Csepel 1945. január 9-i felszabadulását követően a Munkásotthon 1945 tavaszán ismét visszakerült létrehozói, a csepeli munkások kezébe. A következő évek az újjáépítés, a béke, az alkotó kulturális munka, a fejlődés időszakai voltak a legendás házban, amely egyre nagyobb hírnévre tett szert itthon és külföldön 

Tények, értékek, élmények a száz éves Munkásotthonból - 3. rész

Március 14-én lesz 100 éves a Csepeli Munkásotthon. Blogunk ez év január 15-én sorozatot indított   az intézmény 100 éves fennállásának tiszteletére, amelyben az otthon avatásáig eltelt éveket tekintettük át. Február 8-án az 1920-1945, most pedig az 1945-1968 közötti időszak néhány, a Munkásotthonnal kapcsolatos fontosabb eseményét elevenítjük fel.

Ezek az évek a béke, az alkotó kulturális munka, a fejlődés évtizedei voltak. Csepel 1945. január 9-i felszabadulását követően a Munkásotthon 1945 tavaszán ismét visszakerült létrehozói kezébe, s megindult a kulturális élet és a könyvtár helyreállítása. A nyilasok által elhurcolt könyvek nagy részét a Várban találták meg, s az onnan visszaszállított mintegy 1500 kötettel kezdődött meg a könyvtári kölcsönzés.

Elindult a könyvgyűjtés is, 1947 végére már 3000 kötet volt a munkáskönyvtár állománya. A könyvtári olvasók és programok mellett az újra megszervezett előadás-sorozatok, szakmai, politikai viták, irodalmi estek, baráti találkozók, programok mind nagyobb számú résztvevői töltötték meg a házat.

NEMZETI KONZULTÁCIÓÓÓÓ!

Jó hír! A miniszterelnök a Fidesz frakcióülésén bejelentette: lesz megint nemzeti konzultáció! A "börtönbizniszről" jutott eszébe. A fő kérdés az lesz, egyetértünk-e azzal, hogy a bűnözők jogai ne lehessenek fontosabbak a törvénytisztelő emberek jogainál.

Én annyira egyetértek, hogy csak na!

Már régen elegem van abból, hogy a törvénytisztelő többségnél sokkal több joga van olyanoknak, akik pl. bírósági ítéletek semmibe vételére szólítanak fel, bűnpártolással és hivatali hatalommal való visszaéléssel lehetővé teszik családtagjaik és barátaik jogtalan előnyeit és meggazdagodását, folyamatosan hamis vagyonnyilatkozatokat töltenek ki, az alaptörvényben is tiltott módon egyeduralomra törekszenek, baltás gyilkosságért törvényesen elmarasztalt bűnöző menekülését teszik lehetővé, és

A II. világháborúban a szovjet 2. Ukrán Front csapatai több mint 50 napos, utcáról utcára folyó harc után 1945. február 13-án elfoglalták Budát. Ezzel - miután Pesten már január 18-án véget értek a harcok - befejeződött Budapest felszabadítása a náci és nyilas uralom alól. A szovjet erők (hivatalosan) Budapestet nem `felszabadították`, hanem ellenséges városként `bevették`.

A harcokban meghalt mintegy 25 ezer polgári személy, több, mint 52 ezer lakos megsebesült. Az ostrom következtében a főváros közel 40 ezer épületének 27 százaléka elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Kiégett a pesti Vigadó, a királyi vár, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház. A németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A szovjetek a harcokban és a Konrad-hadműveletekben csaknem 80 ezer katonát veszítettek, a sebesültek száma meghaladta a 240 ezret. A német-magyar katonai veszteség - halottak és sebesültek - is elérte a százezret.

