A kormány kitúrná a helyéről még a csontvázat is. Kell a hely a Horthy-kor levitézlett ludovikás relikviáinak.  Korábban legfeljebb háborús szituációkban vagy egyéb fenyegető katasztrófák idején merültek fel ilyesfajta gyorsított, titkosított és körvonalazatlan jövőre hivatkozó megoldások

A Magyar Természettudományi Múzeum kiköltöztetéséről szóló kormányhatározatból, illetve az ehhez kapcsolódó minisztériumi magyarázatokból arra lehetett következtetni, hogy Magyarországon az állapotok rendkívüliek.

Csakis valamilyen kivételes helyzet indokolhatja ugyanis, hogy az egyik legbonyolultabban csomagolható és mozdítható anyaggal rendelkező múzeumnak titkos döntésre hivatkozva rövid időn belül kiürítve kelljen átadnia a néhány évvel ezelőtt számára kialakított épületét, s hogy mindezek után egy másik városba evakuálva csupán

Egyre jobban elbizonytalanodnak és a létükben találják veszélyeztetve magukat. Anyagi helyzetük a kormány(fő) jóindulatától függ: attól, hogy úri kedve éppen milyen állapotban van...

Magyarországon óriási vihart kavar a közbeszédben egyesek nyugdíjakról való vélekedése - kezdi Dúló viharban című írását Horváth Gyula, majd így folytatja a közösségi oldalán megjelent cikket: 

Mostanában különböző közéleti személyiségek, a hatalmat talpnyalásban felül nem múlható művészek, és degenerált celebek is megnyilvánulnak ebben az ügyben. Markáns véleményük az: el kell vonni az öregek nyugdíját! Ezek az emberek nem ismerik Hofi örökbecsűjét: „a nyugdíjast azzal lehet felidegesíteni, ha elvonják a nyugdíját!” És ezzel aztán nem kicsit, hanem nagyon felidegesíthetők!

A nyugdíj körül kialakult műbalhé aztán az öngerjesztés spiráljába került. Ezzel foglalkozik a facebook, az újságok, és a rádiók is. Az érintettek viszont egyre jobban elbizonytalanodnak, és létükben találják veszélyeztetve magukat. Tapasztaltak lévén tudják, hogy

Az Orbán Viktor által gerjesztett uralkodó széljárással és a százmillió forintokkal megtámogatott Fidesz-propagandával  megy szembe dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője a "Beszéljünk világosan az úgynevezett börtönbizniszről" címmel publikált cikkében. A blogján és a közösségi oldalán közölt figyelemre méltó írásban, annak címéhez méltón, valóban világosan beszél a Fidesz gyűlöletkampányáról. Tényekkel,   leplezi le a kormányzó párt korifeusainak álságos érvelését és világítja meg  Orbánék valódi céljait. Ezt írja:

A Fidesz a gyöngyöspatai cigányok mellett az általa „börtönbiznisznek” nevezett ügyek szereplőit is beemelte a gyűlöletkampányukba, és így a lassan induló propagandakonzultációnak is részesei lesznek. Egészen elképesztő, hogy a Fidesz által generált problémáért a Fidesz az ellenzéket, az ügyvédeket, a strasbourgi bíróságot, "Brüsszelt" akarja felelősség tenni. (Az már csak apró érdekesség, hogy az Országgyűlés által  tárgyalt javaslat már a nemzeti konzultáció eredményeire hivatkozik, de hát hagyjuk is az ilyen apróságokat). Na de akkor nézzük a részleteket. 

Mi ez az egész történet? 

Hogy honnan vette Orbán Viktor a nemzeti – népi – konzultációk ötletét, nem tudom, meglehet, hogy igaza van Vásárhelyi Máriának, aki szerint a Harmadik Birodalom, azaz Hitler hatalomgyakorlásának kelléke volt, mégpedig a népszavazások helyett. A népszavazás ugyanis erősen kontrollálható intézmény, eredménye ellenőrizhető, kérdései legitimek, míg az úgynevezett nemzeti – Hitlernél: népi – konzultáció tematikája, kérdéscsoportja, de még a végeredménye sem tekinthető annak.

