Az üzembeállítástól számított 50 évig lehetne működnie a szerelvényeknek, azonban a vasúttársaság felmentést adott ez alól és további 10 év haladékot adott nekik, de lassan már azt is kitöltik.

Az economx.hu tette közzé a Lehet, hogy a HÉV-et is pótlóbuszokra cserélik című írást. https://www.economx.hu/magyar-gazdasag/mav-hev-fejlesztes-szerelvenyek-infrastruktura.778049.html

A Népszavának a vállalat úgy fogalmazott, hogy az üzembeállítástól számított 50 évig lehetne működnie a szerelvényeknek, azonban a vasúttársaság felmentést adott ez alól és további 10 év haladékot adott nekik, de lassan már azt is kitöltik.

Nemcsak azért foglalkozunk a témával, mert a MÁV-HÉV Zrt. szerint a legidősebb motorvonatok a csepeli H-7-es vonalon közlekednek és 2026-ig hét jármű éri el a 60 éves kort.

Azért is, mert

Történt mindez abban az országban, amelynek a lakossága szinte minden mértékadó ország lakosainál többet költ az egészségügyre a saját zsebéből

Ádám ősapánknak az Úr kivette egy bordáját, és megteremtette belőle Évát, vélhetőleg avval a céllal, hogy Ádámnak a továbbiakban legyen kivel civakodnia.

Ez rég volt, és nyilván igaz se volt. Egy Kovács István Ádám nevű férfinak viszont napjainkban vették ki a bordáját, és nem is egyet, hanem mindjárt ötöt, továbbá nem azért, hogy öt felesége legyen, hanem tévedésből. Azért, mert a

A Csepelhez nem kötődő Wittner Máriából korábban a Németh-Borbély páros csinált csepeli díszpolgárt. Halála után nem sokkal tavaly a sétányoknál teret nevezetek el róla. Az idei október 23-án már emlékművet avattak ugyanott. Létrehozásának elfogadhatatlan körülményeivel a polgármester tovább mélyítette azokat a társadalmi, árkokat, amelyeket az Orbán-kormány és a helyi fideszes vezetés az elmúlt 13 évben ásott.

A legnagyobb érdeklődés és vita a héten a Borbély Lénárd polgármester által celebrált október 23-i ünnepség keretében tartott Wittner Mária emlékműavatás körül alakult ki. Blogunk többször is foglalkozott a témával. Az avatási ünnepséget természetesen az önkormányzat, pontosabban a polgármester politikai céljait folyamatosan kiszolgáló lap, a szerdán megjelent Csepeli Hírmondó is, tájékoztató jelleggel, érintette.

A  közölt írásból megtudtuk: az emlékművet két adományozó támogatásából készítették el (ezek szerint az önkormányzat egy fillért sem költött az emlékműre?), viszont korábbi kérdéseinkre sem a cikkből, sem Borbély úr különböző megnyilvánulásaiból nem kaptunk választ. Ezért újra megkérdezzük: mi köze volt Wittner Máriának Csepelhez, illetve miért nem kérték ki az előkészületek során a lakótelepen élők, az ottani önkormányzati képviselő, illetve a képviselő-testület véleményét? 

    Borbély úr fb oldalán azt írta, hogy

Az a bizonyos egyszerű vidéki legény napjainkra alighanem az ország leggazdagabb embere lett, legfeljebb a vagyonára egy másik egyszerű, vidéki gázszerelő legény vigyáz.

Arra talán kár is lenne szót vesztegetni, hogy szavahihetőség szempontjából mégis hová rangsoroljuk a politikusokat, különösen, ha kormányon vannak. A politikai szélkakasokról, a hatalmi zsonglőrökről egész könyvtárakat írtak már, újabban pedig tejes Netflix-sorozat évadokat lehet forgatni róluk, akár a dán parlamentben, akár a Fehér Házban van a munkahelyük. A politikai színváltók között válogatva mégis elsősorban a budapesti Vár miniszterelnöki rezidenciájára küldeném a kaméleonokat, ott van még mit tanulniuk a színváltásról.

