Eddig sem volt sok kétségem afelől, hogy pártunk és kormányunk nagyjai nem járnak vásárolni – legalábbis oda, ahova a köznép néhány naponta biztosan. De ha lett volna ilyen kétségem, mostanra biztosan elenyészett volna. Ha járnának ugyanis vásárolni, akkor biztosan észrevették volna, hogy a kristálycukor több mint egy hónapja eltűnt az üzletek polcairól, ilyenre pedig több évtizede nem volt példa.
Abban a közepes méretű, egyébként jól ellátott ABC-ben, ahova sok éve járok, már a kristálycukor szokásos helye és árcímkéje is eltűnt, mintegy bizonyságául annak, hogy erre a mindennapi élelmezési cikkre a jövőben sem lehet számítani. Saját és ismerőseim tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a helyzet minden üzletben hasonló – függetlenül attól, hogy szuper- vagy hipermarketről vagy kis boltról van-e szó.
Az ok nyilvánvaló: a kristálycukor
Minek nézi a csepelieket ez a kerületvezetői garnitúra?
A Völner-ügy kirobbanása után sokan találgatták, mi történhetett, hogy egy ilyen nagyágyú is rajtaveszíthet. A lebukott igazságügyi államtitkár – a vádirat szerint - üvöltően hanyag lehetett, így képes volt például az Igazságügyi Minisztérium (!) parkolójában, térfigyelő kamerák alatt átvenni kenőpénzt.
Most is látni ahogy évek óta égnek meredten egyhelyben, torzóként áll a Táncsics Mihály utcában
A naivitás, félrevezethetőség önhiba? A gondoskodásra szoruló a felelős azért, hogy hagyta magát az állam fejeseitől, profi manipulátoraitól félrevezetni, mert még idén év elején is elhitte, hogy a 13. havi nyugdíj, vagy az szja mentesség megmenti a bajtól, a hétszeres gázártól?
Egy hónappal ezelőtt a sétányoknál élő csepeliek gondosan távol tartották magukat attól az ünnepségtől, amelyen az önkormányzat fideszes vezetői Wittner Mária nevére keresztelték el az ott kialakított parkot. A sétányi csepelieket ugyanis sem a polgármester, sem más nem kérdezte meg arról, hogy akarják vagy nem akarják ezt a névadót. Bocsánatot eddig azóta sem kért senki tőlük a "mulasztásért"
Varga Zs. András Kúria-elnök korábban többször szóba hozta, hogy esetleg Magyarországon vissza kellene állítani az „apostoli királyságot” a „szabad királyválasztással” egyetemben. Ezért javasolta, hogy a Magyar Köztársaság névből vegyék ki a „köztársaságot”, hogy könnyebb legyen az átállás. Név akkor nem hangzott el, hogy ki legyen a király. Úgyhogy most itt állunk a legnagyobb bizonytalanságban.
A Fidesz-frakciót (képünkön) ez sem zavarja? A polgármester a csepeli megszorító csomag kihirdetése előtt annak tartalmáról tárgyalni sem volt hajlandó testületi ülésen. Ez annak a bizonyítéka, hogy nem kíván együttműködni az önkormányzat legfelsőbb döntéshozó szervével, a képviselő-testülettel, az érintett civil közösségekkel, miközben mindenki mástól együttműködést és támogatást vár el. Elvbarátai mindezt tétlenül nézik…
Javában zajlik a brüsszeli szankciókról szóló árnyjáték, amit a dús fantáziával megáldott kormányzati agytrösztben elneveztek nemzeti konzultációnak. A jó ízléssel távoli ismeretségben sem lévő, a Fidesz csillapíthatatlannak mondott békevágyát sajátos módon megjelenítő bombás plakátok ellepték az országot. Ha a kormány oktatásügyben lenne annyira erős, mint népbutító propagandában, akkor a finn tanárok már gyalogos zarándoklatokat indítottak volna a csodatévő helyként tisztelt magyar iskolákba.
A csepeli gyerekek oktatásának jobb feltételeiért, a megalázóan alacsony bérek felemeléséért, a sztrájkjogért demonstráltak a csepeli Kölcsey iskola pedagógusai is. Kerületünkben 9 iskolában több mint 150 tanár, tanító vállalta a kiállást a tanítványaiért, a jogérvényesítésért, a szolidaritásért
Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a szankciós politika egy lépés a háború felé. Ha valaki szankciók révén beavatkozik egy katonai konfliktusba, akkor állást is foglal, és egy lépést tesz az egyik harcoló fél irányába, vagyis a háború irányába.”
Az itt látható, most következő 14 kép a rendszerváltás kínjainak kiszolgáltatott csepeli üzemekben, a bizonytalanságban élő és dolgozó munkások között készült 32 éve. A korabeli fotók és főként az arcok magukért, magunkról beszélnek.
Az infláció és az átlagbérek közötti csatában a jövedelmek kiütéses vereséget szenvedtek. Csökkent a fizetések vásárlóereje. Negyedével-harrmadával lett drágább az élet, mint egy esztendeje, s jövőre sem lesz rózsásabb a helyzet.
Szerezhet tisztséget, foroghat felsőbb körökben, lehet díszvendég, viselhet divatos cipőt, ha a tükörbe néz, akkor is egy mezítlábas, esetleg bocskoros gyalog marad. Költözhet várba, lehet arénák, kisvasutak, kastélyok ura, akkor sem polgár, alázatra, deresre született, de amikor korbácsot vesz a kezébe, nagyot üt.
A csepeli pedagógusok helyzetéről, tiltakozásaikról a polgármester a helyi nyilvános fórumokon egy szót sem szól
Az inflációt nem csak a fegyverek ropogása váltotta ki, hanem a választási pénzeső, az eddig ezermilliárdos nagyságrendben tolt, felelőtlenül olcsó hitel, a haverok gátlástalan finanszírozása, a presztízsberuházások, az elsinkófált pénzek, az igazán ma sem adóztatott „luxusprofitok”, például az olajüzletben vagy a kaszinóiparban és másutt is.
Felébredt Csepel polgármestere, tárgyalást kezdeményezett a Magyar Posta vezérigazgatójával. - Miközben a Szent Imre téri postának megkegyelmeztek, több csepeli postahivatalt simán be lehetett zárni, még a helyi önkormányzatot sem kellett tájékoztatni. Le lehet kapcsolni a közvilágítási rendszereket, de a sportcsarnokok, stadionok bezárásához kormányzati egyetértés kell.
Álltunk sorba a tojásért a boltban – állítólag mindjárt tojnak a tyúkok újra –, és közben egy idősebb hölgy a botjával vállon veregetett. Megkérdezte: tudja a fiatal úr a nagy hírt?
Öt évi huzavona termése. Újra és újra lehet majd a gazt írtani...A polgármester közölte, hogy az Erdősor út 45-47. szám alatti terv, amelyet időközben sportberuházásra módosítottak, a csillagtelepi fejlesztés költségeinek átcsoportosítása miatt nem valósul meg.
Úgy tűnik, hogy legalább két Magyarország él itt, ezen a 93.000 négyzetkilométeren és ez a két Magyarország cseppet sincs átfedésben egymással