A gondolat csírája még 2005-ben jelent meg a Fidesznél, hogy aztán kormányra kerülve, 2010-ben gyorsan be is vezesse, egyszersimd szinte teljes mértékben ellehetetlenítve a népszavazásokat. Nem történt egyéb, mint minden más esetben: Orbán nagyon gyorsan bezárta azokat az ajtókat, amelyeket a pártja folyamatosan használt ellenzékben. Emlékezzünk csak a

Mit raktak, mit vettek a vállukra? Munkásőrök az 1961-es május elsejei felvonuláson (A képért köszönet a Fortepannak)

Méhkasba nyúlt cikkével Horváth Gyula. Az egykori munkásőrségről, pontosabban a volt munkásőrökről írt - gúny nélkül, több oldalról megközelítve a rendszerváltáskor feloszlatott szervezetet és tagságát. Blogunk szerkesztőinek szerény ismerete szerint az elmúlt 30 évben ezt a bátorságot eddig senki sem vette magának, kivéve, ha - téma és gondolatok híján - szellemeskedni, élcelődni, gúnyolódni akart. A jó szó, az empátia vagyis a beleérző képesség olyan távol állt ettől a megközelítéstől mint Makó Jeruzsálemtől, pedig az alakulat tagjai még köztünk élnek. Sokat mesélhetnének, de inkább hallgatnak. Most különösen nagy lett a csend, hogy egy maroknyi fiatal Munkásőr Társaság néven egyesületet alapított, és magára meg a baloldali szervezetekre zúdította az ugrásra kész megmondó emberek össztüzét, tintáját.  A régi szervezet ismerői közül, aki tehette, a hallgatás fedezékébe vonult. Horváth Gyula viszont  figyelemre méltó írást közölt Egy baja, nagy baja címmel. Írása mondandóját a történelmi valóságból vette, mi továbbadjuk: 

"Egy fiatalember azzal az ötlettel állt elő, hogy megszervezi a munkásőrséget. Számítása bejött, a várt hatás nem maradt el! Bekapták a horgot, és ugrottak rá jobbról is, meg balról is! A jobboldaliak hitelességét elhomályosítja a Magyar Gárda, és a Betyársereg még meglévő őrültsége. A neoliberális reflexiók viszont abból a szempontból érthetetlenek, hogy miért kell az újságolvasó közönséget egy kimúlt szervezetről alkotott elferdített információkkal bombázni.

Párthadseregre, milíciákra, pártok által létrehozott rendvédelmi szervezetekre, egy működő demokráciában nincs szükség!

A munkásőrség

Gyűlik a Betyársereg, benne a Hírös Klán. Mind többen vannak, akik fogékonyak az orbáni gyűlöletkeltő szózatokra...

A nemzeti konzultációra épülő kormányzás a siker kulcsa, aki pedig bennünket akar kioktatni demokráciából, előbb mutasson fel valami csak megközelítőleg hasonlót, mint a mi nemzeti konzultációnk – nem szó szerint idézve, de ezt mondta Orbán Viktor évértékelőben, amiben egyébként egy olyan Magyarországról beszélt, ami nem létezik.

És tényleg, nekem sem jut eszembe semmi, ami az orbáni konzultációhoz hasonlóan egyszerre alkalmas lenne a választók megtévesztésére, adófizetői pénz értelmetlen elszórására, társadalmi csoportok elleni gyűlölet felkorbácsolására, valamint arra, hogy egy miniszterelnök állami forrásból hatalmon tartsa önmagát.

Szóval

Borbély Lénárd úr a tavalyi választások után, november 11-én is közzétette akkori vagyonnyilatkozatát a csepel.hu-n. Ezek szerint a tavaly év eleji 4,9 milliós banki, s egyéb formában lévő tartaléka novemberre 10,5 millióra((!) nőtt, aminek eredete nem derül ki nyilatkozatából. Fizetése év közben nem emelkedett, jutalmat, végkielégítést nem kapott, a törvény szerint nem is járt neki, hiszen újraválasztott polgármester lett. Honnan jött a több mint 5 milliós tartaléknövekedés? Két hónappal később, idén januárban tartalékának nagysága már ismét visszaállt a korábbi év/évek szintjére. Vélem, van, s lesz rá magyarázat. De vajon mi lesz az?

