Elhunyt Horváth Ádám Kossuth díjas rendező, aki két évig még a Magyar Televízió elnöke is volt. A Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas rendezőt 89 éves korában, két héttel a születésnapja után, érte a halál.

Horváth Ádám egyike volt a hazai televíziózás megteremtőinek és legnagyobb alakjainak. Nem azért, mert elsők között kapta meg – többekkel együtt – a Magyar Televízió örökös tagja címet. Nem is azért, mert sokféle művészeti díjjal honorálták valóban remek tevékenységét. Még csak nem is azért, mert a Horn-kormány idején felkérték, álljon az intézmény élére és maradt is, amíg az akkori új médiatörvény miatt úgy érezte, hogy már nem vállalhatja tovább. Amiből látszik, hogy gondolkodó és ember volt. Hanem elsősorban és főleg azért, mert olyan alkotóvá vált, aki – társaival együtt, de mindig nagyon kreatívan – lerakta előbb a hazai műsorkészítés alapjait, majd rengeteget tett a korszerűsítéséért is.

Pedig nem így indult az élete. Agrárbiológusnak tanult, aztán a

 „Felvirágoztatjuk a Csepeli Munkásotthont.” - ígérte Borbély Lénárd polgármesterjelöltként. Polgármesterként viszont egy fillér támogatást nem adott a nagy múltú intézménynek

Eddig két alkalommal foglalkoztam Borbély Lénárd csepeli polgármester négy évvel ezelőtti 35 pontos választási ígéretcunamijával. Most a polgármesteri kampányszöveg első témakörének („Munkahelyeket teremtünk!”), 3., 4., és 5. pontjára koncentráltam:

 „3.) Az önkormányzati üzlethelyiségek díját radikálisan csökkentjük. A bérleti díj összegét a kis- és középvállalkozók számára befagyasztjuk. Az üzlethelyiségek mindenkori bérletijog-megváltási díját eltöröljük. A fizetendő kauciót 2 hónapra csökkentjük. Így a bérleti időkezdetekor csak 2 havi előleget kell megfizetni. A jelenlegi bérlőknek 4 hónap biztosítékot visszafizetünk. 

4.) Inkubátorházat építünk a kezdő vállalkozásoknak. Az induló csepeli kisvállalkozások megerősödését inkubátorház létrehozásával támogatjuk. 

5.) Felvirágoztatjuk a Csepeli Munkásotthont. Együttműködve a Csepeli Munkásotthonnal és a Kormánnyal, közösen felújítjuk a nagy múltú épületet, hogy megújulva visszaadhassuk a csepelieknek, akiket igazából megillet.”

Akkor lássuk a tényeket:

– Jó napot kívánok, a kislányommal ma délutánra volt időpontunk Baumgartner doktor úrhoz, a szemészetre, de felhívtak, hogy ne jöjjünk, mert a doktor úr már nem dolgozik a kórházban.

– Így igaz, sajnos a doktor úr felmondott.

– Három hónappal ezelőtt kaptuk ezt az időpontot, akkor mit javasol?

– Lehetek őszinte?

Fürdőzők képei helyett csatajelenet a csepeli strandról 2019. júniusában: a lánctalpasok támadása megtorpant

Nyílt levélben vágott vissza Borbély Lénárd csepeli polgármesternek az a vállalkozó, akit a Csepeli Strand felújításával bíztak meg, nemrég viszont  az építkezés cserbenhagyásával vádoltak meg. Erről és a szélesedő botrány hátteréről ír a 21ora.hu kerületi hírportál.

Ha igaz, amit a vállalkozó a levelében ír, akkor  hazudott Borbély Lénárd a csepelieknek a strandfürdő felújításának csúszásáról, a késlekedő szezonkezdet okairól. A levonulással vádolt vállalkozó a polgármester Facebook-oldalára posztolt nyílt levélben tételesen felsorolja, hogy szerinte miben nem mondott igazat Borbély Lénárd a csepelieknek.

Hosszú idő után Magyarország miniszterelnöke maradéktalanul őszinte gesztussal ajándékozta meg a nyilvánosságot, amikor Csíkszereda helyett Madridba ment el, egy BL-mérkőzésre. Ebből mindenki azonnal megérthette, hogy ha neki egy keresztény esemény és egy focimeccs között kell választania, akkor ő gondolkodás nélkül a focimeccset fogja választani. Még akkor is, ha a keresztény eseményt történetesen maga a pápa jegyzi.

