Azt hiszem, itt valami nagyon elgurult, és az nem a labda. Eseménydús hetünk volt, azzal kezdődött, hogy a demokrácia egyik legismertebb bajnoka, Pintér Sándor jogszabálymódosítást vezetett elő. Eszerint a sajtóban kötelező lehetne kémeket foglalkoztatni. Pontosabban foglakoztattatni, mert a besúgót a szerkesztőségnek kellene fizetnie. (Hamar megtanulnák ezek a titkosizék, milyen lehet ellenzéki lapnál egzisztálni.) De ez legyen az ő bajuk, mi innentől kezdve gyanakvás nélkül figyeljük az összes friss jelentkezőt, ami nyilván egyik célja volt Pintérnek.
A tervezetet egyébként megcáfolták, de ahhoz képest komoly apparátus készítette, sok oldalon át, ne mondjuk: szakmai alapon. Amikor kiderült, az Orwell-kormány rettentő hamar elmesélte nekünk, hogy itten félre- és melléértés történhetett, szándék ferde soha nem volt. A leírt, amúgy kristálytiszta szavakat – mint mindig – megint a balliberális sorosisták értették félre készakarva.
Hivatalosan nem lesznek hát kémek az újságnál. Hogy nem hivatalosan lesznek-e? Nos, ezzel számoljon el az, akinek azon az oldalon még van lelkiismerete. A kormánykommunikáció most abba öli mérhetetlen pénzügyi erejét, hogy letagadja.
Hanem jött a hét másik csudája, a kötelező focioktatás. Ezt is megcáfolták, de ha szabad mondanunk, amit róla olvashattunk, picit aljasabb, kártékonyabb az előbb említettnél, amennyiben gyermekeinket veszi célba.