A csepeli gettósodásról, a hárosi, Almafa utcai pitbull-támadásról, a környéken tapasztalható tarthatatlan állapotokról egy szót sem szól a Csepeli Hírmondó. Hallgatnak róla 24 csicsás oldalon, évi több tízmillióért... 

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  június  3-án megjelent 11. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A Csepeli Hírmondó nem akarja a tényekkel felizgatni a 21. kerület lakóit. Az önkormányzati lap most sem közölt a csepeliek nyugalmát megzavaró hírt. Még azt sem merték megírni, hogy május 21-én egy anyára és két gyerekre támadt egy pitbull Csepelen, az Almafa utcában. Változatlanul nem írták meg, hogy hány csepeli betegedett meg eddig koronavírusban, s hány lett közülük a vírus áldozata. Miért nem lehet erről írni? Csepel déli részének „elgettósodása” meg valószínűleg vörös posztó a lap tulajdonosai számára, ezért most sem írtak az ottani gondokról egy sort sem. https://csepeliek.blog.hu/2020/05/25/kuszobon_az_elgettosodas_csepel_es_szigetszentmiklos_hataraban#more15715418 Arról sem, hogy állítólag ismét csepeli fideszes potentát bukott le, ittas vezetés miatt. https://csepeliek.blog.hu/2020/05/18/nagy_fideszes_bukott_meg_ittas_vezetesen_csepelen#more15704190  

Arról heteken át olvashatunk, hogy a Fővárosi Önkormányzat „cserben hagyja”, „kirekeszti” Csepelt, de a kormány önkormányzatokat sújtó intézkedéseiről eddig egy sort sem írtak le. Kit szolgál a közpénzből fenntartott Csepeli Hírmondó, a hatalmat vagy a csepelieket? 

Véleményünk a cikkekről:

Pintér Judit azért hozott létre egy csoportot a Facebookon, hogy főzéssel és ételcsomagokkal segítsen a rászorulókon. Ez azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését...

- Elegem lett! Nem vagyok bűnöző. Mindig jót akartam, segíteni a rászorulókon, de folyamatosan keresztbe tesznek. Még főzök egy utolsó adag ételt, kiosztom, aztán befejezem – mondta a Népszavának Pintér Judit, aki már több mint fél évtizede gondoskodik a kaposvári hajléktalanokról, valamint a somogyi megyeszékhely legszegényebb lakóiról.

Az asszony még március közepén hozott létre egy csoportot a Facebookon annak érdekében, hogy főzéssel és ételcsomagokkal segítsen a rászorulókon. A kezdeményezéshez több mint négyszázan csatlakoztak, így a folyamatosan érkező adományoknak és utalásoknak köszönhetően rendszeresen jutott meleg étel és tartós élelmiszer a legszegényebbeknek.

A valódi fatális hiba: 360 millióért a csepeli fideszes vezérkar focipályát épített a Hollandi úton. Vajon hány embernek tudtak volna most ebből az összegből krízis segélyt kifizetni Csepelen? A mai polgármester a  tavalyi választási kampányában még azt ígérte, hogy „segítjük a családokat”, illetve segítenek a „rászorulókon”. Sajtófőnöke viszont már arról beszél, hogy fatális hiba a nehéz helyzetbe került emberek megsegítése...

 „Fatális hiba” a nehéz helyzete került emberek megsegítése, mondta Takó Szabolcs, a Magyar Demokrata volt újságírója, Borbély Lénárd polgármester jelenlegi sajtófőnöke. https://nepszava.hu/3080265_roham-a-tamogatasokert-fatalis-hibat-emlegetnek-csepelen Takó úr a Népszava körkérdésére válaszolta ezt, amikor is arról érdeklődtek, mit tesz a kerületi önkormányzat a járvány miatt nehéz helyzetbe kerültek támogatása, megsegítése érdekében. Ráadásul nagyképűen kioktatta „az új és tapasztalatlan városvezetőket”, mert úgymond, összetévesztik magukat az állammal, Orbán Viktorral. Szerintem ez volt az igazi, ki nem mondott cél: Orbán nyomdokain haladva, támadni a főpolgármestert és az ellenzéki polgármestereket, lejáratni az emberek gondjain segítő intézkedéseiket. 

