Börtönbiznisz? Ugyan már! A miniszterelnök csak azért nevezte így, mert nem akarta a valóság minden részletét kibontani. Na persze kíméletből. Hiszen a magyar már a „biznisz” szótól is borzong: üzletelni, fuj, ez a mi egyenes jellemünktől idegen, efféle seftekben csak a spekulánsok, a bankárok, a vasárnap szentségét megtörő áruházláncok utaznak. Na meg Soros, hogy tovább ne is magyarázzuk, kikről van szó.

A magunkfajta nem bizniszel. Iszonyú önfegyelemre van szüksége a kormányfő környezetében annak a néhány mártírnak, aki valahogy mégis leküzdi az undorát, és orrát befogva összehoz pár százmilliárdot. A miniszterelnöktől személyesen távol áll az ilyesmi, megmondta: üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Erzsébet királynő sem nyitna szatócsboltot a sarkon, ugyebár. A „biznisz” szó nálunk eleve rosszul cseng. Zaklatószínház, börtönbiznisz, Soros-bérenc. A jónép már a nyelvhasználatból leveszi: ez valami utálatosság lehet.

Hetvenöt éve, 1945. január 27-én szabadult fel a náci Németország által létrehozott halálgyár, az Auschwitz-i koncentrációs tábor. A túlélőként megmenekült egykori gyerekek, ha - nagyon idős emberként - még köztünk vannak, akkor már elmúltak 80-85 évesek is. Amíg élnek, emlékezni fognak a borzalmakra és a felszabadítóikra is. Az utódoknak és az utókornak sem szabad elfelejteni a rettenetet és a hozzá vezető utat...

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb második világháborús megsemmisítő láger, az auschwitzi koncentrációs tábor 1945. január 27-i felszabadításának évfordulója.

A nagyszülei és dédszülei nevét kereső lány a fekete márványba vésett, végeláthatatlan veszteséglista előtt

Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozta, hogy a tagállamok kötelessége megemlékezni a közel hatmillió, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatról, és oktatási programokat indítani annak elősegítésére, hogy az ehhez hasonló népirtás többé ne ismétlődhessék meg. A határozat emellett elutasította a holokauszttagadást, és általánosságban is elítélte a vallási vagy etnikai diszkriminációt és erőszakot.

*********************************************

Auschwitz (a név a lengyel Oświęcim város nevéből ered) a második világháború során a németek által lerohant Lengyelország területén létesített koncentrációs és megsemmisítő táborok hálózata volt, amely

Miért nem szervez tüntetést egyik ellenzéki párt sem amiatt, hogy a kormány nem akar fizetni kártérítési pert nyerő gyöngyöspatai romáknak és a méltatlan körülmények között tartott elítélteknek? Ezzel a kérdéssel hívott fel egyik olvasónk. Azt feleltem neki, hogy vélhetően azért nem, mert a pártok sikerre játszanak, és egy ilyen tüntetés nem lehet sikeres. Hiába lesznek ott többezren, ha nem erősítik a szervezők szavazótáborát.

A választók többsége ugyanis nem szimpatizál a nívós tanulásból kirekesztett roma fiatalokkal, amiképp a bűnözőkkel sem. Egy széles réteg Orbán Viktor azon véleményével ért egyet, háborogva, hogy a szegregált romák munka nélkül jutnának pénzhez, egy még szélesebb réteg meg úgy gondolja:

"...ha valóban elkezdik építeni az új atlétikai stadiont, akkor az utolsó még érdemben használható ki- és bejárat is bedugul, amin keresztül még úgy-ahogy meg lehet közelíteni Csepelt..."

Dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár független országgyűlési képviselője - Mikor lehet majd végre normálisan közlekedni az M0 déli szakaszán? címmel - kérdést nyújtott be dr. Palkovics László, innovációért és technológiáért felelős miniszternek. A képviselő saját Facebook oldalán így indokolta lépését: 

Többször szorgalmaztam már a kormánynál, hogy kezdjünk végre valamit a Csepelt és Soroksárt is érintő közúti közlekedési problémákkal. Sajnos az utóbbi hónapokban sem javult érdemben a helyzet, ezért megint felvetettem, hogy a térség valamennyi polgármesterével és képviselőjével közösen beszéljük át a megoldási lehetőségeket. Azért is sürgető a kérdés, mert ha valóban elkezdik építeni az új atlétikai stadiont, akkor az utolsó még érdemben használható ki- és bejárat is bedugul, amin keresztül még úgy-ahogy meg lehet közelíteni Csepelt. Ezen kívül jó lenne egyszer érdemben átbeszélni az Albertfalvai híd vs. Galvani híd kérdést is, mert meggyőződésem szerint az Albertfalvai híd sokkal jobb lenne Csepelnek.

A képviselői kérdésben ez áll:

"Tisztelt Miniszter Úr!

Csepel és Soroksár országgyűlési képviselőjeként, az itt élő és közlekedő emberek panaszait ismerve, személyes tapasztalataimmal megerősítve teszem szóvá a választókörzetet érintő, az M0-ásra jellemző botrányos közlekedési helyzetet.

A 2018 őszétől zajló, és egyre jobban elhúzódó munkálatok miatt az M0-ás déli szektorában jóformán lehetetlenné vált a mindennapos közlekedés.

Talán ön is értesült már erről, hiszen a rádió hírekben naponta elhangzik a következő közlekedési információ: „…az M0-ás déli részén erős forgalom várható, a menetidő akár egy órával is megnövekedhet…”.

Sajnos az utóbbi időben nem hogy javult volna a helyzet, hanem egyre rosszabb a

Követőkre talált Csepelen egy asszony bátor, nemes gesztusa. Ma délután fél négytől folytatása következik Csillagtelepen, a Radnóti Miklós Művelődési Ház előtti parkban, Radnóti szobránál

Miként korábban beszámoltunk róla, Szabó Péterné Csepelen mécsest gyújtott és egy szál virágot helyezett el Radnóti Miklós emlékére, miközben Wass Albert szobrot avattak  a mártír magyar költő szobrától pár méterre, szintén a csillagtelepi Radnóti Miklós Művelődési Ház előtt! 

Az egyéni kezdeményezés példáját követve Vigyünk egy szál virágot radnótinak! címmel, január 26-án, vasárnap vagyis ma délután fél négyre virággyűjtő akcióra hívja a csepelieket a DK helyi szervezete a csillagtelepi Radnóti Miklós Művelődési Házzal szemben, a Wass Albert-szobor mellett található Radnóti-szoborhoz. 

Dr. Szabó Szabolcs, Csepel országgyűlési képviselője csatlakozott a kezdeményezéshez. Ezt írja:  "A szervezők felkértek, hogy hétfőn, az ENSZ Közgyűlése által kezdeményezett emléknapon, én is mondjak pár szót a rendezvény lezárásaként. Örömmel elvállaltam. Egyben mindenkit csak biztatok, hogy vasárnap vagy héfőn vigyen egy szál virágot Radnóti szobrához. Emlékezzünk közösen a holokauszt áldozataira."

Január 25-én Mentőre várni Csepelen: Keserű ébredés a jégpályák éjszakája után címmel közöltünk egy írást. A cikkre Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és pr vezetője válaszolt.

Győrfi Pál válaszát változtatás nélkül közöljük: 

Tisztelt Szerkesztőség!

A Csepeliek Újsága felületén egy cikket publikáltak, ami alkalmas lehet a betegek mentőellátásba vetett bizalmának megingatására. Tekintettel arra, hogy a mentők iránti bizalom egyes esetekben a túlélés, gyógyulás alapfeltétele lehet, kérem az alábbi tények olvasók számára feltűnő helyen történő leközlését:  

A cikkben jelzett feladathoz a beteg állapotának és ellátási igényének megfelelő (a mentésirányító a helyszínen levő mentőorvosnővel konzultált) időben kiérkezett a mentő és a sérültet stabil állapotban szállította kórházba. 

