Egy hatalom foszlása akkor kezdődik, amikor már a saját hívei sem hisznek benne
Azt azért talán nem kockáztatnánk meg, hogy a nemzeti bank elnökét irritálja a kormányfő, de annyi biztos, hogy a hajdani jobb kéz már nem úgy működik, mint valaha. Abban, hogy Matolcsy György bírálja a kormányt, nincs semmi új, mint ahogy abban sem volna, ha a miniszterelnök megint azzal ütné el a kritikát, hogy azt besorolja a kormányzást kísérő megszokott, normális purpárlék közé.
A Matolcsy és Orbán közti vita, amely talán normálisnak volna mondható bármely demokráciában, nem az egy autokráciában. Nem csodálkoznánk, ha a kormányfőt legalább annyira irritálná a bankelnök, mint viszont, s ha ennek nyoma maradna.
Ők ugyanis a virtuális jövőben irritálják egymást, aligha van két ember ma a vezetésben, akinek annyira eltérne a jövőképe, mint nekik.
„Ilyen még nem volt!...Csillagtelepen valami nem mindennapira találhatunk példát. Ha elkészült az új városrész, ha felépültek a lakóházak, üzletházak, iskolák, a mostani munkásszálló kórház lesz. Az új városrész minden igényének megfelelő, korszerű kórháza…” (Ország-Világ 1958.)
Itt a Németh-Borbély duó két éve tartó ádáz civakodásának, az egymás lejáratására szolgáló kísérleteknek az újabb lenyomata.
A középiskolai írásbeli felvételi célja már évek óta nem érvényesül: nem azt méri, milyen készségei, kompetenciái vannak a gyereknek, hanem azt, a szülők mennyi pénzt, időt és energiát tudtak áldozni gyermekük trenírozására.
Ábel Attila irodáját miért Borbély Lénárd képe fedi be? A HÉV és a busz utasai gyönyörködjenek benne?
Kocsis Máté és megbízói tényleg új politikai rendőrséget akarnak létrehozni a szuverénitás szajkózása közben?
Mi lesz a borbélyi béremelési ígérgetésekkel, ha a polgármesternek nem lesz elég ereje ahhoz, hogy a képviselő-testülettel elfogadtassa a 2024-es költségvetést? Sok más dolgot is veszélyeztet a függő helyzet
Tizenhárom év után már az is kezdi világosan látni az Orbán-renszer, pontosabban a kormányfő természetét, aki szürkehályoggal jött a világra 2010 körül. Aki nem, azzal Agyarország kormányfője érteti meg, hogy ebben a rendszerben csak kétfajta szerep létezik: az alattvalóé és az ellenségé. Az ellenségnek a NER titokban örül, mivel van kivel harcolnia, ezért gyakran kíméli, hagy belőle holnapra is.
„Borbély Lénárd a Fideszből való eltávolítása után a csepeli lokálpatrióta egyesületben látta meg politikai karrierje folytatását. A XXI. kerületi polgármester családtagjaival, kollégáival, önkormányzati dolgozókkal csoportosan lépett be a szervezetbe, amit 50 perc elteltével átneveztek, narancssárgára festették, Borbélyt elnökké emelték. Ma már lelkesen osztogatják az önkormányzat ingyen adományait: krumplit, hagymát…”
"Melegekről készült fotókat zár el a 18 évesek elől, de a kormányközeli TV2-n 12-es karikás éneklős műsorban nőnek öltözött férfiak, és férfinak maszkírozott nők bohóckodnak, vagy hajadonok magukat megalázva vonaglanak a nagy Ő előtt."
Belátható időn belül nem épül meg a Galvani híd, csak a látványtervében gyönyörködhetünk, de nem épül meg a 70 éve várt Albertfalvai híd sem. Tovább nő a kerület elszigeteltsége. Kísérő hidegzuhanyként elmaradnak a korábban tervezett csepeli közúti fejlesztések is a kormány döntése miatt. Így elmarad a HÉV-felújítás, a Gubacsi híd átalakítása kétsávossá, a Corvin csomópont kétszintessé tétele.
Már a krampuszokat is befóliázzák és átalakítják manókká?
„A csepeli Rózsadombon olyan sötét van, hogy a polgármester a rossz fényviszonyok miatt se itt készítteti mosolygós fotóit…. Itt régóta nincs közvilágítás! Itt télen délután öt órától olyan sötét van, mint a pokolban!”
Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent.
Gondban a polgármester: csütörtökön a képviselők a megtárgyalt 29 napirendből a 3 legfontosabbat nem fogadták el. Elbuktak a kerületvezető adóemelési és áremelési javaslatai. Elbukott a költségvetés módosítása is.
A fideszes kormány az első napjától tucatjával követett el olyan "csínyeket", amelyekről korábban azt gondoltuk, közülük egy is elég lett volna ahhoz, hogy megbukjanak. Most pedig az einstandolást, a konfiskálás ördögét valakik megint felfestik a falra?
Egyedülálló film nyomára bukkantunk. Máriássy Félix 1959-ben művészi eszközökkel és a történelmi eseményeket átélt csepeli szereplőkkel állított emléket az egykori község 79 évvel ezelőtti náci-nyilas kitelepítését megakadályozó csepeliek 1944. december 4. és 6. közötti elkeseredett, hősies és végül győztes ellenállásának.
A Magyarországon egyedülálló események művészi megörökítésének szándéka meghatározó szerepet töltött be az Álmatlan évek címmel 15 évvel később, 1959-ben bemutatott játékfilmben, amely – egy évvel korábban ‑ a csepeliek aktív közreműködésével készült. Akkor még sokan éltek a drámai események részt vevői közül. Máriássy Félix filmjéhez ma csak nagyon nehezen lehet hozzáférni. Az 1958-as Film Színház, Muzsika című hetilap – fotókat mellékelve – így számolt be a filmforgatás végéről:
Nekem még sosem volt olyan, hogy nem akartam hazajönni. Külföldön járva mindig elgondolkodom azon, hogy tudnék-e ott élni. Jó lenne, ha a külföldön dolgozó vagy oda kényszerűségből költözött magyarok közül senkinek sem jutna eszébe még egy pillanatra sem a magyar híreket olvasva, hogy többé haza se kéne menni.
Az Arany János utca lakói - több más kerületi utcához hasonlóan - sok évtized után választási kampány nélkül is megérdemelnék a tisztességes, a 21. századi igényeknek megfelelő utat.
Recept az orbáni hatalom áldásainak elnyeréséhez: hallgatni kell, ennyi az egész!
A belharc és a tömény kampány már a kaput döngeti a Szent Imre téri polgármesteri hivatalban, ahol