Maradjunk azonban a leírtaknál. Takó úr a kinyilatkozása előtt vajon egyeztetett Borbély Lénárddal?

"De némileg meg szeretném könnyíteni annak a leendő kutatónak a dolgát, ezért azt üzenem neki 2120-ba: a szomorú centenárium alkalmából nem mindenkinek ment el az esze ebben az országban, és aki a történelmi Nagy-Magyarország visszaállításának ábrándjával hülyítette az övéit, az 2020-ban sem tudta, hogy miről beszél. A történelmi Nagy-Magyarország nem volt az a földi Kánaán, aminek képzelik és ma hazudják. Még a magyarság számára sem volt az, a nemzetiségekről nem is beszélve."

Ha száz év múlva egy kíváncsi médiatörténész szakdolgozatot akar írni abból, hogy a 2020. június 4-én a magyar sajtó miképpen emlékezett meg a trianoni békediktátumról, akkor nem lesz könnyű dolga. De nem azért, mintha a magyar közvélemény a békediktátumnak a magyarok számára mélyen igazságtalan voltával ne értene egyet, hanem azért, mert a mai Magyarországon alig van igazi sajtó – az meg nem lesz túl érdekes száz év múlva (most sem az), hogy egy illiberális uraság kézből etetett udvarában miféle propagandát gyártanak.

A trianoni békediktátum magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után

Pontosan ma száz éve, 1920. június 4-én, budapesti idő szerint 16 óra 32 perckor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

Semmi kétség, hogy Magyarországot igazságtalanság érte, s ez az igazságtalanság olyan természetű volt, amelybe jó lélekkel nehéz volt belenyugodni: a történeti Magyarország területi állományát az etnikai elv alapján bontották széjjel, ugyanakkor azonban ezt az etnikai elvet Magyarország terhére nyilvánvalóan megsértették. (Bibó István) 

Az 1918. november 3-án Padovában – még a Monarchia részeként – majd november 13-án Belgrádban fegyverszünetet kérő Magyarország elvesztette az első világháborút, így aztán szembe kellett néznie a soknemzetiségű Monarchia korábbi kisebbségeinek követeléseivel, aminek a háború előtti nagyhatalmi helyzetben azok nem tudtak érvényt szerezni. Az ország területén egyre-másra alakultak a nemzetiségi tanácsok, melyek programjában a háború előtti cseh, román, délszláv tervek párosultak az antant ígéreteivel. Ezek a tervek Magyarország területének felosztását helyezték kilátásba... 

A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő. A győztes antant hatalmak 1919. január 18-án kezdték meg a tanácskozást a Párizs környéki kastélyokban, ahol

A történelmi múlttal együtt kell élni, tanulni kell belőle, azt megváltoztatni nem, csak – ideiglenesen – hamisítani lehet. A jelent viszont még formálhatjuk, rajtunk áll, milyen múltat teremtünk utódainknak...

Ma emlékezünk meg a sokak számára mai napig traumaként megélt trianoni békeszerződés aláírásáról annak 100. évfordulójáról. Az akkori diktátum értelmében Magyarország elvesztette – Horvátország nélkül – területe kétharmadát, lakosságának közel 60 százalékát, és mintegy 3,3 millió magyar anyanyelvű került az utódállamok területére.

Hogy mi vezetett idáig, és kiket terhel a felelősség, arról azóta is megoszlanak a vélemények, és a politikusok, kutatók, de még az átlagpolgárok is általában politikai hovatartozástól függően, a tények halmazából az adott nézetet alátámasztó mozzanatok kihangsúlyozása és az ellentmondóak negligálása alapján alakítják ki saját álláspontjukat. Ebben az írásban azonban nem e történeti vitát kívánom folytatni, illetve saját értelmezésemet megosztani.

Úgy vélem, a méltó és mértékletes megemlékezés mellett nem térhetünk ki az elől, hogy történelmi párhuzamot vonjunk az akkori történések és az akár „második Trianonnak” is nevezhető, az elmúlt évtizedben lezajlott politikai átalakulás között.