A mentők a cikkben szintén példaként állított gyermek esetében sem hibáztak, ezt a hónapokkal ezelőtt lefolytatott részletes vizsgálat igazolja. 

Kérem, hogy a jövőben a mentőket (akik évente sokezer csepeli lakosnak nyújtanak segítséget elhivatottan és magas színvonalon) ne használják személyes, politikai csatározások eszközéül. 

Köszönettel,

Győrfi Pál

kommunikációs és pr vezető

Az Országos Mentőszolgálat 15 perc alatti kivonulási idővel is mutatja szolgálatkészségét, ez a jelek szerint Csepelre ott és akkor nem volt nem igaz!

A 2010 óta Csepelt vezetők egyik legjobb kezdeményezéseként üzemelő II. Rákóczi Ferenc úti korcsolyapálya is részt vett az országos rendszerben. - írja cikke bevezetőjében Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő,  majd így folytatja:

Kétségtelenül hírértéke is van egy ilyen rendezvénynek, ami bizonyára felkeltette a sikerre oly makacsul vágyók érdeklődését. Ebből adódhat, hogy oda se figyeltek rá, hogy kockázata is számtalan. Megint túl nagy rizikót vállaltak a szervezők. amikor azt gondolták, hogy megúszhatják, ha nem gondoskodnak arról, hogy az általuk szervezett rendezvényen az ott lévők balesetbiztonsága, sürgősségi ellátása szükség esetén megfeleljen az elvárásoknak.

A baj pedig megtörtént!

Gyarmati Andrea, a csepeli gyerekek egykori gyógyítója az emberek lelkéhez is tud szólni írásaival úgy mint a most következő életképekben...

Minden reggelem úgy indul, hogy fellapozom az aktuális napi passzust az okoskönyvemből. A mai szentencia egy bibliai idézet, így szól:

A hit pedig a reménylett dolgoknak a valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Oké, legalább van min elmorfondírozni, míg beérek a munkahelyemre. Hogy például:

• hiszek-e annyira az álmaimban, hogy esélyt adjak a megvalósulásuknak
• ha nem hiszek eléggé, miben lehetne javítani a helyzeten.

Szállok ki a kocsiból, és szembejön valami, ami egész más, mint aminek látszik, vagy ha úgy tetszik: egész más, mint aminek elsőre hiszem. Babakocsit tol egy nő. Lehet kései anyuka épp úgy, mint fiatal nagymama. Miután módfelett büszkének tűnik, utóbbira tippelek. Már csak azért is, mert ahhoz a típushoz sorolódom, akit szétvet a büszkeség a nagymamává válás idején.

Egymás mellé érünk, nézek be a babakocsiba, ahogy szoktam, hogy pajtizzak egy gyorsat a kicsivel, és elképedek: egy kiskutya üldögél ott gondosan bebugyolálva.

Színes a világ.

*

Dolgom akad a kormányablaknál, rengetegen az ügyfél, flott az ügyintézés. Sorszámot húzok, leülök. Velem szemben csinos anyuka mobilozik, a kisfia rettentően unatkozik.

Elszomorodom. Tán mert túl vagyok ezen a soha vissza nem térő, varázslatos időszakon, tán mert

Követőkre talált Csepelen egy asszony bátor, nemes gesztusa. Most vasárnap, január 26-án délután fél négytől folytatása következik...

Miként korábban beszámoltunk róla, Szabó Péterné Csepelen mécsest gyújtott és egy szál virágot helyezett el Radnóti Miklós emlékére, miközben Wass Albert szobrot avattak  a mártír magyar költő szobrától pár méterre, szintén a csillagtelepi Radnóti Miklós Művelődési Ház előtt! - Az eseményről Takács Krisztián számolt be saját Facebook oldalán.

Szabó Péterné előtt fejet hajtunk most is, tettéről csak egyet mondhatunk: KÖSZÖNJÜK!!!

