Nézzük ezt a nívós csapatot: például a Tv2 Hírigazgatósága, ahol nap mint nap tömeges agymosással kísérleteznek az önmaga paródiájává mumifikálódott Marsi Anikó szájába adott őrületekkel. Hát hogy ne érdemelnének nívódíjat az olyan hírek, mint hogy Soros megölte volna az anyját, a naptej rákot okoz vagy a legendás mélypont, a „túlélték, mégis meghaltak”.

Valahogy mostanában olyan napok sorjáznak, hogy állandóan Márai joggal agyoncitált verse, az „Olyan világ jön” ugrik be. Tudják, olyan világ, amikor „a tehetség provokáció” és „a jellem merénylet”, mert most ők jönnek, „A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek.”

És ez annyiban nem stimmel csak, hogy mindez jelen idő, nem jön, sőt, most épp a fénykort látjuk – mikor a saját kifordított értékrendjük alapján megdicsőülnek fontosságukban. Így egyre másra a legmagasabb elismeréseket veszik át. Most  például a Nívódíjat. Nívó? Az, a lakájmédia krémjének. És miért is?

A csepeli gyerekek szépek, aranyasak. Ők bizonyára még nem tudják, nem tudhatják. hogy milyen célokra használják fel őket mosolyukkal. De vajon a szüleikkel Borbély Alexandra kormányszóvivő és Borbély Lénárd kerületi polgármester előzetesen egyeztetett a fotózásról?

A helyi fideszes szócsövekben, a Csepeli Hírmondóban, a csepel.hu-n,  továbbá Németh Szilárd és Borbély Lénárd fb oldalán többször olvashattunk a család szerepének erősítéséről.

Hazai és nemzetközi konferenciák, sajtótájékoztatók, plakátok, reklámok, családi programok, rendezvények követték egymást, ahol az urak családokkal, gyerekekkel fotózkodtak. A vadászati „világkiállításra” iskolákat rendeltek ki, egyes fideszes vezetők a családokat, gyerekeket „használták fel” saját maguk népszerűsítésére, stb.

A kormányerők és a csepeli fideszes fiúk 11 éve, az általuk kikiáltott, nemegyszer változó ellenségekkel, új és új ügyekben harcolnak. Most éppen a családokért, a gyerekekért harcolnak állítólag!  Lényegében eredménytelen harcuk eddig az ország több száz milliárdjába került. Közben fogy a magyar!

A jogi lépéssel nem akadályozható meg az orbáni homofóbiát kirakatba tévő voksolás, de legfeljebb 90 nappal kitolhatja a parlamenti döntéshozatalt. Nem sok, mondhatnánk. De van, amikor a kevés a minden. Az egyetlen esély

Az utolsó pillanatig kivártak a kormány gyermekvédelminek csúfolt népszavazási kérdéseit megtámadók. A  határidőig végül a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil jogvédő szervezet kérte a Kúriától a kérdéseket átengedő határozatok felülvizsgálatát.

A Momentum szerint Orbánék valójában egy biankó csekket akarnak ezzel aláíratni a szavazókkal, a Kétfarkúak úgy vélik, hogy akár a heteroszexualitás bemutatását és vele az irodalom és más művészeti ágak iskolákból való kitiltását hozhatja ez a voksolás.

A TASZ szerint a kormány csupán eszközként használja a gyerekeket saját politikai céljai elérésére.

A jogi lépéssel nem akadályozható meg az orbáni homofóbiát kirakatba tévő voksolás, de legfeljebb 90 nappal kitolhatja a parlamenti döntéshozatalt. Nem sok, mondhatnánk. De van, amikor a kevés a minden. Az egyetlen esély. Mert

Kíváncsian várjuk, mikor jelenti be Németh Szilárd, hogy ismét indul az országgyűlési képviselő választásokon a Csepel-Soroksár 17-es országgyűlési egyéni választókerületben. Persze, lehet, hogy ezért is elutazik majd Nagyszalontára? Csepeltől jó távol, az országhatáron túl gyűjt bátorságot?