A II. világháborúban a Magyarország német megszállás alóli felszabadításában résztvevő 2. és 3. szovjet Ukrán Front csapatai Esztergomnál egyesültek. Ezzel 1944. december 26-án bezárult a gyűrű a Budapesten és környékén védekező német és magyar haderő körül. A főváros ostroma 1944. december 30-án kezdődött és 1945. február 13-án Buda szovjet elfoglalásával ért véget. A nagyvárosok között Sztálingrád és Leningrád után Budapest ostroma tartott a legtovább a második világháborúban, több, mint száz napig. A városban

Blogunk olvasóival együtt meglepődtünk attól az engedékenységtől, amelyet Ungváry Krisztián történésztől kaptunk. Megengedte, sőt elfogadta, hogy február 13-át annak nevezzük, ami szerintünk 75 éve: Budapest felszabadulása napjának. Ehhez kellett az utóbbi három évtized náci masírozása, de elérkezett a nagy pillanat. Immár nemcsak a zsidó származásuk miatt üldözött és megmenekült magyar emberek, hanem azok a százezrek, milliók, és főként az ő gyermekeik, unokáik is felszabadulásnak nevezhetik a felszabadulást, akik a Horthy-rendszer és a nyilas uralom totális kiszolgáltatottjai, jogfosztottjai, ellenzői voltak. Hegyi Gyula most következő írásában hasonló tapasztalatokat oszt meg olvasóival:

Budapest már felszabadult! - a Drezda – A pokol napjai című német szuperprodukcióban mondja ezt egymásnak örömhírként egy drezdai házaspár, miközben körülöttük lángtengerré változik a szász város. 1945. február 13-a van, Drezdát aznap érte el a háború legrémesebb hulláma, de lakói a külföldi rádiókból már értesültek arról, hogy Budapestet bevette a Vörös Hadsereg.

Amikor meghallottam ezt a mondatot, egy pillanatra meglepődtem. Évek óta nem hallottam, hogy valaki nyilvánosan felszabadulásnak nevezte volna a náci csapatok kiverését Budapestről. A háború szörnyűségeiről, a zsidó lakosság üldöztetéséről, a nem zsidó polgári lakosság szenvedéséről és a Dunába robbantott hidakról persze sok szó esik. De a magyar média – és nem csak a jobboldali propagandagépezet – egyre kevésbé meri felszabadulásnak nevezni a pusztító háború befejezését a magyar fővárosban.

Pedig a náci hadsereg, az SS kommandók és magyar nyilasok nem önként távoztak, és

Előre, a medve bőrére? A magyaroknak joguk van tudni, hogy mi szerepel az OLAF jelentésben

Az Elios-ügy, avagy más néven a Tiborcz-ügy az elmúlt tíz esztendő legjobban dokumentált korrupciós botránya. Az Unió csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálatai szerint a magyar önkormányzatok, politikusok és üzletemberek olyan csalási mechanizmust építettek fel, amely lehetővé tette az Elios Zrt. számára, hogy referencia és érdemi verseny nélkül több tucat város közvilágítását korszerűsítse uniós pénzekből. A projektek több helyen félresikerültek – ilyen Gyál is, ahol a felújítás után lehet, hogy takarékosabb lett a közvilágítás, ám sötétebbek is az éjszakák. Emellett gyaníthatóan több milliárd forintnyi korrupciós extra-haszon keletkezett a kivitelezőknél, amely mára magánvagyon lett.

Az OLAF vizsgálata több ízben feltárta a csalási mechanizmust, amit jelzett is a magyar kormány felé, ám a magyar rendőrség és ügyészség alibinyomozása tisztára mosta az érintetteket. Az Eleven Gyál nevű civilszervezet azonban ebbe nem nyugszik bele, és

Trollkodik éjjel, trollkodik nappal, trollkodik minden hullámhosszon és csepeli Facebook oldalon. Kéretlenül beleszól (beszól) a csepeliek netes beszélgetésébe. Ha azonban egyenesen kérdezik, akkor  kitér az egyenes válasz elől. Ki lehet ő?

Ábel Attila csepeli alpolgármester nagy ember lett. Interjút adott az általa felügyelt Csepeli Hírmondónak. Ellenzéki politikust Csepelen tíz év óta még véletlenül sem érhet ilyen megpróbáltatás. Ábel urat ez nem zavarta, amikor kifejtette, hogy   szerinte nincs független média. Szerintünk viszont van.

