Az Auróra cirkáló ma is Szentpéterváron, az egykori Leningrádban, a Néván áll, és őrzi a titkát vagy a történelemről és a legendákról beszél. Ami biztos:  gondozzák. A történelem tanúja. Tanúja a történelem 

Oroszországban százkét éve, 1917. november 7-én (a korabeli Gergely-naptár szerint október 25-én) győzött a nagy októberi szocialista forradalom.

Az első világháború véres harcaiba belefáradt hatalmas országban sztrájkok és tiltakozások után 1917. március 12-én győzött a polgári demokratikus forradalom, három nappal később lemondott II. Miklós cár. Az országban kettős hatalom alakult ki a szovjetek (közvetlenül választott tanácsok) és az ideiglenes kormány között.

A  bolsevik vezetők (Lenin, Trockij, Zinovjev, Buharin) a forradalom továbbvitelét tűzték ki célul, megvonták a támogatást az ideiglenes kormánytól és a szovjetekben (tanácsokban) igyekeztek átvenni a hatalmat. A demokratikus köztársaságról, a munkásellenőrzésről, a földesúri földek magántulajdonának megszüntetéséről és a háború befejezéséről szóló programjuk

"A nyilvánosságra, azaz a választókra is tartozna, mit akar Borbély elfogadtatni! A képviselők minket képviselnek, MI PEDIG TISZTA VIZET SZERETNÉNK A POHÁRBAN LÁTNI! Előre nyilvánosságra kell hozni minden előterjesztést! Csak úgy tudunk meggyőződni róla, az általunk választott képviselők MINKET KÉPVISELNEK, VAGY A SAJÁT ZSEBÜKET!"

Tegnap Nyilvánosságot és világosságot Csepel közügyeinek intézésében! címmel  közöltünk cikket a képviselő-testület mai alakuló ülésére készülve. Olvasónk, Tarjányi László hozzászólása, írása ismereteink szerint hűen tükrözi a véleményét nagyon sok olyan csepelinek, aki - pártszimpátiától függetlenül - Csepel elkötelezett híveként évek, évtizedek óta élénken  érdeklődik Csepel közélete, a kerületi közügyek iránt, és ha lehetőséget adnak neki, akkor formálja is a városrész arculatát. Gondolatait a csepeli önkormányzat képviselő-testületének ma délután fél ötkor kezdődő alakuló ülése előtt változtatás nélkül osztjuk meg olvasóinkkal:

Az alakuló ülésen kiderül, megvette-e Borbély az ellenzéki képviselők valamelyikét jól fizető pozícióval! Én az ellenzék helyében

A vörös Csepel narancssárga címmel jelent meg egy cikk a 444.hu-n, október 14-én, az önkormányzati választás másnapján. Szerzője szerint „ellenzéki bénázások után – az MSZP lecserélte azt a jelöltet, akiben már megegyeztek az ellenzékkel, és a Munkásotthon igazgatója helyett inkább Erdősi Éva pénzügyi tanácsadó és mediátor lett a jelölt – nyert újra a fideszes Borbély Lénárd”. https://444.hu/2019/10/14/a-voros-csepel-narancssarga Sajnos, egyet kellett értenem az újságíró lényeget kifejező mondatával. Tíz nappal később magam is foglalkoztam a témával.  https://csepeliek.blog.hu/2019/10/24/ki_gyozott_csepelen_mi_lesz_most_mit_tesz_az_ellenzek_ki_fog_majd_itt_szembenezni_a_tenyekkel#more15258120,, s mivel többen is reagáltak véleményemre, most néhány gondolattal kiegészítem akkori írásomat. 

Kilenc év telt el a 2010-es országgyűlési és önkormányzati választások helyi elvesztése óta. A csepeli baloldal 2014-ben sem tudta visszaszerezni a kerület vezetését, sőt az idei ellenzéki összefogás ellenére is a fideszes Borbély Lénárd lett ismét a polgármester. Kudarc érte a baloldalt a 2014 – es és az ez évi  májusi EP  választásokon is. Egyedül az utóbbi két országgyűlési választáson tudott győzni – így 2014 óta az ellenzék adja a csepeli/soroksári országgyűlési választókerület képviselőjét.

