Nagy sikerrel fut a Network című előadás a Centrál Színházban, a főszerepben Alföldi Róberttel, akivel hatalomról, a megmondóember-szerepről és arról beszélgettünk, honnan kellene ismernünk a demokráciát és az egyéni felelősséget, ha senki nem tanította meg nekünk.
Mi az, ami a hatalomról elsőre eszébe jut?
A hatalom az, ami engem nem érdekel. Nincsen személyes élményem a hatalomról – persze lehet, hogy a munkatársaim mást mondanának –, megtettem mindent, hogy jó legyen egy előadás, és lehetséges, hogy ehheaz éltem a hatalmammal. De a hatalomhoz, a gyakorlásához mégsem kapcsolódik bennem érzet, nincs közöm hozzá. Igaz, hogy jó pár évtizede a hierarchia „tetején” vagyok, nem biztos, hogy objektíven látom magam, ám a hierarchia csak abban a pragmatikus értelemben foglalkoztat, amennyiben a hatékonyságot segíti.
És amikor a hatalom önt próbálj megtáncoltatni?
Az mindenkinek szarul esik, de sokkal többre tartom magam annál a hatalomnál, amelyik ki akar cseszni velem. Épp tegnap olvastam egy olasz költő versét, van benne egy nagyon szép sor: „El akartatok temetni ,/ de nem tudtátok, hogy mag vagyok.” Kinek esik az jól, ha hazaárulónak minősítik, kitárgyalják a hálószobaügyeit az Országházban? Ám ez csak még inkább erővel töltött el. Velem próbálkozott a hatalom packázni, de nem tudott.
Nincs itt semmi látnivaló, ez a csepeli Fidesz-frakció. Borbély Lénárd nem akarja, hogy a csepeliek lássák, hallják, mit művelnek a fideszes képviselők, tisztségviselők a kt-üléseken, ezért inkább újra és újra megsérti a saját maga által is megszavazott Kt-határozatot, de nem lesz közvetítés a polgármesteri hivatalból. Blogunk több kérdést tett fel a legutóbbi képviselő-testületi ülés meghívójában megjelölt napirendekkel kapcsolatban. A Németh-Borbély féle 12 évnyi fideszes hagyományokat követve most sem kaptunk választ, de azért kibújt a szög a zsákból, és azóta is bökdösi a csepeli közélet résztvevőit...
Kicsi hibája az Iványi Gáborék elleni, lökdösődésbe forduló adóhatósági akciónak, hogy nem pont oda mentek a gyalogok, ahová kellett volna. Nem a Matolcsy családot és körét vizsgálják, akik látványos és szemérmetlenül állami és nemzeti bankos forrásokból gazdagodnak, hanem a lelkészhez, aki a szegényeket istápolja, eteti, óvja. Az adónyomozók és a kétkezi verőemberek találnának maguknak máshol is munkát. Nem muszáj minden ocsmányságban részt venni. És akkor nem is beszéltünk a parancskiadókról.
Egyre többe kerül és mind több közpénzt emészt fel az önkormányzat működése. A tavalyi 15,7 milliárddal szemben idén már 17,94 milliárdot költ önmagára az önkormányzat egésze, ami az összes kiadás 50,6 %-a!, miközben a működési bevételeit meghatározó tételek, a közhatalmi bevételek (építmény- iparűzési-, telekadók stb.) nagysága 2020-hoz képest csökkent. Különösen szembetűnő a polgármesteri hivatal majd 12 %-os létszámcsökkenése ellenére javasolt személyi juttatások+járulékai keretösszegének tavalyhoz viszonyított ~ 20 %-os(!) növelése.
Megnyugtat, néhány percre. Nincs benne lapos, unalmas ekézés, csak centik, hőfokok, mínuszok, pluszok. Az adatokból ugyan nem mindent értek, de azért hitelesnek tűnik, és ez manapság ritka élmény. Ez a vízállásjelentés, a Kossuth rádióban. Üdítő pár perc.
Szemétháború Csepelen és más hasonló címmel több lap is foglalkozott a hétfőn kezdődött kerületi lomtalanítás visszásságaival. Az ilyen hírek tovább rontják Csepel amúgy sem legjobb hírét, ráadásul aláássák a polgármesteri hivatal tekintélyét is a csepeliek és a budapestiek körében. Ezért is érthetetlen, hogy az önkormányzat vezetői miért hallgatnak az ügyről, pedig drága médiájuk, képük van hozzá...
Azt állította Varga Judit igazságügyi miniszter (a kormányinfón), hogy Luxemburgban „az Európai Unió bírósága politikai döntést hozott a magyar gyermekvédelmi törvény miatt”.
