Diószegi-Horváth Nóra írása:

Átfogó reform előtt állnak az általános iskolák, miközben épp azok nem tudják, mi történik velük, akiket érint. Még az is lehet, veszélyben van a munkájuk, de előfordulhat, ez is csak a szokásos kormányzati menetrend: néma csönd, aztán egy értekezleten bedobott ötlet, majd újra csönd.

„A tanítás első hetében, szeptember elején egy értekezleten az igazgatónk arról tájékoztatott minket, hogy indul egy háromütemű felzárkóztatási program, amibe az iskolánkat is beválasztották. Mármint, hogy mi leszünk egy iskolaközpont, a kisebb, környékünkön lévő intézményekben meg megszüntetik a felső tagozatot, onnan hozzánk irányítják a gyerekeket. Szavaznunk kellett, hogy akarunk-e részt venni ebben a programban. Akartunk. Inkább, mint hogy helyettünk más legyen a központ, nálunk meg megszüntessék a felsős osztályokat, nem…” – meséli egy kistelepülési általános iskola tanítónője. Mint mondja: csak így látták biztosítottnak az iskola jövőjét, főleg, hogy a felzárkóztatási program keretében az intézmény fejlesztésére is lehetőségük lesz majd – már ha egyáltalán megvalósul bármi ebből az ötletből. Azt mindenesetre gondosan dokumentálták, ki hogyan szavazott. Amiatt viszont aggódnak, hogy

A kerület 2014-ben megválasztott polgármestere a voksolás első évfordulóján nyilatkozott a városvezetők közpénzen fenntartott hivatalos szócsövének, a Csepeli Hírmondónak. Borbély Lénárd a lap október 15-i számában két oldalas riportban fejtegette: „Sikeres volt az első évünk”. A kéthetente megjelenő lap azonban ennyivel nem elégszik meg, ha a sikerpropagandáról van szó. Pénz, paripa, energia nem számít…A szócső az „Egy év Csepelért” címmel készített nyolc oldalas mellékletében leltározza fel az eltelt esztendő eredményeit. De csak azt, amit Borbély és udvartartása annak tart, azon kívül semmi mást. Blogunk ezért  12 részes, hiánypótló sorozatot indított, amelyben bemutatjuk, mi az, ami kimaradt a közpénzen gyártott sikertörténetből. 

A második rész:

Különös hónap ez az október. Az idő szalad, a karaván sajnos marad. Vagy másképpen is fogalmazhatunk: állni látszék az idő, de nekik a szekér szalad…

Volt ez az Auróra-lenini szovjet dolog, 1917. október 25-26-án, ami a naptárpolitikailag nekünk november 7. lett. Aztán ’56-ban a magyar Nagy Októberi Szocialista Ellenforradalom, amit - mint most tudtuk meg tőle - lényegében Pozsgay Imre szült, értékelt, s ő vezette ki véráztatta hazánkat a sosemvolt kommunizmusból is.

A demokratikus taxisforradalom 1990. október 25-re esett, és Göncz Árpád most elhunyt egykori államfőnek köszönhetően maradhatott vértelen. Akkor született az első hungarikum,

Verebes István rendezésében a Turay Ida Színház a Csepeli Munkásotthonban ma este hétkor mutatja be a Hello, Dollyt:

Horváth Gyula reagálása a Csepeli Hírmondó szerkesztőségi cikkére (az írást változtatás nélkül közöljük):

Károlyi Mihály forog a sírjában. A Heves megyei Kápolnán 1919. februárjában a hadviselt katonáknak földet osztott saját birtokán. Akkor azt mondta: „A földbirtokreformot megalkottuk. Ez azonban az alkotásnak csak egyik része. Most a dolgozó nép munkájára van szükség, hogy az alkotás maradandó legyen. Aki igazán akarja a köztársaságot, aki igazán akarja, hogy a föld a népé legyen, az segítse a kormányt nehéz munkájában.”

Tiszavirág életű volt a gróf „alkotása”, mint ahogyan az a köztársaság is, amelyben a föld a népé lett volna. Aztán negyed századdal később egy másik köztársaság megint földet osztott, de nem sokáig hagyta jussukat a parasztok kezében. Most újabb negyed százada, a rendszerváltás után, a kárpótlás reményt adott a falusiaknak, hogy sok száz év után végre tényleg gazdák, a maguk urai lehetnek.