A közvélemény-kutatások és a vagyonnyilatkozati törvény megváltoztatásáért korábban népszavazást kezdeményezők szerint sem sok embert érdekel kis hazánkban a politikusok vagyonnyilatkozata. Érthető, hiszen a többség nem bízik a rendszerben, hiába mondják a fideszesek, hogy ez az egyik legszigorúbb vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos törvény az Európai Unióban. Sőt az emberek jó része abban sem bízik, hogy a törvény módosítása bármit is megoldana. A magyar ember évszázadok alatt megtanulta – mondják, hogyan kell kijátszani a legszigorúbb törvényt is. Valószínű tehát, hogy a hatályos vagyonnyilatkozat- tételi kötelezettségekről szóló törvény szapulásával sem jut – éppen az érdektelenség miatt –, előbbre az ellenzék. Sőt, körükben is vannak, akik mások zsebében való turkálásként élik az ügyet, ezért nem szívesen foglalkoznak ezzel a témával. 

Magam rendkívül fontosnak tartom a köztisztséget betöltők vagyongyarapodásának nyilvánossá tételét, hiszen vagyonuk jelentős, az esetek többségében meghatározó részét a köz szolgálatáért járó közpénzekből teremtették/teremtik meg. Ezért foglalkozom most a témával, a kerület első emberének, Borbély Lénárd polgármesternek legutóbbi

Somogyi Béla és Bacsó Béla, a  Horthy-különítményesek által száz éve meggyilkolt két Népszava-szerkesztő

Megesik, hogy a legjobb szándék is rossz ötleteket szül – ez jutott eszünkbe, amikor megtudtuk, mire készül Trencsényi László egyetemi tanár, az Eleven Emlékmű aktivistája. Arra készült ugyanis, hogy a száz évvel ezelőtt meggyilkolt Somogyi Béla, a Népszava szerkesztője, baloldali politikus, pedagógus emlékére vörös szegfűket visz a Vértanúk terére. Oda, ahol Nagy Imre mártír miniszterelnök eltávolított szobrának helyén, pedánsan letérkövezett környezetben tavaly ismét felállították a „nemzet vértanúinak” emlékművét.

Somogyi Béla – és fiatal népszavás kollégája, Bacsó Béla – a fehérterror különítményeseinek áldozata volt. A Vértanúk terén lévő emlékművet viszont

Németh Szilárdnak volt képe azt állítani, hogy Orbán évértékelője nem pártrendezvény, mert azt egy valódi civil szervezet szervezte. Eh?! És nem szakadt rá a mennyezet ott helyben.

Tényleg nincsenek már szavak arra, hogy mennyire hülyének néznek mindenkit ebbe az országban.

Még egy vérfideszes szavazónak is teljesen egyértelmű, hogy itt egy nettó pártrendezvényről volt szó. Én pedig nem vagyok hajlandó azt elfogadni, hogy magas rangú katonai vezetők egyenruhában mászkáljanak pártrendezvényekre, ezzel világosan azt üzenve, hogy ők az adott párt érdekeit szolgálják.

Én a magam részéről elvárnám, hogy

Választani lehet: vagy nem ültetek le mindenkit, aki nem engedte iskolába a gyerekét a kóbor kutyák miatt, vagy új börtönöket építek, hogy mindenki elférjen.

A kormány látszólag az utóbbira szavazott: az utóbbi tíz évben 1600 új börtönférőhelyet hozott létre, tavaly szilveszterkor 15 696 előzetesben ülő vagy elítélt rabot kellett lefektetnie 14 325 helyre, ami jobb az öt évvel ezelőtti helyzetnél. Akkor a tömeges fogolypanaszok miatt a nemzetközi emberi jogi bíróság cselekvésre szólította fel a magyar kormányt. Ígérni kellett, és le is tették az asztalra a tervet nyolc új börtön megépítéséről. Csak azok a rémes kivitelezők elrontottak mindent. Nem akarták megépíteni a megálmodott 4500 férőhelyet a jócskán alultervezett 106 milliárdért, inkább mentek négymilliárdért felújítani egy dolgozószobát a karmelita kolostorba. Az üzlet az üzlet.

Mi a megoldás?

A reménykedő csepelieket lóvá tették. Jóvátenni hogyan és mikor fogják ezt?