Elsőre talán furcsának hangzik ez a felvetés, de

Lássanak, ne csak nézzenek! A felkent vezetőknek legalább a sapkát le kellene venni az objektívről, hogy érzékelhető legyen a valóság

H.GY.:"Javasoltam, hogy Trianon100 kapcsán a csepeli képviselő-testület tartson emlékülést, ahol meghatározott időkeretben minden frakcióvezető elmondhatná, hogyan vélekedik erről a hazánk sorsát befolyásoló kérdésről. Azt mondtam, ezzel elejét vehetnénk annak, hogy  egymás meg nem értése miatt propaganda-háború alakuljon ki, és újabb árkok nyíljanak a politikai oldalak között. A polgármestertől nem kaptam választ..."

Borbély Lénárd, Csepel polgármestere egy héttel ezelőtt újból összehívta az ellenzéki frakciók vezetőit, és tájékoztatást adott a kerület helyzetéről, és a vészhelyzeti rendelkezés alatt megtett intézkedésekről. Mondhatni: nem nagy ügy! Ez azonban nem lenne igaz! Megítélésem szerint ez ugyanis nagy ügy!

Azért tartom nagy ügynek, mert a fideszesek (Németh, Borbély) vezetése alatti három ciklusban ilyen még sosem volt. Meggyőződésem, hogy az első lépés megtétele a változás irányába a legnehezebb, és egyben a legjelentékenyebb is. Borbély Lénárd, - úgy látszik - kezd valamit kapizsgálni a demokrácia játékszabályaiból. Ezt jelentőségének megfelelően érdemes értékelni, se alul-, se túl értékelni nem szabad!

Míg a formai dolgokban tehát látszik elmozdulás BL-nél, ez nem mondható el a tartalmi kérdéseknél. A megbeszélésen frakcióvezető társaim több felvetéssel éltek, amikről fb. oldalaikon be is számoltak. Magam támogattam, hogy a Görgey Iskola helyén park legyen, és

Ismerős nekem a részvétlenség, a cinizmus, a nagyhangú öntetszelgés, a híradókba vegyített, ellenőrizhetetlen helyzetjelentések ceremóniája. Ismerős a félelemkeltés, az egyedül üdvözítő és immár teljhatalommal rendelkező ország-atya kenetes, hárító és önelégült beszédmódja, a fölsorakozó központi bizottsági csoportképek látványa

Megszaporodtak az utóbbi hónapokban a viccek, levélkék, üzenetek, kis vigasz-videócskák. Jobb a nemzet humora, mint az utóbbi harminc évben. Minden áron nevetni akarunk, hogy ne kelljen zokogni.

Így mintha időnk sem volna, hogy felfogjuk: körülöttünk-mellettünk a világban naponta százával-ezrével haltak s halnak meg emberek. Nincs nevük, arcuk, csak egy szám a jelentésekben. Nem tudjuk kik voltak az aznapi „operatív törzsi szemle” elhunytjai. És elfelejtjük, hogy az elhunytak nem számok. Ők a nagyszüleink, a szüleink, egy nagy generáció tagjai –akiket nem gyászol meg az államvezetés, az ország.

Ismerős volt, bár máig megszokhatatlan az a kegyetlenség, amivel

Utat- és célt tévesztő  tiltakozás helyett volna miért tiltakoznia Csepel polgármesterének. Például miért kellett csendben tudomásul venni, hogy elvették a Jedlik 5 milliárdos felújításának feladatát a kerülettől? Miért nem tiltakozik a kerületi polgármester az egész önkormányzati rendszert, a fideszes és nem fideszes vezetésű önkormányzatokat egyaránt sújtó, szolidaritásra hivatkozó, az egész önkormányzati rendszert cserben hagyó kormánydöntések ellen?

Tényleg „cserbenhagyja a csepelieket a főváros”? A csepel.hu-n megjelent polgármesteri közleményt (https://csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/12840-cserbenhagyja-a-csepelieket-a-fovaros) olvasva, sajnos, ez a következtetés is levonható. Mivel azonban, tapasztalataim szerint, Borbély úr szereti sajátosan értelmezni, magyarázni a dolgokat, van néhány észrevételem az üggyel kapcsolatban. 

