Lázár őrjöng, meneszt, utasít, de azután mégis kerít pénzt a javításra. A MÁV erre kapkodva, mert ki gondolta volna, hogy lesz miből, nekilát, áthágva uniós szabályokat, kiborítva az osztrák vasutat és leginkább a magyar utasokat. Eddig is ők voltak az utolsók, szokva vannak: induljanak egy órával előbb, aludjanak a pályaudvaron, oldják meg.
Különös macska-egér játékba kezdett a MÁV és Lázár János minisztériuma. Hosszú távon ugyan mindkét fél csak veszíthet, de senki nem tekint messzire.
A játszma azonnali tétre megy: ki kerekedik felül. Adott egy szocialista nagyvállalati létből soha ki nem keveredő társaság, amelynek élén – beleértve a menedzsmentet, az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot is – jobbára hű káderek váltják egymást, akik ugyan saját szakterületükön lehetnek jó szakemberek, de nem értenek a vasúthoz. A posztot leginkább valamiért cserébe kapták.
A másodvonalban, vagy még alattuk már akadnak szakemberek, akik,