Több kerületvezetői hazugságot cáfol meg a mos következő cikk, amelynek szerzője, Horváth Gyula, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője. Csúsztatók címmel a saját közösségi oldalára többek között a következő gondolatokat jegyezte fel:

Nem értem, hogy egy magabiztos vezetés miért ferdíti el a valóságot. Alig több mint negyed évvel a helyhatósági választási győzelem után akár őszinték is lehetnének. Tíz éves kormányzásnak kéne lenni annyi tartalmának, hogy abból éljenek, és ne az ellenfelek azt megelőző intézkedéseik bírálatával, eredményeik meghamisításával foglalkozzanak!

Azt írja a Fidesz csepeli  agitációért és propagandáért, valamint a kerületi önkormányzat kommunikációjáért felelős alpolgármestere, hogy Csepel alvó város volt 2010 előtt. Ha azt gondolja, hogy ez azért van, mert itt csak laknak az emberek, és a fővárosba járnak dolgozni, akkor igaza van. Ez a folyamat azonban már a nyolcvanas évek közepén elkezdődött, és az ezredforduló időszakáig tartott. Úgy hívták, hogy a rendszerváltás keserű mellékhatása. Ezt nem a korábbi kerületi vezetésnek, hanem a rendszerváltást követő nagyipar megszűnésének lehet a számlájára írni.

Sajnos az „alvóvárosnak” mondott struktúra 2010 óta sem szűnt meg. Sőt fokozódott! Éppen a tavalyi helyhatósági választás szavazólistája mutatta meg „permanens fejlődését”. Csepel lakossága folyamatosan csökkent, és 2019-re 77.000 fő alá süllyedt. Budapesten, - a mutatók szerint - itt igen alacsonyak  a lakásárak, elavult, zsúfolt a közlekedés, gyakran erősen szennyezett a levegő, és így tovább...!

Bizonyára ezért menekülnek, költöznek el az emberek. Úgy látszik, hogy

Ki hívta őket, mit kerestek a félhomályban és a reflektorok fényében a honvédség főtisztjei?

Nincs olyan, hogy liberális. A liberális az egy diplomás komcsi, aki nigger gondolatokat gondol – hangzott el. Az előadó mentségére csak azt tudjuk felhozni, hogy minden valószínűség szerint nem volt színjózan, ugyanis jelentős rum fogyott már, mire ez a veretes gondolat elhagyta a száját.

Az idézet Hunter Thompson igen közepes regényéből (Rumnapló), vagy az abból készült filmből származik – szerintem józanon nem is érdemes elolvasni, és részegen se nagyon.

Az idézet mondat első részét Orbán Viktor, a magyarországi nemzeti diktatúra névadója is elsütötte. Először arra gondoltam, hogy egy beszédírója megtréfálta és nem árulta el, miként folytatódik a mondat. Aztán az jutott eszembe, hogy Orbán egészen biztosan tagja: egy titkos illuminátus rendnek és kódolt üzeneteket küld ilyenkor. Mert milyenek is azok a nigger gondolatok? Orbán itt arra utalt, hogy

Németh Szilárd és Borbély Lénárd. - Úgy látszik nehezen tanulnak, de annál könnyebben felejtenek egyesek akkor, amikor a demokratikus elvek betartásáról lenne szó! 

Horváth Gyula, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője írja közösségi oldalán:

Várkonyi András képviselő- és frakciótársam tájékozódni szeretett volna a csepeli egészségügy és a városgazda tevékenységéről.

A polgármester rendelkezésére Várkonyi András önkormányzati képviselő csak úgy beszélhetett az illetékes vezetőkkel, ha a beszélgetésre nem az intézményben, hanem a polgármesteri hivatalban kerül sor, és azon részt vesz az aljegyző is!

Mint ismeretes, a közelmúltban jogerősen döntött a bíróság arról, hogy Varjú László, és képviselőtársai jogszerűen voltak és tájékozódtak a Magyar Televízió épületében, mert a képviselőknek joga, és kötelessége tájékozódni, és ellenőrizni egy állami intézményben.

Meg kellene tanulnia a csepeli polgármesternek is, hogy az önkormányzati intézmények nem az ő fennhatósága alá tartoznak, nem az ő tulajdonai hanem a csepelieké, az általuk választott képviselő-testület felügyelete alatt állnak.