Idézzük az Európa Tanács véleményét: „A magyar kormány uralja a média nagyját, a kevés független terméket akadályozzák, és kampányokkal hiteltelenítik”.  https://444.hu/2019/02/12/europa-tanacs-a-magyar-kormany-uralja-a-media-nagyjat-a-keves-fuggetlen-termeket-akadalyozzak-es-kampanyokkal-hiteltelenitik   Igaz, ha Ábelen és a Nemzeti Együttműködés Rendszerén múlik, akkor a csekély számú független médiának sincs közeljövője hazánkban, mert például a hirdetési piac birtoklásával a független sajtót is sakkban tartják, vagy például a „fennmaradó független bal- és jobboldali újságokat politikai aktivistáknak, »magyargyűlölőknek«, külföldi ügynököknek, vagy árulóknak bélyegzik”. https://azonnali.hu/cikk/20191204_lesujto-kepet-festett-a-magyar-mediapiacrol-het-ujsagiroszervezet-a-kormany-szerint-soros  

Ezért dolgozik Ábel  Attila is, hiszen egyrészt a Csepeli Hírmondót pártlappá silányította, másrészt

Semjén Zsolt, ha kell, igét hírdet, ha kell, utat mutat

A betegek világnapja alkalmából a KDNP elnöke megosztott egy fotót, amelyen egy II. János Pál pápától származó idézet hirdeti: "a kórházak a modern kor katedrálisai". Egy értelmezés szerint a hasonlat arra utal, hogy a kórház a halál és a születés, vagyis az élet körforgásának helyszíne a modern társadalmakban. 

Nem olyan rég, pár hónappal ezelőtt a NER egy másik hangadója is megállapította, hogy szerinte mi napjaink katedrálisai. "A modern világ katedrálisai a stadionok, ahol a kor leghatásosabb misztériumai zajlanak..." - írta Bencsik András, a kormánypárti Demokrata Magazin főszerkesztője a Puskás Stadion megnyitója után. 

A két katedrálisfelfogás szépen rámutat a NER egyik legfontosabb feszültségére, a stadion vagy kórház dilemmára. Hiába

Borbély Lénárd és Németh Szilárd.  Ígérethalmazukról  lehullik a lepel, ha a tények beszélnek. És vannak válaszra váró kérdések is. Például: mi lett a sorsa négyszáz millió forintnak? Tíz évvel az ígérgetés után még el sem kezdődött a tervezés. Miért nem? A csepeliek miért nem szólhatnak bele a gerinc út újabb szakaszának kijelölésébe, építésébe? A kerületvezetők Miért nem tartanak lakossági fórumot a rengeteg feladatról, kérdésről? Kitől, mitől félnek?

Ígérni azt tényleg tudnak, mármint a csepeli fideszesek, jutott eszembe a csepeli gerincút folytatásával foglalkozó, a csepel.hu-n és az e blogon megjelent írásokat olvasva. Egyetértve a csepeliek.blog.hu cikk szerzőjével, csak néhány megjegyzésem van a témához.

Először az ígéretekről. Még a 2010-es önkormányzati választások előtt fogalmazódott meg az első ígéret. Németh Szilárd, akkori polgármester és a helyi Fidesz szervezet szeptember 17-én megjelent programjában volt olvasható „a Gerincút teljes hosszának megépítése nem tűr halasztást, ezek a legfontosabb fejlesztési célok Csepelen”. Később, 2012-ben parlamenti hozzászólásában kitalálta az ún. Weiss Manfréd Tervet, amelyet azóta sem tárgyalt meg a csepeli képviselő-testület, s amelyet a 2018-as országgyűlési választások előtt elővett a süllyesztőből. A Csepeli Hírmondó ezt öt részre bontva reklámozta, Németh kampányának támogatása érdekében. A lap február 15-i, 6. számában azt olvashattuk: „Az M0-ig visszük a gerincutat.”   