A volt csepeli polgármester, aki kétszer is elbukott a parlamenti képviselő választáson, jelenleg a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára, a Fidesz alelnöke, fb oldalának tanúsága szerint Nagyszalontán járt. Azt, hogy melyik minőségében tette tiszteletét Németh Szilárd Csepel partiumi testvérvárosában, azt nem kötötte az érdeklődők orrára.

Az általa közzétett képek szerint koszorúzott (valószínűleg államtitkárként), a „Stop Gyurcsány! Stop Karácsony!” című fideszes „petíció”-t  íratta alá a nagyszalontai polgármesterrel és a püspök úrral, az ottani Fidesz-hívőkkel.

Csoportképet készíttetett »baráti körben« állva (fideszes alelnökként), megkoszorúzta a Popieluszko emléktáblát. Mindezt minden valószínűség szerint közpénzből.

Németh Szilárd közpénzből politizál, közpénzből terjeszti a Fidesz propagandát, és közpénzből gyűjti, az ellenzéket támadó aláírásokat.

Megengedheti magának, hiszen

Annyira cuki, amikor egy olyan országban, ahol az őszi szántásban is a kormánypropaganda virít, a hazugsággyár civil arcai aggódnak

Országjárásra nem volt ugyan módom, de elég hosszú időt töltöttem Somogy megyében ahhoz, hogy lássam: a magyar vidék képét jelen pillanatban Gyurcsány Ferenc határozza meg. Azokon a sűrűn sorjázó plakáthelyeken, ahol év elején még sportolók biztattak az oltásra, tavasszal pedig emojik érdeklődtek, hogy dühít-e engem Brüsszel (nem, nem Brüsszel, szoktam nekik válaszolni), most mindenütt a tizenkét évvel ezelőtt lemondott miniszterelnök portréja díszlik. Egybefüggő ELK*RTUK mező az egész ország, kész felüdülés, hogy helyenként kitarkállik belőle Karácsony inge az ugyancsak gyurcsányos Stop-plakátokon.

És ha ez valakinek nem volna elég, akkor a – honlapjukat idézve - „külföldről nem támogatott” civilek még egy „a gyurcsányi terrort bemutató” vándorkiállítással is járják az országot, és ha valahol esetleg nem kérnek belőle, ott rögtön sajtótájékoztatón reklamálják az elnyomatást. Budapest pedig nem kevesebbet kap már megint, mint egy Békemenetet, mert nincs mese, a bűnös városban erőt kell demonstrálni, meg kell mutatni, hogy

Nem ígérgettek, hanem dolgoztak. A csepeli HÉV eredeti vágányainak kiépítése 1951-ben. Most,  hetven évvel később,   jó másfél éves tortúrát követően (amikor a HÉV csak a Kvassay hídig ment) ott tartunk, hogy végre visszaállították, az 1951-es állapotokat Csepel és Boráros tér között! Persze, ma már ez sem semmi! Sőt: nagy eredmény!

Úgy látszik, hogy a csepeli HÉV és a szentendrei HÉV összekötésének a terve, az új ötös metró víziója már a múlté. Más lett a sláger: Vitézy Dávid nem rég bejelentette, hogy elhárultak az akadályok a gödöllői HÉV és a kettes METRO összekötése elől. Hurrá! Talán a Fidesz végre leszáll a csepeli HÉV-ről.

A régi dal szerint „új műsorhoz új férfi kell”,  és íme: egy új fideszes kampányhoz meg új mézesmadzag kell. Mielőtt rám fognák, hogy nekem semmi sem jó, elmondom, hogy előbbi véleményemet arra alapozom, hogy egyelőre a tervek sincsenek kész a csepeli HÉV tervezett meghosszabbítására.