Kalocsai Imre karikatúrája:

A Turay Ida Színház műsora ma délelőtt fél 11-kor kezdődik a Csepeli Munkásotthonban:

A kerület 2014-ben megválasztott polgármestere a voksolás első évfordulóján nyilatkozott a városvezetők közpénzen fenntartott hivatalos szócsövének, a Csepeli Hírmondónak. Borbély Lénárd a lap legutóbbi, október 15-i számában két oldalas riportban fejtegette: „Sikeres volt az első évünk”. A kéthetente megjelenő lap azonban ennyivel nem elégszik meg, ha a sikerpropagandáról van szó. Pénz, paripa, energia nem számít…A szócső az „Egy év Csepelért” címmel készített nyolc oldalas mellékletében leltározza fel az eltelt esztendő eredményeit. De csak azt, amit Borbély és udvartartása annak tart, azon kívül semmi mást. Blogunk ezért most 12 részes, hiánypótló sorozatot indít, amelyben bemutatjuk, mi az, ami kimaradt a közpénzen gyártott sikertörténetből. 

Az első rész:

Fogalmam sincs, hogy a legembertelenebb vagy csupán legcinikusabb kormányzati húzásokat miért épp a kereszténydemokratákkal intézteti Orbán Viktor. Léteznek magyarázatok, például, hogy ez a nem létező párt legalább valamivel észrevétetheti magát. Valójában a lelkét az arcán hordó Harrach Péter vagy Semjén Zsolt, az üdvözült ábrázatú mameluk közönséges politikai keresztény, akinek veri a víz a hátát, ha Jézusról hall, pláne meg Ferenc pápáról.

Ők „csinálták meg” a családi csődvédelem intézményét, ami akár jól is sikerülhetett volna, ha

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy bajban van a kormány a menekültek fogytával. Itt van a gondosan felépített gyűlöletkampány révén fanatikus xenofóbbá tett állampolgári tömeg, de mi kezdenek vele, ha elfogynak a profin démonizált „arab terroristák”?

Ide kell a lapát, amivel rá lehet még tenni a lelkeket pusztító tűzre. Például Trócsányi László igazságügyi miniszter minapi brüsszeli beszéde révén. 

Arról vizionált, hogy Európa 12 milliós roma lakossága a radikálisok „célcsoportja lehet” – jelentsen e talányos mondat bármit is. A lap tudósítója a tanácskozás után állítólag megkereste a brüsszeli magyar állandó képviseletet. A szóvivő azt mondta, a romák, miután jogfosztottak, hajlamosabbak a radikalizációra… (Valóban beismerte volna egy állami tényező, hogy a romák jogfosztottak?)

A pénzhiány miatt az összeomlás szélére került a hazai szelektív hulladékbegyűjtés, néhol pedig már az is csoda, hogy a házak elől egyáltalán elviszik a szemetet – írja a Népszabadság

Magyarországon az összes lakossági hulladék kétharmada mindenfajta válogatás nélkül a lerakókra kerül. Ezzel az EU hulladékhasznosítási statisztikái szerint a hátsó harmadban, a volt kelet-európaiak között viszonylag előkelő helyen, de azért Szlovéniától és Észtországtól alaposan lemaradva foglalunk helyet. Az élen Németországot, Ausztriát és a skandináv országokat találjuk, a sor végén pedig Romániát és Máltát.

A hazai hulladékkezelési rendszer több sebből vérzik:

Több ponton is cáfolja a rezsipropagandát a közműhivatal három hónap után most frissített, az eddiginél több európai főváros lakossági energiaárát összehasonlító elemzése. Azért vannak jó adatok is.

Magyarországon a jövedelmekhez képest mért rezsikiadások immár Európa alsó harmadába tartoznak – ezzel a szokásosnak mondható fordulattal ecsetelte Lázár János kancelláriaminiszter az Orbán-kabinet rezsiügyi fáradozásait.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) három hónap után most frissített és bővített adatsora szerint viszont a példának vett kétkeresős, gyermektelen család jövedelmén belül a gáz- és villanyszámla 4,7 százalékot tesz ki: ez a felmért 25 uniós főváros sorában még mindig a tizedik legrosszabb, vagyis rontjuk az átlagot

Át vagyunk verve! Németh Szilárd és Borbély Lénárd által. A baj csak az, hogy éppen október 23., nemzeti ünnepünk alkalmából. Nem csak átvertek bennünket, hanem egy kockára ragasztott   márványtáblával meggyalázták a csepeliek döntő többsége által elfogadott, kilenc éve közmegegyezéssel készített és felállított 56-os emlékművet, elvéve ezzel a mindenki számára fontos méltóságtejes, nyugodt emlékezés lehetőségét.

Megdöbbenve és felháborodva olvastam az önkormányzat honlapján, az október 23-i megemlékezésről készült, „1956 hőseinek és áldozatainak emlékére állítottak emlékművet Csepelen” című tudósítást. (csepel.hu, 2015. október 23.,13:32) „A Szent Imre téren elhelyezett alkotást –, amelyen Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író idézete – olvasható Borbély Lénárd polgármester és Németh Szilárd országgyűlési képviselő Kovács Sándor tábornokkal közösen leplezték le.”