Hatvan éve is szépek, aranyosak voltak a csepeli lányok. Bekerültek az újságba, ezzel a képaláírással: „Egy kis terefere, munka közben. Elek Zsuzsa, Katona Mária és Mohácsi Edit, a Jedlik Ányos Gimnázium I/e osztályának politechnikás kislányai a Vasműben”
Azt igazán nem mondhatom, hogy sajnálom Völner Pált, inkább csak szánakozom fölötte; feltehetően túlságosan pitiáner volt a nagymenők között, ezért is bukott le. Tán a nyomozók voltak túl óvatlanok, vagy az igazságügyi miniszterhelyettes lépett rá valakinek a tyúkszemére.
A hivatalos csepeli publikációik már évek óta egy fabatkát sem érnek, de Németh Szilárd és BorbélyLénárd (képünkön) fb-s villogása, magamutogatása, jólértesültségük fitogtatása még tájékozódási pontként szolgálhat. A számtalan hadoválás mellett mit üzen a hallgatásuk? Utánuk az özönvíz, meg a hátrahagyott adósság és a mérhetetlen mértékű lélekrombolás…
Mi csak annyit láthattunk, hogy ültek annál a végtelenül ízléstelen, anyahajó méretű neo-klasszicista giccsasztalnál és valahogy így képzelem el a megbeszélést a két kipróbált jóbarát, Vologya és Vitya között. „Dárágój Viktor Gyözövics! Gyere és ülj le szépen és mondd el nékem, miért nem építitek már azt az Átomnaja Elektrosztánciját Pákson? Hát nem ismerek rád, Vitya, nem tudsz az embereid fejére koppintani?” Nyilván ebben most van egy kis túlzás, de a magyar miniszterelnöknek alighanem sokáig kellett magyaráznia a bizonyítványt, mert lám-lám, a stadionok és a kastélyszállók egymás után nőnek ki a földből Magyarországon. Hát nem igaz, hogy két nyamvadt reaktorblokkot nem tud felhúzni Garancsi vagy Mészáros?!
"Két föld alatti megállójuk lesz, egy a Boráros téren, egy a Kálvin téren. A közös szakaszon két és fél percenként járnak majd a 120 méteres vonatok...A lakott területen kívül a hévek sebességét az új kocsikkal meg szeretnék emelni 100 km/h-ra.”
Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Népszava két meggyilkolt újságírója, szerkesztője. Horthy Miklósnak, elvitathatatlan a felelőssége a történtekben. A Somogyi-Bacsó-gyilkosság közvetlen előzménye ugyanis egy Gellért Szállóban rendezett februári vacsora volt, amely közben felolvasták egy cenzúrázott Népszava-cikk kefelevonatát. A cikk feldühítette az asztaltársaságot, és ezért megjegyezték, hogy „ezt a gaz Somogyit a Dunába kéne tenni”, mire Horthy Miklós állítólag úgy felelt: „Nem beszélni kell itt, hanem cselekedni!” Ezután önállósították magukat az Ostenburg-Moravek különítmény tagjai, hogy a kormányzó kedvében járjanak
A képen olvasható szövegekből kitűnő blődségek híresztelésére Csepelen Németh Szilárd is gyakran ragadtatja magát. Ő is többször tényként állít olyant, amit soha nem történtek meg.
Nem tetszik, hogy három éve kiköltöztették a jedlikes diákokat, tanárokat a régi épületből, és sokáig nem történt egy kapavágás sem. Nem tetszik, hogy már a második dáridót tartotta Németh Szilárd a végre megindult jedlikes beruházás keretei között kampánycélra, közpénzen. Nem tetszik, hogy a kivitelezést megelőző szerződéskötésből és a bikkfanyelvű megfogalmazásból nem derül ki, hogy az intézmény megmarad-e csepeli tulajdonba, vagy egyházi esetleg másfajta magán tulajdonba kerül.
Az Orbán-kormánynak nem fáj, ha tönkremennek a kis boltok? Van egy szép magyar mondás arra, amit a kormány az infláció ellen vívott harcában művel. Nevezetesen arra, hogy a stoptáblaerdővel körülplakátolt intézkedések számláját rendre mással fizetteti meg. A benzin drágulását hetek óta a kutasoknak kell benyelniük, a kamatstop 30 milliárd forintos terhét a bankok állják. Most pedig az élelmiszerárak befagyasztásának 20 milliárdra becsült költségét tolják rá nem is titkoltan a boltosokra.
Csepel csúcsára teszik. Miből fogja mindezt a magyar állam fenntartani és működtetni? Mennyibe kerül majd ez az egész Magyarországnak? Mibe kerül és miről kell majd lemondania cserében a csepeli adófizetőknek?
Szégyen. Van abban báj, hogy a fogyatékkal élőket képviselő országos szervezetek kiállnak a „fogyatékos” szó lekicsinylő értelemben való használata ellen egy olyan országban, ahol a kormányzó párt a vertikális kihívással élő emberekből űz gúnyt az interneten és szerte az ország útjain kihelyezett, béna plakátjain. A plakátok megszégyenítően rondák, és éppen azt az embert törpézik le, aki történetesen a regnáló miniszterelnök kihívója, és valójában kétszer olyan magas, mint amaz.