Gondolnánk, ez azért elég jelentős fordulat. Hiszen ha kiderül, hogy tud ő igazat is mondani, attól kezdve a közvélemény mást se tesz majd, mint egyfolytában csak ezt várja el tőle. Emellett akár már a repülőtéren hatalmas virágcsokorral fogadják őt a legkülönfélébb egyházi küldöttségek, kifejezvén örömüket és hálájukat, amiért végre kertelés nélkül ráállt a saját vágányra. Mert ugye ettől kezdve

Hova vezetnek a nyomok?

Milliókat keresett a Csepeli Városgazda vezérigazgatójaként, négy éve azonban kirúgták. A június 13-i rendkívüli képviselő-testületi ülésen viszont a polgármester megbízottjaként mutatták be. Hogy kiről van szó? Werner Péterről, a Csepeli Városgazda Zrt. korábbi vezérigazgatójáról.

Arról a Wernerről, akit a 2010-es alakuló képviselő-testületi ülésen nevezett ki, Németh Szilárd javaslatára a fideszes többségű képviselő-testület a Csepeli Városgazda, akkori nevén a CSEVAK Zrt, vezérigazgatójává. Arról, akiről 2013-ban a magyarnarancs.hu újságírója derítette ki, hogy a feleségének cégétől rendelt az önkormányzati vezetés reprezentációs céljaira, nagy tételben palackozott bort. Wernerről, aki 2012. október 8-án a képviselő-testületi ülésen tagadta, hogy valaha is köze volt ahhoz a céghez, amellyel az általa vezetett társaság nevében, szerződést kötött. Pedig, a dokumentumok szerint, egyik alapítója és résztulajdonosa volt az adott cégnek, amelyben egy ideig a

Egy ország vezetőjének nem dolga, hogy - mint mondja - azon gondolkodjon hosszan, miért rázta meg ennyire a társadalmat a Hableány dunai tragédiája, és nem dolga, hogy közzétegye: arra jutott, talán "azért, mert az áldozatok a vendégeink voltak, a magyar pedig vendégszerető nép, és most azt látjuk, elveszítettük a vendégeinket, ezért a gyász".

Szeretnénk megértetni a kormányfővel: elemzéseket a szakemberek vizsgálataitól remélünk, nem a politikától. Tőle egyetlen emberi gesztust vártunk volna. Mondjuk, ha a tragédia utáni napok egyik estéjén felsétált volna a Margit hídra és egyetlen szál virágot bedob a Dunába az áldozatok emlékére, akkor a közvélemény érzelmi hullámzása legalább annyit csillapodhatott volna, látva, hogy az országnak empatikus vezetője van, aki méltósággal tudja kifejezni nem csak a saját, hanem a nemzet együttérzését és döbbenetét, fájdalmát is. Ha

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és mártírtársainak Gimes Miklósnak, Maléter Pálnak, Szilágyi Józsefnek és Losonczy Gézának újratemetése az egypártrendszerből  a demokráciába vezető magyar átmenet nagy jelentőségű,  szimbolikus eseménye volt.  Az ötvenhat utáni megtorlások áldozatául esett politikusok gyászszertartása százezrek néma demonstrációja az 1989-es rendszerváltás meghatározó eseménye, mérföldköve lett.

1989. június 16-án, harminc évvel ezelőtt komoly fordulópont következett be Magyarország életében:

1989. június 16-án, reggel 7 óra után, a Műcsarnok előtt felállították Nagy Imre és négy társa szarkofágját, illetve egy hatodik koporsót, mely a forradalom többi halálos áldozatát jelképezte. Órák alatt kb. 300 000 megemlékező gyűlt össze a téren, akik koszorúkkal, virágokkal rótták le kegyeletüket, miközben a hangszórókon át ismert színművészek, Sinkovits Imre, Mensáros László az 1956 utáni megtorlások áldozatainak nevét sorolták fel.

