Nem elég nekünk a katasztrófa, van ahhoz mérhető borzalom más is. Afféle kellemetlen hozadékként ismét betekinthettünk Pintér Sándor belügyminiszter lelkivilágába. Jaj nekünk! Sokat elárul ugyanis a katasztrófavédelemért is felelős tárca vezetőjéről, az emberről magáról az, ahogy mérleget vont a rendkívüli helyzetről, miközben annak elhárítása még javában zajlott.
Pintér Sándor világában a vész idején helyénvaló azoknak a felelőtlenségéről beszélni, akik fél napja vesztegelnek autójukba zárva félelmeikkel, magányosan, étlen-szomjan. Az ő világában nemcsak szégyent nem ébreszt, még cseppnyi zavart sem okoz, ha úgy ítélkezik a bajbajutottakról, hogy aközben százszámra várnak még mindig az általa felügyelt szervezetre, mindhiába.