A fűrészek visítottak, a darálók kattogtak, és mint a dominók, úgy dőltek a több évtizedes fák. Délután ötre se fa, se lomb! Csak égbe meredő fájdalmával rikító  tuskók! Az árnyas rétből sivár telepet csináltak néhány óra alatt.

Flúgos fideszes kampány címmel Horváth Gyula a Facebookon arról ír, amiről a csepeli városvezetők hangzatos fórumai eddig némán hallgattak. A környékbeliek beszámolóján kívül így aztán Horváth Gyulától tudhatjuk meg, hogy a Tejút út és a II. Rákóczi Ferenc utca sarkán lévő nagy telken elkezdődött egy újabb játszótér építése. Azt a létesítményt akarják ide telepíteni a fideszesek, amit a lakosság megakadályozott, hogy kissé odébb létrehozzák. Dühöngővel, és más zajos szórakoztató eszközökkel feltuningolt újabb szuper játszótér van a tervekben. Nem érdekli őket, hogy azon a területen erre van a legkisebb igény! Ott ugyanis az öregek, betegek számára fenntartott ápoló, és ellátó intézmény működik. Az öregek otthonában lakóknak a csendre és a terebélyes fák árnyékára van szükségük.

Na, ezt tették tönkre Borbélyék a beruházás első napján! 

Hogyan? Íme:

Ez az ország így működik, a szociálpolitikának egészen különleges változata, alapja a hivatali fejelfordítás. A kórházi igazgatónő, nyilván parkolási anomáliák miatt képtelen megállni a kórház előtt, pedig várják a betegek. Beáll hát, ahova tud. Jönnek a rendőrök, látják a szabálytalanul parkoló autót, mi ilyenkor a kapitány szerinti követendő eljárás? A fejelfordítás. A félrenézés, mert különben nem veszik le tőlük időben a vért, emiatt elmarad az intézkedés, elkötik a teheneket, túláraznak. Ha valamelyik rendőr mégis feljelenti, majd eligazítja a kapitány.

És ennek nincs vége. Tudok egy asszonyról, aki a gyermekélelmezési vállaltnál konyhásként dolgozott, és mindig lespórolt az adagokból egy keveset. Rájöttek, meghurcolták, elbocsájtották. Csakhogy az eljárás során kiderült, az ellopott ételt másik munkahelyére, a nyugdíjasotthonba vitte, mert

A Jedlik tervezett felújítása az elképzelés napvilágra kerülése óta komoly vitákat váltott ki az érdeklődő csepeliek körében. Cikkünkben közöljük azoknak a  vitatott témáknak egy részét, amelyekre eddig nem kaptak választ a csepeliek

A kormány még 2017 decemberében öt milliárd forintot biztosított a Jedlik Ányos Gimnázium teljes körű felújításához. Csepelen, tavaly februárban 13 tagú társadalmi egyeztető tanácsot hoztak létre, elnöke Németh Szilárd országgyűlési képviselő lett, aki azt mondta, hogy a „felújított gimnáziumnak már a 21-22. század igényeinek kell megfelelnie.” A kormányhatározat után másfél évvel később, 2019. július 11-én a csepel.hu-n megjelent a hír: „Megkezdődik a Jedlik felújítása, költözik az iskola.” A költözés jelenlegi állapotáról nincs újabb hivatalos hír. Most, a csepel.hu-n fellelhető adatok alapján, csak néhány érdekes momentumra hívom fel a téma iránt érdeklődő  olvasók figyelmét. 

1) Az egyeztető tanács tagjaival 2018.III.1-XII.31. közötti időtartamra kötöttek megbízási szerződést, amelyet idén szeptember 30-ig meghosszabbítottak és 1 fővel növelték létszámát. melynek alapján az adott időszakban összesen 33,1 millió forintot (a továbbiakban mFt) fizetnek ki részükre.

2) Tavaly április elején kötöttek megbízási szerződést, 10 millió forint  értékben Reznicsek Zoltán volt fideszes csepeli önkormányzati képviselővel, egy

A dolgok nem mindig oldhatóak meg egyszerűen, de némi humorérzékkel a kínos eseményeken is mulathatunk.