Ugyanakkor a baloldal kisebbségbe szorult a helyi önkormányzati képviselő-testületben, s csak idén sikerült, az ellenzéki összefogás eredményeként(!), patthelyzetet  „összehozni” a képviselő-testületben. A baloldali képviselők aránya 2014-hez képest azonban ~ 6 %-kal csökkent a testületben, ami

Ki győzött Csepelen? Mi lesz most? Mit tesz az ellenzék? Ki fog majd itt szembenézni a tényekkel?- címmel a csepeli önkormányzati választás  eredményét, számait, tényeit blogunkban nemrég VOX értékelte. Többek között felhívta a figyelmet arra, hogy Borbély Lénárd győzelme  mutatja a csepeli Fidesz beágyazottságának növekedését, amivel valószínűleg öt év múlva is számolni kell. A Fidesz mindent meg fog tenni az ellenzéki összefogás mielőbbi szétverése érdekében. Ezért az önkormányzati munka az ellenzéknek a következő évek egyik kulcskérdése. Az elemzés nagy érdeklődést váltott ki az új csepeli képviselő-testület szerdai megalakulása előtt.

A cikk megjelenése után Horváth Gyula ellenzéki  képviselő, a DK csepeli elnöke Vox humana /emberi hang/ címmel közölt  írást a saját Facebook oldalán. A publicisztikát az alábbiakban közöljük:

A helyhatósági választások után itt az ideje, hogy „higgadtan, nyugodtan” kiértékeljük a választáson elért eredményeket. Sokak szerint ez az eredmény nem olyan, amilyent elképzeltünk. Ez a vélemény baloldali körökben természetes. Úgy gondolom, hogy több bajt okozunk, mint hasznot hozunk, ha csupán sebeinket nyaldossuk, és az „én megmondtam” effektus semmivel alá nem támasztható érzelmi jelenségét alkalmazzuk. Ha belegondoljuk magunkat a Fidesz kerületi politikusainak bőrébe, elképzelhetjük, hogy ők milyen kellemetlenül érzik magukat. A kilenc éve biztosan őrzött abszolút többségük elillant! Olyan eldöntetlen, patthelyzet alakult ki, amiben rákényszerülnek az együttműködésre, a dialógusra, és a kompromisszumokra. A mostani helyzet

Nagy Imre mártír miniszterelnök több mint hat évtizedes rádióbeszéde a 63 évvel ezelőtti 1956-os forradalom és szabadságharc sorsát  megpecsételő, november 4-én kezdődött szovjet fegyveres inváziót idézi fel. 

A hatalmas túlerő csak többnapos utcai harcban tudta  felszámolni a szabadságharcosok ellenállását a Széna térnél, a Corvin közben, Óbudán, Kőbányán, a VIII. és a IX. kerület több helyszínén, végül november 11-én Csepelen is. Magyarország Kormánya 2001-ben nyilvánította Nemzeti Gyásznappá november 4-ét.

Ma, az idei november 4-ei Nemzeti Gyásznapon is az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezik az ország.  Történelmi tények, további részletek:

Mindenszentek a csepeli temetőben címmel  halottak napján fénykép-sorozattal fűszerezett tudósítás jelent meg a jól bejáratott és lejáratott, de még létező fideszes papagájkommandó hírharsonájában, a csepel.hu - n. Ismerős arcok, de, ha elolvassuk  az írást, akkor hiányérzetünk támad és van benne más furcsaság is. A szöveg a következő:

Sokat hallottam, hogy a sportolók  buták, képzetlenek. Sosem értettem, mi végre ez az ostoba általánosítás, aminek pont annyi alapja van, mint hogy a medikák mind könnyűvérűek. Az én sportismeretségi köröm, különösen a családom okos, tanult emberekből áll, jártasak egyebek mellett irodalomban, képzőművészetben, zenében.