Több, mint négy évtizede figyelem a magyar politikát, afféle szakmai ártalomból hol közelebbről, hol távolról, és – saját pechemre – nagyon sok mindenre emlékszem. Éppen ezért tartom riasztónak azt a szellemi zűrzavart, ami az utóbbi hetekben eluralkodott a miniszterelnöki megnyilatkozásokban. Távol álljon tőlem, hogy

Október 31-én lesz 45 éve annak, hogy a csepeli végállomásra Pesterzsébet felől, a Gubacsi átjáró érintésével  befutott a Határ úti HÉV utolsó járata. A szerelvényt a remízbe irányították és ott várt további sorsára.

Bizonyára sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor két csepeli HÉV is volt. Pontosabban volt a Pesterzsébetig közlekedő  "Határ út - Csepel HÉV", és volt a "Csepeli Gyorsvasút".

Jól tudjuk, sajnos, hogy a kettő közül már csak az utóbbi létezik, pedig ha még húsz évet kibírt volna a Határ úti, akkor ma a 3-as villamos a vágányain átjárhatna a szigetre. Csak hát eléggé elöregedett egy viharvasút volt ez már a

Orbán képes olyan személyes viszonyokat kialakítani, „amiben a figurák tényleg elhiszik, hogy nélkülözhetetlenek, hogy a saját karrierjüket építgetik, mígnem azon kapják magukat, hogy mindvégig a kormányfőt építették, maguk pedig leépültek. Akkor aztán kidobják őket, akár egy üres akkumulátort."

A Török Gábor politológustól vett idézetből az következik, hogy Orbán meghatározó szereplője saját pártjának, és feltehetően így is van: munkálkodásának éppen az a lényege, hogy olyan viszonyokat teremtett, amelyben minden és mindenki tőle függ. Hogy ezt milyen módszerekkel érte el, azt bízzuk a fantáziánkra, bár azért ad ehhez némi segítséget akár

Kisütötte. Megeszik a csepeliek? A Fideszből kirúgott, de Orbán és a fideszes kormány kegyeit lázasan kereső  Borbély Lénárd kerületvezető  a Csepeli Hírmondóban immár „hivatalosan” is bejelentette, hogy a Közösen Csepelért Polgári Egyesület színeiben indul jövő júniusban az önkormányzati  választáson újra a polgármesterségért

    A Csepeli Hírmondó legújabb számában csak annyi a változás, hogy a lap lényegében már csak Borbély Lénárd polgármesterrel foglalkozik. Választási kampányának mellszéleséggel való támogatása a szerkesztőség, főként a főpropagandista T. K. állandó feladata.

    A kerületi önkormányzatokat érintő közlekedési hírekkel, a kormány Csepelt is érintő döntéseivel, pl. a Déli Körvasút beruházás újabb fejleményeivel, a csepeliek, köztük a helyi kisvállalkozók helyzetével vagy a csepeli iparvállalatok mindennapi gondjaival, a csepeli pedagógusok, egészségügyi dolgozók problémáival a szerkesztőség nem foglalkozik. Vajon miért? 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Itt az újabb bizonyíték, hogy nem a méret a lényeg. Esetünkben egy egészen apró vesszőről van szó. 

A hiányzó vesszőt  egy rendelet szövegéből felejtették ki a túlbuzgó paragrafus-faragók

A Fővárosi Kormányhivatal 12 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki júliusban azért, mert a Heartstopper – Fülig beléd zúgtam (Szívdobbanás) című kiadvány nem volt lefóliázva az egyik boltban, ahogy azt a melegellenes törvény előírja.

A Líra könyvesbolthálózat azonban perelt, mert

Ábel alpolgármester ideges és ingerült közbeszólásaival, a bizottsági ülés ellehetetlenítésével akart félelmet kelteni. Bekiabálásával szerette volna elhallgattatni a beszélőt

Prolik címmel írta meg a lakásbizottsági ülésen szerzett személyes tapasztalatait Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő. A cikket változtatás nélkül ajánljuk olvasóink figyelmébe.