Néhány hónapja levél érkezik anyunak és nekem is, hogy balettozzunk be a bankba, és adategyeztetés címén mutassuk be az iratainkat, így garantálva, hogy nem mosunk pénzt.

Idézem: ”Felhívjuk a figyelmét, hogy amennyiben 2019. augusztus 15. napjáig azonosító adataink közlése/frissítése/aktualizálása nem történik meg, úgy a pénzmosás megelőzéséről szóló törvény 12§(5) bekezdése értelmében kötelesek leszünk bankszámláján az ügyeleti megbízásokat megtagadni mindaddig, amíg az aktualizálást el nem végezték.”

Sokadszorra állapítom meg, hogy tudom, miért nem mentem jogásznak. Leginkább azért, mert az ilyen mondatok értelmezése meghaladja a képességemet.Tiszta szerencse, hogy ezzel a fogyatékosságommal nem lehetek egyedül, mert

Csepelen két jelentős program lesz augusztus 20-án:

A Csepeli Munkásotthonban a hagyományoknak megfelelően délután öt órai kezdettel rendezik meg a Szent István-napi ünnepséget, amelyen beszédet mond Takács Mónika, az intézmény vezetője.

A csepeli önkormányzat vezetői a Daru-dombra hívták meg a közönséget. A részletes műsor a következő:

"A párt lemond monopolhelyzetéről, állampárt szerepéről és a többpártrendszerű demokrácia részének tekinti magát." - Ezt a  kulcsmondatot olvashattuk a Népszabadság 30 évvel ezelőtti ünnepi számában, amely Történelmi utunk tanulságai címmel közreadta az MSZMP programnyilatkozatát, amely mai szemmel nézve is izgalmas olvasmány. Az idézett, összegző, korszakhatárt jelző mondat leírásához hatalmas nemzetközi és hazai politikai, gazdasági, társadalmi, szellemi változásokra volt szükség. A felgyorsult események azonban elhomályosították az összegző meghatározás jelentőségét. Gyűlések, tüntetések követték egymást. És - ötvenhat, ötvenhét időszakától valamint néhány helyi (köztük csepeli) akciótól most eltekintve - 40 év után jött az első sztrájk. A húsáremelés miatt...

Harminc évvel ezelőtt - remények és kétségek között – gyorsvonati sebességgel haladt Magyarország a rendszerváltás felé.  A sajtó, a rádió és a televízió – hatalmas ellentétben a mai körülményekkel – hű tükörképét adta a változásoknak. Hivatalosan még egypárt rendszer volt, de túl voltunk Nagy Imre és mártír társai újratemetésén, már több hónapja zászlót bontottak az 1948-49 óta működésük beszüntetésére kényszerített történelmi pártok és az újabb szerveződések mint az MDF, az SZDSZ vagy a Fidesz. Az emberek olyan régi-új fogalmak gyakorlati megtestesülését élték át mint a sztrájk, a tüntetés vagy a politikai vita. Most következő összeállításunkban a Népszabadság 1989. augusztus 20-ra készült ünnepi számát (19-én szombaton jelent meg) felhasználva, felvillantjuk, hogy milyen volt az élet azokban a méltán legendás 30 évvel ezelőtti napokban.

Ne Németh Szilárd mondja meg, hogy hol, és mit kell tanulnia a gyerekeknek!

Németh Szilárd ekézi a magyar főiskolákat egyetemeket. Szerinte sokkal jobb, ha a tanulni vágyó inkább szakmunkástanuló lesz, mint egyetemista. Minek is a tudás? Annyit ér, „mint a vászontarisznyán a lakat”!  Akinek a teremtő talentumot adott, és vágyat arra, hogy tanuljon, és később ezzel szolgálja népét, az had tegye azt! Akinek pedig kézügyességet és rátermettséget arra, hogy azzal szolgálja a népét, az meg had tegye azt! 

