Szerezhet tisztséget, foroghat felsőbb körökben, lehet díszvendég, viselhet divatos cipőt, ha a tükörbe néz, akkor is egy mezítlábas, esetleg bocskoros gyalog marad. Költözhet várba, lehet arénák, kisvasutak, kastélyok ura, akkor sem polgár, alázatra, deresre született, de amikor korbácsot vesz a kezébe, nagyot üt.
Dehogy akarom az iskolák mostanában lyukas történelem óráit betömni. Rosszkedvemben (rezsi, infláció, uszítás) idézem fel az Úr 1514-es évének fontos epizódját, amikor valami Székely ember, ismertebb nevén Dózsa György megölt egy királyi adószedőt, Nagytúr (ma Szlovákia) mezővárosában, elvette a pénzét, és ezzel végérvényesen háborúba hívta, a rablógyilkosságtól lelkes parasztságot.
Dózsából később mártír lett, lila-fehérben világhírű csapat: Szusza, Bene, Törőcsik márkanevekkel, aztán a hitványabb: propaganda miniszter, vak komondorokkal karambolozó, pedagógusokat lenéző, nem létező ellenségektől rettegő, a törvényeken átgázoló, a javakért bárkit megsemmisítő valaki, durvábban, senkiházi. Egyes számban a brancs.
Olyan, mint a
A csepeli pedagógusok helyzetéről, tiltakozásaikról a polgármester a helyi nyilvános fórumokon egy szót sem szól
Az inflációt nem csak a fegyverek ropogása váltotta ki, hanem a választási pénzeső, az eddig ezermilliárdos nagyságrendben tolt, felelőtlenül olcsó hitel, a haverok gátlástalan finanszírozása, a presztízsberuházások, az elsinkófált pénzek, az igazán ma sem adóztatott „luxusprofitok”, például az olajüzletben vagy a kaszinóiparban és másutt is.
Felébredt Csepel polgármestere, tárgyalást kezdeményezett a Magyar Posta vezérigazgatójával. - Miközben a Szent Imre téri postának megkegyelmeztek, több csepeli postahivatalt simán be lehetett zárni, még a helyi önkormányzatot sem kellett tájékoztatni. Le lehet kapcsolni a közvilágítási rendszereket, de a sportcsarnokok, stadionok bezárásához kormányzati egyetértés kell.
Álltunk sorba a tojásért a boltban – állítólag mindjárt tojnak a tyúkok újra –, és közben egy idősebb hölgy a botjával vállon veregetett. Megkérdezte: tudja a fiatal úr a nagy hírt?
Öt évi huzavona termése. Újra és újra lehet majd a gazt írtani...A polgármester közölte, hogy az Erdősor út 45-47. szám alatti terv, amelyet időközben sportberuházásra módosítottak, a csillagtelepi fejlesztés költségeinek átcsoportosítása miatt nem valósul meg.
Úgy tűnik, hogy legalább két Magyarország él itt, ezen a 93.000 négyzetkilométeren és ez a két Magyarország cseppet sincs átfedésben egymással
Nikkel csapolása a Csepeli Fémműben. A salakolás embert próbáló munka, mert az olvadt fémet tartalmazó kemence szájához egész közel kell menni. A kifröccsenő fém nagy fájdalmat okoz akkor is, ha más ezt a fájdalmat kicsinyíti, lebecsüli, bagatellizálja…
Minden politikai lépésre két magyarázat van: az egyik jól hangzik a másik pedig ami igaz. Vészterhes időkben a nemzet elemi érdeke, hogy az állam katasztrófa és úgy egyébként minden nemzeti sorscsapás elhárítására gyorsreagálású nemzeti szupercsapatot állítson ki, az árvízzel, koronavírussal szemben már bizonyított akcióhős-miniszterelnök-vezérlő tábornok úrnak.
A Csepeli Erőmű is bekerült az extraprofitadó fizetésére kötelezett cégek sorába. Lesz-e hatása ennek a kerületi távfűtött lakások egy részére? Mit szólnak ehhez a kerületvezetők?