Célszerű lett volna, ha közleményében leírja, kitől kaptunk „tájékoztatást”, sőt „fel is mutatja” azt, állítása igazolására. Nem azért, mert vitatnám az általa közölteket, de ezzel elejét vehette volna mindenféle félreértelmezésnek, csúsztatásnak. Borbély úr elhallgatja a fővárosi érveket, szakmai, pénzügyi okokat, ezért a döntés politikai döntésként való minősítése erős kétségeket ébreszt. 

Tovább árnyalja a képet, hogy a Fővárosi Önkormányzat honlapján olvasható május 27-i előterjesztésben van indoklás. (Javaslat egyes beruházási és felújítási okmányok jóváhagyására, III. ütem – KGY/2020/30/E/0013, http://einfoszab.budapest.hu/list/fovarosi-kozgyules-nyilvanos-ulesei;id=12107;type=2 )

Az előterjesztők a

Kedves fiatalok. Persze a tanult anyagot át kell értelmezni. Marx helyett tessék Krisztust mondani, de közben erősen a tőkére gondolni. Most nem az a kérdés, miként lehetek külkereskedő, hogy a napidíj felét megspórolhassam. Hanem, kinek kell visszaadnom a százalékot, hogy nekem is maradjon még elég a kézilabda-csapat fenntartásából. Elég jachtra, gyereknek Oxfordra, svájci bankszámlára.

Kedves fiatalok! Azt ajánlom, ha majd befejezitek e cikk olvasását, akkor először is kattintsatok el rögtön erről az  oldalról. Ez eleinte kis figyelmet igényel, de hamar reflexszé válik. A lényeg, ha valaki ránéz a számítógépre vagy a kütyüre, ne vegye rögtön észre, hogy itt Budapest egyik utolsó szabad hangjának lenyomatát láttátok. Nem biztos, hogy egyből feljelentenének benneteket, de jobb a biztonság. S amúgy, a feljelentő szomszéd is ezt olvassa, nyugi.

Aztán keressetek egy idősebbet a családban. De korosabb bizalmas barát is elmegy. És kérdezzétek meg az első pohár pia után: hogyan lehet egy diktatúrában élni. Nem túlélni – bár sokszor az sem kevés. De élni. Élni, lehetőleg boldogan, a magunk ritmusa szerint, azokkal akik nekünk fontosak.

Merthogy idősebb embertársaink Magyarországon már megtanulták, hogy diktatúrában is lehet a körülményekhez képest

Az idős Kossuth Lajost hosszú száműzetésében is élénken érdekelte Magyarország jövője

Dr. Bolla Dezső, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő egyesület elnöke már évtizedekkel ezelőtt - kutatásai során - rálelt Kossuth Lajos azon kiadatlan levelére, melyben a csepeli szigetcsúcs jövőjéről is szólt. Megerősítendő a hajdani felfedezést, a CSHVE weblapján Bárány Tibor közzé tette a levél szövegét. Kossuth lényegében arra az elméleti elképzelésre reagál melyet  a 21. kerületi Hírhatár Online oldalon közkinccsé tett (http://www.21keruleti-hirhatar.hu/index_cikk.php?hh=a-csepel-sziget-csuc...) egykori röpirat tartalmazott.

Kossuth Lajos egy kiadatlan levele

A jelenleg Buziáson tartózkodó Szabó János 1848 — 49-diki osztályparancsnok 1876-ban röpiratot adott ki a Csepel-sziget csúcs jövőjéről, melyben a többek közt ajánlta, hogy ide építsék a magyar fegyvergyárt. E röpiratot megküldte Kossuthnak, ki arra — 1876. május hó 9-diki kelettel — a következő még ma is, sőt ma még inkább érdekkel biró levélben válaszolt Szabó Jánosnak, melyet a Délmagyarországi Közlönyből veszünk át.

Collegno (al Baraccone), május 9-dikén. 1876.
Szabó János úrnak
Budapesten.

