Orbánnak a politika nem más, mint „közjónak” álcázva a hatalom és a meggazdagodás mindenáron való elérése, méghozzá úgy, hogy neki és udvaroncainak nem szavazókra, hanem rajongókra van szüksége..
Mibe nem botlik az ember? 1994. február 17-én Orbán Viktor interjút adott a Beszélő szerkesztőinek, Eörsi Jánosnak és Kőszeg Ferencnek. Ebből idézek: „El tudjátok képzelni, mi lenne itt, ha szociálliberális koalíció kerülne kormányra, a másik oldalon meg egy táborba sodródna a konzervativizmus és a radikális jobboldal? A két lövészárok között megint egy nemzedéknyi időre nem nőne fű.”
Azért ez nem semmi. Két hónappal vagyunk a választások előtt, és Orbán, ellentétben azzal a lehetséges interpretációval, hogy zseniálisan előre látta a következő harminc évünk sorstörténetét, az én megérzésem szerint nem tett mást, mint előre látta a saját lehetséges magatartását. Ezt figyelemelterelés gyanánt pedig úgy állítja be, mintha ez a tragikus alternatíva évtizedekre tönkretenné ismét az