„Csepel főközlekedési rendszere az ellehetetlenülésig leromlott. Folyamatosak a dugók, nem fejlődik az igényeknek megfelelően a tömegközlekedés, és teljesen figyelmen kívül hagyja a vezetés a megváltozott agglomerációs kapcsolatból adódó igényeket. Mellékutakat aszfaltoznak, majd feltörik és fekvőrendőrrel tönkreteszik.”

Borbély Lénárd (BL) polgármesternek a 2022-es évet értékelő cikke a Csepeli Hírmondó (CSH) idei első számában jelent meg Csepel fejlődik címmel.

„Szerintem” ‑ Ezzel a címmel adta közre véleményét Horváth Gyula, csepeli ellenzéki (DK) önkormányzati képviselő, aki részletesen elemzi és cáfolja a kerületvezető állításait. Horváth Gyula Ezt írja:

Szijjártó és állndó tettestársai nem bánják, hogy  - a fideszesk kedvenc kifejezésével élve - a magyar emberek gyerekei, most éppen az egyetemisták és a főiskolások a vesztesei az ő kisded játékaiknak. Szokásos törvénymódosító mutyikkal megpróbálták átverni Európai Unió vezetőit. Nem sikerült, most meg néznek, mint a moziban. Szijjártó Péter külügyminiszter - aki maga is egy egyetemi alapítványban pöffeszkedik - szavaival élve: visszanyalt a fagyi. 

Ártatlan boci szemekkel, meglepettséget és értetlenséget színlelve próbálják menteni a menthetetlent a kormány képviselői, miután a

Németh Szilárd rezsibiztos-kormánybiztos szerdán meglátogatta az újjáépülő csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumot, de miként korábban, úgy most is Borbély Lénárd csepeli polgármester nélkül. Ott voltak vele viszont azok a helyi fideszes képviselők (például a Németh balján álló Bercsik Károly), akik szembefordultak Borbély Lénárddal. 

Az „eseményről” az önkormányzat hivatalos honlapja, egy sort sem közölt. A két vezető évek óta  kerüli egymást. Lehet, ha az utcán éjszaka találkoznának, az egyik biztosan átmenne a túloldalra. Nem azért közöljük a hírt, mert szenzáció lenne, ahogy az sem érdekes már, hogy Németh minden alkalmat megragad annak bizonyítására, hogy mennyire szívén viseli az immár több mint 20 milliárdos beruházást.

Az az fb oldalán közölt egyik kép késztetett minket a hír közlésére, miszerint Németh, aznap, amikor végignézte kedvenc alma matere felújítását és jelentős bővítésének helyzetét, felkereste a székesfehérvári megyés püspököt, Spányi Antal atyát, a Katolikus Karitász elnökét, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatóját is. De miért éppen most? (Csepel a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozik.) Hogy miről tárgyaltak, azt Németh nem írta ki a kép fölé. Lehet, hogy

Orbán szerint kulturális expanzióban vagyunk, de jó lenne tudni azt is, hány kultúrház, közösségi tér zárt be hónapokra a megfizethetetlen rezsi miatt, hány színházban ülnek a nézők fogvacogva napjainkban. Erről nem szól a kormánysajtó.

Másként látja a világot a sokat tapasztalt idős ember és megint másként egy fiatal, ugyanazokból a tényekből másra következtet a milliárdos, s másra a fűtetlen vályogházban didergő üres gyomor. Ráadásul nálunk a baloldal másképp látja a történéseket, mint a jobboldali, vagy mondjuk inkább úgy, a konzervatív tábor, amivel persze az égvilágon semmi baj nincs. Egészen addig a pontig, amíg mindkét oldal a valóság talaján áll és nem ferdíti el a tényeket. Amíg nem írja le az egyik oldal napilapja, hogy tavaly növeltük presztízsünket a világban, miközben még a mezei állampolgárok 70 százaléka szerint is romlott Magyarország megítélése Európában az

Lehidaltunk, amikor szembesültünk egy pontosan 55 éve megjelent, 1968-as januári újságcikkel. A Tükörbe néztünk. Elmondjuk, hogy mit láttunk