Ne Németh Szilárd mondja meg, hogy hol, és mit kell tanulnia az ember gyerekének!

Érdekes, hogy a Fidesz vezérek gyerekei a hazai és a külföldi egyetemek padjait koptatják, még akkor is, ha

Bontószökevények mérgeznek  a magyar utakon

A hazai buszgyártás évtizedek óta a folyamatos feltámadás állapotában leledzik. Amiként – legalábbis a kormány és médiája szerint – az állomány is rendszeresen megújul. Az iparág helyzetét ugyanakkor mi sem jellemzi inkább, mint az Ikarus Egyedi Kft. példája, aminek az ígérgetésen túl gyártásra már nem futotta erőből. Bár a cég csak bitorolja a Széles Gábor-féle Ikarus nevét, utóbbiak átütő sikereiről sem hallani.

Ehhez képest a hazai buszok átlagéletkora változatlanul messze meghaladja az elvárható 6-7 évet. De nem ritkák a 30 évesnél idősebb bontószökevények is. Mostanság leginkább az egykor modernnek számító, fővárosi, alacsony padlós Volvókról hallani, hogy rendszeresen sűrű, fekete füstöt okádnak magukból. Ezek mellett gyalog, biciklivel, vagy akár környezettudatos e-járgánnyal közlekedni kész életveszély. A Volánok állapota, ha

Pusztulniuk kellett a Kis-Duna partján. Kellett a hely egy újabb focipályának

Hollandi úti panaszok! címmel megdöbbentő és elgondolkodtató csepeli petíciót tett közzé Horváth Gyula ellenzéki DK-s önkormányzati képviselő a saját Facebook oldalán. Az előrebocsátott megjegyzést és a petíciót változtatás nélkül közölve ajánljuk olvasóintk figyelmébe: 

Horváth Gyula írja: Dühös királyedeiek panasza jutott el hozzám a Hollandi út és környéke lakóitól. 
Az emberek látják már, hogy Borbély és Németh átveri, becsapja őket. A diktatórikus páros azt hiszi, hogy saját kénye, kedve szerint formálhatja Csepelt! A Hollandi útiaknak már elegük van az ígéretekből, a hazug állításokból, és abból, hogy környezetük átalakításához őket soha meg nem kérdezik. Németh úgy szórja a közpénzt, úgy alakítja át ezt a környéket, mintha az ő hitbirtoka lenne! Borbély pedig a neki küldött több száz aláírást tartalmazó petíciót csaló módon úgy kezeli, mintha ez a „konzultációjának” támogatására készült volna. 
Nagyot hibázott Borbély Lénárd amikor válaszra sem méltatta a királyerdei polgárok levelét! A levélben egyelőre még csak kérték a polgármestert, hogy hagyjanak fel a Kis-Duna part (ideológiai és területi) kisajátításával. Kérték, hogy szüntessék meg a Kis-Duna partra telepített bázis telepeket. Rendezzenek a tervezett beruházásokról, fejlesztésekről közmeghallgatást. Lassan követelni fognak valamit! 2019-08-13. HGy

A királyerdeiek ezt írták:

„Két hónap nem volt elég, arra, hogy megvizsgálja kérelmünket annak ellenére, hogy van sok beosztottja (munkatársa egy se). Pedig jó lenne, ha a millió feletti havi fizetéséért, kicsit foglalkozna a polgárok közérdekű kérésével is. Nagyon sajnáljuk,hogy

Magyarországon kívül nincs ország Európában, ahol egy ilyen érettségi-botrányt túlélne az oktatási miniszter. Kásler Miklóst azonban (képünkön) nem a képességeiért választották, nem felelős semmiért, nem dönt semmiről. A mi kormányzati struktúránkban amúgy is csak egyetlen hiba van: Orbán Viktor haragjának kivívása. A miniszterelnök pedig láthatóan nem haragszik azért, ha a beosztottjai derékba törik néhány diák életét.