Persze nyilván vannak kevésbé képzett sportolók, miképpen minden szakmában találni inkább és kevésbé művelteket.

Kérdezhetnék, miért tekintem szakmának a sportolói létet. Jogos felvetés.A sport valójában ma sem szakma, annak ellenére, hogy a csúcson komoly megélhetési forrást jelent.A sport öröm, játék, élvezet, rengeteg energiabefektetéssel, s bár a hatása sokáig megmarad, nem életcél. Edzhetsz kifulladásig, és ha szerencsésen állnak fölötted a csillagok, nyerhetsz versenyeket, sőt, feljuthatsz a csúcsra, ahol dobogó, himnusz és mindenféle fantasztikus élmény vár – de mindez csupán egy szelete az életnek.

Az érzés, hogy örülhetsz egy-egy nagy eredménynek, és veled örül a családod, a hazád, néha az

Csepel országgyűlési képviselője, dr. Szabó Szabolcs tegnap, amikor a Fidesz-kormányzat a Putyin-látogatás lázában égett, alaposan felkavarta a közéletet. Igazából már korábban akcióba lépett, Orbán Viktor kormányfőnek tett fel két egyszerű kérdést, amelyekre tegnap kapta meg a választ. Szabó Szabolcs elsőként arra volt kíváncsi, hogy Putyin budapesti látogatásakor Orbán Viktor felveti-e a rendszerváltás idején elhurcolt magyar állambiztonsági iratok ügyét. Nem került magyar szervek irattári anyaga az egykori Szovjetunióba 1945 után, legalábbis a kormánynak erről nincsen tudomása, így nincs is mit visszakérnie az oroszoktól - lényegében így foglalható össze az a válaszlevél, amit Rétvári Bence államtitkár írt. Ezt a választ napközben sokan vitatták, de az igazi vihar a képviselő másik kérdéséből lett.

Ahogy az index beszámol róla, Szabó Szabolcs az állambiztonsági iratok ügye mellett arra volt kíváncsi, lemondhat-e az ország végérvényesen az 1945 után elhurcolt műkincseiről. Szabó arra utalt, hogy műkincsek jutottak annak idején a Szovjetunióba, és kíváncsi volt, hogy ezek visszaszerzéséért mit tesz a kormány.   A kormányzat szerint azonban a műkincseket nem az egykori Szovjetunió területén kell keresni.  "A közvélemény által is ismert korábbi magyar állásponttal szemben ma már

Október harmincadika kiemelkedően ellentmondásos napja 1956-nak. Népharag, gyilkos indulat, és szinte ugyanakkor jobbnak remélt idők meghirdetett kezdete, ami aztán hamvába holt. Aki '56-ban még csak tízéves volt, és töltényhüvelyt gyűjtött az elhagyott barikádon, az '89 októberében ereje teljében levő negyvenesként felszabadultan harsogta, hogy ruszkik, haza. Tegnap pedig bizonytalan nyugdíjasként ácsorgott a sárga villogóra állított közlekedési lámpánál, és várta, hogy húzzon már el az a Putyin-konvoj

Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1956. október 30-án délután Nagy Imre rádióbeszédben közölte: a mind szélesebben kibontakozó forradalom, a demokratikus erők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította Magyarországot. Az addigi kommunista politikus megvitatta a dolgot saját lelkiismeretével, és bejelentette a pártállam, az egypártrendszer megszűnését, a szabad választások előkészítését. A folytatást ismerjük, az út innentől kezdve mondhatni nyílegyenes volt Nagy Imre számára az akasztófa felé.