Másodszor a tényekről: 

Nem szeretnénk túlságosan magasztalni Pokorni Zoltánt, a XII. kerület fideszes polgármesterét. A végén még baja lesz belőle. Kellő visszafogottsággal csupán annyit jegyzünk meg, hogy fontosat cselekedett, amikor Budapest 1945-ös ostromának évfordulóján közös fellépést vállalt két ellenzéki polgármesterrel, az I. kerületi V. Naszályi Mártával és a II. kerületi Őrsi Gergellyel.

Együtt határolódtak el a nácikat és nyilasokat éltető szélsőjobboldali kegyeletsértéstől, együtt szerveztek köztéri kiállításokat az áldozatok emlékére. „Nem vetődött fel, hogy a kerületi vezetőtársaimon kívül bárkivel egyeztetnem kellene” – válaszolta Pokorni arra a kérdésre, hogy kért-e jóváhagyást a pártjától. Eljátszhatnánk a gondolattal, mi történt volna, ha netán mégis engedélyért folyamodik a miniszterelnökhöz, de fiktív eseményekről nincs sok értelme vitatkozni. Elegendő más téma adódik, amit jó lenne kibeszélni: nemcsak a múltban, a jelenben is.

Horváth Gyula, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője írja Nacionalizmus című Facebook-bejegyzésében:

A polgármester az előző ciklusban az egyik képviselő-testületi ülésen elmondta, hogy Erdélyiben egy panzióban járt, ahol a tulajdonostól érdeklődött utánam. Megtudhatta, hogy elég gyakran megfordultam ott. Jó, baráti kapcsolatba kerültem a panzióssal, családjával, és munkatársaival. Gyakran beszéltünk az elmúlt rendszer magyarországi, romániai sajátosságairól, és a két nép közötti viszonyról.

Egyetértettünk abban, hogy mind a két népnek a béke, az egymás megértése, és tisztelete lehet a legfontosabb, az érvényesülés és a vágyott jólét felé vezető közös úton. A múlt sebeinek feltépése, a történelmi igazságtalanságok egymás szemére hányása nem oldja, hanem erősíti a görcsöket. Kizárólag az együttműködés mind szélesebb körének kiépítése lehet a népek boldogulásának az alapja.

Meggyőződésem, hogy nem lehet hazafi  az az ember, aki a maga országának szeretetét hirdeti, de nem tisztel, más népeket. Az ilyen magatartás ellenségeskedést szít, gyűlöletet kelt, háborúskodáshoz vezethet, ami a legnagyobb bűnök egyike, amit

Legyen Gyöngyöspata az egész országból – állt elő az ötlettel a nemzeti értékek felkent őrzője, bizonyos Takaró Mihály.

Gyöngyöspata – ismételte meg és szájtáti hallgatói már érezték is, amint oszlik köröttük a Soros-féle ördögszag.

Megnyugvás szállta meg a lelkeket. Tessék, hiszen ez a Takaró az egyik legokosabbnak tartott közülünk, és nem is ok nélkül, ő találta meg a megoldást. Ha valamikor, akkor most üt végre a magyarság órája, lerázzuk Trianont magunkról, az ősi átkot, Brüsszel gyámságát, a migráncshordát, de még a XXI. századot is. Újra olyan lesz ez a Kárpátok ölelte haza, ahogy mi szeressük.

Szeretjük – javította ki valaki – de róla aztán hamar kiderült, hogy az édesanyja egy kulák mozitulajdonos szeretője volt, ő maga meg egy Soros által finanszírozott beépített ügynök.

Aki az Ábel Attila-féle  fideszes papagájkommandó hivatalos tájékoztatása alapján megmondja, hogy mikorra készül el a csepeli gerincút újabb szakasza, az az útavatás napján megkapja a képünkön látható Wass Albert: Csoda történt című kötetet

Tíz év óta évente kétszer, háromszor, de a választások évében hetente, ha kell naponta ígéri meg a kerületi fideszes városvezetés a 2010-ben elkezdett csepeli gerincút építésének folytatását. Borbély Lénárd Németh Szilárd leváltása előtt, 2014 őszén azt ígérte, hogy 

"Teljes egészében kiépítjük a gerincutat. Az EU, a Kormány és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával befejezzük a csepeli gerincút kiépítését. Így már a kerület összes belső lakónegyede megszabadulhat az átmenő gépkocsiforgalomtól." 

