"A párt lemond monopolhelyzetéről, állampárt szerepéről és a többpártrendszerű demokrácia részének tekinti magát." - Ezt a kulcsmondatot olvashattuk a Népszabadság 30 évvel ezelőtti ünnepi számában, amely Történelmi utunk tanulságai címmel közreadta az MSZMP programnyilatkozatát, amely mai szemmel nézve is izgalmas olvasmány. Az idézett, összegző, korszakhatárt jelző mondat leírásához hatalmas nemzetközi és hazai politikai, gazdasági, társadalmi, szellemi változásokra volt szükség. A felgyorsult események azonban elhomályosították az összegző meghatározás jelentőségét. Gyűlések, tüntetések követték egymást. És - ötvenhat, ötvenhét időszakától valamint néhány helyi (köztük csepeli) akciótól most eltekintve - 40 év után jött az első sztrájk. A húsáremelés miatt...
Harminc évvel ezelőtt - remények és kétségek között – gyorsvonati sebességgel haladt Magyarország a rendszerváltás felé. A sajtó, a rádió és a televízió – hatalmas ellentétben a mai körülményekkel – hű tükörképét adta a változásoknak. Hivatalosan még egypárt rendszer volt, de túl voltunk Nagy Imre és mártír társai újratemetésén, már több hónapja zászlót bontottak az 1948-49 óta működésük beszüntetésére kényszerített történelmi pártok és az újabb szerveződések mint az MDF, az SZDSZ vagy a Fidesz. Az emberek olyan régi-új fogalmak gyakorlati megtestesülését élték át mint a sztrájk, a tüntetés vagy a politikai vita. Most következő összeállításunkban a Népszabadság 1989. augusztus 20-ra készült ünnepi számát (19-én szombaton jelent meg) felhasználva, felvillantjuk, hogy milyen volt az élet azokban a méltán legendás 30 évvel ezelőtti napokban.
Bontószökevények mérgeznek a magyar utakon
Érdemes foglalkozni azzal, hogy egy szélsőjobboldali nézeteket valló irodalomtörténész (képünkön a Csepelen is hírhedtté vált Takaró Mihály) havi félmilliós fizetésért befolyásolhatja az oktatást? Lényeges, ha az állami támogatásból élő portál szerzője a mozgássérültek „túlláthatóságát” hasonlatként emlegeti? Van jelentősége a központi idegenellenes direktívának? Figyelemreméltó, ha a kormánylap méltóságában sérti a klímaaktivistát?
Mindenki megkapja a magáét, de azt, hogy a Fidesz-hatalom színfalai mögött milyen ütésváltások vannak, egyelőre csak kevesen tudják, látják
Lendvai Ildikó, a publicisztika szerzője