Tisztelt Uram!

Röpiratát a »Csepel-sziget csúcs jövőjéről«, melyet, nekem átküldeni szíves volt, figyelemmel elolvastam.

Én, ki Hazánk fővárosát 25 év óta nem láttam, és

Hogy miniszterelnökhelyettesünk, Semjén Zsolt Seherezádé babérjaira tör, az már biztos. Lehet, hogy nem pont ezeregy éjszakát virrasztott át törvényjavaslatai benyújtásával, de nem a mennyiség számít, hanem a minőség. A cél ugyanaz: Semjén Sehrezád épp úgy a szultánjának akar megfelelni, mint egykori elődje. Ő is az életéért küzd. A politikaiért, de az is van olyan fontos.

Viruló hajadonként azért könnyebb lehetett, Sehrezádot pedig, az igazit, a régi sláger is így mutatta be: „Napkeletnek drága gyöngye, hűvös ajkú lány”. Elegánsabb volna, ha mondjuk Ravel Seherezádé-dalait volnék képes idézni, dehát vagyok én egy kékharisnya? Nem vagyok, így aztán azoknak nem is tudom a szövegét, a sláger viszont ifjúkoromban mély benyomást gyakorolt rám: „Seherezádé, már itt az éj,/ Rád vár a szultán, hát jöjj, mesélj!”

Ilyenkor Seherezádé jön, ahogy Semjén is, ha hívja a szolgálati kötelesség. Lehet, hogy az ajka nem hűvös, és kevéssé mondható Napkelet drágagyöngyének, de úgy bead bármilyen törvényt, mielőtt felkel a nap, valamint

Kicsit nehéz az itthoni iskola. A testvérekkel jól kijövök, néha veszekszünk, mint egy normális hétben

Gyerekek készítettek – írtak, rajzoltak – egy teljes oldalt  május utolsó hétvégéjére a Népszavában. A járvány miatt távmunkában alkottak.

Bár Magyarországon már a XX. század első évtizedében is ünnepelték a gyerekeket, mégis, az első hivatalos nemzetközi gyermeknap száz éve, 1920-ban volt Törökországban. Azóta rendszeresen, 1953-től évente május utolsó vasárnapján tartjuk.

Kevés olyan hely van a világon, ahol 2020. ne változtatta volna meg mindannyiunk, így a gyerekek hétköznapjait is. Az idei - reméljük, soha meg nem ismétlődő - tavasz gyermeknapja alkalmából a Népszavában gyerekek szavakkal és rajzokkal mutatják be különös karanténheteiket: a nagyszülőkkel és barátokkal való találkozás lehetetlenségét, online tanórát és kerti locsolást, gasztronómiai kalandokat, meglepetéseket, hiányérzetet és vágyakat. És a kijárási korlátozások alól való felszabadulás örömét.

Ádám Benedek (9 éves): Napló  

Sziasztok, Ádám Benedek vagyok, elmesélem, hogy az itthoni élet hogy zajlik a karantén idején. A karantén idején azt szoktam csinálni, hogy reggel felkelek, megreggelizek, megmosom a fogamat, felöltözök, utána leülök a gépemhez, elkezdem megcsinálni a tanulnivalót, és utána apával elkezdünk társasozni, bohóckodni, locsolni, meg ilyen kerti munkát csinálni. Nincsenek itt a barátaink, nem tudunk átmenni hozzájuk, nem tudom látni a nagyszülőket, nem tudok kimenni a mamámhoz, nem tudok beszélgetni velük.