„Október 19-én reggel 8 órakor, rendkívüli Szociális Egészségügyi, Fogyatékos ügyi Bizottsági (SZEFOB) ülés kezdődött Csepelen. A rendkívüli Bizottsági ülés összehívását e sorok írója azért indítványozta, mert a szociális lakások pályázati kiírásában a valóságtól eltérő megállapítások szerepeltek. Észre lehet venni, hogy a Fidesz féle kerületvezetése óta, - Borbély „függetlenedését” követően pedig még erősödően - éppen azokat a hibákat követik el, amik miatt 2010- után a korábbi vezetőket vádolták és bíróság elé citálták. A lakás-pályázatok ügyében indított pereik több mint egy évtized múltával sincsenek lezárva. Ezek az előzmények a megszokottaknál is alaposabb odafigyelést igényelnek a társadalmi kontrollt működtető ellenzéktől. Akkor pedig különösen, ha a

Mikszáth Kálmán (képünkön) Orbán  egyik történelmi példaképéról ezt írta: „Tisza Kálmán diktátori szerepet vitt, úgyszólván ő vitte mind a nyolc miniszteri tárcát, s ő gondolkodott, beszélt egész pártja helyett”.

„Magyarország olyan legyen, mint 1867-ben, a kiegyezés idején volt” – ez az óhaj Orbán Viktor kötcsei kinyilatkoztatásában épp az idén hangzott el – és mintha azt sugallná ezzel, hogy az ország ma még nem olyan. Hadd nyugtassam meg a miniszterelnök urat, semmi vész, kívánsága beteljesülésére nem kell beláthatatlanul sokat várni, sőt, számos tekintetben máris majdnem olyanok vagyunk, mint akkor.

Feltűnő hasonlóság mutatkozik például

Csepel és Pesterzsébet között marad a régi híd. „Az új átkelő a Soroksári-Duna-ágon a jelenlegi hídtól északra épülne meg, a kapcsolódó Corvin úti csomópontig tartó vasúti pályát kétvágányú vágányhálózattá bővítenék, ami lehetővé tenné nagyobb tömegű katonai rakományok vasúti szállítását a Csepeli Szabadkikötőbe.”

„Létfontosságú honvédelmi rendszerelem” lett a Déli Körvasút beruházás Kelenföld és Ferencváros közötti szakasza. (Cseles vasút katonai célból: Népszava, 2023. október 18.) Előtte egy nappal derült ki, megkapta a környezetvédelmi engedélyt a beruházás második, Kelenföld és Törökbálint közötti szakasza. https://atlatszo.hu/kornyezet/2023/10/17/megkapta-a-deli-korvasut-folytatasa-a-kornyezetvedelmi-engedelyt-tobb-szaz-fat-vagnak-ki/ 

    Nem számít a környezetvédők, a civil szervezetek, az önkormányzatok tiltakozása. A sok száz fa kivágása sem érdekes. Ha másképp nem megy, katonai célok miatti kormánydöntéssel érik el a célt, a Kínából érkező hatalmas áruforgalom kiszolgálását. A

Kockázatokkal teli politikai évad elé néz az ország. Jövő júniusban önkormányzati és európai parlamenti választások lesznek. A kampányolás vélhetően végigkíséri a következő hónapokat, és kiemelten hat majd a társadalmi tudatra, érzelmekre, a nemzet kohéziójára.

Tény, hogy ebben az évszázadban meghonosodott a negatív kampányolás, illetve politizálás gyakorlata Magyarországon.

A politikai programok versenyét a “másik” szapulásában, lejáratásában kiteljesedő versengés váltotta fel. Finkelstein, Birnbaum, Bannon nyomdokain a Fidesz világszínvonalúra fejlesztette az ellenségképzésre, gyűlöletkeltésre épülő, támadó jellegű politikai magatartást és morális pánikkeltést.