Az ötórás Hősök terei megemlékezés után a 

2006. augusztus 20-án az egész országot megrázta az a tragédia, amikor a tűzijátékot élvező gyanútlan tömegre esete 9 kor rátört a vihar. Három halott, köztük egy 12 éves kislány életét követelte. A rájuk dőlő fa okozta halálukat. Többen maradandó sérüléseket szenvedtek. 

Az akkor ellenzékben lévő Fidesz ezt az esetet gusztustalan mértékben kívánta a politikai haszonszerzésre felhasználni. Úgy tett, mintha a katasztrófa kizárólag az akkori szocialista-szabaddemokrata kormányzás hibája lett volna. Évekig nem hagyták a témát nyugodni, fenntartották a feszültséget, hamis ígéretekkel felbújtatták, tüzelték a hozzátartozókat,szenvedőket. Alig volt olyan Közgyűlés, vagy fővárosi bizottsági ülés, ahol ne álltak volna elő követelésekkel. Hol irreálisan magas kártérítéseket, hol emlékműveket követeltek az áldozatoknak. Azt állították, hogy a katasztrófa a kormányzat tehetetlenségének és alkalmatlanságának a következménye, ők pedig az emberek érzelmeinek megtestesítőik! 

2019. május 29-én a viharos esti Dunán elsüllyedt egy turistákat szállító kishajó. A jelek azt mutatják, hogy 28 ember halálát okozva. Az áldozatok egyike egy kisgyerek. A demokratikus ellenzék az ügyben felelősséggel viselkedik. Tudatában van annak, hogy egy szörnyű baleset tragikus következményi nehezednek Magyarországra! Tekintettel van az országunkra, az elhunytakra, a nemzetközi érdeklődésre, és nem „hisztériázik, mint 2006-ban a Fidesz. Nem gondolja azt, hogy itt a kínálkozó alkalom az ellenfél eltiprására. Gyászol a szenvedőkkel, és szégyenkezik azért, amiért nem is ő a felelős! Szégyenkezik azok helyett, akik most is a baleset elemzése, az okok feltárása, a segélyrendszer bénasága helyett a fideszes propagandagyárakban azon törik a fejüket, hogyan lehetne ebből a világra szóló „sztoriból” legkisebb veszteséggel kijönni! (Az elvetemültebbjei meg azon, hogy „jó esetben” hogyan lehetne újabb politikai hasznot húzni.)

Pénzek szállanak a nyári fák alatt, de pancsoló kisgyerek vagy felnőtt egy sincs...

Strandra is mehetett volna a fideszes többségű csepeli képviselő-testület (kt) ebben az irtózatos júniusi forróságban, de sem az ellenzék, sem a kormánypárt nem tehette ezt, mert a Csepeli strand átalakítás és botrányok sorozata miatt zárva van. Na, éppen ezért volt rendkívüli kt-ülés a Szent Imre téri polgármesteri hivatalban. Ennek részleteiről a 21ora.hu adott  tudósítást.

"Lekezelő stílusban, pofátlan közpénzpazarlással kezeli a csepeli fideszes városvezetés a strandfelújítással okozott bajt." - így adta meg az alaphangot beszámolójának a kerületi hírportál, és folytatta:

Rendkívüli ülésen, pontosabban: rendkívül botrányos ülésen vitatta meg a XXI. kerületi képviselő-testület csütörtök este a csúnyán elúszó strandfelújítás ügyét. Mint ismert, az utolsó pillanatban kitalált fürdőfejlesztéssel rendesen befürösztötte a csepelieket a városvezetés.

Szenteczky János, az MSZP kerületi frakcióvezetője az általuk kezdeményezett ülés után a 21órának elmondta, a fideszes városvezetők elképesztően pökhendi, lekezelő stílusban válaszolgattak a csepeli lakosságot érintő kérdéseikre.