Hiányzik az iskola is. Néha a tanulás miatt elkezdek bosszankodni, mert az iskolában sokkal könnyebb. Ott a tanító néni mindig ott ül mellettem, mindig segít, ha valami baj van. Itthon a szülőknek, ha valami kötött munkája van nem tud mindig jönni segíteni. Ha apukádnak is kötött munkája van, akkor is

Pünkösd egy "anti-Bábel-történet", a kommunikáció ünnepe: a Szentlélek kiáradása után azok is szót értenek, akik addig nem. "Ki kell állni a nyilvánosság elé, vállalni kell a véleményünket akkor is, ha esetleg nem népszerű, és segíteni kell az embereket a megértésben" - nyilatkozta Fabiny Tamás evangélikus püspök még négy évvel ezelött az akkori - a maitól teljesen eltérő  hangvételű -  Magyar Nemzet című napilapnak. Gondolatai (sajnos) ma is érvényesek

Az egyházi veztető az akkor még konzervatív, kormánykritikus lapnak hangsúlyozta: A mai magyar társadalom legnagyobb nyomorúsága a korrupció, a keresztény embernek tennie kell ez ellen.

"Szeretném, ha az emberek gondolkodásában az értékek lennének középpontban, és nem az érdek" - fogalmazott az interjúban a püspök, aki szerint az egyházaknak állást kell foglalniuk fontos közéleti kérdésekben, de nem pártpolitikai szinten.

– A kormányzó párt többsége, a kabinet tagjai és maga a miniszterelnök is kereszténynek vallja magát.
– Legyenek jó keresztények! - mondta az evengélikus püspök. Fontosabb gondolatai a következők voltak:

"A csepeli buszokon hogy vagyunk eleresztve a másfél méter üggyel? Mondjuk délután 16:50kor? Vagy reggel 6:30-7:15 között?"

Újsághír: Jövő keddtől teljes létszámmal végzik a fővárosi tömegközlekedési járatokon a jegyellenőrzést. 

A közlekedési társaság jelezte azt is, hogy az elmúlt hetekben többször fordultak az utasok panasszal a BKK-hoz, miszerint még mindig vannak, akik utazásuk során nem tartják be a járvány miatt bevezetett alapvető egészségügyi előírásokat, például a maszkviselést, és az ideiglenes szabályokat. Ezért a BKK elrendelte, hogy

a jegyellenőrök munkájuk során kiemelten figyeljenek a másfél méteres védőtávolságra az utasok és saját egészségük megőrzése érdekében

Ez milyen már? - tette fel a költői kérdést egy csepeli utazó a fenti figyelmeztető hírt olvasva, majd így  folytatta a valós életből táplálkozó gondolatait:

"Próbáljunk már berartani a 4-6os villamoson mondjuk reggel 6:55kor a védősávot! Jó ha az egy métert be lehet tartani! De már ott megbukott, ha

A nagymamámat még mindig nem kísérhetem el a csepeli Sparba, hiszen oda reggel kilenc és dél között csak ő mehet, én, az unokája  nem léphetek be az üzletbe, de ha meccsre mennénk együtt, vagy  inkább cigányozni lenne kedve neki is egy nem engedélyezett belvárosi tüntetésen, akkor máris szervezhetjük a nagymama-unoka programot.

Azért jó jogállamban vagy általában normális országban élni, mert az ember előre tudhatja, hogy bizonyos cselekedetek milyen következményekkel járnak. Például hogy megbüntetik-e hatszázezerre, ha megnyomja a dudát egy kormányellenes autós demonstráción, beviszi-e a rendőr egy Facebook posztért, vagy éppen hazazavarják-e egy nem engedélyezett tüntetésről.

Nyilván furcsán nézne ki, ha egy kormányrendeletben szó szerint szerepelne, hogy dudálni és diktátorozni nem, cigánybűnözőzni viszont nyugodtan lehet, de legalább tudná az ember, hogy mire számítson, melyik tüntetésre ugorjon ki, ha éppen szabad az estéje.

Azért is jó normális országban élni, mert

 És van egy pártszimpátiától független, szinte mindenen átívelő vélemény: a korrupció a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben csak nőtt az országban...

Egyszerű kérdés: Mikor élt Ön és a családja jobban? A válaszadók 54 százaléka a Kádár-érát jelölte meg, még a fideszesek harmada is. Persze az MSZP és a DK szimpatizánsai között többen vannak, akik jó szívvel emlékeznek a rendszerváltás előtti évtizedekre.