Miként 2020 februárjában láthatjuk, érzékelhetjük, a borbélyi ígéretekből semmi sem lett. Csepel nem szabadult meg sem az átmenő gépkocsi-forgalomtól, sem a fideszes városvezetőktől, akik azért most már nagyon tartanak attól, hogy harmadszorra esetleg nem ússzák meg szárazon a csepeliek folyamatos hitegetését, átverését.

Most nagy tettre szánták el magukat. A csepeli lakosság teljes kizárása mellett projektmegbeszélést szerveztek a gerincútról. Erről mi is a hivatalos szócsőből, a csepel.hu-ból értesültünk. A lényeg: ha minden a legújabb ígéretek szerint alakul, akkor, 2024-ben már el is kezdik építeni a gerincút újabb szakaszát. Az persze csak véletlen, hogy 2024-ben önkormányzati választás lesz Csepelen is. Ez utóbbi tényt a projektmegbeszélésen véletlenül elfelejtették megemlíteni, de nem szeretnénk, ha blogunkat elfogultsággal vádolnák. Ezért

Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (a Mandiner című hetilapnak), hogy a Fidesz soha nem lépett át bizonyos morális határokat, szemben az ellenzékkel, amely folyamatosan emberi mivoltukban sért meg kormánypárti képviselőket.

Ezzel szemben a tény az, hogy ugyan már… Maga Kövér ugyanebben az interjúban közölte, hogy a momentumos gyerekek, kiegészítve a jakabfélékkel meg a tordaibencékkel pontosan olyanok, mint Korvin Ottó vagy Szamuely Tibor, ezek a fiúk és lányok „semmiben nem különböznek a Lenin-fiúktól, csak nem vörös-, hanem lila vagy szivárványos zászlók alatt vonulnak”. Még az a szerencse, hogy a Fidesz sosem lép át morális határokat, mert el se tudom képzelni, mi lenne, ha átlépne.

Azt is állította Kövér (ugyanott), hogy ha a Fidesz az Európai Néppárt helyett a Konzervatívok és Reformerek csoportjához tartozna, akkor ők az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakcióját alkotnák.

Ezzel szemben a tény az, hogy messze nem. Ennek a csoportnak jelenleg 62 tagja van, és a Fidesz 12 képviselőjével együtt 74 lenne. Ezzel ugyan éppen elérnék a Zöldek frakciójának létszámát, viszont nemcsak a Néppárttól és a szocialistáktól maradnának el, hanem a 108 fős liberális csoporttól is. Hacsak

A Munkásotthon a múlt század húszas éveiben. Horthy belügyminisztere rendeletben vonta el a mozgókép előadások jogát, amelyet átadtak a községi elöljáróságnak. Ez azonban kevés volt dr. Koncz Jánosnak, Csepel akkori főjegyzőjének és a kerület jobboldali vezetőinek, akik az egész épületet akarták. Csepel elöljárósága „az otthon helyiségeinek elrekvirálását is kérte”

Tények, értékek, élmények a száz éves Munkásotthonból - 2. rész

Március 14-én lesz 100 éves a Csepeli Munkásotthon. Blogunk ez év január 15-én sorozatot indított   az intézmény 100 éves fennállásának tiszteletére, amelyben az otthon avatásáig eltelt éveket tekintettük át. Most a Munkásotthon 1920-1945 közötti történetének néhány fontosabb eseményét elevenítjük fel.

Az avatás utáni másfél évben rendkívül élénk kulturális élet volt a Munkásotthonban. Rendszeres mozi- és színházelőadások (172 mozi-, 65 színi előadások) voltak, de dolgozott, táncestélyeket adott a tánckar, működött az énekkar, oktatások zajlottak az épületben, 312 ipari képzőtanfolyami előadást tartottak. A hatalmas érdeklődés, a programokon résztvevők magas száma azonban nem tetszett az akkori hatalomnak. A belügyminiszter rendeletben vonta el a mozgókép előadások jogát, amelyet átadtak a községi elöljáróságnak. Ez azonban kevés volt dr. Koncz Jánosnak, Csepel akkori főjegyzőjének és a kerület jobboldali vezetőinek, akik az egész épületet akarták. Csepel elöljárósága „az otthon helyiségeinek elrekvirálását is kérte”. Ezzel kezdetét vette és 1945-ig tartott, majd „a béke évtizedei” után 2010-ben folytatódott a Munkásotthon hatalom általi megszerzésének, most a fideszes jobboldaliak által elővett terve.

