Mint akkoriban igen sokaknak, az ő munkahelye is megszűnt. Nem kellettek a lakatosok, meg a drehások és a villanyszerelőkre se volt már szükség. De még mielőtt a melósokat szélnek eresztették volna, a hatékonyságra hivatkozva bezárták, az öltözőt és fürdőt, ahol évtizedek óta Teri tartotta a rendet és a tisztaságot.

Teri hatvan körüli takarítónő volt egy jól menő vendéglőben. Úgy mondták, hogy ő a legrégibb bútordarab ebben a kocsmában. Még a rendszerváltás után, egy fővárosi nagyüzemből érkezett. Mint akkoriban igen sokaknak, az ő munkahelye is megszűnt. Nem kellettek a lakatosok, meg a drehások és a villanyszerelőkre se volt már szükség. De még mielőtt a melósokat szélnek eresztették volna, a hatékonyságra hivatkozva bezárták, az öltözőt és fürdőt, ahol évtizedek óta Teri tartotta a rendet és a tisztaságot. Mivel egy kicsi gyereket nevelt, nem tehette meg, hogy munka és jövedelem nélkül maradjon: akár csak egy napra is. A rendszerváltás (inkább csak elitváltás) időszakában tudni lehetett, hogy a kirúgatás mindenkit el fog érni! Teri sem tétlenkedett, hanem a gyárhoz közel lévő kisvendéglőt szemelte hát ki magának, új munkahelyül. Úgy vélte az emberek mindig éhesek, a férfiak mindig szomjasak, ezért a vendéglőre mindig szükség lesz! Ezért úgy vélte, hogy ha itt sikeresen bedolgozza magát akkor

Nem hinném, hogy sokan szeretnének száz vagy közel száz évig élni. Pláne, ha annak a száz évnek a java a rohadtul nehéz XX. században telt el, ami nem arról híres, hogy megkímélte volna az embert a megpróbáltatásoktól. És akkor itt van ez az asszony, Fahidi Éva, egy az átlagból, aki 1925-ben született, és aki mindent és mindenkit túlélt, hogy aztán úgy hét évvel ezelőtt, 90 évesen ismerje meg a nevét az egész ország. Fahidi Éva most múlt 97 éves. A meccs hosszú volt, sőt, még mindig tart. Egyéniben sokszor győzött, de a mindenkori csapata sokszor magára hagyta. Tanú és áldozat. Hatalmas spíler, szerencsejátékos. Egy vagány úrinő. Az ő XX. századáról beszélgetett Lengyel Nagy Anna

Hogy milyen volt nekem végigélni egy századot, azt kérdezed? Emocionális. Talán túlságosan is az. Visszavonhatatlan veszteségek hosszú sora. Amikor veszteségről beszélek, nem csak a családomra gondolok, amelynek ötven tagja veszett oda a holokausztban, beleértve a fiatal, stramm szüleimet és az imádott kishúgomat. Hanem arról is, hogyha egy embernek van képe majdnem száz évet élni, akkor biztos, hogy elment már minden barátja, az életének minden személyes tanúja és hajdani kísérője. Nekem is mindenkim meghalt, aki – akár évtizedeken át – az életem része volt. De csavarjunk egyet rajta, jó? Mert lehet más oldalról is megközelíteni ezt a száz évet: a kaland, vagyis – ahogy manapság inkább nevezik – a kihívás felől. Ha így nézem, hát, kérlek szépen, roppant szórakoztató volt. Precízen szólva: engem

A hatalom eldugná a látványt és el is dugta a Blaháról a Népligetbe. Ételosztásra várók kanyargó sora még a látvány radikális elrejtése előtt a Blaha Lujza tértől a Rókus kórházig és tovább... A téli napforduló a rövid nappallal, a ködös, borús idő rátelepedik az emberekre. De nem csupán emiatt van olyan érzésünk, hogy végképp a sötétség jellemzi Magyarországot. A karácsonyi fények szépek, de ezektől még semmi nem változik a szürke hétköznapokon. Itt már hosszú ideje nem palackba zárva, hanem dalokban üzenünk. Aki hallja, adja át!