Amik továbbra is a következők:

Szűrös Mátyás önmaga és Kövér László árnyékában. Harminc évvel Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, a rendszerváltás meghatározó eseménye után 

Komoly figyelmeztetést kaphatott a jelenlegi hatalom azzal az interjúval, amely tegnap jelent meg a Magyar Hírlapban. A közlés szándéka persze egyáltalán nem ez volt. A harminc évvel ezelőtti eseményekre emlékező sorozatban ezúttal Szűrös Mátyást kérdezték meg. Azt a politikust, akinek az a tisztesség jutott, hogy – mint ideiglenes köztársasági elnök – 1989. október 23-án kikiáltsa a Magyar Köztársaságot. És szavai nyomán a mai rendszer korifeusai és fenntartói elgondolkozhatnak: közöttük is ott lehet egy vagy több ilyen ember, aki majd egyszer – talán pont újabb harminc év elteltével – lerántja a leplet róluk és napjaink politikájáról.

Szűrös Mátyás nem akárki. Az

Csepelen a strandolni vágyókat nem érdeklik a már megszokott, egyoldalú magyarázkodások, elhallgatások. Működik a százmilliókért bérelt és működtetett strand vagy sem – ez a kérdés. Pláne ilyen időszakban, amikor, a hőség miatt, aki csak teheti a strandot keresné fel. A Csepeli strand azonban a kánikulában zárva...

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) június 13-án megjelent 13. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

A Csepeli Hírmondónál egy hét alatt semmi nem változott. A fő célok ( az ellenzék lejáratása, a fejlesztések, a nyugdíjasok és a gyereket, továbbá a sport, minden változatban) maradtak, viszont előtérbe került az önkormányzati választási kampány. Még Orbán Viktort és Németh Szilárd főételreceptjeit is kihagyták.

Ugyanakkor most sincs szó a csepeli HÉV-ről, az újabb hírekről, miszerint lehet, hogy mégis  villamos lesz belőle, sőt tovább csúszik a fejlesztése vagy a Gubacsi híd felújításáról. A CSH most sem közölte

Gergely Zsófia, a jegyzet írója

Már három nap eltelt, többé nem tragikus mementó a Duna, egyben a városunk közepén a Hableány, mégis tagadhatatlanul erről szól ez a hét. Még keresik az áldozatokat, még vizsgálják a roncsot, elég felmenni a közösségi oldalra, látszik, hogy végképp 10 millió hajózási szakértő országa lettünk, a politika és a foci mellett lett még valami, amihez mindenki ért…

Nem tetézném a sok kért, de még inkább kéretlen bölcsességet, egy abszolút személyes megfigyelésemet osztanám meg Önökkel, ha már a Margitszigeten a valódi munkát végző emberek bázisába szó szerint sikerült belefutnom. Ugyanis a mentésre létrehozott ideiglenes táboruk miatt a

Nevetségessé vált választási ígérvény. Borbély Lénárd 2014-es 35 ígéretéből a második:  Csökkentjük az építményadót. A valóság:Csökkenés helyett  már 2015-től, növekedés következett be. A ráadás: Borbély Lénárd csepeli polgármester a fideszes mamelukok gombnyomásával, bólogatásával  mindent összevetve, 48,4 %-kal(!) növelte az építményadó bevételeit, míg a telekadó vonatkozásában több mint 472 %-os(!) bevételi többletet ért el. 

Legutóbbi írásomban hosszabban foglalkoztam Borbély Lénárd 2014-es választási ígéreteivel, a hírhedtté vált 35 pont első pontjával.

https://csepeliek.blog.hu/2019/05/31/csepelen_kevesebb_munkahelyet_tobb_feszultseget_teremtett_az_igergeto_polgarmester

Most a második pontot veszem górcső alá. Lássuk:   

2.) Csökkentjük az építményadót. Rendbe tettük a kerület gazdálkodását, ezért 2015-

től csökkenteni tudjuk a kis- és középvállalkozások számára az építményadó összegét. 

A csepel.hu-n, az önkormányzat hivatalos honlapján olvasható tények:

Csökkenés helyett tehát, már 2015-től, fokozatos növekedés következett be. Eközben

Viktor rosszul érzi magát a családjában, ezért a közmegbotránkozással sem törődve nyíltan másoknak kezd udvarolni. Az új kapcsolat szépen alakul, a felek kölcsönösen körbeudvarolják egymást, és már előre örülnek, hogy milyen jó lesz, ha végre egymás karjaiba omolhatnak majd, és onnan mutogathatnak vissza a faképnél hagyott rokonokra. Csakhogy a dolgok másképp alakulnak, Viktor számára kiderül (amit egyébként sokan és sokszor mondtak neki korábban), hogy

A két hete elsüllyedt és kedden kiemelt turistahajó roncsát szállító uszályt a Botond nevű hajó tolta be a szabadkikötőbe.