Hagyjuk magukra itt a hasonlatokat, mindeni tudja, miről van szó. Arról, hogy ha már az egyesült ellenzék vette a bátorságot, hogy kinyisson legalább néhány hátsó ajtót, akkor fogadja is el a közönség döntésének, amit/akit lát. Ha Dobrev Klárát találja ott, ha Márki-Zayt, akkor mind a hat pártnak kötelessége mellette kiállni és közös kormányfőnek jelölni.

Kicsit úgy vagyunk már a politika füstös hátsó szobáival, mint Judit Bartók operájában a Kékszakállú várának titkaival. Kíváncsiságunk mérhetetlen, de amikor megpillantjuk a valóságot, hátrahőkölünk attól, amit annyira óhajtottunk látni. Valahogy így jártunk Karácsony Gergellyel és Márki-Zay Péterrel, na meg a demokráciával. Sejthettük volna előre: ha elkezdjük nyitogatni az ajtókat, a végén, tetszik vagy sem, el kell fogadnia mindenkinek, amit az addig zárt szobában talál.

Az ellenzéki előválasztást a demokrácia ünnepének láttuk, amely végre kinyitja a zárt ajtókat, friss levegőt enged be a hátsó traktusba, és utat enged a közvetlen demokráciának: nevezze meg a közönség, ki vezesse kormányfő-jelöltként az egyesült ellenzéket a jövő évi választáson. Aztán jöttek a

A fideszes Németh-Borbély duó között korábban meglévő barátság és együttműködés ugyanis már a múlté, s Németh megkapta a fejlesztésre a teljes körű felhatalmazást Orbán Viktortól. Akkor mit neki egy Borbély!? A képviselő-testület támogatására, az önkormányzati szakterületek vezetőire, a főépítészre sincs szüksége, azt csinál amit akar.

Múlt heti összefoglalónkban megírtuk, hogy a kormány visszaveszi a Jedlik Gimnázium fejlesztését a kerülettől, s vissza kell fizetni az eddig, erre a célra átutalt, s fel nem használt milliárdokat. Akkori ismereteink szerint „mintegy 19 milliárdos (14,9 milliárd+ ÁFA) teljes bekerülési költséggel tervezték a gimnázium felújítását. Csütörtökön kiderült, hogy tévedtünk. A teljes költség már 21 milliárd, azaz 21 ezer millió forint! (Az információ forrása: Szabó Szabolcs országgyűlési képviselő fb oldala) Elképesztő. Különösen annak fényében, amit a képviselőnek válaszoltak az illetékesek, amikor arra kérdezett rá, mi az oka a költségnövekedésnek. A válasz: „...az elmúlt években folyamatosan visszadobták a terveket Némethék, mindig újabb és újabb változtatási igények merültek fel.” A megalomániás álmokat, sokak véleménye alapján, már többször véleményeztük, kritizáltuk. Immár négy éve tart az ügy, s biztosak vagyunk benne, hogyha a tervek nem változnak, akkor a beruházás végén (befejezési időpont változatlanul nincs), ennél többet kell majd az államnak kifizetni. Jogos a kérdés:

Nem követelik, hogy aktivisták végezzék a szexuális nevelést...

Azt állította Orbán Viktor (szokásos rádiós nyilatkozatában), hogy a polgári kormány sosem lépi át azt a korlátot, amely szerint „hitelből nem lehet bért emelni”.

Ezzel szemben a tény az, hogy már átlépte és még inkább át fogja, hiszen a kormány az elmúlt hetekben több milliárd dollárnyi hitelt vett föl, mivel sem az idén, sem jövőre nem hajlandó vagy nem képes egyensúlyban tartani a költségvetést. A minimálbér emelésétől kezdve tehát a további ígéretekig mindent kölcsönből finanszíroznak. De az igazi baj az, hogy a magyarok legalább fele még mindig hitelt ad Orbán szavainak. Legalább kamatot kérnének tőle!

