közvetlen környezetében történnek. Sőt, immáron ott tartunk, hogy az a jobbik eset, ha „csak” a fideszes vezetés lop, és nem rajtuk keresztül valami még súlyosabb szereplő. Tiborcz ugyanis csak egy aranyifjú, akit egy igazi maffiózó  körberöhög. Csakhogy ha a nehézfiúk azt látják, hogy itt egy nyálasszájú ifjonc milliárdokat vághat zsebre, akkor onnantól adva van a példa, hogy ők is fogjanak maguknak egy korrupt politikus apucit.

Tisztázzuk: Németh hisztijei az

Valami megváltozott Lázár János körül és benne. Elkezdett hibázni, és még azt sem mondhatjuk, hogy apró kommunikációs bakikat követ el. Ellenkezőleg, olyan ballépések sorozatát, amelyek mind kérdőjelessé tették személyisége egységét, bizonytalanná karakterének megítélését. Azt is ki merem jelenteni: valamennyi most mindjárt említésre kerülő hiba olyan volt, amely után illett volna – túl a bocsánatkérésen – kivonulnia a közéletből.

Kezdődött a közmunkások megbélyegzésével. Azzal a kijelentésével, amellyel – túl a burkolt rasszizmuson -, mindközönségesen letolvajozta a közmunkára szorulókat, mondván,

Ma ünnep lesz Magyarországon. Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc kitörésének napja. A 170. évforduló. Szimbolikus tartalmakat hordozó ünnep. A szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzésének ünnepe. Szabadságunknak, haladó európaiságunknak az ünnepe.

Ünnepelnénk tiszta szívvel, ha a felidézett történelmen kívül volna mit. A nemzet mai állapotában nem méltó örököse 1848-nak. Az a hatalom, amely nyolc éve szabad, majd manipulált választásokon került hatalomra, erőszakot tett mindazon, amiért 1848–49-ben a nép küzdött. Erőszakot tett mindazon, amit a nemzet azon a márciusi napon kívánt.

Nincs béke e kettészakított honban, nincs egyetértés, a sajtó szabadsága korlátozott, az Országgyűlés a parlamentarizmus eszményének a megcsúfolása, a törvény előtti egyenlőség a bírák egyéni bátorságán múlik, a közös teherviselés helyett szegénységet látunk, miközben a hatalom mamelukjai módfelett gazdagodnak.

Karácsony Gergely a Szabadság híd pesti hídfőjéhez, a budapesti Fővám térre hívja a változást választó magyarokat

„Nincs más dolgunk, mint megszervezni a változást akaró emberek többségét. Végre ne azt nézzük, ami elválaszt egymástól, hanem ami összeköt. Hogy április 8. után közösen építhessünk egy olyan Magyarországot, ahol a hatalom nem önmagát, hanem a magyar embereket gazdagítja!” – így invitálja Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje a március 15-i közös ellenzéki megmozdulásra a választókat délután 3 órára a budapesti Fővám térre. Zugló polgármestere nyílt levelet írt a demokratikus ellenzéki pártok listavezetőinek: ünnepeljenek közösen. – A vélemények és elképzelések különbözősége nem akadályozhatja meg azt, hogy az ellenzéki pártok közösen álljanak ki közös értékeik, a szabadság, a demokrácia és a változás szükségessége mellett. 

A miniszterelnök-jelölt szerint

Kíváncsi volnék, hogy március idusának közeledtével vajon miféle politikai karrierről álmodoznak ellenzéki pártjaink ifjai. Nem, hangsúlyozottan nem az állampárt ifjúságának álmaira vagyok kíváncsi, hiszen azok 2010 óta már beteljesültek: Saját testőrség, saját megye, saját kastély, saját újság, saját cégbirodalom, saját tévé, saját show-műsor...