Csepeliek egy csoportja akkor szintén tiltakozott Wass Albert csepeli szobrának csillagtelepi elhelyezése ellen. Paál Géza videója a Csepel Újság Facebook oldalán nézhető meg

Az egyéni kezdeményezés példáját követve Vigyünk egy szál virágot radnótinak! címmel, január 26-án, vasárnap délután fél négyre virággyűjtő akcióra hívja a csepelieket a DK helyi szervezete a csillagtelepi Radnóti Miklós Művelődési Házzal szemben, a Wass Albert-szobor mellett található Radnóti-szoborhoz. 

Az eseményre szóló meghívóban azt írják, hogy

A kormányfő azt ígérte, a következő parlamenti választásokig kampány helyett kormányozni fog. Lehet, de az is látszik: egy pillanatra sem lankad, hogy ő maga határozza meg a „kormányzati aprómunka” légkörét. Márpedig ez a légkör maga is kampánylégkör, amely nem nélkülözheti a riasztó ellenség felfestett képét.

Ellenség nélkül nem tudja kormányozni az országot, nem hogy vezetni a nemzetet. Ez a légkör különbözik a demokráciák konszolidációra törekvő, konszenzusos hatalomgyakorlásától, amit persze egy magát illiberális hatalomnak nevező államalakulattól politikai vakság is volna elvárni.

A kormányzati retorika csuklik. Mert ellenségei

Vitézy Dávid február 1-től lesz a Budapest Fejlesztési Központ (BFK) vezérigazgatója. Facebook bejegyzésében közlekedési szakemberként  a szerinte esedékes közlekedési beruházásokról ír elsősorban, ezeken belül is főleg a vasút és a HÉV-vonalak fejlesztéséről

Blogunk elöljáróban csak emlékeztet: az idén lesz 45 éve annak, hogy az akkor (1975-ben) illetékes vezetők bejelentették: a csepeli HÉV egészen a Kálvin térig fog járni. Logikusnak, hihetőnek tűnt az ígéret, hiszen  már beindult a metró a Déli pályaudvar és az Örs vezér tere között, és  a láthatáron volt a 3-as metró Újpest valamint Kőbánya-Kispest között, benne a Kálvin téri állomással. Vezetők jöttek, mentek, évtizedek múltak, újabb és újabb generációk cseperedtek fel, rendszerek változtak, de az ígéret úgy 3-5 évente, különösen választások környékén újra és újra elhangzott. A csepeli HÉV végállomása 2020-ban is Boráros téren van...

Most nincs választás csak egy új szervezet és egy új, szakmailag igen jól felkészült vezető lép a színre. 

Vitézy Dávidot, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) korábbi vezérigazgatóját kérte fel Fürjes Balázs, Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár a most létrejövő Budapest Fejlesztési Központ (BFK) vezetőjének. Vitézy elfogadta a feladatot, és egy hosszú Facebook-posztban írt arról, milyen fejlesztéseket tart a legfontosabbnak a fővárosban. Természetesen közlekedési szakemberként elsősorban a szerinte esedékes közlekedési beruházásokról ír elsősorban, ezeken belül is főleg a vasút és a HÉV-vonalak fejlesztéséről.

„Milyen fejlesztéseket jelent ez konkrétan? A vasút bekapcsolását Budapest vérkeringésébe, a

A dolgozók szervezettsége ma Magyarországon 5-7 százalék lehet. Ez 1921-ben, a Bethlen-Peyer Paktum napjaiban 30 százalék volt! Mi van itt? Mi lett itt? Miért?

Stróbel Antal 1870-ben egyesületet alkotott Pesten „a Magyar Vasúti Kocsigyár vasmunkási fizetéseiből eszközölt nem méltányos levonások elleni fellépés céljából”, de "izgatása" miatt kirúgták. Amikor a „schweiczini” gyárba felvették, volt igazgatója utána nyúlt, és ismét kirúgták. Ebből munkabeszüntetések lettek, a tőkés vállalatok a József külvárosi kapitányságon tettek panaszt, mire is Stróbelt lefogták. A magyar, a belga, a svájci gyárak segédei erre beszüntették a munkát, sőt a kapitányság elé vonultak, de ekkor három század katona jő, s később lovasság is. Összecsapások voltak, sérülések is estek, de végül Stróbel szabadságra jutott. Minderről az akkori Arany Trombita tudósított.