Azt is állította Orbán, hogy

Sír az ember lelke. Az egykori Csepel Művek vas, fém és acélkohászatában tapasztalatot szerzett emberként talán megbocsájtható, hogy a rendszerváltást követő magyar ipari, mezőgazdasági átalakulást kapitulációval felérő folyamatnak éltem meg. Meggyőződésem volt, - és maradt azóta is – hogy a hazai iparnak voltak olyan elemei, felépítési szervezetei, és termékei, amelyek alkalmasak lehettek volna a megmaradásra, az átalakításra és a továbbfejlesztésre.

Úgy hiszem, hogy nem szellemi, technológiai okai voltak a megszüntetésnek, hanem elsősorban politikai, szervezeti. Nem vitatom, hogy a termelékenységi hatékonyság területén viszont jelentős lemaradások voltak. Ennek okai azonban nem a műszaki folyamatokban és termékekben, hanem az előző rendszer egészen más felépítési rendszerében, ideológia vezérelt szerkezetében volt keresendő.

Az 1990-es évektől kezdve kevésbé az átalakítás, a meglévő struktúrák alkalmassá tétele volt a jellemző, sokkal inkább a „vágjuk a nyulat bokrostul” elmélete és gyakorlat érvényesült. Így történhetett meg az, hogy ismert, jól bejáratott vállalatok és termékek is elenyésztek a rendszer átalakításának oltárán.

Megszűnt a teljes híradástechnikai vertikum a fémkohászattól a huzalgyártáson és át a számítógépekig, televízióig. Megszűnt a közúti és mezőgazdasági gépgyártás a hozzá kapcsolódó abroncsgyártással együtt. A jól teljesítő, és jól üzemeltetett magyar nagyüzemi mezőgazdaságot hagyták széthordani, és

Kormányzatunk - mint nem túl régen kiderült - a tanárképzés lebutításával kívánja orvosolni az egyre súlyosabb tanárhiányt. Ez elgondolkodtatott, és felidézte, amit eddig a témával kapcsolatban tanultam és tapasztaltam.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen az 1960-as, '70-es években színvonalas nyári egyetemek voltak, nagyon neves előadókkal, egyikük Selye János volt. A tanításról is szót ejtett: „annak, amit tudunk, csak mintegy huszad részét vagyunk képesek eredményesen átadni. A többi ahhoz kell, hogy átlássuk és meg tudjuk magyarázni”. Szabó Gábor vezetésével a Biológiai Intézetben ehhez ragaszkodva oktattunk, gyarapítottuk tudásunkat, messze a tananyagon túl.

Nincs ez másként az oktatás alsóbb szintjein sem: a tanárnak tízszer-hússzor többet kell tudni annál, amit tanít. Arról viszont nagyon is érdemes lenne hosszan elgondolkodni, vitatkozni, hogy

Az egyik vadonatújnak feltüntetett ígéret szerint majd, valamikor elbontják a Gubacsi hidat meg az utána lévő felüljárót és újakat építenek helyettük. Azt is meglebegtetik azonban, hogy az új híd és felüljáró felépítéséig fel kellene újítani a lebontásra ítélt Gubacsi hidat. Kérdezzük: felújítani milliárdokért, majd lebontani? Egy kicsit nem tervszerűtlen, zavaros az egész…?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) október 6-án  megjelent 18. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Újabb, ellentmondásos tervek, elképzelések, ígéretek a csepeli fejlesztésekről, konkrétumok, felelősök és határidők megjelölése nélkül – ez e lap újabb száma „Aktuális” rovatának  lényege. A lap többi része meg az önkormányzat rendezvényeiről, a kulturális-,  és sportrendezvényekről tájékoztat, a már megszokott formában és stílusban.