Orbán Viktor prioritásai mintha végleg elszakadtak volna attól, amit az ország fontosnak tart. Ha majd egyszer az úgynevezett nép fog évet értékelni, biztosan szó lesz a kivándorlásról (tíz év alatt 5-600 ezer magyart vesztettünk), az immár térségi összevetésben is gyalázatosan teljesítő közegészségügyről, a nemzetközi statisztikák szerint is a leszakadásunkat újratermelő oktatásról, meg a módszertantól függően három-négymillió, reménytelen szegénységben ragadt honfitársunkról.

Orbán Viktor évértékelőiben már régóta az a legizgalmasabb, ami kimarad belőlük. Hogy mi lesz az, amit elmond, azt középiskolás életkortól és műveltségtől fölfelé bárki meg tudja jósolni, és ebből a szempontból a mostani szózat is belesimult a rutinba: Trianon nagyon rossz volt, az elmúlt (orbáni) tíz év nagyon jó, egyébként meg Brüsszel, Soros, kommunisták, liberálisok, megvédjük, nem hagyjuk, hajrá Magyarország, hajrá magyarok.

A miniszterelnök

A csepeli gyerekek kampány célokra történt kihasználása, a folyamatos Fidesz-propaganda helyett nyíltan, őszintén is el lehetett volna mondani az igazságot a kerületi óvodák nehéz helyzetéről. Kiállni az emberek, az érintett intézmények vezetői, dolgozói elé, megbeszélni minden érintettel (szülőkkel, óvodavezetőkkel, érdekvédelmi szervezetekkel, kerületi párt- és civil szervezetekkel) a helyzetet, a tervezett lépéseket. Csepelen ez évek óta nem szokás...

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  február 12-én megjelent 3. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A legutóbbi lapszám óta nem változott semmi a CSH-nál, minden maradt a régiben. A csepeli közügyekről szólva nem ismertetik az eltérő álláspontokat, hiányosan vagy egyáltalán nem számolnak be ezreket érintő városvezetői döntésekről, semmi sem tudható meg arról, hogy valójában mi folyik Csepelen. Az egyoldalú tájékoztatás, csúsztatás, hazugság, a Fidesznek kínos események elhallgatása, az ellenzéki vélemények teljes figyelmen kívül hagyása az újabb lapszámot is jellemzi. 

Véleményünk a cikkekről:

Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Népszava két meggyilkolt újságírója, szerkesztője

Aligha van hírhedtebb tette az 1919 augusztusa után tomboló ellenforradalmi tiszti különítményeseknek, mint az 1920. február 17-i Somogyi-Bacsó-gyilkosság- kezdi visszaemlékező és elemző írását Csunderlik Péter. az ifjú történész így folytatja cikkét:

 „Amióta a megfeszítettel ajkukon, a fehérség tógájába burkolódzottan Budapest és az ország fórumán megjelentek a »tisztítás«, az »újjászületés«, a »reneszánsz« lovagjai, amióta a rágalmak özöne úgy hömpölyögtette az árját, mint a Duna, amikor a piszkos, haragos vizektől megduzzasztva gátakat tör és pusztulással fenyeget mindent: azóta nem volt nap, hogy a túlsó oldal a halál, a vég, a fölkoncoltatás rémét ne vigyorogtatta volna nemes mesterünk felé. (…) Miért neki? Miért éppen ő? Mert a mi lapunk, a munkások lapja, a szegénység lapja, az elnyomottak, a nyomorultak, a védtelenek, az üldözöttek újságja éppen az ő nevét viselte” – így magyarázta a Népszava 1920. február 22-i, „Temetünk” című gyászkeretes vezércikkében, hogy miért lett a fehérterror áldozata Somogyi Béla, a lap szerkesztője és vele együtt Bacsó Béla fiatal újságíró. A nekrológnak ezt a részét azonban törölte a cenzúra (a cikk kéziratát köszönöm Varga Lajosnak), úgyhogy a szociáldemokrata napilap csak fehér foltokkal jelent meg.

Milyen volt a fehérterror?

„Nem engedek meg semmilyen kérdést, úgyhogy azonnal távolodjon el tőlem” – pattogott Mészáros Lőrinc, az ország leggazdagabb magánembere, majd még kétszer elismételte ugyanezt a HVG riporterének. Utánozni nem szeretném Mészárost, de kábé a „távozz tőlem, sátán” hanglejtést képzeljék el. Végül kivágta: „hát kicsoda maga, hogy engem zaklat?”.