Hét év múlva, 1877-ben a vas- és ércmunkások március 4-én a Beleznay-kertben összegyülekezve elérkezettnek látták a pillanatot, hogy szaktársulatot (szakszervezetet) hozzanak létre. Közleményt adtak ki, amelynek első szavai ma is kulcsszók lehetnének; „Nyilvánosság elé terjesztjük…” Újabb hét év múlva, amikor a kovácssegédek léptek a cselevés síkjára, már a szakma 80 százaléka sztrájkolt. Követelték a

Üresen állt heteken keresztül a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház kardiológiai osztályán több kórterem is – értesült a Magyar Hang. Információk szerint a háttérben ápoló- és orvoshiány állt. Az ügyet igyekeztek „házon belül” tartani, miután azonban elküldtük kérdéseinket az intézménynek, újra irányítottak betegeket az addig nem használt ágyakba. Pedig a szakemberhiány érdemben nem javult.

A szakápolók és orvosok hiánya nem egyedülálló jelenség. A Magyar Hang információi szerint múlt év decemberében azonban olyan szintűvé vált a probléma, hogy jobbnak látták, ha az I-es Belgyógyászati Osztályon – ahol a kardiológia és az angiológia működik – néhány kórterembe inkább nem fektetnek betegeket. (Akkoriban egyébként a Magyar Narancs is írt arról, hogy értesüléseik szerint a nővérhiány miatt be akarták zárni a belgyógyászat egy részét.)

Az intézkedést nem verték nagy dobra. A Magyar Hang úgy tudja hogy

Borbély Lénárd, Ábel Attila és Németh Szilárd. Felmondták a korábbi önkormányzati vezetés és a Csepeli Munkásotthon Alapítvány közötti együttműködést, a csepelieket szolgáló legendás  kultúrház anyagi támogatását, és még az oktatási intézményeket is kitiltották a kultúra csepeli fellegvárából

"A csepeli fideszesek  hatalomra kerülésük óta – szerintem –, inkább romboltak, mint építettek a helyi kulturális területen is. Tíz éve, már az alakuló ülésen megszüntették a Csepel újságot, amely például havi kulturális mellékleteivel is hozzájárult a csepeli kulturális élet fejlődéséhez. Felszámolták a televíziós műsorszolgáltatást Csepelen, valamint a Csepeliek Művelődéséért Közalapítványt.

A kulturális intézmények feletti hatalom megszerzése érdekében likvidálták a Csepeli Művelődési Központot, dicstelenül szélnek eresztve az intézmények közalkalmazottait. Leállították a Csepel Galéria és Helytörténeti Gyűjtemény tevékenységét, ez utóbbi csak 2014-ben kezdte meg újból munkáját. Felmondták a korábbi önkormányzati vezetés és a Csepeli Munkásotthon Alapítvány közötti együttműködést, a csepelieket szolgáló legendás  kultúrház anyagi támogatását, és még az oktatási intézményeket is kitiltották a kultúra csepeli fellegvárából" - mondta pontosan öt éve kritikus írásában VOX. Nézzük meg, változott-e valami azóta.

Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) képviselő Borbély Lénárd szavairól: A polgármester a cikkében bízik benne, hogy „az ellenzéki képviselők nem fognak zsigerből mindenre nemet mondani…” Bizonyára nem! De ennek megvalósulását kétféleképpen lehet elérni: 1.:(mint látjuk) egyes képviselők „megvételével”. (Ezek azonban nem stabil támaszok! Ha baj lesz, elsők között fogják hátba támadni „jótevőjüket”). 2.: A kipróbált demokratikus rendszer visszaállításán kéne gondolkodni. Olyan rendszeren, ahol nem ingerlik a lakosság felét reakciósok, nacionalisták, fasisztoid múltúak, idegen kötődésűek emlékhelyeivel. Olyan rendszerben ahol a tájékoztatás, a vita, és a többségi döntések lesznek a mérvadóak, a korifeusok diktátuma, az ellenzékiek átverése, kijátszása helyett...