Most sem kaptunk hírt, híreket az önkormányzatokat, a csepelieket egyaránt foglalkoztató eseményekről, kérdésekről pl. az önkormányzati rendszert sújtó jogi és pénzügyi kormányzati döntésekről, az elindított fejlesztések (pl. a Jedlik Gimnázium felújítása, Csillagtelep szociális célú rehabilitációja stb.) csúszásának okairól, a kerület valós járványügyi helyzetéről, az M0 ismételt lezárása miatti közlekedési feszültségekről. A csepeliek mindennapi gondjai most sem érdekelték a szerkesztőséget.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics (képünk baloldalán), hát van önnek szüksége arra arra a 19 db kiüresített megyére, arra az 1 db ellopott Balatonra, meg arra az 1 db Mészáros Lőrinc házaspárra, amelynek mindez a tulajdonát képezi? Megmondom: nincs.Hát akkorka országocska vagyunk csak, hogy átnevelő tábornak is kicsik lennénk Szibériában, nemhogy előretolt helyőrségnek. Hát nézzen minket semmibe, nézzen minket egy kicsi stadionnak, Vlagyimir, ahol labda helyett folyton csak a szegény embereket rúgják – őket azonban mindig kapufára, hogy jobban fájjon. Ez a játék önnek, tudom, tetszeni fog. 

Ha a kedves olvasók közül valaki esetleg elfelejtette volna felköszönteni a Nagyméltóságú Ünnepeltet, ezennel felhívom a figyelmüket arra, hogy tegnap, 2021. október 7-én ünnepelte 69. születésnapját Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, aki 1999. december 31-én lett Oroszország akkor még megbízott elnöke, ma pedig már örökösnek tekinthető elnök és miniszterelnök és cár és vezérigazgató, hogy a roppant hízelgő Capo Di Tutti Capi címet most, ezen az ünnepi napon már ne is említsem.

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az orosz medvét őfelsége, minden oroszok Putyinja vezette át a huszadik századból a huszonegyedik századba, és ha az orosz tudósok megnyerik a Putyin-klónozási versenyt, akkor Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin lesz az is, aki Oroszországot a XXII. századba átvezetheti, én mindenesetre drukkolok neki, már csak azért is, mert

Az Erdősor úti ingatlan állapota régóta szégyene az önkormányzatnak, kész dzsumbuj az egész, az arra járok egy része már szeméttelepnek használja. A polgármester és a csepeli fideszes média közben sikerekről áradozik...

Új fejleményt közölt a kerület egyik szégyenfoltjáról nem rég a Csepeli vagyok nevű közösségi oldalon Kovács Dávid Attila független önkormányzati képviselő.   Ő tette közzé, a polgármesteri hivatal jegyzői kabinetvezetőjével folytatott, Erdősor u.45-47. sz. alatti ingatlannal kapcsolatos levelezésének néhány mondatát:

„Korábban...arról volt szó, hogy az egykori CSISE épületében foglalkoztatási célú közösségi valamint oktató központot fognak kialakítani a Csillagtelep szociális célú rehabilitációja c. program keretében. Ám később közölték, hogy erre nincs szükség, újra sportcélú ingatlan lesz az Erdősor utca 45-47. sz. alatt és a koncepciótervek is elkészültek már. A projekt véghatárideje egyébként 2022 február vége, mint ahogyan a Csillagtelep szociális célú rehabilitációja programnak is, beleértve az érintett társasházak korszerűsítését is.”

Ötéves története van az ügynek. Még 2016-ban az önkormányzat

Most látszik csak igazán, mennyire sűrű az a bozótos, amelyben a magyar demokrácia utat akarna törni magának a jövő felé. Hogy mennyire hiányzik a magyar történelemből a demokratikus hagyomány és a megélt tapasztalat. Hiányzik nemcsak a pártokból, hanem – és főként - a közönségből a türelmes higgadtság, a politikai nyugalom; világosan látszanak annak a rombolásnak a nyomai, amelyeket az autoriter hatalom hagy - majd? - maga után. Pedig az előválasztást már mint a demokrácia nagy győzelmét ünnepeltük. Joggal, mert az volt. Aztán egy pillanat alatt széttörni látszik minden.