Boltos vagy? Akkor tessék lenyelni a krumpli meg a tojás beszerzési ára és az eladási ára közötti különbözetet, magyarul a beépített veszteséget. Hogy miért? Hát csak, mert valaki odafönt – értsd a magyar kormány – úgy döntött. Tessék eldönteni, hogy ez most ársapka vagy bohócsapka? Magyar abszurd? Hát persze, hogy az. Az egész tojás-krumpli rendeletben benne van az Orbán-rendszer kormányzati agresszivitása, az ész nélküli kapkodás, a rögtönzés, a bukdácsolás.
Virággal, zöldséggel és gombával bombázták a piacokat Csepelről. Ötven éves a most következő kiragadott néhány sor: „Aki napjainkban lép a szigetre, tapasztalja, hogy Csepel ma is erődítmény; egész sereg ipari bástyája van. De a ma krónikása nem fest hű képet az ’erődről’, ha csak a kohókról, a vasról emlékezik meg. A maga nemében erős bástya például a tizedik születésnapját ünneplő Duna téesz is.”
Az a baj a krumplival, hogy nem tud belőle bespájzolni az, akinek nincs jó hűvös pincéje, márpedig, azt hiszem, az emberek többségének nincs.
Határozatgyár lett a csepeli képviselő-testület. Döcögve, prüszkölve, de még működik a rozoga, elavult gépezet. Árulók tartják életben…
Miközben kormányunk naponta készít elő újabb intézkedéseket a születésszám (kitolás) növelésére, arról vajmi kevés szó esik, mit tesznek a várható élettartamunk kitolásáért, ha épp nem ellene dolgoznak. Például a tankötelezettség leszállításával, hogy egy 16 éves kamasz már elmehessen napszámba, gyerekközmunkásnak. Vagy a szociális intézkedések, köztük a nyugdíjak kettős indexálásának elsinkófálásával. Nemzeti Pálinkastratégiával és Dohánybolt birodalommal.
A kerületvezetők és a Fidesz-frakció. Tudják ők azt, hogy átverés, amit tesznek. Tudják, hogy a számukra három éve kudarcot hozó választási eredmények következtében csak homokra építhetik terveiket! Leginkább azért, mert ismerik azt a tapasztalatot, hogy akik egyszer már elárulták az egyik szövetségesüket, azok máskor, ha egyéni érdekük úgy diktálja, akkor elárulják a mostanit is!
Üdvös lenne, ha mostantól kizárólag olyan politikus értekezne nyilvánosan arról, hogy Magyarországnak készen kell állnia akár a harctéren is keményen odavágni, aki előzetesen írásban vállalja, hogy az első ilyen alkalommal ő maga is fegyvert fog, és honvédő közlegényként a csatába indul.
Átverés, mézesmadzag vagy valami más? Ha egyes civilszervezetek elfogadják Navracsics Tibor behívóját, akkor a kormány ennek fejében hasznos cél érdekében tevékenykedő egyesületként, alapítványként tekint majd rájuk, bár azt nem ígérheti, hogy az adóhatóság vagy az Állami Számvevőszék szükség esetén nem indít eljárást ellenük.
Három éve (is) ígérte a polgármester „.. A jövőre nézve folyamatban van ...a Corvin csomópont kétszintűsítése, a Gubacsi híd felújítása…a Gerincút teljes szakaszának megépítése.” Tizenkét éves Fidesz-uralom után sem lett ezekből az ígéretekből semmi, de mind folyamatban(!) van. Arról, hogy a folyamatnak mikor lesz vége, semmi hír
Az orbáni kleptokrácia és a brüsszeli halogatás immáron halálos ölelésbe fonódott össze. A probléma ugyanis az, hogy a világpiac már szemrebbenés nélkül ítéletet mondott az orbáni konstrukcióról. Omlik ránk a forint, meg egy szép napon nagyjából minden.