Mostanában egyre többször jut eszembe egy régi dal. Nem vált nagy slágerré, hiszen A Rádió – az egyetlen, az állami – nem játszotta gyakran. 1973-ban jelent meg, a szövegét – ki más – Bródy János írta és – természetesen – Szörényi Levente énekelte. Az Illés-szám refrénje ez volt: „Ha te járnál ott, ahol én jártam / Ha te látnád azt, amit én láttam / Ha te állnál ott, ahol én álltam / Nem lennél már ártatlan”. Erősen áthallásos szöveg. Hát még ha hozzávesszük az első versszakát is: „Én már látom, a sok mesét elhitted / Mégis úgy kérlek, hogy egyszer majd hallgass meg / Mikor útnak indulsz, minden még oly szép / Hidd el, másként érzel, hogyha már véget ér”.

Ez a Dal az ártatlanságról. Ez a dal, amiről már akkor, a hetvenes években úgy gondoltuk, hogy rólunk szól, nekünk szól. Ha A Rádió zenei műsoraiba nem szerkesztették be, akkor azt mondtuk, persze, világos, hiszen értik, mi van a sorok között. Ha pedig néha-néha mégis megszólalt, akkor azt eseménynek tartottuk. Hohó,

Az ünnep lényege nem változott. Ezüstös holdfényben suhanó szánján közeledik hozzánk az öröm tündére, hogy a friss kalács illatú csendes éjen megajándékozzon bennünket az áhítattal várt békével. Bízzunk abban, hogy mi emberek, kiűzzük szívünkből az irigységet, gyűlölködést, legyőzzük a közönyt magunkban, és megértéssel fordulunk azok felé, akikhez nem volt kegyes a sorsuk.

Több mint száz esztendővel ezelőtt, a XIX. század második felében terjedt el széles körben Magyarországon is a karácsony ünneplésének, illetve az előkészületeknek az a koreográfiája, amelyet lényegében ma is követünk. Ekkor már a legtöbb otthonban karácsonyfát díszítettek, és mind nagyobb jelentőséget kapott az a törekvés, hogy a vallási ünnepen a gyermekeket ajándékokkal örvendeztessék meg.

És mivel a mindennapi kereskedelem nyitott piacokon zajlott az ezernyolcszázas években, természetes volt a karácsonyi vásár, amelynek forgatagában játék lovacskát, trombitát, csákót, dobot, kiskardot kínáltak a fiúknak, babát, bababútort és pici edénykéket a kislányoknak. No, és persze

Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt.

Karácsony ünnepe tele van örömmel: megszületett a Megváltó, boldogan ünnepelték a pásztorok, tisztelettel a keleti királyok, és szívük minden melegével Mária és József. A boldog események mellett azonban ott van a szomorú is, a betlehemi gyermekgyilkosság. Isten fia emberré lett, vállalta a mi sorsunkat, vállalta az emberi nem üldözöttségét, űzöttséget is. Űzött nemzedék vagyunk, ezt mutatja minden elemében ez az evangéliumi történet. Itt nemcsak a szent családra gondolhatunk, az egyiptomi menekülésre, vagy az ártatlanul megölt kisfiúcskákra, hanem magára a Heródesre is.

Heródes üldözött, veszélyeztetett, űzött embernek tartotta magát. Jöttek a keleti bölcsek, hogy nekik megjelent egy csillag, és

Ünnep és ünnep között hatalmas a különbség attól függően, hogy milyen élethelyzetben üljük éppen. És éppen azért, mert az ünnep kiemelt esemény, a hozzá kapcsolódó érzelmek is extrán erősek, mély nyomot hagynak. Az én év végi ünnepeim hatalmas átalakuláson mentek keresztül. Elmondom, honnan hova jutottam. Doffek Gábor írása.

2012-ben ezekben a hetekben egy majdnem üres lakásban ültem.

Akkor kilenc hónapja kerültem ide, fizikailag már külön éltem, a válás jogilag még nem történt meg, mert egyikünknek sem maradt ereje azokat a papírokat megírni, az egészet hivatalosan lezárni, befejezni. Mindketten, amennyire tudtunk, az új élethelyzetünket próbáltuk kínok keserves kínjával megszokni, ami esetemben azt jelentette, hogy másik lakcímen éltem, mint az akkor majdnem nyolcéves lányom. A válásomról elmeséltem, hogy életem egyik legnagyobb traumája volt, gyerekközpontú apukaként pedig alig túlélhető szörnyűségként tartom számon az

"Mintha az a sok fa/ Egyetlen fa volna/ S az egész világot/ Betakarná lombja"

ENDRŐDI SÁNDOR: KARÁCSONY

Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.