Mintha egyetlen képletbe bele lehetne sűríteni mindent, ami az utóbbi napokban Magyarországon történt és történik még a kormányfőjelölt megválasztása előtt. Minden pártmozdulat mögött összeesküvést és árulást szimatol az immár kétpólusúra szakadt ellenzéki tábor, pedig

Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján:
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyik aradi vértanú a 

A kanyarodó sávban álló BMV ajtaja kicsapódott, és egy melegítőszereléses, kigyúrt, kopasz ugrott ki belőle. Indulatos gyorsasággal, fenyegető gesztikulálással, ordítozva, sietett az álló kamion felé. Megpróbálta az ajtaját kinyitni, és amikor ez nem sikerült felugorva ököllel megütötte a lehúzott ablak mögött értetlenül ránéző kamion vezetőjét.

Csepelen, a Nefelejcs utcai kereszteződésbe érve megálltam, mert pirosat mutatott a szemafor.

A II. Rákóczi Ferenc utca HÉV végállomás felöli oldalán, a Tejút felöli kanyarodó sávban egy BMV ált. Az egyenesen továbbhaladó sávban meg egy kamion. Azért álltak, mert a mi oldalunkról, hamarosan zöldre váltott a lámpa. Elindultam hát, hogy a városközpont felé mehessek. A lassú kanyarodás miatt, pár pillanatig láthattam egy durva közjátékot.

A kanyarodó sávban álló BMV ajtaja kicsapódott, és egy melegítőszereléses, kigyúrt, kopasz ugrott ki belőle. Indulatos gyorsasággal, fenyegető gesztikulálással, ordítozva, sietett az álló kamion felé. Megpróbálta az ajtaját kinyitni, és amikor ez nem sikerült felugorva ököllel megütötte a lehúzott ablak mögött értetlenül ránéző kamion vezetőjét.

Az előzményeket nem ismerem, ezért az okokat nem kívánom mérlegelni. Azt azonban több mint szomorúnak tartom, hogy hazánkban egyre gyakoribbá válik a vitás ügyek erővel,- ha tetszik tettlegességgel - való megoldása.  Vannak olyan emberek, akik úgy érzik, hogy egyedül a fizikai erő és az agresszivitás az, ami ebben az országban eredményre vezet. Az önbíráskodás, és a megfélemlítés , a fenyegetés, a

A legtöbben ugyan nem értik, miért élnek rosszabbul, mint tíz éve, miért nem tud Orbánisztán felzárkózni az uniós átlaghoz, hogyan lehet, hogy mára kizárólag Bulgáriát és – hibahatáron belül Horvátországot – előzzük meg az Európai Unió fejlettségi rangsorában, de úgy vélik, nem tehetnek semmit ellene. Ahogy az ellen sem, hogy a jövő májusban a csak rá érvényes korkedvezménnyel nyugdíjba vonuló Áder János 4,4 millió forintos havi járandóságot kapjon, s a következő nyugdíjprémium osztásnál majd neki is járjon plusz 50-56 ezer. Jól kiszámoltan.

Négy éve, hogy 72 éves korában meghalt a világ talán legismertebb politikai tanácsadója, Arthur Finkelstein, a Fidesz gyűlöletkampányainak szellemi atyja, a Soros elleni támadássorozat kitalálója, akit cseppet sem zavart, hogy férfi élettársával, majd hivatalos feleségével gyermekeket nevelve melegellenes kampányokat építsen fel. Az Orbán-kormány gyermekvédelminek álcázott népszavazási bohózata nyilván tetszene neki. Ez csak azért jutott eszembe, mert a matematikusként és statisztikusként végzett kampányguru imádta a számokat - nyilván elégedetten dörzsölné a kezét, amiért magyar tanítványai most az ország negyedét, két és félmillió embert rávettek arra, hogy

Szeptember vége a Kitüntetések Hete volt. Ezt írhatja majd bele saját Dicsőség Könyvébe kerületünk kétszer is bukott országgyűlési képviselőjelöltje, Németh Szilárd, a honvédelmi minisztérium államtitkára, a nagy rezsiharcos. Közösségi oldalának szeptember 30-i bejegyzése szerint, kitüntették a Lengyel Védelmi Minisztérium díszpajzsával, illetve egy hálaadó ünnepi szentmisét követően, a Katonai Ordinariátus Kapisztrán Szent János arany érdemérem fokozatával. Miért kapta? a kitüntetett erről, az indoklásról egy szót sem szól...