Fantasztikus nevekkel és ragyogó elképzelésekkel találkoztunk a Tükör című hetilap 1968. januári számát olvasva. Az újság a címben tette fel a kérdést: Hova kerülnek az újabb pesti Duna-hidak? A mellékelt térkép kiemelte a Csepelt és Albertfalvát átívelő szakaszt. Az elképzelés annyira logikus, kézenfekvő volt, hogy a mai napig sem lett belőle valóság…

Ötvenöt éve, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének első heteiben azonban még más volt a perspektíva. A Tükör ezt írta:

„…A növekvő nemzetközi és hazai autóforgalom megkívánja, hogy az átmenő teher- és személygépkocsikat elirányítsák a főváros belterületéről. Ezért Budapest déli részén szükség van egy új, az eddigieknél szélesebb, hat vagy nyolc nyomsávos Duna-hídra. A főváros távlati közlekedésfejlesztési terveiben két új híd is szerepel. Az egyik helyét Csepel és Albertfalva között, a másikét a Déli Összekötő vasúti híd mellett jelölték ki. Az UVATERV-nél már készülnek a tanulmánytervek a két hídról. A Déli Összekötő vasúti híd mellé egy hat, esetleg nyolc nyomsávos, modern kábelhidat terveznek, középen egy pillérrel és kábelfeszítő oszloppal.

Csepel és Albertfalva között, szemben az albertfalvai felüljáróval, négy nyomsávos, felsőpályás híd épül majd, két pillérrel, középen 180 méteres nyílással, a Petőfi-hídhoz hasonló kivitelben.

Mindkét híd tanulmánytervét az Erzsébet-híd tervezőjének irányításával készítik.

— Mikor kezdik meg a kiviteli tervek készítését? — kérdeztük Sávoly Páltól, az UVATERV Kossuth-díjas főmérnökétől.

— Csak akkor, ha a

A hazugság elveszíti hazugság jellegét, normává válik, amolyan „alternatív ténnyé” meg „innovatív politikai kommunikációs technikává” lesz, beszivárog a társadalom minden eresztékébe

Tudta? Civilek herdálták el a Norvég Alap pénzét. Szilvásy György titkosszolgálati miniszter a titkosszolgálat korábbi vezetőivel összeesküdve megpróbálta átjátszani a teljes magyar energiaszektort. Karácsony Gergely főpolgármester meg eladta volna a városházát. Ami persze mind smafu ahhoz képest, hogy a Soros-hálózat irányítja az EU-t.

Nos, ha tudta, hát mindezt rosszul tudta. Pontosabban egy árva szó sem igaz mindebből, akkor sem, ha hónapokig, évekig ezt tényként harsogta a kormánypropaganda. Ahogy Hadházy Ákos

Helyszűke miatt nem írt róla a CSH?  2023. januárjának első napjaiban, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján a forradalmár költő szellemiségét nem engedték be be a Radnóti Miklósról elnevezett Művelődési Ház kerületvezetői programjába. A mártír költő nevét viselő intézményből Petőfit kiszorította Wass Albert gróf, aki nem éppen Radnóti erdélyi sorstársainak megvédése miatt vált híressé  

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) január 11-én megjelent 1. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk a véleményünket.

A tavalyi 1. szám még 24 oldalon jelent meg, idén, talán a gazdasági válság vagy a múlt év végi helyi költségvetési balhé miatt már csak 16 oldalra tellett a szerkesztőségi költségvetésből. Ráadásul a 16 oldal ~ 38 százaléka szerintünk reklámnak is minősíthető.

Lehet, hogy 2023-ban ez lesz a hetilap új terjedelme, netán kétheti megjelenés helyett havilappá minősítik át? 

Az viszont kiderült az új számból,  hogy

„Akármi van, azt hirdetik, hogy ők és csak ők lehetnek a stabilitás és a biztonság kizárólagos garanciái. És mi, a kritikusaik gyakran segítünk ebben. Amikor leválthatatlannak hisszük és mondjuk őket… Nem a rendszer koporsójába verünk szöget, hanem az azt megtartó állványzatba. Ahelyett, hogy rést ütnénk rajta, akkorát, amekkorára most képesek vagyunk.”