Először, 1921-ben az erzsébetfalvai lakáshivatalt hívták segítségül, amely a csepeli községnek ítélte, „minden törvényes indoklás nélkül” az otthon helyiségeit. Azonban a Népszava cikke, majd a szervezett munkásság határozott, egyöntetű fellépése („fekete volt az otthon környéke az emberektől”) hatására Konczék meghátráltak, lemondtak a

A Levente II. első 10 db-os szériájának átadása Csepelen 1943-ban (Fábián András gyűjteményéből) Weiss Manfréd unokájának visszaemlékezése: - A repülőgépgyár megnyitásán nem lehetett ott egyik nagybátyám sem. Szóval a saját gyárukba nem léphettek be zsidó származásuk miatt. Ez körülbelül megmagyarázza az egész helyzetet...amikor a bombázások elkezdődtek Budapesten, valaki azt mondta, le fogják bombázni az egész gyárat. Erre apám állítólag azt válaszolta, hogy „bárcsak látnám”!

Závada Pál Hajó a ködben című, nemrég megjelent könyve a Weiss Manfréd-leszármazottak, illetve a Weiss Manfréd család 1944-es megrázó történetéről szól. A regényt – amely dokumentum és fikció ötvözete – az Ausztriában élő egyik Weiss unoka is elolvasta, és miután úgy érezte, nagyon sok korrigálnivaló akad a történet elmesélésében, közvetve megkeresett, és arra kért, hadd mondja el, az ő emlékei szerint mi történt akkor. A következőkben a Klubrádió Dobszerda című műsorában a 94 éves Strasserné Chorin Daisyvel elhangzott beszélgetés írott változatának második részét olvashatják. (Az első részt ITT közöltük)

A csepeli üzemben kezdetben vas- és fémtárgyakat gyártottak. Az első világháborúban áttértek a hadi felszerelésekre, majd 1941-től a német hadsereg számára repülőgépek készültek Weiss Manfréd gyárában. Milyen visszhangot váltott ki ez a családban?

- A repülőgépgyár megnyitásán nem lehetett ott egyik nagybátyám sem. Szóval a saját gyárukba nem léphettek be zsidó származásuk miatt. Ez körülbelül megmagyarázza az egész helyzetet.

- Lehet, hogy nem ők hozták meg a döntést, hogy ott repülőgépek készüljenek?

- Persze, kényszerítették rá a Weiss Manfréd családot. Závada könyvében is benne van: amikor a bombázások elkezdődtek Budapesten, valaki azt mondta, le fogják bombázni az egész gyárat. Erre apám állítólag azt válaszolta, hogy „bárcsak látnám”! El tudom képzelni, hogy ez valóban megtörtént.

- Ott tartottunk, hogy Kurt Becher SS-katonatiszt tárgyalni kezdett Chorin Ferenccel arról, miképpen tudná megszerezni a vagyont a német hadsereg vagy esetleg maga Becher.

- Állítólag Himmler tudott erről az egész tranzakcióról, mert

Vitézy Dávid, a Budapesti Fejlesztési Központ vezérigazgatója az Index vendégeként sok olyan kérdésre válaszolt, amelyik közvetlenül vagy közvetve Csepel közlekedését és főként a csepeli HÉV jövőjét is érinti:

Arra a kérdésre, hogy milyen eredmény várható öt éven belül a területén, Vitézy felidézte korábbi ígéretét, miszerint száz napon belül kiírják a közbeszerzési pályázatokat a csepeli-ráckevei HÉV-ek Kálvin térig történő meghosszabbítására és a HÉV-járműcserékre. Ezekre nyílt, nemzetközi tendert írnak ki, amin bárki indulhat, és uniós forrásokból szeretnék finanszírozni mind az új HÉV-eket, mind a vonalfejlesztést. Hosszú távon pedig szeretnék megvalósítani a szentendrei, valamint a csepeli-ráckevei HÉV-ek összekötését a városközpont alatt, azaz az 5-ös metrót. A jelenlegi hétéves uniós ciklus legnagyobb közlekedési fejlesztése a 3-as metró, de szeretné, ha a következőé az 5-ös metró, valamint a reptéri vasút lenne. 