Biztos kimagasló honvédelmi, harci cselekmények elismeréseként kapta ezeket a kitüntetéseket. Arra gondolni sem merünk,  hogy csak honvédelmi államtitkári beosztása játszott közre a protokolláris díjak odaítélésekor.

Felhatalmazást kérve a katonák külföldre küldéséhez, felszólalt a parlamentben; egy kicsit, igaz idegen tollakkal ékeskedve, Gyurcsányozott. Elrendezte, hogy kedvence, a Hollandi úton lévő, közpénzből épített Birkózó Akadémia bekerüljön a kiemelt akadémiák közé, nehogy még a csepeli fideszes polgármester, párttársa, megakadályozhassa további fejlesztését. Ismét főzött egy jó szaftos, zsíros paprikás krumplit; a Hollandi úti birkózócsarnokának erkélyén aláírta a kormány és a Fidesz hírhedt petícióját; szerepelt a

 Tisztelt Államtitkár Asszony!

Az állam alkalmazásában álló munkavállalók nevében azzal a kéréssel fordulok Önhöz és az ügyben illetékes vezetőkhöz, kollégáikhoz, tájékoztassák 45 év alatti női munkatársaikat, hogy amennyiben az elmúlt négy napban nem sikerült teherbe esniük, sajnos lemaradtak a nagy lehetőségről, amit az NNOK (úgyis mint Nagy Nemzeti Osztogató Kormány) felkínált nekik az szja visszatérítés tárgyában. Az adóhivatal honlapján megtekintésre ajánlom azt a bejegyzést, amely pontosítja Novák Katalin miniszter asszony bejelentését, hogy tudniillik az élhet a lehetőséggel, aki az idén december 31-ig 12 hetes terhességet tud igazolni.

A mostani szabály a családi adókedvezménynél is érvényesített 91 napban határozza meg a lehetőség igénybevételének végső határát, ami sajnos a hétvégén lejárt. Egyben azonban jelzem, sokan méltányossági kérelmet készülnek benyújtani, mert az elmúlt napokban erősen próbálkoztak hozzájárulni a Nemzet gyarapításához, de sajnos a peteérésük más periódusra esik, ezért nem tudták teljesíteni honleányi kötelességüket. A nevükben is kérem tehát, hogy

Egyre inkább látszik: nem a Béke téren van és lesz még balhé. A balhé a polgármesteri hivatalban a sportklub vagyona, sok ingatlanja körül és érte folyik a Fidesz két csepeli hangadója, Borbély Lénárd és Németh Szilárd között.

Összeolvadnak a csepeli labdarúgó egyesületek ‑  írta a fideszes városvezetők hivatalos szócsöve, a Csepeli Hírmondó (CSH).

Félrevezető a CSH cikkének címe. Egyrészt azért, mert a cikkben leírt két labdarúgó egyesület mellett további labdarúgó egyesületek is vannak Csepelen, amelyek – tudomásunk szerint –, nem akarnak összeolvadni a Borbély Lénárd polgármester  által említettekkel. Másrészt, mert a két említett egyesület összeolvadása is megszűnt hiszen a Csepel FC szeptemberi közleménye szerint a Csepel FC Utánpótlás Sportegyesület is „visszatért” a Béke térre. 

Ami pedig a Béke téri stadion használatában való megállapodást illeti, Borbély Lénárd  elhallgatta, hogy