1969 júniusa. Kopottak voltak a Határ úti HÉV kocsijai, földszintesek a csepeli házak, de magasba törtek a tervek, és messzire tekintettek a  tervezők. Nézze meg, hogy mi lett a félévszázados álmokból...

Csepel 74 ezer állandó és 16 ezer ideiglenesen bejelentett lakosának életkörülményeiről, a kerület fejlesztéséről és gondjairól tárgyalt tegnap a csepeli tanácsülés. A harmadik és a negyedik ötéves tervidőszak programjának vitáját a közelmúltban lezajlott vitáját a közelmúltban lezajlott tanácstagi beszámolók javaslatainak elemzése s kétezer munkással folytatott beszélgetés előzte meg.

6-15 emeletes házak

A legfontosabb várospolitikai teendőket a csepeli pártbizottság és tanács gondos előkészületek után határozta meg: a feladatok között az első helyen szerepel a lakásépítkezések és a kommunális ellátás fejlesztésének támogatása, az üzlethálózat és az áruválaszték bővítése, a kerületi iskolák gyors ütemű korszerűsítése; a kerület külső részein, a Királyerdőben és a Kertvárosban kulturális létesítmények építését, egészségügyi intézmények bővítését tűzték ki célul. A tanácsülés ezeknek a

Gyors válaszcsapásba lendült a Fidesz az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról szóló aláírások eredményhirdetése után, hiszen Rejtő nyomán tudhatják: az nevet utoljára, aki először üt. Ennek szellemében több gyomrost is megpróbáltak bevinni az akciónak, mondván: egyrészt ez tőről metszett bevándorláspárti politika (a két elem közötti összefüggést nem látjuk), illetve az akció a bevándorlás támogatásához gyűjtött aláírásokat (ezt meg nem értjük), másrészt a 680 ezer mégsem egymillió, amennyi támogató megszerzését eredetileg zászlajára tűzte a független Hadházy Ákos képviselő (képünkön).

Ez utóbbi kétségkívül igaz, de ha már a számoknál tartunk: ennél jóval kevesebb támogatóért is jó sok mandátumot osztanak egy valamire való választáson, és

A novemberi köd júniusban tovább növekszik a vágányoknál, mert most sincs szó a CSH-ban a csepeli HÉV-ről, az újból felmerült hírekről, miszerint lehet, hogy mégis  villamos lesz belőle, ígéret marad, tovább csúszik a fejlesztése. A lap a Gubacsi híd egyre távolodó felújításáról is hallgat.

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) június 5-én megjelent 12. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

A Csepeli Hírmondónál semmi nem változott. A fő célok ( az ellenzék lejáratása, a fejlesztések, a nyugdíjasok és a gyereket, továbbá a sport, minden változatban) maradtak, azonban egyre inkább Borbélyról szól már a lap aktuális rovata. No meg Németh Szilárdról, aki ismét főz. Valószínűleg nagyon elfoglalta honvédségi munkája, az ezer fős katonai egység határra történő kivezénylése vagy a Hollandi úti, közel ötmilliárdos birkózóparadicsom építés. Már-már hiányoztak több ezer forintos, a szegényebb csepeli ezreknek megfizethetetlen receptjei, de leginkább ez a „Trippa alla toscana”. Viszont ismét ő lett, egyetlen indulóként a Magyar Birkózó Szövetség elnöke. Megnyugodtunk. Azt nem tudjuk, hogy így éreznek-e az egyre fogyó csepeli birkózók.

Ugyanakkor most sincs szó a csepeli HÉV-ről, az újból felmerült hírekről, miszerint lehet, hogy mégis  villamos lesz belőle, sőt tovább csúszik a fejlesztése. A lap a Gubacsi híd egyre távolodó felújításáról is hallgat. A CSH most sem közölte az Állami Számvevőszéknek a lap tulajdonosát és kiadóját érintő elmarasztalásait, nem reagált a lap több tízmilliós önkormányzati támogatását és az egyoldalú tájékoztatás közötti összefüggéseket feszegető írásokra. Ismét, mint tavaly, elhallgatta a Fővárosi Választási Bizottság lappal kapcsolatos újabb elmarasztaló döntését. Nem jutott hely a közvéleményt hónapok óta foglalkoztató kérdésekre sem: csökken a kerületi lakosság száma, romlanak a megélhetési viszonyok, nőnek a kerület közlekedési, környezetvédelmi gondjai, csökken a Kis-Duna-parti zöldövezet.