Szombat délután a Városgazda munkatársa a házam előtt az utcán, nagy „jó napot kívánok” köszöntéssel a kezembe nyomja a Csepeli Hírmondót! Ritka esemény ez a minálunk, mert ez idáig nem volt jellemző. Sem az, hogy adták, sem az, hogy elfogadtam!

Végiglapozva az újságot kerestem az írást, amiben gyaláznak, igaztalan állításokkal ócsárolnak engem, és ellenzéki társaimat.

Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (a Kossuth rádiónak adott szokásos interjújában), hogy Európában azért nem beszélnek nyíltan Soros maffiaszerű hálózatáról, mert erősnek látják, és félnek tőle. „Engem nyolcszor öltek meg ezek az újságírók, álcivilek, én már nem félek ettől, mert ismerem”.

Ezzel szemben a tény az, hogy se egyszer, se nyolcszor nem ölték meg a magyar miniszterelnököt újságcikkekben, még akkor sem, ha ő esetleg ezt keresztre feszítésként élte meg. Azt állítani pedig, hogy Európa többi politikusa nem szokott hozzá a sajtó vagy a civil szervezetek bírálataihoz, sőt fél tőlük, és ezért nem meri fölemelni a szavát Soros-Lucifer ellen, enyhén szólva is abszurdum. Legföljebb ők nem közpénzből finanszírozott Soros elleni lejárató hadjárattal, valamint a média és a civilek megrendszabályozásával válaszoltak a kritikákra, mint Orbán. Akkor ki is itt a gyáva?

Lehullott a lepel, amikor Borbély Lénárd csepeli polgármester kénytelen volt elismerni, hogy Radnóti Miklós szobrát és emlékét a Radnóti Miklós Művelődési Ház előtti téren meggyalázták, kiforgatták, a helyére tett Wass Albert szobráról pedig nem voltak hajlandók egyeztetni a csepeli lakossággal. Erről, persze mélyen hallgat a CSH...

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  január 15-én megjelent 1. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Új év, régi szereplők, változatlan felfogás, egyoldalú tartalom. Nem változott tehát semmi a Csepeli Hírmondóban és háza táján. Ismét fontos témák, események maradtak ki a lapból: január 9-én szabadult fel Csepel a náci német megszállás és a magyar nyilas uralom alól; év végén, az eddig jóváhagyott 4,5 milliárd mellé további 370 milliót kapott Németh Szilárd birkózóalapítványa, a Hollandi úti birkózócsarnok és akadémia felépítésére; a kormány elfogadta a főváros feltételeit a budapesti atlétikai VB megrendezéséhez; 70 éve lett Csepel a Főváros része; ismét hosszú sor volt az Ökumenikus Segélyszervezet karácsony előtti héten rendezett csepeli szeretetvendégségén; csőtörés volt január 8-án a Kiss János altábornagy utcában stb.

Véleményünk a cikkekről:

Ronda ügy, csúnya vége szokott lenni az ilyesminek a magyar történelemben. De a magyar kényúr jellemzője, hogy soha nem tanul semmiből, viszont megbízhatóan nagyképű és arrogáns – ezért esik pofára. Kár, hogy ebbe aztán a polgárok igen nagy számban szoktak belehalni. De egyelőre még tetszik a sokadalomnak – jaj de jó, hogy megmondta a cigusoknak, meg a melegeknek meg a börtöntöltelékeknek meg a világnak

Az, hogy a zsebduce megint nyomja a nyilaskás szövegét (Andrassew Iván barátunk szép szavával élve), abban sajnos már semmi meglepő nincs.

Nekünk egy egyre inkább fasiszta tempóban masírozó vezérecske jutott, aki nyíltan cigányozik és kicsit kódoltabban, de igen jól érthetően zsidózik – és a pávatánc sasszéi között, ha megkérdeznéd, zsebre dugott kézzel vigyorogva letagadná, miközben jobbágyai körötte lelkesen somolyognának és okosan bólogatnának, bár a többség nyilván azt sem tudná, miről van szó.