Februárt megcsúfolóan, már tavaszt ígérve ragyogott  a nap, dolgoztunk, rohantunk, intéztük, amit kell. Közben a többség számára valószínűleg – eddig - észrevétlenül lezajlott egy röpke, alig 1 perces jelenet, amibe belesűrítve ott ordít minden, amiben élünk 2020 Magyarországán. A művelt latin erre mondaná, hogy kvintesszencia, ezt szeretném Önöknek elmesélni.

A Jelenet a következő:

Olyan időszakban élünk, amikor nem lehet csendben maradni. Nem lehet elfordítani a fejünket és nem lehet nem észrevenni, mi folyik itt. Szél Bernadett független képviselő és dr. Szabó Szabolcs, Csepel valamint Soroksár országgyűlési képviselője az alábbi állásfoglalást tette közzé:

Azt állította Földi László egykori hírszerző és titkosszolgálati szakértő (a Magyar Nemzetben az új Nemzeti Alaptantervről), hogy „kell a régi idők szimbolikus nádpálcája vagy egy józanító pofon, amely világossá teszi a nebulónak, hogy hol a helye. (…) A nevelés módszere pedig mit sem változott, illetve nem kellene, hogy változzon az elmúlt száz év gyakorlatához képest.”

Ezzel szemben a tény az, hogy de igen, szerencsére változott, és persze kellene is, hogy változzon. Csak Földi László nem változott. Nem változott Orbán Viktor sem

Azt állította a miniszterelnök (Röszkén, ahol Pellegrini szlovák kormányfővel együtt megnézte a határkerítést), hogy amit a nemzetközi sajtó képeiből látunk, az nem fedi a valóságot, mivel 95 százalékban katonakorú férfiak érkeznek. Európában ezt tilos mondani, de ez egy „megszervezett invázió”.

Ezzel szemben a tény az, hogy 60 millió ember vándorlását szerte a világon senki nem szervezi. Mint ahogy

Az árcédulák nem látszanak a Csepeli Piac galériájáról nézve, de lenn, a földszinten már jól olvashatók...

Ma ismét önként és dalolva kimentem a csepeli piacra ( szólt a feleségem :D ) Mindig hallgatom otthon , hogy milyen drága a piac! Hát mit ne mondjak! Ha nem vagyok ilyen idős akkor biztosan hátraszaltót ugrok az árak láttán! - írja saját közösségi Oldalán Podolák Sándor, majd így folytatja: 

Azután átmentem az erzsébeti piacra. Ott valóban olcsóbbak az árak , de a hátraszaltó ott sem maradhatott volna el !

El kellett gondolkodnom! A piaci árak valószínűleg közel vannak a realitásokhoz, de a magamfajta nyugdíjas jövedelme  nagy ütemben távolodik a realitásoktól!

Néhány évvel ez előtt még a kettőnk nyugdíjából a hónap végére mindig maradt valamennyi, amit a feleségem  meg tudott  spórolni ! (Ha rajtam múlt volna soha nem lett volna spórolt pénzük :( ) Vajon mi változott? Most már ott tartunk , hogy a megtakarításunkból kell kipótolni a hónap végére a kasszát! Az asszony

Rég volt, de igaz volt: Székely Éva és Gyarmati Andrea, a későbbi csepeli gyermekorvos

Ülök a színpadon, s várom, hogy kezdődjön a beszélgetés. Nézem a közönséget, és sokadszorra érzem: tenyerén hordoz a jó szerencse, hogy ilyen sokan vannak és kíváncsiak arra, ami voltam, vagyok, amit gondolok. Izgulok, bár ez állítólag nem látszik; nagyjából úgy és annyira, mint egy-egy verseny előtt.Jófajta stressz ez, inspiráló.

Este hét óra, egy színházterem nézőtere megtelik azokkal, akik a szabadidejükből rám áldoznak két órát. Nem szeretnék csalódást okozni, azt kívánom, érezzék jól magukat, úgy menjenek majd haza, hogy kaptak valamit, ami beépíthető az életükbe.

Élménybeszámoló, így neveztük, amikor még úsztam, aztán közönségtalálkozó lett, manapság meg író-olvasó találkozókra hívnak. Az elnevezés változott, a lényeg nem.

Először