A kormányzat folyamatosan napirenden tartja a fenyegetettség érzetét, és azt sugallja, hogy

Nagysikerű gálaműsorral köszöntötte fennállásának 65. évfordulóját a Csepel Táncegyüttes.

A program előtt nyitották meg a 65 évet képekben, plakátokban és elismerésekben bemutató kiállítást. Az ezt követő teltházas, több mint kétórás műsorban felléptek az együttes valamennyi korosztályához tartozó táncosok: gyerekek, fiatalok, felnőttek és nyugdíjasok, akik több mint egyhónapos közös próbákon készültek az ünnepi gálára. Műsorukat, és a

Gyönyörű, és senkit nem bánt, senkinek sem fáj, de sok örömet okoz, és ráadásul szerencsét is hozhat, ha valaki átmegy alatta, a kormányzati politikusok újra és újra belekötnek.

Soltész Miklós egyházügyi államtitkár beszédet mondott a Szivárvány Református Óvoda átadásán Berettyóújfalun. Leszögezte: amikor pár éve nevet adtak a kisdedóvónak, még nem sejthették, milyen mozgalom tűzi zászlajára a Teremtő és az emberek szövetségét jelképező szép természeti jelenséget. Felszólította hát a megjelent gyerekeket, óvónőket és szülőket, hogy

A kihűlt, néma gyárkémények felkiáltójelként emlékeztetnek Csepel történelmére. Ezek a kémények az egykori üzemekkel, a kerület sokat látott, sokat megélt tereivel, utcáival, lakóival együtt sokat tudnának mesélni 1956 októberi, novemberi napjairól

A következőkben változtatás nélkül közlünk részletet  Dr. Bolla Dezső csepeli helytörténész mai napig egyedülálló tanulmányából.

A helyszín Csepel, egykori község, nagyközség, város, hat éve Budapest XXI. kerülete. Az időpont: 1956. október 23., 24. és 25.

Dr. Bolla Dezső így idézte fel a 67 évvel ezelőtti napok történéseit:

1956. október 23-án hat órakor a csepeli gyárban a reggeli műszak megszokottan kezdődött.

Délelőtt azonban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Műszaki Egyetem hallgatóinak küldöttsége jelent meg a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságán. A gyári munkás ifjúsággal kívánták felvenni a kapcsolatot az összefogás és a

"Mi is történt 1956. október 23-án? Én általános iskolás kisgyerekként azt láttam azon a délutánon, hogy amikor kijöttünk az iskolából, nagyon sok ember „sétált” zászlókkal...Később megtudtam, hogy az egyetemi diákság felvonulásának a szemtanúja voltam. Azután  a pincében éltem, a rádió híreit hallgatták a felnőttek, felettünk  ágyuk dörögtek és tankok dübörögtek. Amikor végre kimehettem az utcára, a házunkkal szembeni épület romokban állt. A körúton fiatal fiúk és lányok holttestei hevertek..."

Tavasszal, március 15-ike előestéjén, tette fel a Nyugati téren a fiatalabb járókelőknek valamelyik kereskedelmi csatorna riportere a kérdést: mit gondolnak, miért lesz a másnap piros betűs ünnepünk? Volt, aki csak a fejét vakarta, más szótlanul tovább állt, de olyan is akadt, aki jól értesültként rávágta: akkor ért véget a második világháború. A legdurvább választ egy fiatal fruska produkálta: felcsillant a szeme a büszkeségtől, hogy tudja: a mohácsi vész miatt! Amikor a riporternek elege lett az „okosokból”, megszólított egy idősebb párt, akik végre jól feleltek.

Ne értsen félre senki, nem akarom bántani a fiatalokat, hiszen a tájékozatlanságuk miatt csak részben kell szégyenkezniük. Sokkal inkább a

Miért nem jó, miért nem elég a kerületvezetőknek a Szent Imre téri 56-os emlékmű (képünkön), amely teljes politikai és társadalmi egyetértéssel készült 2006-ban? Mi a valódi célja egy újabb, senkivel sem egyeztetett, megosztó emlékmű felállításának a sétányokon, a kerülethez nem kötődő Wittner Máriáról elnevezett területen?