Rezsibiztos a csúcson: itt kéne abbahagyni! Összeomlás felé tart az egykor szebb napokat látott Béke téri Csepel stadion és a sportcsarnok, de Németh Szilárd gazda a világhírnevet ostromolja újabb és újabb bornírtságaival. Sikerült elérnie, hogy még az argentin nagykövet is veretes szövegével foglalkozzon. Ennél többre nem vágyhat. Tényleg itt kéne abbahagyni.

Már szinte mindenki elhatárolódott Németh Szilárdtól, hétfői, a labdarúgó VB győztese kapcsán fb oldalára írt mondata miatt, csak ő maga, illetve saját pártja nem. Nem csak a magyar politikai közélet képviselői, a média szereplői mondták ki róla nem éppen hízelgő véleményüket, de maga „az argentin nagykövet is elhatárolódott Németh Szilárd fehér keresztényezésétől.” Szerinte Németh rosszul ismeri az argentinokat. „Az argentin válogatott, ahogyan az argentin emberek, a mesztic Amerika értékeit képviselik, és elutasítanak mindenféle faji, vallási, nemi és társadalmi diszkriminációt.” https://444.hu/2022/12/20/az-argentin-nagykovet-elhatarolodott-nemeth-szilard-feher-keresztenyezesetol

A véleményt mondók közül többen kijelentették:

A felmondások indoka, úgymond, az iskolások tanuláshoz való jogának megsértése. Jelenleg szerény számítások szerint is tizenhatezer pedagógus hiányzik a rendszerből, ezt növelik beláthatatlan mértékűre a felmondások.

Magyarország miniszterelnöke egy százötven személyes repülőgéppel indult néhány héttel ezelőtt a Budapesttől háromszázötven kilométerre levő Mariborba tárgyalni. Tette ezt egy olyan üzemanyagínséges időben, amikor az ország népétől türelmet és takarékosságot kér.

Pedig a türelem fogytán sokaknál: most elsősorban a pedagógusok körében, akik diákok és szülők támogatásával már hetek óta próbálják ráirányítani az illetékesek figyelmét helyzetük tarthatatlanságára. A közoktatásügyért is felelős miniszter - egy látszategyeztetést leszámítva - szóba sem áll velük, a milliós pénzekkel jutalmazott

Minden férfi és nő tiszta, „civil” ruhában siet a dolgára. Nem látni köztük egyet sem piszkos, elhanyagolt munkásruhában, mert a gyárakban öltözők, és ruhatárak voltak!

A képen látható emberek az 1960-as évek vége, hetvenes évek elején utazhattak Csepelről a Boráros térre. Valószínűleg nagy többségük a Csepel Művekből és a többi nagy csepeli gyárból munka után utazott a belvárosi lakásaikba. Minden férfi és nő tiszta, „civil” ruhában siet a dolgára. Nem látni köztük egyet sem piszkos, elhanyagolt munkásruhában, mert a gyárakban öltözők, és ruhatárak voltak!

Ma, - jó félszáz év múltával - szinte nem látni olyan HÉV szerelvényt, amelyiken elhanyagolt ruházatú koszos küllemű, fáradt dolgozók ne ülnének. Ezek az emberek a belvárosi építkezésekről utaznak reggel oda- este haza a HÉV-en.

Most már - mindenki láthatja - a munkásnak nem jár a tisztálkodási lehetőség (sem) ebben a hazában!

Jobb esetben kifizetik neki egy részét. Persze tudják, hogy ez szemfényvesztés, mert

Az egyházi iskola kormányhű igazgatója, persze gondoskodhatna arról, hogy legyen melegebb, reklamálhatna, kérhetne segítséget az egyháztól, amely egyébként az államtól háromszoros-négyszeres fejpénzt szokott kapni az államiakhoz képest. Tábortüzet rakathatna a használhatatlan tankönyvekből, szénszünettel próbálkozhatna és ráteríthetné a meleg kabátját arra a tanulóra, akinek csak egy vékony felöltőre futotta. De nem, neki az ellenfelei a diákok

Nézzük: A kiskunmajsai Tomori Pál Katolikus Gimnázium, Technikum és Kollégium épületében 15 fok volt a múlt héten.