Na de mi a helyzet az ellenzéki ifjak álmaival? Most, ezekben a feszült napokban, a nemzeti parlamenti választás előtt alig pár héttel, a magyar ellenzék befolyásosabb tagjainak fejében biztosan megfordult már, hogy mi lesz belőlük az esetleges győzelem után. Ha választáson indul az ember, hát legyen benne legalább szemernyi ambíció, s legalább írja össze magának, hogy miről van papírja. Hiszen a Hódmezővásárhely óta föllelkesült magyar ellenzéknek föl kell készülnie a legrosszabbra: még a végén győzni fog.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert az 1848. március 15-i legendás pesti ifjúságnak sok minden járhatott a fejében a forradalom napján, de a márciusi ifjak arra egészen bizonyosan nem szőttek terveket, hogy győztes forradalom esetén őbelőlük mi lesz. Ha alaposabban megnézzük, hogy a márciusi ifjak

Hazaáruló! – mondják egyre többször az utcán, lenézően odavetve az egyszavas mondatot, vagy csak gyáván, az autóból kiszólva a kampányoló ellenzéki aktivistáknak, a közismert helyi baloldali politikusnak, azoknak, akik nem hisznek Orbán gyűlöletkeltő, nemegyszer rasszista megnyilvánulásainak. Azoknak, akiknek elegük volt a hazug migránsozásból, a sorosozásból. Azoknak, akiknek elegük van a hatalomért mindenre képes kormányzásból az ország korrupt vezetőiből, vazallusaiból. Azoknak, akik változást akarnak.

A gyűlölet, e ragályos kór, szinte megállíthatatlanul terjed. Az utóbbi napok kampányeseményeibe már Orbán Viktor is beszállt.  Az ország miniszterelnökéhez méltatlan módon, az őrjöngő kórus előénekese lett. Bukásától félve, pénzosztogatásba kezdett és megzsarolta saját népét: ha április 8-án a vezér udvaroncai veszítenek, itt az apokalipszis. S a megfélemlített, becsapott emberekben a gyűlölködés elvetett magja már megfogant, s itt, ott szárba szökkent. Erősödni látszik az elutasítás, a harag, a változást akarókkal szemben.

A csepeli fideszes hatalmasságok és szabadcsapataik

A Hollandi úti, több milliárdért épülő csepeli  birkózó akadémia tegnapi csinnadrattás alapkőletételi ünnepsége sem takarja el a tényt, hogy Németh Szilárd fél. Hiába tart markában embereket, pénzt, paripát, fegyvert, Németh Szilárd akkor is fél. De kitől és miért?

A Csepeli Hírmondó után a Németh Szilárd érdekeit szolgáló plakátkampány is pirosat kapott. A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) még hétfőn ugyanis a következő döntést hozta:

„Az NVB szerint jogsértő viszont az a plakát, amely - a készítő, illetve a készíttető feltüntetése nélkül - azt állította, hogy az Együtt Csepel-Soroksár képviselője és jelöltje, Szabó Szabolcs és az ellenzéki pártok 15 ezer bevándorlót akarnak beköltöztetni. A kifogást első fokon Csepelen az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság érdemi vizsgálat nélkül elutasította, az NVB azonban 3-3 szavazattal, az elnök Patyi András döntő voksával megállapította, hogy a plakát azonosító nélküli kihelyezése jogszabálysértő volt.

Az NVB határozatai nem jogerősek, három napon belül lehet jogorvoslatot benyújtani ellenük a Kúriához.”

(https://index.hu/belfold/2018/valasztas/2018/03/12/valasztasi_kampany_marcius_12-en/az_nvb_dontese_alapjan_kosa_kampanyvideoja_okes_az_egyutt_lejaratasat_celzo_szoroanyag_viszont_nem_okes/)

Ezek szerint másodszor ítéltetik el egy Németh Szilárd nevét zászlajára tűző csapat aljas kampánya. Mivel azonban úgy vélem, Németh Szilárd, sok fideszes társához hasonlóan, olyan, mint a Bourbonok, akik „semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek”, lesz még

A röntgen nélküli tüdőgondozó átadásánál még megvolt. A jókedve is. Azóta az orvosi kamara etikai bizottsága elvette. A főigazgató főorvorvos szabadságolta magát a mosolygós Németh Szilárd és borongós Borbély Lénárd fedezékében...

A piac környékén nagydarab ember kóricál, mögötte terebélyes siserahad! Ismert figurája a településnek, mert ő a főigazgató! Sokáig nem lehetett tudni, mi van vele, mert Szent Imre téri főnökei mélyen hallgattak.

Megtalálták! A járókelőkkel most kedélyesen szóba elegyedik, és mivel munkaidőben vagyunk, sietve közli, hogy ő most éppen