Megkérdezték tőle, ő lesz-e Karácsony Gergely kihívója a következő választáson, Vitézy leszögezte: nem azért vállalta ezt a feladatot, mert be akar szállni a politikába vagy a politikai vitákba, hanem mert évtizedes adósságokat tapasztalt az agglomerációs tömegközlekedési fejlesztésekben.

Célja, hogy a budapesti fejlesztések terén megtegye azt, amit állami oldalról meg lehet tenni, Budapest közlekedési, levegőminőségi gondjainak megoldási kulcsa ugyanis az agglomerációban van. Ehhez ad az új Budapest Fejlesztési Központ (BFK) egy erősebb intézményi hátteret, új névvel. Megörökli a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja stábját, városfejlesztési, közlekedés-fejlesztési projekteket, konkrét építési fejlesztéseket irányít, kutatásokat, koncepciókat készít.

Arra a kérdésre, hogy a BFK elvonja-e a főváros hatásköreit, Vitézy azt felelte, hogy a BFK nem lesz árnyékvárosháza, nem városházi feladatokat lát el. Úgy látja, hogy a budapesti agglomerációra eddig kevés figyelmet fordítottak, az új szervezet feladata löketet adni a fejlesztéseknek, a vasút, a HÉV-ek, vagy akár az új Duna-híd kapcsán. Ebben

"Nem országnak, hanem vadászterületnek tekintették a Pannon-medencét, nagyvadra mentek, nem ismertek istent, embert és törvényt, a ragadozó macskák ügyességével s kíméletlenségével szerezték meg a zsákmányt…” A keresztény kurzusnak mintha nehezére esne betartani a keresztény emberek tízparancsolatát, különösképpen a hetediket (ne lopj) és a nyolcadikat (ne hazudj).  

Magyarország az Európai Unió egyik legkorruptabb országa, és Dél-Afrikával került egy szintre a 180 országra vonatkoztatott korrupciós index alapján. A Transparency International friss jelentése is lehangoló képet fest a hazai korrupciós helyzetről.

Mindez felidézteti velem Hankiss Elemér egyik tanulmányát, az Új diagnózisokat. Ebben többek között azt is vizsgálja, hogy hogyan hatott a rendszerváltás utáni tíz év az egyes társadalmi rétegek magatartására, habitusára. A hivatkozott tanulmányban a rendszerváltás utáni ”tíz év zavaros átmenetének dzsungelében vadászó” urakról és hölgyekről ír, „akik

1945. február, látkép a Budai Várból: a szétlőtt Krisztinaváros és a Naphegy romos házai 

Közeledik a budai várból való kitörés 75. évfordulója, és erről a neonácik mint a "Becsület napjáról" terveznek megemlékezni. Nézzük a tényeket.

A bekerített budai várban 1945 elején összesen 28 ezer német katona és mintegy 30 ezer magyar - köztük 3 ezer nyilas - zsúfolódott össze. Február 11-ig, a kitörés kezdetéig 5 ezer német elesett és 9 ezer megsebesült. A kitörésben 14 ezer német, néhány ezer magyar katona, valamint 2500 nyilas vett részt. Az életben maradt magyarok nagy része szétszóródott Budapesten. A németek közül azonban csak ezernél kevesebbnek

Borbély Lénárd  fideszes polgármesterként másként mérlegel, másként fájlal és szavaz  a fővárosi közgyűlésben Karácsony Gergely ellenzéki főpolgármester ellen, és másként vezényel otthon! Az üléspontja alakítja az álláspontját! - összegzi véleményét Horváth Gyula csepeli ellenzéki (DK-s) képviselő. Állítását, tapasztalatait a következőkkel támasztotta alá:

Ha szerda, akkor fővárosi közgyűlés! Ha csütörtök csepeli képviselő-testületi ülés!