Véleményünk a cikkekről:

A Magyar Szocialista Párt egyrészt természetesen egyike a demokratikus ellenzéki pártoknak. Másrészt nevében, genezisében, ideológiai gyökeiben és nemzetközi kötődéseiben különbözik is tőlük. A „szocialista” név még elkoptatott változatában is egy olyan értékrendet fejez ki, amelynek lényege a kapitalista társadalom meghaladása. Az MSZP nemcsak rendszerváltó párt, de történelmileg folytatója is annak a szervezetnek, amely a hetvenes-nyolcvanas években a szocializmuson belül kereste a reformok lehetséges útját. (Kína amúgy negyven éve részben éppen ezekre az egykori magyar kísérletekre építi a vegyes gazdaság ott páratlanul sikeres modelljét.)

Bár az MSZP gyakorlati okokból nemigen foglalkozik ideológiai kérdésekkel, még büszkén vállalt idoljai (Kéthly Anna, József Attila, Nagy Imre) is marxisták voltak. A párt ráadásul tagja a Szocialista Internacionálénak, amelynek deklarált célja a demokratikus szocializmus megteremtése.

Az MSZP gyalázatosan rossz szereplése a legutóbbi EP-választásokon ismét felveti azt a harminc éve ismételgetett kérdést, hogy

Különös fintora a sorsnak, hogy, amikor a csepeli sportszerető közönség az egykori Csepel SC 60 évvel ezelőtt, 1959 nyarán megszerzett NB I-es bajnoki címére, a legendás diadalra emlékezett, akkor a mai Béke téri utódja, a küzdelmes éveket maga mögött tudó Csepel FC  a sok szép napot látott stadionban búcsúzni kényszerült az NB III-tól...

A drámai mérkőzés után Háborút vesztettünk, de hitet nem címmel szívszorító cikket közölt a 21ora.hu. Az írást most olvasóink figyelmébe ajánljuk:

Nem sikerült győztesen elhagynia a Béke téri stadion centerpályáját a Csepel FC csapatának a 2018-19-es szezon utolsó fordulójában. A Sárvár FC elleni  1-1-es döntetlen azt jelentette, hogy a vasi vendégek maradtak a harmadosztályban, a vasgyári klubunk pedig ősztől már csak a Budapest Bajnokságban folytathatja.

Lehetne ez után sok mindent írni ide. Kezdve a közhellyel, hogy nem az utolsó meccsen dőlt el a sorsunk. Folytatva azzal, hogy már a nyáron eldőlt, amikor az előző vezetőedző a csapatunk háromnegyedét magával vitte az új csapatához. Mert tény, hogy ez után voltak olyan pillanatok, amikor az sem volt biztos, hogy egyáltalán lesz-e bármilyen keret, amely ki tud állni a bajnokságban.

De nem erről írunk most. A lényegen ugyanis immár ez, sőt semmi sem változtat: tizenhárom NB III-ban lejátszott szezon után kiesett a harmadik vonalból a Csepel FC felnőtt labdarúgócsapata. Csapás ez a XXI. kerület sportéletére? Nem kérdés. Szégyen a 107 éves múltra visszatekintő kék-piros klubra? Annak játékosaira, stábtagjaira, tulajdonosaira? A válasz: nem, nem és nem.

Szégyen viszont azokra nézve, akik évek óta várták, hogy a négyszeres első osztályú bajnokcsapat évek óta egyre keservesebb körülmények között tengődve, egyre mélyebbre merülve a nincstelenségbe, végül a vonal alá süllyedjen. Ezeket a csepeli szívvel aligha rendelkező embereket nem a Nemzeti Bajnokságtól búcsúzni kényszerülő klub háza táján kell keresni.

A kék-piros szívek persze ettől még érthetően szakadtak meg, mert