A hírek szerint az egyházi fenntartású iskola igazgatója elkobozta a diákoktól a hőmérőket. Egyúttal megtiltották a gyerekeknek, hogy kabátot vegyenek fel, mert az igazgató szerint most a tornacipőhöz, a „bokavillantós” nadrághoz és a „szakított farmernadrághoz”, pólóra vennének kabátot.

Amiből így első villantásra úgy tűnik a kiskunmajsai Tomori Pál Katolikus Gimnázium, Technikum, és Kollégium igazgatója tökkelütött

Ilyen képet hiába is keresnénk a közpénzen kiadott, a fideszes kerületvezetők markában tartott helyi médiában: a csepeli szülők szolidaritása. A Szent Imre téri Polgármesteri Hivataltól, a piac  parkolójáig vonultak. Ott a megjelent résztvevők több,  a csepeli tanárok melletti kiállásra buzdító hozzászólót hallgattak meg.

A kerületvezetők hiteltelenségét erősíti, hogy hónapok óta elhallgatják a csepeli pedagógus társadalom fővárosi és országos tiltakozó demonstrációkhoz kapcsolódó megmozdulásait: polgári engedetlenségi akciókat, sztrájkokat, tüntetéseket.

Ha csak a budapesti, országos eseményekről nem írnának a helyi médiában, akkor még megérthetnénk hozzáállásukat, bár a kormány, a kormánytagok különböző döntéseire megnyilatkozásaira, akkor is, ha nem érintik Csepelt, bőven jut hely a csepel.hu-n és a Csepeli Hírmondóban is.

Az viszont teljességgel elfogadhatatlan, hogy a csepeli pedagógusok hónapok óta tartó

"És hogy ezek után hány éves a Kapitány? Azt nem tudom pontosan, de hogy hány százalékkal emelték a fizetését, azt igen."

A pedagógusoknak jövőre 10 százalékos béremelést (pontosabban pótlékemelést) kínálnak. Több, mint 20 százalékos infláció mellett ez nem 10 százalékos emelést, hanem a fizetés értékének 10 százalékos csökkenését jelenti.

Ugyanazon a napon érkezett a másik hír: a börtönben dolgozó rabok bérét 20 százalékkal emelik. (Ez rendjén van, nem ezzel van a baj.)

Innentől világos a képlet: két pedagógus ér egy elítéltet. (Ki tehet róla, hogy

Mire jelentkezik? Németh Szilárd az Orbán-kormány rezsibiztosa folytatja ámokfutását. A saját az fb oldalán jelenleg már ott tart, hogy ők mindenkit megvédenek. Ez sem elég: naponta kéri olvasóitól, hogy „mindenki mondja el véleményét a szankciókról.” Ezek szerint a saját fb oldalán hozzászólók véleményét sem olvassa el? Kap ott hideget, meleget bőségesen.

Vagy talán attól fél elvbarátaival együtt, hogy kevés válaszlevél érkezik vissza?

Mivel már foglalkoztunk a 41 milliárdba került konzultációval (https://csepeliek.blog.hu/2022/10/24/egy_het_csepeli_konzultacio_nincs_de_nemzetinek_csufolt_az_van_propaganda_masodallasban), most csak öt kérdésünk van Németh úrhoz: 

Hirtelen a szólásszabadság, az alkotói szabadság legnagyobb védelmezőjévé vált Kálomista Gábor, amikor Hann Endre, a Medián vezetője beperelte őt az Elkxrtuk című film hamis tartalma miatt.

A mozit, szándékosan, a 2022-es választások előtt mutatták be, elvileg a 2006-os zavargásokról és, Gyurcsány Ferencről szól, mondanom sem kell, tele torzításokkal, hazugságokkal A szereplők egy része simám beazonosítható, de még különösebb fantázia sem kell hozzá: maga a producer, Kálomista megnevezi őket, így például Hann Endrét is (a wikipédián is így szerepel; a színész képe alatt, kit is alakít a filmben…)

Jól jönnek a kerületnek, a Metrans által befizetett adók, azonban a környezeti-, légszennyezettségi- és az egészségügyi hatások valószínűleg jóval nagyobb összegű, pénzben nem is mindig kimutatható kárt okoznak Csepelnek

Idetelepülése óta kritikusan szemléltük a Metrans Csepelen történő befogadását, tevékenységét, az önkormányzat céggel kapcsolatos magatartását. Minden esetben a cég csepeli közlekedésre gyakorolt negatív hatásaiból indultunk ki.