A tavaly októberi választás után szinte az első teljes értékű fővárosi közgyűlés résztvevői lehettünk. A változást már a belépés után érezhető lett a számomra. Ugyan még a tarlósi félelem belengi a beléptetési rendszert, de azért már nem nézik ellenségnek a közgyűlésre érkező érdeklődőt.

Az épület első lépcsőkanyarjában lecsúszott a lábam, ezért „pofára esetem”! Villámgyorsan felpattantam, de éreztem, hogy a bokám, és a csuklóm meghúzódott, öltözékem rendezetlenné vált. Lányos zavaromban ruhámat rendezgetve tébláboltam, mikor egy ismerős hang köszönt rám. A csepeli polgármester személyi gépkocsivezetője üdvözölt ebben a nem éppen szerencsés helyzetben. (A kerületi polgármester, egyben képviselő is a fővárosban.) Miközben „sebeimet nyalogattam” az ablakon kibámulva kerestem is a skodáját, de nem találtam. Nem véletlen, hogy nem találtam, ugyanis a polgármesternek és helyetteseinek újakat vásároltak.(testületi döntés nélkül ugyan, de a régi feltételekkel: személyi használatra, - üzemanyag-, fenntartási- és szerviz-költséget meg - a közösből fizetve.) Elgondolkodtam:

Az I., II. és XII. kerületi Önkormányzat közös közleményt adott ki az 1945-ös budapesti kitörés évfordulójáról és az arra tervezett közös megemlékezésükről. 

Hetvenöt évvel ezelőtt ért véget az a hadművelet, amelynek következtében a magyar főváros nagy része romba dőlt, lakosai közül több tízezren elpusztultak, másokat pedig hosszú időre elhurcoltak. Az I., II. és XII. kerületi Önkormányzat fontosnak tartja a megemlékezést Budapest második világháborús ostromára, ennek érdekében az eseményre saját programokkal készülnek - írták. 

A közlemény szerint a három önkormányzat 2020. február 8-án megnyíló, közös, utcai kiállítással emlékezik az ostromban elhuny civilekre, katonákra, nemzetiségtől, származástól, vallástól függetlenül. Hozzáteszik, hogy ez nyilvánvalóan nagyon nehéz feladat, "hiszen az 1945 utáni propaganda ugyanolyan torz képet festett az eseményekről, mint a későbbi és jelenlegi szélsőjobboldali ideológiai csoportok". A kiállítást Ungváry Krisztián történész állította össze, az önkormányzatok szerint az

Résztvevők egy korábbi "Becsület napja" elnevezésű rendezvényen, amelyen azokra a katonákra és civilekre emlékeztek szélsőjobboldali szervezetek  az I. kerületi Kapisztrán téren, akik Budapest 1945-ös ostroma során február 11-én megkíséreltek kitörni a szovjet csapatok által körülzárt várból Fotó: Kovács Tamás / MTI

Be lehet-e tiltani egy neonáci tüntetést? Hegyi Szabolcsot, a TASZ politikai szabadságjogi projektjének szakértőjét kérdezte a Klubrádió.

Hegyi Szabolcs   közölte: a rendőrségnél kell bejelenteni minden tüntetést, és ha a rendőrség tiltó okot lát, akkor nem engedélyezi. Ez történt most is, több alkalommal, a harmadiknál fordultak a bejelentők a bírósághoz, amely úgy ítélte meg, hogy hiányos az indoklás, és hatályon kívül helyezte a tiltó határozat, ezért az eredeti tartalommal meg lehet tartani a tüntetést. Egyébként a rendőrség (bár törvényi kötelezettsége lenne) valamiért nem tette közzé se a tiltó, se a bírósági felülvizsgálatról szóló határozatot.

Jogi szempontból tehát lehetséges a vonulás. Hegyi Szabolcs azért fogalmazott így, mert