A Fidesz kormányzásának kilencedik évében nevezhetjük nyugodtan jellegzetesen fideszes („nemzeti”) ostobaságnak: a különféle iskolatípusokból érkezett, ezért a természettudományi tantárgyakat eltérő óraszámban tanult diákoknak különbözeti vizsgát kellett volna tenniük a szóban forgó tantárgyakból az érettségi előtt, annak ellenére, hogy egyikből sem készültek érettségizni. Ennek

Na, most képzeljék el, hogy az októberi önkormányzati választás előtt a fotón látható, tavaly június végi lomtalanításhoz hasonló kép tárul a kampányszervezők elé. Kerül, amibe kerül, inkább szőnyeg alá söpörtetik a felzaklató piszkot, lomot... 

vagy még szebba tavaly júniusA 21ora.hu értesülése szerint az már biztos, hogy idén a nyári lomtalanítás elmarad Csepelen, és egyelőre
azt is csak találgatják az itt élők, hogy lesz-e egyáltalán lakossági lomelszállítás, és ha igen, mikor. Közben egyre több illegális szemétlerakat üti fel a fejét a XXI. kerület különböző pontjain.

A legvalószínűbbnek most az tűnik, hogy valamikor az október 13-án esedékes önkormányzati választás után fog sort keríteni az éves rendes lomtalanításra a Fővárosi Közterület Fenntartó. A közösségi médiában terjedő, meg nem erősített hírek szerint az ősz végén vagy a tél  elején lehet majd a lomtalanítás Csepelen. Hivatalosan ezt sem az önkormányzat, sem az FKF nem erősítette meg, és a cég éves lomtalanítási naptárában sincs feltüntetve XXI. kerületi időpont.

Hivatalosan nem tudni, hogy

Érdemes foglalkozni azzal, hogy egy szélsőjobboldali nézeteket valló irodalomtörténész (képünkön  a Csepelen is hírhedtté vált Takaró Mihály) havi félmilliós fizetésért befolyásolhatja az oktatást? Lényeges, ha az állami támogatásból élő portál szerzője a mozgássérültek „túlláthatóságát” hasonlatként emlegeti? Van jelentősége a központi idegenellenes direktívának? Figyelemreméltó, ha a kormánylap méltóságában sérti a klímaaktivistát?

A gondolat- és szólásszabadság korában az érvényes válasz a nem lenne. Ha nem következne mindebből, hogy ilyen helyen élünk. Olyan helyen, ahol a kormánypárti politikus nem kockáztat, ha nyíltan vállalja kirekesztő nézeteit, hiszen a három legfőbb közjogi méltóság egyike hasonló gondolatokat hangoztat. Így nem alaptalan a Pride résztvevőiért való aggódás és alig meglepő, ha szivárványos táskája miatt ér inzultus egy fiatal lányt a falunapon. Ahol az antiszemita, magát kánonbontónak tartó áltudós a magyar nyelv és irodalom kerettantervi bizottságban dolgozhat, ott hivatalos támogatást érezhet maga mögött a karizmatikus középiskolai tanár, aki évekkel ezelőtt a legfogékonyabb korszakában lévő diákjával így beszélgetett: – Ki a kedvenc költője? – Radnóti – Miért nem szeret maga inkább egy magyar költőt?!?

Ahol a hatalom közeli szennylap kikel a kerekesszékesek ellen, ott feljogosítva érzi magát a kalauz, hogy lerángassa a vonatról a mozgássérült utast. Ahol

Erről a káoszról  hallani sem akarnak Csepel felkent vezetői, nem hogy beszélni. Kimaradtak a sokakat hónapok óta foglalkoztató témák: a lakosságszám csökkenése; a megélhetési viszonyok romlása; közlekedési, környezetvédelmi gondjaink; a Kis-Duna-parti zöldövezet fogyása vagy éppen az idei lomtalanítás eddigi elmaradása.