Olvasom, hogy január 1-én egy francia pornófilmrendező (két színésznőjével a kocsiban) a Népszínház utcában összeütközött egy rendőrautóval. "De olyan jól kezdődött az év!"-nyilatkozta.

Na, valahogy így lehetnek Orbánék is. Karamboloztak a valósággal, mégis magabiztosan nyilatkozgatnak. Annak ellenére, hogy a friss közvéleménykutatás szerint az ország kétharmada úgy látja: rossz irányba mennek a dolgok.

Persze Orbánéknak egy

Csepelen és Soroksáron is megérezték. A 67 évvel ezelőtti  5,6-es erősségű földrengés a legnagyobb pusztítást 1956. január 12-én, csütörtök reggel 6 óra 46 perckor a Csepelhez közeli Dunaharasztiban okozta

1956. január 12-én. Dr. Bolla Dezső - az általunk sokszor hivatkozott és idézett helytörténeti művében - így ír a 67 évvel ezelőtti földrengésről, valamint annak következményeiről:

"Január 12-én reggel nagy erejű földrengés okozott riadalmat. A földrengés központja azonban Csepeltől néhány kilométerre Dunaharaszti, Taksony és Németújfalu térségében alakult ki. A kerület lakóházaiban és a gyárakban szerencsére nem keletkeztek súlyosabb károk, de a vidékről a gyárakba bejáró dolgozók ezreit sújtotta a földrengés. Az akkor Rákosi Mátyás Művek (Előtte WM, majd Csepel Művek) dolgozói közül 2800 ember szenvedett kárt. A károsultakat a gyárak építőanyaggal, a dolgozók rohammunkával és pénz adományokkal támogatták."

A Dunaharaszti Múzeumban így eleveníti fel az akkori község tragédiáját, az életmentést és a károk elhárítását:

Megnőtt az ország? Megnőtt a népesség? Megnőtt a gépkocsik száma? Nem. Hát akkor változott itt valami? Igen! Az elérhető extraprofit nagysága. Erről mondatja le saját bebetonozott hatalma érdekében a MOL-t és a mögötte álló tőkét Orbán

Még mindig nem lehet üzemanyagot kapni több benzinkútnál!

A MOL illetékesei hónapok óta hülyítenek bennünket a blődebbnél, blődebb magyarázatokkal. Hol Tank autók hiányáról, hol alacsony termelési részarányról (70%), hol a kutak alacsony „aktivitásáról” hol a meghibásodott eszközökről, hol a tervszerű karbantartásról beszélnek, de mindenki ismeri, a magyar mondást: nem akarásnak nyögés a vége!

Ezek csak átlátszó indokok, amikkel nem megoldani akarják a problémát, csupán kimosakodnának az ellátási hiány okozta slamasztikából. De az is lehet, hogy

Az egyiknek kutyája volt. A másiknak macskája. A harmadiknak mind a kettő. A negyediknek és az ötödiknek két-három macskája is a kutya mellett.

Kínos magyarázkodások után a Táncsics Mihály utca felújítása a tervezettnél több mint egy évvel később kezdődött el. https://csepeliek.blog.hu/2022/11/05/kinos_magyarazkodas_utfelujitas_helyett_cikis_cikkek_fonoki_blamazs_es_ami_kimaradt_meg_a_csh-bol 

A felújítás a tavaly kapott 3 milliárdos állami támogatásból indult, abból a keretből, amit a fővárostól vont el a kormány. Ez utóbbi tényt Borbély úr következetesen kihagyta eddigi nyilatkozataiból!

A helyi fideszes kincstári szócsövekből kiderült, hogy a három szakaszra bontott beruházás  nyáron fejeződik be.

A beruházás tervezett összege azonban

Panaszkodtak a számlálóbiztosok, hogy az emberek rájuk zúdították a kétségeiket: miért kell megadniuk a népszámláláson a nevüket, a munkahelyük adatait, a lakásuk, házuk méretét és felszereltségét. Bizalmatlanok lettünk. Sokan attól tartanak, később ellenük használhatja az állam a most nyert adatokat, például, ha vagyonadót akar kivetni.

Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a KSH záró közleménye szerint vagyunk, ahányan vagyunk, teljesen mindegy, mit számoltak össze a beküldött kérdőíveink alapján, mert azt ők majd kipótolják az állami adatbázisokból annyira, amennyit előzetesen kigondoltak az ország lélekszámáról. Azt írták szó szerint: ”összesen 4,6 millió lakáskérdőív és 9,2 millió személyi kérdőív érkezett be a népszámlálás rendszerébe – utóbbi a becsült várható népesség 96 százaléka. A még hiányzó adatokat állami adatbázisokból pótolja a KSH.” Tessék?

Idén januárban még azzal számoltak, hogy

Rövid a gerincút, hosszú a hiánylista. Ebből csak egy példa: homályba vész a hat éve elindult sok száz milliós csillagtelepi városrehabilitáció befejezése

A 2010-es, majd a későbbi, pl. 2019-es választási kampányban megfogalmazott Borbély-féle csepeli fejlesztési ígérgetések is áldozatul estek a kormányzati osztogatást követő idei megszorításoknak. Ezzel a távoli jövőbe „csúszott át”

* Csepel északi részére tervezett sok tízmilliárdos beruházás (Galvani híd, az északi területre tervezett hatalmas zöld park) megvalósítsa, amelyek tervezésére már milliárdokat költöttek; 

* a csepeli HÉV fejlesztése, a Kálvin térig való

Miniszterelnökünk a központba akar kerülni, miközben az EU északi perifériáját alkotó skandinávokra legfeljebb csak irigykedhetünk

Mielőtt a realitásoktól végképp elköszönnénk, szögezzük le gyorsan: térségünkben egyetlen középhatalom van, a méreténél fogva középhatalmi státuszra predesztinált Lengyelország. A lengyelek ugyan flörtölnek az illiberalizmussal, ez azonban csak a kormányzó párt leválthatóságának megnehezítéséről szól: Lengyelország a látványosan tömbösödő nyugati szövetség főáramával halad – aminek az orbáni logika szerint azt kellene jelentenie, hogy a periféria felé sodródik, a valóságban azonban középre tart, és csak egyetlen erő, az illiberális csábítás húzza időnként a szélek felé.

Az idén fog jedlikes érettségit kapni az az évfolyam, amelyik Csepelen még egyszer sem léphette át a Jedlik gimi Táncsics Mihály utcai - működő, üzemelő - épületének küszöbét, mert a botrányos kilakoltatáson, a pozícióosztogatáson és a a gigászi költségnövekedésen kívül három évig semmi sem történt

Nem marad más következtetési lehetőség:

1, ez valójában nem is a tanárok kényelmét, az oktatás feltételeinek javítását és a diákok felkészültségének emelését szolgálja,

2, az érintett helyi hatalmasságnak, - kőbe faragott, betonba öntött - örök idejű megjelenítésére készült.

A csepel eszmecserék és elemzések gyakran megjelenő témája  a túlméretezettség. Csepelen bizonyára sokan vannak olyanok, akiknek erről Németh Szilárd és

Nem szeretném elkeseríteni a jóságos miniszterelnököt, de szerintem kudarcot vallott. Súlyos vád ez tőlem, ezért segítségül hívtam a KSH-t, az mégiscsak egy hivatalos szervezet. Náluk bizony az olvasható, hogy novemberben a fogyasztói árak átlagosan 22,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Az élelmiszerek ára 43,8 százalékkal nőtt, a tojás például 102,9 -, a kenyér 81,8 -, a tejtermékek 79 százalékkal. A háztartási energia pedig 65,9 százalékkal drágult. Az idősek ellátása mindeközben 14 százalékkal nőtt idén.

A részlet önmagában torzít. Olyan mint az átlag. Ez jutott az eszembe, amikor Orbán Viktor miniszterelnök teátrálisan aláírta a kormányrendeletet arról, hogy januártól 15 százalékkal nőnek a nyugdíjak. Mindehhez többek között azt mondta, „az elhibázott brüsszeli szankciók miatt egész Európában tombol az energiaválság, mi magyarok ársapkákkal és rezsicsökkentéssel védjük a családokat”.

