Az a bizonyos egyszerű vidéki legény napjainkra alighanem az ország leggazdagabb embere lett, legfeljebb a vagyonára egy másik egyszerű, vidéki gázszerelő legény vigyáz.
Arra talán kár is lenne szót vesztegetni, hogy szavahihetőség szempontjából mégis hová rangsoroljuk a politikusokat, különösen, ha kormányon vannak. A politikai szélkakasokról, a hatalmi zsonglőrökről egész könyvtárakat írtak már, újabban pedig tejes Netflix-sorozat évadokat lehet forgatni róluk, akár a dán parlamentben, akár a Fehér Házban van a munkahelyük. A politikai színváltók között válogatva mégis elsősorban a budapesti Vár miniszterelnöki rezidenciájára küldeném a kaméleonokat, ott van még mit tanulniuk a színváltásról.
Több, mint négy évtizede figyelem a magyar politikát, afféle szakmai ártalomból hol közelebbről, hol távolról, és – saját pechemre – nagyon sok mindenre emlékszem. Éppen ezért tartom riasztónak azt a szellemi zűrzavart, ami az utóbbi hetekben eluralkodott a miniszterelnöki megnyilatkozásokban. Távol álljon tőlem, hogy
Október 31-én lesz 45 éve annak, hogy a csepeli végállomásra Pesterzsébet felől, a Gubacsi átjáró érintésével befutott a Határ úti HÉV utolsó járata. A szerelvényt a remízbe irányították és ott várt további sorsára.
Orbán képes olyan személyes viszonyokat kialakítani, „amiben a figurák tényleg elhiszik, hogy nélkülözhetetlenek, hogy a saját karrierjüket építgetik, mígnem azon kapják magukat, hogy mindvégig a kormányfőt építették, maguk pedig leépültek. Akkor aztán kidobják őket, akár egy üres akkumulátort."
Kisütötte. Megeszik a csepeliek? A Fideszből kirúgott, de Orbán és a fideszes kormány kegyeit lázasan kereső Borbély Lénárd kerületvezető a Csepeli Hírmondóban immár „hivatalosan” is bejelentette, hogy a Közösen Csepelért Polgári Egyesület színeiben indul jövő júniusban az önkormányzati választáson újra a polgármesterségért
Itt az újabb bizonyíték, hogy nem a méret a lényeg. Esetünkben egy egészen apró vesszőről van szó. 
Ábel alpolgármester ideges és ingerült közbeszólásaival, a bizottsági ülés ellehetetlenítésével akart félelmet kelteni. Bekiabálásával szerette volna elhallgattatni a beszélőt
Mikszáth Kálmán (képünkön) Orbán egyik történelmi példaképéról ezt írta: „Tisza Kálmán diktátori szerepet vitt, úgyszólván ő vitte mind a nyolc miniszteri tárcát, s ő gondolkodott, beszélt egész pártja helyett”.
Csepel és Pesterzsébet között marad a régi híd. „Az új átkelő a Soroksári-Duna-ágon a jelenlegi hídtól északra épülne meg, a kapcsolódó Corvin úti csomópontig tartó vasúti pályát kétvágányú vágányhálózattá bővítenék, ami lehetővé tenné nagyobb tömegű katonai rakományok vasúti szállítását a Csepeli Szabadkikötőbe.”
Kockázatokkal teli politikai évad elé néz az ország. Jövő júniusban önkormányzati és európai parlamenti választások lesznek. A kampányolás vélhetően végigkíséri a következő hónapokat, és kiemelten hat majd a társadalmi tudatra, érzelmekre, a nemzet kohéziójára.
Nagysikerű gálaműsorral köszöntötte fennállásának 65. évfordulóját a Csepel Táncegyüttes. 
Gyönyörű, és senkit nem bánt, senkinek sem fáj, de sok örömet okoz, és ráadásul szerencsét is hozhat, ha valaki átmegy alatta, a kormányzati politikusok újra és újra belekötnek.
A kihűlt, néma gyárkémények felkiáltójelként emlékeztetnek Csepel történelmére. Ezek a kémények az egykori üzemekkel, a kerület sokat látott, sokat megélt tereivel, utcáival, lakóival együtt sokat tudnának mesélni 1956 októberi, novemberi napjairól
"Mi is történt 1956. október 23-án? Én általános iskolás kisgyerekként azt láttam azon a délutánon, hogy amikor kijöttünk az iskolából, nagyon sok ember „sétált” zászlókkal...Később megtudtam, hogy az egyetemi diákság felvonulásának a szemtanúja voltam. Azután a pincében éltem, a rádió híreit hallgatták a felnőttek, felettünk ágyuk dörögtek és tankok dübörögtek. Amikor végre kimehettem az utcára, a házunkkal szembeni épület romokban állt. A körúton fiatal fiúk és lányok holttestei hevertek..."
Miért nem jó, miért nem elég a kerületvezetőknek a Szent Imre téri 56-os emlékmű (képünkön), amely teljes politikai és társadalmi egyetértéssel készült 2006-ban? Mi a valódi célja egy újabb, senkivel sem egyeztetett, megosztó emlékmű felállításának a sétányokon, a kerülethez nem kötődő Wittner Máriáról elnevezett területen?
A sorok között olvasva kiderül, hogy mi számított értéknek 54 éve. Például: "A távfűtéses lakások modern felszerelést kapnak. A konyhákban beépített garnitúra, gáztűzhely várja a háziasszonyokat s a lakásokban állandó hideg-melegvíz szolgáltatás lesz."
Érthetően másként idézik fel a kerületi városközpont fejlesztését azok, akik évek óta vártak lakásra vagy az elavult, egészségtelen, fürdőszoba nélküli házakból költözhettek oda.
A minap kaptuk a tájékoztatást: a jövőben a gimnáziumban nem lehet színesen fénymásolni. Hogy ez egészen biztosan így legyen, szerelő jön az iskolába, kiiktatja a fénymásoló gépekből a színes nyomtatás lehetőségét.
A gerincút folytatásával kapcsolatos 11 évi Borbély-Ábel-Németh féle tehetetlenséget nem érdemes hazugsággal mentegetni. Volt idő az érdekérvényesítésre, most itt az ideje a beismerő vallomásoknak.
A felkorbácsolt érzelmek viharában nem hallatszik a józan ész szava. Aki felemelt ököllel vicsorog, az nem gondolkozik. A gyűlöletkeltés járulékos következménye az állampolgári józanság elhallgattatása.
Alapozás. A kerületvezetők az újabb sétányi provokációnak ágyaztak meg azzal, hogy ismét a környéken élők véleményének kikérése nélkül költenek súlyos milliókat egy kéretlen emlékműre, amit most hétfőn akarnak felavatni.