Az oktatás lezüllesztése nem a pedagógusok ügye – hanem az egész országé. Bátran lehetnének látványosan szolidárisak más ágazatok képviselői is. Talán nem meglepő, hogy a sok elemében korszerűtlen magyar oktatásügy éppen az együttműködésre, a szolidaritás fontosságára nem tanítja meg a fiatalokat, nem véletlen, hogy főispáni, járási és más feudális hivatalokat kell a rendszer nyakába ültetni.
Két dolog izgatja az érdeklődő közönséget ezekben a pillanatokban. Az egyik a királynő temetése, a másik a magyarországi tanárok fizetése a takarítókéhoz viszonyítva.
Amint az közismert, egy budapesti elit középiskola közzétett három álláshirdetést. Keres matektanárt, angolul történelmet tanító tanárt és takarítót – ezek mind fontos feladatok az oktatásban. A díjazása a takarítónak nettó kétszázezer forint a tanároké bruttó 203 ezer forint. Azóta az iskola pontosított a nagy érdeklődésre való tekintettel, és így kiderült, hogy az egyetemi végzettségű, felsőfokú nyelvvizsgához kötött állás betöltője hét ezer forinttal minden valószínűség szerint többet kap. Igaz, a takarítónak jár ingyenebéd – a tanárnak, csak ha különlegesen baráti kapcsolatot alakít ki a konyhásokkal, akkor