Ha jól értem a fideszes városvezetők hivatalos szócsövének szövegét, akkor

Október 25-én, vasárnap hajnali 3 órakor 2-re állítjuk vissza az órákat, egy órával többet alhatunk. A téli időszámítás 2016. március 27-ig tart. Az őszi óraátállítással térünk vissza a csillagászatilag indokolt időszámításhoz, amitől az órák tavasszal való előreállítása idején térünk el. 

Tények. Hogy kinek van igaza, Andy Vajnának-e, a miniszterelnök új oligarchájának, vagy Simicska Lajosnak, a réginek, akik mindketten a TV2 tulajdonosának tekintik magukat, az alighanem hosszabbacska pereskedés tárgyát képezi majd. Az oligarchák harca című sorozatnak ez még csak az első epizódja, de az már világos, hogy a TV2 nem egyszerűen egy tévécsatorna. Hanem politikai zsákmány.

Az ATV Doku című tegnapi, október 22-i műsorában Simon András  vendége volt Lengyel László politológus , a Pénzügykutató Zrt. elnöke és Rainer M. János történész az MTA doktora, és megszólal a műsor végén, Fehér Márta szintén  október 22-én készült riportfilmjében több csepeli is... 

A beszélgetés és a csepeli riport (kb 23 percnél) ITT NÉZHETŐ MEG

A második rész Paul Lendvai és Vágó istván részt vételével  ITT LÁTHATÓ

A hagyományos emlékünnepségek mellett kiállításokkal, filmvetítésekkel, a Magyar Rádió épületében tartandó történelmi sétával is készültek az 1956-os forradalom 59. évfordulójára a szervezők.

A megemlékezések szerdán kezdődtek a Műegyetemi emlékmű megkoszorúzásával, ahol Boross Péter volt miniszterelnök tartott beszédet. Tegnap, 22-én szintén a Műszaki Egyetemen a hagyományos emlékünnepségen Simicskó István honvédelmi miniszter emlékezik meg az 59 évvel ezelőtti eseményekről. Este fáklyás felvonulást tartottak az egyetemtől Bem szoborig.

Október 23-án, ma 10 órakor katonai tiszteletadás mellett, Kövér László házelnök jelenlétében vonják fel Magyarország lobogóját a Kossuth téren, majd a Nemzeti Táncegyüttes tart előadást.

Ingyenesen látogatható az Országházban a korona, nem kell fizetni a belépésért a Terror Háza Múzeumba - mondta el  

"Csak így tovább a Nemzet Rendszereiben, derűs nemzeti ünnepeket, jó narratívát, jó éjszakát a b. hallgatóságnak!"

A fenti jókívánsággal köszöntötte olvasóit és a Magyar (közszolgálati, királyi, orbáni) Rádió hallgatóit Rainer M. János, az ismert történész, az 1956-os Intézet vezetője saját Facebook oldalán. A karcos köszöntő okát így tette közzé:

Képzeljétek, drágáim, hogy jártam ma! Reggel 9.30-kor az MR I Kossuth Rádió, a Nemzeti Főadó egyik kedves munkatársa, régi-régi jó ismerősöm egyébként, készített velem egy interjút 1956. november 4-éről, a f.év. november 4-i műsor számára. A felvétel egészen jól sikerült, a riporter derűs lélekkel távozott 10 óra körül, s magam is így folytattam napomat.
Alig másfél óra múlva telefon, a vonalvégen a riporter.

A Nagy Imre Társaság Budapest Szervezete ma délután megemlékezést tartott Csepelen,  a Nagy Imre ÁMK falán elhelyezett emléktáblánál. Először dr. Donáth Ferenc, a szervezet budapesti elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Horváth Gyula, a DK Csepeli Szervezetének elnöke emlékezett 56'-ra, kiemelve a szabadságért vívott harc jelentőségét, illetve napjaink szabadsághiányának legfontosabb jeleit, a szabadság megvalósulásáért vívott harc és összefogás szükségességét.

Takács Mónika, az MSZP csepeli önkormányzati képviselője Nagy Imre 1956 - os helytállását méltatta, és a nemrég elhunyt Göncz Árpád köztársasági elnök szavaival zárta mondandóját: "1956 az ország közös ügye volt és az is kell, hogy maradjon!" A koszorúk elhelyezés előtt Szabó Szabolcs, Csepel országgyűlési képviselője, Göncz Árpád 1992-ben, a rendbontó tüntetők miatt el nem mondhatott ünnepi beszédéből idézett: "Ötvenhat emlékéből merítsünk erőt az útra. Erőt, elszánt türelmet, akaratot. Mert helyettünk más nem meríthet, a mi utunkat magunknak kell végigjárnunk, s a végső sikernek ez a záloga. Hogy igenis végigjárjuk."

Ezt követően a jelenlevő szervezetek (DK, az Együtt és az MSZP csepeli szervezetei) képviselői helyezték el az emléktáblánál a megemlékezés koszorúit.