Véleményünk azóta sem változott: a METRANS most is a kerület legfőbb útvonalain, leginkább a II. Rákóczi Ferenc úton és a Corvin-csomópontnál fokozza a zsúfoltságot, rontja a környezetvédelmi- légszennyezettségi mutatókat, teszi időnként elviselhetetlenné a csepeli lakosok életkörülményeit. 

Tudjuk, hogy

Miért nem tud az ellenzék a vidékhez szólni?

Az áprilisi választási eredményekből is visszaköszönt, hogy a magyar politikát egyre inkább a város-vidék szembeállítása határozza meg, így miközben a városok a szabadságelvű, kormánykritikus nyilvánosság terei, addig a pártállam a vidék, főleg a kistelepülések szigorúan kontrollált „csendes többségére” alapozza a hatalmát.

Így, miközben a fővárosban tízezrek, a megyeszékhelyeken ezrek tüntetnek, addig a falvakban látszólag a fű sem rezdül. Mégis mi az, ami a magyar kistelepülések hárommillió lakosa számára az

Ki hatalmazta föl a kerületvezetőt, hogy a csepeli nyugdíjasok nevében Orbánnak és  kormányának hálálkodjon a 15 százalékos nyugdíjemelésért? 11 éve törvény írja elő az inflációkövető nyugdíjemelést. A kormányfő nem kegyet gyakorolt, a törvényt hajtotta végre, de csak részlegesen, hiszen az Európa-bajnok magyar infláció már a 20 százalékot is jóval meghaladja

Pénteken 21:10 – kor Orbán Viktor a Magyar Közlönyben megjelentette rendeleti kormányzásának újabb termékét, amelynek egyik mondata lényegében azt jelenti, hogy tisztességes pedagógus “béremelés” helyett az ágazati szakmai pótlékot 20-ról 32 százalékra emelik. (Magyar Közlöny, 2022. évi 208. szám) Az 524/2022. (XII.16.) Korm. rendeletet 2023. január 1-től lép hatályba. Az illetménypótlékot emelik, nem a garantált illetményt, miközben az erről szóló kormányzati hírek béremelésről szólnak! Ennyi lett a megígért bérfejlesztésből, amit egyébként a kormány – az EU pénzektől függetlenül –, eddig is bármikor megtehetett volna. A témáról a telex.hu-n jelent meg értelmező írás, amelyből most egy mondatrészt emelünk ki: 

„Ezt a módszert azonban a szakmai szervezetek már korábban is többször kifogásolták, hiszen

Reménykednek a dunaújvárosiak, hogy megmenekül a több tízezer ember sorsát befolyásoló Dunai Vasmű. A kormány egy három napja kreált törvénymódosítással megteremtette annak a jogi hátterét, hogy azonnal startolhasson a tartozásai miatt csaknem teljesen leálló kohászati komplexum felszámolása. Kiszivárgott, hogy egy fémipari óriáscég, a Liberty Steel esetleg megvenné a Dunaferrt. Minden más bizonytalan.

A felszámolónak már meg kellett volna érkeznie Dunaújvárosba, de eddig – a város vezetői szerint – ez nem történt meg. Kívülállók százmilliárdokra becsülik az orosz és ukrán kézben lévő

„Az úttörőtáborban a kerület KISZ-esei már a tereprendezésen munkálkodnak. A két és félmilliós költségből másfélmillió forint értékű munkát vállaltak magukra, hogy a jövő év májusától az úttörőtábor kis lakói is úszni tanulhassanak.”

Mertek nagyot álmodni csepeli elődeink (a mai nyugdíjasok) 47 évvel ezelőtt, ha a jövőről, és annak legfőbb letéteményeseiről, a gyerekekről volt szó. A Magyar Filmhíradó erről így számolt be:

Iskoláinkban bevezették az úszásoktatását, és a felnőttek közül is egyre többen szeretnének ma már úszni. Mint annyi mindenben, e téren is Csepel ad jó példát: társadalmi összefogással látott a kérdés megoldásához.

A Posztógyár utcában a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói építették fel azt az uszodát, ahol két oktató a kerület valamennyi ötödikesét megtanítja úszni, sőt