Aki az édességet szereti, rossz ember nem lehet. Számos konfliktus megelőzhető lett volna gyomorbajos diktátorok és hasfájós tábornokok között, ha a fontos döntések előtt ittak volna egy tejszínhabos kakaót. Hiszen aki egyszer is megízlelte az élet végtelen édességét, az nem kívánhatja mások halálát.
Imádom az édességeket, minek tagadjam. Legalább úgy, mint Gombóc Artúr a csokoládét. Nincs olyan nap- vagy évszak, amikor ne jönne jól egy vaníliaszósszal megtámogatott almás rétes vagy Rigó Jancsi. Úgy is mondhatnám, hogy nekem ez a szenvedély jutott. Kimaradt a kávé, a tea, az alkohol és a cigaretta, nem vagyok rabja egyik nemzetközi konyhának sem, bár az döntő szempont lehet, hogy
Holnap, március 31-én, vasárnap kezdődik a nyári időszámítás. Az órákat hivatalosanhajnali kettőkor három órára állítják. Különösen a gyerekek bioritmusa tűri rosszul az óraátállítgatást.
Sok éves hagyományt folytatnak ma délelőtt Csepelen. Szomorú, hogy vannak, akik el akarják rontani a gyerekek örömét, és nem tisztelik a szervezők munkáját. Dobák István sorai az ünneprontással kísérletezőkhöz szólnak:
Ez a vers a mindenkori zsarnokság, a megaláztatás és a gyűlölködés elleni szenvedélyes felszólalás.
"A kutyával sétálok a házunk mögötti kicsi sugárút utcáin – mindig ugyanazt a néhány perces távot tesszük meg. Jobb oldalt az utca végéig, a patikánál át az úttesten, a másik oldalon vissza, egészen a mi picike házunkig... A lelkemen kívül és belül. Ami kint, az bent. Ami fent, az lent.” Ez futott át rajtam a minap, amikor elgondolkodtam az életem jelenleg legerősebb, legmeghatározóbb motívumain. Ilyenkor, tavasszal, általában késztetést érzek, hogy rendet tegyek magam körül – és önmagamban is.
Hetek óta, napról napra láthatják a csepeliek, hogy a kínok és keservek között kiizzadt kerületi költségvetést és a kínkeserves megegyezést Borbély Lénárd polgármester ‑ Ábel Attila alpolgármesterrel az oldalán ‑ teljesen kisajátította.
Hónapok óta hallani arról, hogy csodák csodájára néhány tucat iskolában a képen látható menza helyett svédasztalos étkezést vezettek be, ami azt jelenti, hogy a gyerekek döntik el, hogy a kínálatból miből vesznek és miből nem, a konyhásnénik nem diktálják, csak felügyelik, hogy miből és mennyit egyenek.
Mindkét politikus Csepel helyett a hatalomért harcol
A sértődős, bosszúálló Nagy Márton miniszter jóvoltából a Spar helyén jöhet a vacakabb magyaros szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más."
Melyik lufi fog kipukkadni vagy elszállni? Borbély Lénárd Szentkirályi Alexandrával és a gyerekekkel a csepeli sétáló utcában. A polgármester és kampánystábja Vitézy Dáviddal még nem készített ilyen szívhez szóló szíves-lufis képet Mi következik ebből?
"Ha visszapofázol, és a magyar kormánynak nem tetsző dolgokat mondasz, akkor úgy felvásárolnunk, hogy az osztrák anyád sem ismer majd rád. Ez az igazi magyar virtus. Adunk-veszünk, mert ezzel büntetünk, illetve jutalmazunk. Ennek örvén aztán megvesznek tv-csatornát, erőművet, informatikai és más szolgáltató cégeket a galád külföldiektől, hogy jól megbüntessék őket, majd ezeket a megszerzett javakat olcsón, vagy ingyen a kedves nemzeti vállalkozóik kezébe adják. Ez a recept."
Még nincs kolbászból a kerítés, de a hozzávaló alapanyagból jó volt a felhozatal a nagyböjti csepeli disznótoros bulinál. Mit takar el, mit hallgat el az aktuális polgármesteri hencegés?
Magyar Péter állításainak a bizonyítása, cáfolata a Polt Péter (képünkön) volt fideszes politikus vezette ügyészség feladata lenne. Akikről Magyar Péter meg azt állította, hogy Rogán Antal miniszter, vagy emberei az ügyészek orra előtt manipulálták a Völner-Schadl-ügy iratait. Ami hivatali visszaélés, illetve minősített adattal visszaélés.
Németh Szilárd és Borbély Lénárd már nem az újabb és újabb elfuserált csepeli szobrokat, hanem egymás visszaéléseit leplezik le naponta
"tudom eltűnsz majd te is/ ahogy ez az állam is/ eltűnsz mint e délibáb/ bábuk ura, hősi báb..." ((Ha Rákay Philip magára ismer a most következő a versben, az nem a véletlen, hanem a költő műve)
A Tükör című képes hetilap két 1969-es cikkét idézzük:
Orbán-vezérünk tehát ott tart mentálisan, hogy már azt se tudja, kicsoda ő és hol él, önmagát szakrális királyi hatalommal felruházott egyeduralkodónak tartja. Naponta bizonyítja: a hatalom butít, a korlátlan hatalom pedig a józan észnek a nyomait is eltakarítja.
Németh Szilárd utódjaként, a Csepelen háromszoros kudarcot vallott rezsibiztos köpenyéből kibújva Borbély Lénárd díjakat, krumplit, komposztálót osztogat és pozíciókat ígér saját hatalma bebetonozása érdekében
Rákosrendezővel – nevezzük mini, vagy maxi-Dubajnak – szintet lép az Orbán-rendszer. Hatalmas területen adnak szabad kezet az Egyesült Arab Emírségek által kiválasztott befektetőnek, amely az ígért 5 milliárd euró (cirka 2000 milliárd forint) fejében azt épít a város szívében - látótávolságra a Hősök terétől –, ami csak tetszik neki.
Kimutatta a foga fehérét. Pontosan egy hete, az ellenzék nagyvonalú gesztusa, a borbélyi költségvetés elfogadása után pár perccel máris kibújt a szög a zsákból. Semmit sem tanult, és semmit sem felejtett. Megalázta, becsmérelte az ellenzéket. Számára a júniusi választás élet vagy halál kérdése lett. Ez kemény lecke az ellenzéknek
A nagy változások időnként a semmiből pattannak elénk. Ez igaz. Ma még segít a váratlanság, az újdonság ereje, annak a pikáns varázsa, hogy valaki mégiscsak kibeszél a “Család” zárt világából. De ez rövidesen kevés lesz. Addigra szervezet kell, emberek, szakértők, támogatók, pénz. És, hogy a Magyar-Varga család belvitája ne temesse maga alá az egész történetet.