    A héten „létfontosságú honvédelmi rendszerelem” lett a Déli Körvasút beruházás Kelenföld és Ferencváros közötti szakasza. (Cseles vasút katonai célból: Népszava, 2023. október 18.) Előtte egy nappal derült ki, megkapta a környezetvédelmi engedélyt a beruházás második, Kelenföld és Törökbálint közötti szakasza. https://atlatszo.hu/kornyezet/2023/10/17/megkapta-a-deli-korvasut-folytatasa-a-kornyezetvedelmi-engedelyt-tobb-szaz-fat-vagnak-ki/ 

    Nem számít a környezetvédők, a civil szervezetek, az önkormányzatok tiltakozása. A sok száz fa kivágása sem érdekes. Ha másképp nem megy, katonai célok miatti kormánydöntéssel érik el a célt. Utóbbi esetben a Kínából várhatóan érkező hatalmas áruforgalom kiszolgálását. A Kelenföld és Ferencváros közötti szakaszban a már háromvágányos fővárosi pályaszakasz mellett   

„…nevesítették … a rossz állapotú Gubacsi vasúti hidat. Az új átkelő a Soroksári-Duna-ágon a jelenlegi hídtól északra épülne meg, a kapcsolódó Corvin úti csomópontig tartó vasúti pályát kétvágányú vágányhálózattá bővítenék, ami lehetővé tenné nagyobb tömegű katonai rakományok vasúti szállítását a Csepeli Szabadkikötőbe.”

    A beruházásról évek óta beszélnek, időnként újabb és újabb döntések születnek, de

"Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van...nemcsak a szögesdrótban, / nemcsak a könyvsorokban / szögesdrótnál jobban / butító szólamokban..."

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsõben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó õr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hûvös
ítéletében: bûnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

A sorok között olvasva kiderül, hogy mi számított értéknek 54 éve. Például: "A távfűtéses lakások modern felszerelést kapnak. A konyhákban beépített garnitúra, gáztűzhely várja a háziasszonyokat s a lakásokban állandó hideg-melegvíz szolgáltatás lesz."

A Magyar Nemzet 1969 őszén adta hírül, hogy Gyors ütemben épül az új csepeli városközpont. És valóban: épült! Az előkészítés tengernyi szenvedést, fájdalmat hozó bontásaival, a szanálásokkal a Hazafias Népfront lapjának a cikke – sok ok miatt – nem foglalkozott. Akik átélték azokat az éveket vagy akiknek szülei, nagyszülei felelevenítették a történteket, ők ma is emlékeznek rá.

Érthetően másként idézik fel a kerületi városközpont fejlesztését azok, akik évek óta vártak lakásra vagy az elavult, egészségtelen, fürdőszoba nélküli házakból költözhettek oda.

Az 1969-es  híradás

A minap kaptuk a tájékoztatást: a jövőben a gimnáziumban nem lehet színesen fénymásolni. Hogy ez egészen biztosan így legyen, szerelő jön az iskolába, kiiktatja a fénymásoló gépekből a színes nyomtatás lehetőségét.

Amikor 1981-ben tanár lettem, egy témazáró dolgozat azzal kezdődött, hogy a tanár az óra elején lediktálta a kérdéseket. Aztán megjelentek a szövegszerkesztők és fénymásoló gépek: legépeltük és sokszorosítottuk a feladatokat.

Ez ugyan több munkát adott a tanárnak, de megérte. 2004-ben megjelent az új érettségi. E sorok írója szerint a rendszerváltás óta eltelt évtizedek legsikeresebb oktatási reformja, mert (legalábbis az én tantárgyaimból) egyértelműen a kevesebb magolás – több gondolkodás irányában mozdította el az érettségit. Ha fel akartam készíteni diákjaimat, akkor