Meg van sértve, felháborodik, ha kérdeznek tőle. Szijjártó Péter kiugrott Bécsbe, nem kitántorgott, hanem igazi kőgazdagként repülőgépre pattant, több millió forintot elköltve, hogy minél hamarabb az osztrák fővárosba érjen.
Hadházy Ákos kiszámolta, hogy nagyjából egy órát nyert, mintha autóval utazott volna. Mellesleg a reptéren már autó várta őt, a minisztérium közlése szerint nem Budapestről ment a kocsi – lehet, hogy az csak Orbánnak jár –, hanem a nagykövetség bocsátotta rendelkezésére.
Nem tudom, milyen sürgős dolga lehetett a miniszternek, mi az, ami nem várhatott volna még egy órát; erre a kérdésre, szokás szerint, nem kaptunk választ. Nincs min meglepődnünk: a hatalomba belemámorosodott kabinet csak olyan érdeklődésekre válaszol, amelyekre akar – többnyire nem akar –, és olyan közleményeket ad ki, amelyekről senki nem kérdezte.
De nem is ez az érdekes most, sokkal inkább az, hogy
Csepelnek az elmúlt pár évben ígértek fűt-fát: óriási, modern, új közparkot, új hidat, új jövőt – ezekből megfenekleni látszik minden. A bizonytalan holnap mellett első látásra a kerület jelene is kopárnak tűnik, pedig, ha megkapargatjuk a felszínt, már most kincseket találunk, és nem is csak a legendás, időutazással felérő Csepel Műveket.
Váncsa István zseniális írásában olvashatjuk: "Kormányzó urunk és bandája olyan romhalmazt hagyományoz ránk, hogy abban már csak guberálni lehet, lopni nem nagyon, de hát a későn kelők sorsa már csak ilyen. Tetszettek volna korábban ébredni ...Az se kizárt, hogy a már készülődő új uralkodó elit még ordenárébb lesz, bár ahhoz nagyon kell tekernie, és akkor se biztos, hogy sikerül."
Az üldözési mánia jegyeit lehet észrevenni a polgármester és a rezsibiztos körüli kampánystábok munkájában. A több mint tíz éve megígért fedett uszoda azonban már szóba sem kerül a kerületvezetők propaganda újságában, és a csepeli iskolásoknak megígért tanuszoda sem téma. (Tegnap a kt-ülésen szóltak róla: jele sincs annak, hogy mikor lesz belőle valami az SC pályánál vagy bárhol másutt. Pesterzsébetre járnak a csepeli gyerekek)
„Jó, hát akkor itt fogunk élni” (Gothár Péter, Megáll az idő) "Bábozzunk és álmodjunk hát tovább demokráciát, szabad piacot, mímeljünk valódi közösséget, ahol nem döntenek semmiről a fejünk felett, ahol beleszólásunk van a közös ügyeinkbe. Ahol nem a kényszer lemondásával kell élni, hanem szabad akaratból."
"Ha tehát dölyfös, pökhendi, felfuvalkodott stb. felebarátaink létszáma alacsonyabb volna a kelleténél, akkor politikusokból hiányt szenvednénk..."
Legendás randi-óra a főtéren. "Gyermekként, a mainál fiatalabb felnőttként, Csepel utcáin gyalogosan, buszon, HÉV-en közlekedve, a közintézményekben, a szórakozó helyeken (akkor még voltak) mosolygós, akár vidámnak is nevezhető embereket láttam. Volt munkájuk, fedél a fejük felett és pontosan tudták, hogy mire számíthatnak, holnap vagy egy év múlva. Azóta nagyot fordult a világ itt Csepelen…. Beszéljük meg, vitassuk meg, milyennek szeretnénk látni Csepelt az elkövetkező években. Hol szorít a cipő a legjobban? Milyen intézkedések, fejlesztések az elsődlegesek."
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy Navracsics miniszter távollétében államtitkára, az EU-pénzből családi házként hasznosuló rekreációs központot épített Mayer Gábor (képünkön) megy az EU-ba tárgyalni, hogy ide a pénzt, mert mi pontosan, gondosan, hasznosan és jól költjük el. Miközben a szó köznapi és publicisztikai értelmében, mégiscsak elvett a közösből (lopott? – mondanák a sarki kocsmában, ahol kevésbé értelmezhető ez a jogi csűrés-csavarás.)
Hol van még Csepelről a törvényben előírt választási kampány, de már égetik a közpénzt, fűtik a cirkuszi kazánt
Szörényi Szabolcs „forradalmi” dalát juttatta eszembe a terméketlen, a Fidesz demagógjai által két évtizede elkezdett és azóta is életben tartott vita a vasúti szárnyvonalak életképességéről, egyes vonalak bezárásáról.
Megtalálják, visszahozzák? Több korábbi dokumentum eltűnt az önkormányzat weblapjáról. Miért? Hol vannak?
"Azzal minek foglalkozna egy vátesz, hogy a nemzet fővárosában hatvan éves HÉV-ek csörömpölnek, az ivóvíz elfolyik a százéves csöveken, lassan nem marad működő közlétesítmény."
Ezen a héten megint reflektorfénybe került a Gubacsi híd. A kormány hadászati okok miatt csak a vasútnak építene újat. A rozsdamarta régi, ma is zsúfolt rész megmarad a csepelieknek és az erzsébetieknek. A rezsibiztos fél és szabadulna a felelősségtől, a polgármester hallgat. A Németh-Borbély kettősnek évtizedes ígérete a Gubacsi híd fejlesztése, de a hatalomért marakodó két politikust már nem érdekli a híd sorsa. Ebben teljes az egyetértés közöttük.
„Szombaton a csepeli önkormányzat felhívására a választásra jogosult lakók 59,16 százaléka járult az urnák elé annak eldöntésére: kiváljon-e Csepel a fővárosból és a jövőben megyei jogú városként működjön? A szavazók közül több mint 35 ezren nemet mondtak a válásra. A kiválást támogatók aránya nem érte el a kilenc százalékot.” – Országszerte ezt olvashatták az érdeklődők a Népszabadság és más napilapok címoldalán 30 éve, 1993. szeptember 27-én. A népszavazást két nappal korábban, szeptember 25-én tartották meg.
A cikk szerzőjének indító kérdése: "Elképzelhető-e eddig tökéletesebb néppárt, mint amelyben egy asztalnál ül Erdő Péter és Kelemen Anna, míg Rogán Antal megszegi a kenyeret?! "
Éjszakai röplapterjesztés az egykori fülkeforradalmi elvbarátok egymás közti lejáratására 2023. szeptember 20-21 éjszakáján, ahol már egyik oldalon sem az észszerűség, hanem a gyűlölködés vezérli a cselekedeteket.
"Németh Balázst talán elragadta a forradalmi hevület, és magától lett ilyen bátor, ámbátor sokkal valószínűbb: hatalmas megkönnyebbüléssel csaptak a homlokukra a párt vezérlőtermében, hogy itt van nekünk ez a hasznos egyed, aki magától el tudta rendelni közpénzből a fűnyírást, és mégse Németh Szilárd
Mi pótoljuk a hiányosságot. Anyagtakarékosság vagy netán más ok miatt Németh Szilárd semmilyen formában nem szerepelt Borbély Lénárd választási kampányt szolgáló kisfilm-sorozatának jedlikes összeállításában, pedig hát jól tudjuk, a rezsibiztos volt a tótum-faktum az avatási szertartáson is.
Senki ne hallgasson azokra, akik szerint kevesebb ellenzéki pártra van szükség! Előre hát neves és névtelen hősök, ti mind, alapítsatok pártokat, alkossatok remekműveket!