Már azon is nehéz volt túllendülni, hogy a miniszterelnök szerint a kormány maga a „mi magyarok”, az ársapka miatt meg ugye hajtóvadászatot kell indítani a boltokban cukor, liszt meg az olaj után. Na, de folytatta a miniszterelnök, mégpedig úgy: „Magyarországnak vannak nagy céljai, az egyik ilyen a nyugdíjasok méltó életnek biztosítása, illetve a nyugdíjak értékének megőrzése.”

Mi vár Csepelre az idén? Új év, új ígéretek. Egy részlet a polgármestertől: „2023-ban is nagy hangsúlyt fogunk fektetni a színvonalas és sokszínű szórakozási lehetőségek, kulturális és értékmegőrző programok megszervezésére.” De mi lesz a hárosi helyzettel?

A 2011-es adósságválság idején a kormány, adósságaik átvállalásával, gyakorlatilag szanálta az önkormányzatokat.

A 10.000 lakosnál nagyobb önkormányzatok energiaáremelkedés miatti támogatásáról szóló hétfői kormánydöntés egyértelmű: már nincs pénz a szanálásra, a mélyülő gazdasági válság, az infláció rekord nagyságú növekedése miatt mindössze a hiány csökkentésére volt, illetve van esély.

A gazdasági válság nem hagyja változatlanul a helyi önkormányzatokat, így Csepelét sem. Persze, sokak szerint

A magyar lapok a hétvégére megteltek azzal, hogy Orbán Viktor kedves nejével együtt milyen felséges ebédet költött el Rómában járva. Egy miniszterelnöknek is kell természetesen rendszeresen és jól táplálkoznia. És nyilván az a súlyos gyász, amelyet Benedek pápa halála és a vatikáni szertartás okozott neki, nehezen lett volna feldolgozható egy kis krumplifőzelékkel. Na cin – cin. Grazié mille.

Felidéznék az emlékezetből egy másik ebédet is. 2003-ban, még a Medgyessy kormány idején, Deák Ferenc szülőházánál emlékeztek a haza bölcsére. Utána ebéd. Akadt benne

Ha valaki a most következő képeken szülei vagy nagyszülei fotóival, esetleg az ő régen látott ismerőseivel találkozik, akkor az nem a véletlen, hanem a történelem csepeli műve.

„A motorkerékpárgyár ifjú munkásai az új évben új célt tűztek maguk elé: elérni a szakma ifjú mestere címet.” – Ezzel a mondattal indult a rövid csepeli tudósítás 1958 januárjának elején a

"Szedd össze csontjaid, barátom,/ Lopnak a bőség kosarából!/ A jognak asztalánál lopnak,/ Népek nevében! S te halott vagy?/ Holnap a szellem napvilágát/ Roppantják ránk a kétszer gyávák…”

Utassy József  fenti sorait idézi publicisztikájában Lendvai Ildikó abból az alkalomból, hogy ezekben a napokban kezdődtek meg azok az ünnepségek, amelyeken Petőfi Sándorra emlékeznek a költő születésének 200. évfordulója alkalmából. A cikket változtatás nélkül ajánljuk olvasóink figyelmébe:

Bár tőle származik a számomra legszebb magyar verssor ("Oh lassan szállj, és hosszan énekelj,/ haldokló hattyúm, szép emlékezet"), mégsem ő a kedvenc költőm. Ha Petőfi, akkor a "Szabadság, szerelem" pátoszánál közelebb áll hozzám "A helység kalapácsa" csodás humorú költője. Emiatt mondják, hogy ő volt az első parodistánk is.

De amit ikonikus alakja üzen máig, az engem is, mint mindnyájunkat formált. Ahogy Szerb Antal írta, "Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a Költővel." Kányádi Sándor azt mondta, a kezdő költőknek Petőfire kellene fölesküdniük, ahogy az orvosoknak Hippokratészre.

Szeretjük azt hinni, hogy