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) augusztus 14-én megjelent 22. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Négy oldal az ellenzéki összefogás válságáról, egymásnak ellentmondó cikkek a közterület-felügyeletről, illetve a csepeli közterületek egy részének valós helyzetéről, két oldal történelemidézés, talán a közelgő választásokra való tekintettel, majd a szokásos színes anziksz, a megszokott tartalmakkal, sok képpel, kevés olvasásra csábító szöveggel, végül, az éppen soros fideszes önkormányzati képviselő jelölt népszerűsítése után, három oldal programokra, hirdetésekre – ez a Csepeli Hírmondó legújabb száma.

Ismét hallgatnak a helyi közéletet foglalkoztató valós kérdésekről: például

Megszületett a harmadik Magyar Köztársaság

A harminc esztendővel ezelőtti „csodálatos év” szinte minden hónapban kirukkolt valamilyen fontos eseménnyel, amely elindította és továbblendítette a közép-európai rendszerváltások folyamatát. A szocialista berendezkedést alapjaiban megrendítő fordulat zajlott le 1989 júliusában Lengyelországban, novemberben az NDK-ban, decemberben további három államban, Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában. És természetesen hazánkban is meghozta a változást a „csodálatos év”, miként az egykori brit tory kormányfő, Margaret Thatcher nevezte 1989-et.

Kis „csodák” sorozatával haladtunk az egypárti, tervutasításos rendszer teljes lebontása felé a március 15-i budapesti tüntetéstől, a Televízió „visszafoglalásától” a váltás jogi kereteit fölvázoló kerekasztal-megbeszélések sikeres szeptemberi lezárásán át a határnyitásokig és a harmadik magyar köztársaság október 23-i kikiáltásáig (képünkön). Az események

Egy újszülöttnek minden vicc új. Ez a vicces mosolyalbum a két szülőről - és a kerület közterületeit elözönlő társairól - egy kicsit sokba került

A 21ora.hu  hírblog megtalálta a Csepeli Városgazda és a kerületet elborító “eredményjelző” táblák telepítésével megbízott vállalkozó között megkötött szerződést. Ebből kiderül: áfával együtt több mint tízmillió forintjába kerül a csepelieknek a több mint ötven tábla legyártása és kihelyezése.

Az előzményeket felidézve, az ellenzéki hírblog elmondta: a táblák kihelyezéséről még június közepén, a csepeli strandbotrány miatt összehívott rendkívüli önkormányzati ülésen döntött a testület fideszes többsége. A Borbély Lénárd és a fideszes városvezetés az őszi választási kampányra terveztette meg, gyártatta le és rakatta ki az elmúlt öt év eredményeit bemutató hirdetményeket.

Az önkormányzat gazdálkodási cégének honlapján fellelt,

Mindenki megkapja a magáét, de azt, hogy a Fidesz-hatalom színfalai mögött milyen ütésváltások vannak, egyelőre csak kevesen tudják, látják

A sámándobok elhallgattak Erdélyben, megkaptuk az újabb iránymutatást, tehát foglalkozzunk inkább a NER nagyon is számszerűsíthető, gyakorlati részével.

Két érdekes hír is érkezett a napokban. Nagyjából kezd világossá válni, hogy egy piaci erejét tekintve – még - nem túl jelentős informatikai vállalat, aminek tulajdonosi köre a szokásos, rendszer közeli csapat, hogy tudja megvenni egy gigantikus német multi egyik üzletágát. Hát úgy, hogy

Felülről bizony jól néz ki, amit az elődök a jelenlegi csepeli városvezetőkre hagytak. Közelebbről azonban nem rózsás  a kép. A kerületi egészségüggyel együtt gyógyulásra, gyógyítókra vár az egykori SZTK-ban folyó ellátás is...

Csak tessék figyelni a csepeli papagájkommandót. Árulkodók az elterelő akciói. A Csepeli Hírmondóban két oldal szólt, az egyre romló egészségügyi ellátást eltakaró, elhallgató látszattörekvésekről. Egy csillagtelepi szűrési akció alkalmából egy fideszes képviselőnek  kampányoltak.