Ronda ügy, csúnya vége szokott lenni az ilyesminek a magyar történelemben. De a magyar kényúr jellemzője, hogy soha nem tanul semmiből, viszont megbízhatóan nagyképű és arrogáns – ezért esik pofára. Kár, hogy ebbe aztán a polgárok igen nagy számban szoktak belehalni. De egyelőre még tetszik a sokadalomnak – jaj de jó, hogy megmondta a cigusoknak, meg a melegeknek meg a börtöntöltelékeknek meg a világnak. Éljen és virágozzék a rasszizmus és a nacionalizmus, beh szép is ez!

De van ám ennél durvább is.

Ha nem tapasztalod meg azt a felszabadító érzést, hogy a fájdalmad megosztható, s a traumáddal nem vagy egyedül, akkor bezáródsz, megkeményedsz. Nálunk, Magyarországon  ez történt, ez történik. És hogy ne maradjon így, abban sokat segíthet, ami most Pokornival történt...

Karafiáth Orsolya írását változtatás nélkül ajánljuk olvasóink figyelmébe:

Pokorni Zoltán megrendülését álságosnak nevezte egy neves újságíró, szerinte a polgármester csak úgy tesz, mintha újdonság lenne számára a nyilas nagyapjának rémtettsorozata, s valójában színjáték csupán a családi szennyesből előkerült borzalomra reagáló sokk. Merthogy elképzelhetetlen, hogy családban élve ne szerezzünk tudomást a múltról, vagy legalább ne érezzük meg, ha valami nagyon nem stimmel.

Mintha a szerző nem Magyarországon élne. Abban az országban, ahol a rendszerek és kiszolgálóik örök körforgásban voltak/vannak, ahol a háborúk és forradalmak történeteiről sosem lehetett őszintén beszélni. Ahol az árulások és megalkuvások rendre rejtve maradnak, elkenődnek, bagatellizálódnak. Közeli példákból tudom, hogy igenis létezik az önmagába záruló hallgatás.

Én is keveset tudok a családomról, a legviccesebb esetet megírtam egy könyvemben is, idézek belőle:

Zámbó Imrét 2001. január 20-án helyezték örök nyugalomra a Csepeli temetőben, ahol sokezres tömeg gyűlt össze, de csak akkor róhatták le kegyeletüket, amikor a család tagjai már távoztak a helyszínről.

A Király koporsóját két fekete ló húzta hintó vitte a gyászszertartásnak helyet adó kerületi görögkatolikus templom kertjétől a temető főbejáratának közelében lévő sírhelyig. A könnyűzenei szakma nevében Kozso mondott búcsúbeszédet.

A II. világháborúban, a náci németek és a magyar nyilasok által megszállt Budapest 1944 decemberében a szovjet Vörös Hadsereg  ostroma alá került. 75 éve, 1945. január 18-án fejeződtek be a harcok a körülzárt Budapest pesti oldalán

A szovjet csapatok 1944 szeptemberében léptek a trianoni Magyarország területére, és viharos gyorsasággal közeledtek a főváros felé. Horthy Miklós kormányzó októberben megpróbált kiugrani a háborúból, de a rosszul szervezett, előkészítetlen kísérlet kudarcba fulladt.

Az országot megszálló németek Horthyt lemondatták, a hatalmat átvevő nyilasok pedig el voltak szánva arra, hogy a végsőkig folytassák a harcot. Adolf Hitler 1944. december 4-én a magyar fővárost “erőddé” nyilvánította, és elrendelte, hogy Budapestet házról házra harcolva kell védeni, a “szovjet csapatok sírjává kell változtatni”. Hitler a szovjet csapatokat a Kárpátokig visszavető ellencsapásról fantáziált, a cinikus birodalmi főmegbízott, Edmund Veesenmayer pedig azt mondta: tízszer is leromboltatja Budapestet, ha ezzel egy napig is késlelteti Bécs ostromát.