Amint a Policy Solutions kutatási igazgatója, Bíró-Nagy András elmondta, kicsit őket is meglepte, hogy ilyen sokáig megmarad és ilyen erős a Kádár-korszak iránti nosztalgia. Annak ellenére is így van, hogy azért a többség pontosan tudja: fenntarthatatlan volt az rendszer, gazdasági értelemben mindenképpen. És volt valami benne, amit az emberek nagyon nem szerettek, az, hogy az ideológiai megbízhatóság állt mindenek fölött. Aki nem volt jó elvtárs, az nem léphetett előre, sőt.

A kutatásból az is kiderült, hogy ebből a szempontból nézve hasonlónak tartják nagyon sokan a kádári és az orbáni rendszert. Úgy vélik, most is a párthűség számít.

Kovács Dávid Attila, Csepel független önkormányzati képviselője,  arra kérte Facebook-oldalán a követőit, hogy írják meg neki azokat a kérdéseket, melyeket megkérdeznének a kerület fideszes polgármesterétől. 

Ezek után a frakcióvezetői egyeztetésen Kovács az így kapott kérdéseket tette fel Borbély Lénárdnak. 

• Hány csepeli halt meg a koronavírus miatt és hányan veszítették el a munkájukat március eleje óta?
• Lesz-e kerítés a Tejút utcai park körül?
• Mikor nyit a csepeli strand?
• Mikor újítják fel a Jedliket?
• Mikor készül el a Hollandi úti napközis tábor?
• Lesz-e fényjáték az augusztus 20-i tűzijáték helyett?
• Hogy áll a kerületi költségvetés és mennyit költöttünk eddig a járvány elleni védekezésre?
• Mi lesz a "Nyírfa utcai dühöngővel" és mikor lesz gyalogátkelő a Kölcsey utcában?

Arra a kérdésre például, hogy hány csepeli halt meg a koronavírus miatt és

Az oroszlán nem ette meg...

A Semjén Zsolt által benyújtott törvényjavaslat,a veszélyhelyzet lefújása, megszüntetése után is átment nagyon sok olyan szabályt, amely  felhatalmazást ad a kormánynak „garanciák nélküli önkényes hatalomgyakorlásra” 

Arról kérdezte a Klubrádió Víg Dávidot,  hogy nem volt-e igaza annak az államtitkárnak, aki szerint most lehet jönni és sorban bocsánatot kérni a kormánytól. Az Amnesty International Magyarország igazgatója szerint először is  annak kellene bocsánatot kérnie, aki kórházi ágyakat üríttetett ki és krónikus betegeket küldött haza úgy, hogy erre nem volt szükség, meg annak, aki reggel hatkor vitetett el valakit az otthonából úgy, hogy arra nem volt jogalapja, vagy aki úgy bírságolt meg tüntetőket, hogy az alkalmazott szabály aránytalanul korlátozta a gyülekezési jogot.

Magyarországon mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a gyilkosság miatt elítélt azeri baltás gyilkost otthon felmentik, az európai bírák másként látták ezt a sötét bűncselekményt...

Horváth Gyula Fától az erdőt címmel írta meg gondolatait egy nagy felháborodást kiváltó  ügy  lehetséges következményeiről:

Az Emberi Jogok EURÓPAI Bizottsága (EJEB) nem találta jogsértőnek, hogy Magyarország kormánya kiadta a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak. A jogszabályok szemüvegén át vizsgálódó tudós testület bizonyára jogszerű döntést hozott, bár az örmények fellebbezhetnek az ítélet ellen.

Nem először fordul elő a történelem folyamán, hogy ellentét alakul ki az emberek által nyilvánvalónak tűnő tények, és a leírt szabályok közt. Már ifjú koromban szöget ütött a fejembe, -  és egész életemre szóló nyugtalanságot okozott - az a tény, hogy a II. világháború után Horthy Miklós elkerülte a felelősségre vonást, mert  elhitték neki,  hogy nem tudott félmillió honfitársa megsemmisítő lágerekbe hurcolásáról.

Azért okozott ez számomra soha meg nem fejthető talányt, mert a saját környezetemben mást érzékeltem. Érdekes módon édesapámtól, - aki egy Vas megyei kisfaluban élt – azt hallottam: az egész falu tudta, hogy