Ha nem politikai kampányra használják, akkor van jelentősége a szűréseknek, a kisebb fejlesztéseknek, de a betegellátó rendszer egészét ez nem állítja a szükséges növekedési pályára. Vissza kell tenni az egészségügy ellátó rendszerbe, a kormánynak és a helyi önkormányzati vezetésnek is, amit az eltelt kilenc év alatt kivontak az ágazatból, és újra kell gondolni, szakmai és nem politikai alapon, a rendszer működését, működtetését.

Az nem fogadható el, hogy

Ezt azért már Mészáros Lőrinc sem gondolta volna...

Arra kérem önöket, csukják be a szemüket, vegyenek egy mély lélegzetet, és képzeljék el, amint Mészáros Lőrinc egy füves pályán menő szerelésben, térd alatti buggyos kockás szövetnadrágban, fehér kesztyűben éppen golfozik. Mondjuk, egy hatalmas lökéssel épp begurítja a labdát az egyik lyukba. Sikerült elképzelni? Ugye nem is olyan könnyű? Kíváncsi vagyok, hogy nevetnek vagy bosszankodnak a kép láttán.

A most éppen vasúti innovációs vagy precíziós növénytermesztési gyakornoki programot indító nemzeti gázszerelő, nem mellesleg az ország második leggazdagabb embere ugyanis megint új üzletágba vágja a fejszéjét: golfban is utazik majd. Persze mit csodálkozom, hisz megvette már a fél Balatont, üdülőket, hatalmas földeket, bankot, erőművet, komplett

Az 1950-es évek szocialista városépítésének egyik ikonikus helye Csillagtelep volt. Oda azok a családok költözhettek, amelyek a gyári munkahelyek fiatal, - sokszor vidékről felkerülő első generációs munkásság – lakásra váró, családos  emberei voltak.

AZ 1970-es évek elejére nőttek fel azok a gyerekek, akik már szülőföldjüknek érezték a csétét (Csillagtelep rövidítéséből alakult szleng)! A lakótelep akkor élte élete virágzását! Lakói belakták a telepet, gyerekeik új világot, igazi modern életet kívántak élni, ebben az emberszabású, szép környezetben.

A felnövő fiatal felnőttek az ifjúság világméretű lázadásának részeseként egy sajátos szubkultúrát alkottak itt. Az ő ikonikus emberük már nem a munkásmozgalom valamelyik harcosa, hanem Radics Béla volt. Ő és „bandája” döngetett a Ragyás (Radnóti Miklós Művelődési Ház helyi rövidítése) szinpadán, minden héten. Fogaival pengette gitárját, miközben Jimi Hendrixet játszott. Neki bőgőzött az akkor még pályája kezdetén járó Demjén Ferenc (Rózsi) is.

A hatvanas hetvenes években Csepel modern városrészének számító lakótelep két markánsan megkülönböztethető részből állt. Volt egy kétlakásos kertes telep, és volt egy túlnyomórészt négyszintes lakótelepe. Főleg ez utóbbi 2019-re eléggé megkopott. Nem csak házai, terei, hanem

Óvást nyújtok be az ellen, hogy az én pénzemből is fizessenek havonta akár tízmillió forintnál többet Magyarországon szereplő hazai vagy külföldi futballistáknak.

Óvást nyújtok be az ellen, hogy azért tankoljak drágábban, mert kell a pénz azoknak a labdarúgóknak a javadalmazására, akik a svájci másodosztályban szereplő liechtensteini félamatőr csapat ellen nemcsak a játékukkal, hanem a pályán mutatott viselkedésükkel is szégyent hoztak az országra.

Lehet, hogy eddig kevés válasz érkezett be a hat hete közzétett „3. Csepeli Konzultáció” bugyuta, szájbarágós, az embereket lenéző kérdéseire?

Lenéző, mert semmibe veszi az emberek véleményét az, aki álkérdéseivel nem biztosít valódi választási lehetőséget, aki azt hiszi, ha mindenki igennel válaszol, mert másképp nem is lehet válaszolni az álkérdésekre, akkor mindenki egyetért mindennel Csepelen. Nem kell tehát sokat gondolkodni azon, vajon többséget kapnak az igen válaszok vagy sem. 

Borbély Lénárd sem gondolta, hogy