"Az idén az összeszedett hulladékot nem tudtam hova rakni, mert a gyűjtők dugig voltak, a halmok meg már így is csúfosan ólálkodtak a parcellák végében. Nem ürítették, nem szállították a hulladékot. Vizet sem tudtam vételezni, a virágok számára, mert a csapok nyitói le voltak szedve. Pedig a szegény ember ebben a „rohadt” rendszerben azt gondolná, hogy kifizette azt, amit a vállalat kért, akkor jogot formálhat a szolgáltatásra is. A törvény szerint járni, ugyan járna, de neki, - a kiszolgáltatottnak - nem jut! És ez nem csak a temetőben van így!"  - Többek között ezt írja most következő, Temetőben című publicisztikájában Horváth Gyula

Mindenszentek és halottak napja előtt az emberek tömegesen keresik fel a temetőket. Így van ez a csepeliben is, ahova  már az előző napokban is nagyon sokan mentek szeretteik sírjához. Ilyenkor a sírok rendbe hozása, a környezet takarítása hagyományos.  Nincs is olyan parcella, ahol ne lennének olyanok, akik szeretteik nyughelyét takarítanák, sírjainak környékét rendeznék.

Van mit tenniük! A Csepeli temetőben megindult a fák lombhullatása. A lehullott falevelek ellepik a sírokat, és bokáig érő avart alkotnak a sírok közötti csapásokon. A környezet azt mutatja, hogy a temetkezési vállalat nem takarítja! Talán nincs rá pénz? Pedig az ember azt gondolhatná, hogy a bevételeikből bőségesen juthatna erre is. A temetési költségek ugyanis már a csillagászati magasságokat közelítik. Az urnás sírhelyek tízévente, a sírok 25 évente kell megváltani, ami szintén rendes hozamot mutathat. Ezek a csillagászati árak, a szegény ember számára csak látszat-alternatívaként jelölik meg a hamvasztást, és a temetkezések új módszereit. A döntést ugyanis a család rendelkezésére álló pénz és nem a tisztelet, és a szeretet determinálja!

A szórások, és a hamvak hajóról a Dunába eresztése egyre vonzóbb lehetőség, mert olcsóbb. Csepelen már van szegénytemetés! Amikor az ember a gyászjelentésen azt látja, hogy a szertartás fél nyolckor kezdődik, biztos lehet benne, hogy

Gratulálok mind a két szervezetnek, annak alkalmából, hogy egyik vezetője sem mert kiállni a kamerák elé és annyit mondani: kikérjük magunknak minden tisztességes sportoló nevében, amit ezek az emberek tettek. A mi közösségünk alapvetően nem ilyen.

Elhagyja a Magyar Úszó Szövetség elnökségét a Borkai-féle videón is feltűnő győri ügyvéd. Rákosfalvy úr bejelentésében nem győzi hangsúlyozni, hogy bűncselekmény áldozata lett. Ő. Aztán azt is írja ez az ember, hogy a személye körül kialakult helyzettel együtt járó jelentős hátrányokat kizárólag maga kívánja viselni, meg akarja akadályozni, hogy „imádott sportomat, az úszást” vagy a MÚSZ-t a botrány érintse.

Megszakad a szívem. Azt hiszem vele, mi már ne foglalkozzunk, inkább nézzük az úszószövetség és a MOB szerepét ebben a kis történetben.

Mennyit használ a számok szuggerálása? A csepeli polgármester, írástudó csatlósainak folyamatosan ismételgetett állításával ellentétben, (ahol az ÖSSZES választó polgárt tudatosan keverik a választáson VALÓBAN RÉSZT VEVŐ polgárral) nem „a csepeli választópolgárok szavazatainak közel 53 százalékával” újrázott. Valójában 53 helyett az  ÖSSZES csepeli választópolgár szavazatainak 24,69 százalékával lett ismét Csepel polgármestere. Persze szebben hangzik a közel 53 százalék mint a 24, csak az 53 nem igaz!

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) október 25-én megjelent 31. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Október 13. után új helyzettel kell szembenézni a választásokon résztevőknek, a Csepeli Hírmondónak és a csepelieknek is. Azért érdemes emlékezni arra, hogy a CSH-ból  az elmúlt kilenc év alatt pártlap lett, olyan pártlap, amely teljesen kiszolgálta a hatalmon lévő csepeli fideszes vezetést. Az új ciklus első számából még nem lehet következtetni a folytatásra, ami nem jelentheti, hogy ne objektíven és ne kellő kritikával szemléljük a lap tartalmát, cikkeit. Ennek szellemében kérdezzük: vajon miért ilyen szűkszavú a szerkesztőség a választással kapcsolatos események, hírek, eredmények vonatkozásában? Miért nem közölték azokat az okokat, amelyek miatt 12 nappal a választások után sincsenek jogerős döntések, az egyéni választókerületei képviselők mindegyikéről, a fellebbezések helyzetéről, vagy a helyi választáson indult pártok ezzel kapcsolatos álláspontjáról? Lehet, hogy már minden jogerős, csak nem akarják nyilvánosságra hozni?  

