A XIX. század utolsó két évtizedében a hazai vízügyet egy olyan ember vette kézbe, aki távlatokban és országos méretekben látta át a feladatokat, ő volt Kvassay Jenő. Az ő vezetésével alakították át, tették ismét élővé a Soroksári-Dunát, mégpedig úgy, hogy a régi töltést elbontották, és 1910-ben egy új zsilip építését kezdték meg a Csepel-sziget északi csúcsán.
A XIX. század végén és a XX. század elején Magyarországon hihetetlen mértékű folyószabályozási és árvízmentesítési munka folyt, összesen kétmillió hektár területet védtek meg az árvizektől. Budapest árvízvédelme is ekkor épült ki, s ez nemcsak a rakpartok felépítését jelentette, hanem egy sor más intézkedést is.
Ezek közé tartozott, hogy a Dunát leszűkítették nemcsak feltöltésekkel, hanem úgy is, hogy a Csepel-sziget körüli egyik ágat egyszerűen leválasztották a főmederről. Ezt előbb egy, a folyót teljesen elzáró gáttal oldották meg, ami a mai Gubacsi híd helyén volt, ám ez