Véleményünk a cikkekről:

Ahhoz, hogy lebontsuk ezt a bizánci, agyonközpontosított, versenyképtelen, személyfüggő kormányzati rendszert, úgy néz ki, új ember kell találni. Orbán ennyit tud

Bezárt egy kormányablak, mert egyetlen alkalmazott maradt, aki munkába állhatna, a többiek felmondtak, szülni vagy nyugdíjba mentek. A pomázi eset már nem az első, hogy a leépítések után  okmányirodát be kell zárni – mert nincs ember, aki dolgozzon az államnak.

Pontosabban: a végeken nincs ember, miközben a minisztériumi dolgozók létszáma a NER uralkodása alatt megduplázódott. Bajnai még 6800 emberrel megoldotta azt, amihez Orbánnak 13 ezer ember kell; a növekedés potom 93 százalék. Ezt nevezik

Kinek az érdeke a korrekt tájékoztatás elmaradása? Milyen valós okok állnak a háttérben? Senkinek, még az ellenzéknek sem érdeke a tájékoztatás?

Szaporodó gondok az önkormányzati tájékoztatás körül. Nem tudni a valódi okokat, de az október 13-i választás után szinte azonnal érzékelhető volt az egész rendszer „lefagyása”. A választást követő harmadik napon közölték csak az első rövid hírt, miszerint újrázott a csepeli polgármester. Az egyéni választókerület alakulásáról semmi. Majd 21-én, nyolc nappal a választás után jelent meg a helyi választási iroda szűkszavú közleménye, amiből kiderült, hogy a 12 egyéni választókerületből 8-ban még nincs végleges eredmény, mert „jogorvoslat alatt” állnak, míg a nemzetiségi önkormányzati képviselők esetében mind a 10 nemzetiségi önkormányzat jogerős. Az okokról, a fellebbezésekről semmi. Ha valaki nagyon kíváncsi, járjon utána. 

Utánajárásom azonban a csepeli tájékoztatási rendszerben nem vezetett eredményre. A helyi választási iroda utoljára az október 24-én ülésezett, ahol átadták a megválasztott nemzetiségi önkormányzati képviselőknek a megbízóleveleket. 

A Fővárosi Választási Bizottság jegyzőkönyveinek áttekintése már sikeresebb volt. A jegyzőkönyvek szerint az FVB 

> október 14-én, a választás utáni napon(!) eltiltotta a Csepeli Hírmondót a választás előtti utolsó két számban közölt jogsértő írásoktól, a további jogsértéstől és kötelezte a „médiatartalom – szolgáltatót”, hogy a következő lapszámban tegye közzé a  bizottság határozatának rendelkező részét https://budapest.hu/valasztas/Documents/FVB/2019%20FVB/245-2019-FVB-10-14.pdf 

> október 21-én elutasította Kovács Dániel és Nagy László, valamint az MSZP valamennyi fellebbezését.

Ezeket az önkormányzat hivatalos honlapja, a csepel.hu, illetve a helyi választási bizottság szép csendben elhallgatta. Vajon miért?

Kövér László szerint: „Nem biztos, hogy jó ötlet volt Göncz Árpádot köztársasági elnökké választani”. Tényleg. Mennyivel jobb lett volna egyenest Schmitt Pállal kezdeni! A nyílt természetű Kövért a Pesti Srácok főszerkesztője nemrég „a nemzet gerincének” nevezte

Lyukas lett az ünnep, mint a zászló. Legalábbis a hivatalos megemlékezés. A miniszterelnök lyukasztotta ki. Kivágott belőle egy darabot, mint egykor 56-ban a Rákosi címert a trikolórból. Csakhogy ő a köztársaságot tépte ki. Sok dolga között valahogy kiment a fejéből, hogy október 23-a kettős ünnep: a forradalomé és a III. Köztársaság 1989-es kikiáltásáé. Az utóbbit simán kivágta az ünnepelni valók közül. Beszédében egy hangot se szólt róla. Van az úgy, hogy az ember szívesen mellőzne egy születésnapot (engem a jeges rémület fog el, ha már megint egy újabb jön), de a harmincadik túl kerek ahhoz, hogy csak úgy véletlenül elfelejtse. Talán úgy gondolta, a köztársaság gyengélkedik, egyre több testrésze mozgásképtelen, néhányat már saját kezűleg amputált is, jobb, ha hagyja csendesen elszenderülni. Kár olyan nagy faksznit csinálni belőle.

A lyukas zászlót 56-ban először épp egy kormányhivatalra tették ki: a Külügyminisztériumra a Bem téren, a diáktüntetők követelésére. Szép történelmi analógia, hogy a lyukas ünnep látványában

A csillagtelepi kifőzde méltán híres üzleténél sorban állok. Minden nap dél körül sokan vagyunk. Megtalálható itt a kismamáktól, a munkásokon át az öreg nyugdíjasig mindenki. Előttem, most éppen egy munkásruhás ember áll. Mögöttem meg egy kismama, aki babakocsiban gyereket ringat. Mindannyian várjuk, hogy sorra kerüljünk. Az előttem lévő munkásember két személyre vásárol. Jókedvű, már-már tolakodásba hajló közvetlenséggel udvarol a kiszolgáló hölgynek. A nő fáradtan ráhagyva üti el az ütemesen feléje hömpölygő kedveskedő megjegyzéseket, és begyakorlott gyors mozdulatokkal teszi a dolgát.

Látszik, hogy nem az első ilyen esete. Rutinosan felkészült talpraesettséggel hárít. Jó emberismerettel tudja, hogy meddig mehet el a „bókok” elviselésében és milyen megjegyzéseknél, és hogyan kell azt megállítani. Arra is figyel, hogy a kuncsaft nehogy biztatásnak vegye a reakcióját, ezért kimért, de kedves, és mégis visszafogott. Arra is vigyáz, hogy az „udvarlót” mint vásárlót se veszítse el.

A sorban állók nem különösen díjazzák az „udvarló” viselkedését, mert

Pikó András, Józsefváros frissen megválasztott civil-összefogás-ellenzéki polgármestere egy képet posztolt saját Facebook oldalán.

A kép címe: Polgármesteri parkoló. Beparkoltam. A képen nincs más, csak egy leláncolt kerékpár, mégis rengetegen érezték a fotó láttán, hogy mondandójuk van. Nem tartották vissza magukat. Most csak néhányat emelünk ki a kommentekből:

András! Néhány napja vagy polgármester, és máris ez a rongyrázás....

Máris a habzsi-dőzsi!

Hatalmas

Október 19-én, szombaton csepeli érdeklődők csoportja körbejárta a Szent Imre teret, ahol az 56-os csepeli események zöme zajlott. A forradalmi sétát dr. Szabó Szabolcs, Csepel (és Soroksár)  országgyűlési képviselője szervezte. A sétát Eörsi László történész-író vezette, aki kutatásai és könyve nyomán tartott élvezetes előadást a 63 évvel ezelőtti forradalmi eseményekről.

 A harminc-harmincöt fős kis társaság a Csepel Művek I-es kapujánál lévő Kohász szobor előtt találkozott. A Csepeli Helytörténeti és Városszépító Egyesületet Horváth László és Bárány Tibor alelnök képviselte.

Dr. Szabó Szabolcs országgyűlési képviselő köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Eörsi Lászlónak, aki felidézte az 1956. október 23-a és november 4-e közötti események csepeli történéseit, amelyek