"Azt mondtam az idős embernek:  bízzunk benne, hogy eljön majd egy olyan világ, ahol újra súlya lesz az adott szónak, és felelőssége a csepeli városvezetőknek! Elszégyelltem magam, mert olyat mondtam, aminek eljövetelére nem, hogy az öreg, de a magam életében se látok esélyt!"

A napokban felhívott egy lakó Csillagtelepről. Elmondta, hogy nagyon idős ember, ezért azt szeretné tudni, hogy még az ő életében elindulnak-e azok a korszerűsítési munkálatok, amit Borbély Lénárd a polgármesteri kampányában mondott?

Megmondom őszintén, hogy nagy zavarba hozott a telefonáló!

Na nem azért, mert ravasz fogós kérdést tett fel. Nem, erről szó sincs! Azért kerültem zavarba, mert a valóságot tartalmazó felelet és az idős ember válasz igénye nem hozható a kérdező számára is elfogadható összhangba. Az őszinte feleletre, a fájdalmas igazság kimondására az idős ember iránti tisztelet miatt nem vitt rá a lelkiismeret!

A válasznak ugyanis így kellett volna hangoznia:

Az ellenzéki szavazók és a jószándékú civil kezdeményezések  elárulásának lesz a szimbóluma a Csepelről is jól látható ferencvárosi romhalmaz? Az egykori nagyvásártelepnél fővárosiak százezrei népszavazással akarták megakadályozni a tervezett diákvárost kiszorító Orbán-féle kínai Fudan egyetem felépítését! A hatalom továbbra sem kíváncsi az emberek véleményére, de - sajnos - a Fudan-ellenes népszavazás megfúrásával ehhez immár az ellenzéki pártok vezetői közül is többen derekasan asszisztálnak. 

Amikor még azt hittük, tényleg van az ellenzéknek esélye megnyerni az országgyűlési választást és átvenni az ország irányítását, akkor nagyon is komolyan vettük a Fudan egyetem ügyét. Azt, hogy a hatalom, a mindent maga alá gyűrő kormány nem engedheti meg magának, hogy magyar pénzből kínai kémegyetemet létesítsen Csepel és Ferencváros határában, ráadásul úgy, hogy a főváros korábbi tervét, a diákváros építését is megfúrja.

Általános felháborodást váltott ki már maga az ötlet is, amit még fokozott a kormányzati erők arroganciája, Palkovics László fölényeskedése, a "minden a miénk" attitűd kiütközése. A budapestiek döntő többsége egyetértett azzal, hogy ha másként nem lehet meghátrálásra bírni a hatalmat, akkor harcoljanak a népszavazásért, legyen annyi aláírás, hogy a kormány – megint – kénytelen legyen meghátrálni, mint a

Ahol 12 év alatt lényegében nem történt semmi. A változás annyi, hogy évtizedes ígérgetések után   Borbély Lénárd Hárosról szólva már ki sem merte mondani a belterületbe vonás szükségességét, ami azt jelenti, hogy az ott élők még legalább 8-10 évig nem számíthatnak  életkörülményeik javulására. A kormány ígérete ellenére, a helyi fideszes vezetés az út szélén hagyta a hárosiakat

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) augusztus 17-én megjelent 16. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A lap hivatalos laptájékoztatója szerint a CSH kéthetente jelenik meg 22-34 oldalon. Most a két hétből három lett, a minimum 22-ből meg mindössze 16. Hiába’, nyár van, szabadságon a vezetés, a hivatal, az önkormányzat meg gyakorlatilag nem működik. A polgármester néha írogat valamit saját közösségi oldalán, amit időnként átvesz a hivatalos önkormányzati média. Így azért az újságíróknak mégis csak kevesebb a munkája. 

Igaz, a nyár „forróbb” lett, mint a helyi vezetők gondolhatták. Nem csak az utóbbi hetek hőséghullámai, hanem az országos

Tekintetes uramék előveszik a főispánt meg a vármegyét, majd valaki a végekről bedobja, hogy csendőrség is kellene. A színjáték végén hálásak leszünk, hogy a deres, valamint a karóba húzás egyelőre elmarad. Ezzel szereznek egy kis örömet a magyar népnek, amely a minap arról értesült, hogy most azért drága a kaja, mert tavaly olcsó volt. Így kell operálni a húsba vágó, fájdalmas valóság elfedése érdekében.

A publikum nagy része pedig lelkesen tapsol, és egy közvélemény-kutatási adat szerint mélyen egyetért azzal, hogy fontos ugyan a szabadság, de még fontosabb az alacsony villany-, gáz- és benzinszámla. Ha pedig majd mindezt mégis emelni kell – mert ahogy Karinthy Ferenc írta, egyszer minden kerítés véget ér –, akkor el fogja hinni, hogy Brüsszel a bűnös.

Ez sokáig működhet, akkor is, ha

Csak egy kérdés: a Csepeli Strandot működtető kerületi részvénytársaság   átszervezése miatt fog-e változni a strand látogatottsága, népszerűsége, létrehozható egyáltalán valamilyen nyereség az üzemeltetés során? Különösen ebben a gazdasági helyzetben, az elszabadult infláció, a megélhetési költségek jelentős növekedése mellett. 

Szavazást kezdeményezett a 21.kerulet.ittlakunk.hu című hírportál Ti hova jártok strandolni nyáron? címmel. A voksok szerint a válaszolók ~34 százaléka jelölte meg valamelyik budapesti fürdőt, strandot vagy közeli élővizet (tó, Duna-part stb). Közel 50 százalékuk inkább vidékre, távolabbi élővízhez (Balaton, Tisza-tó), tengerhez utazott/utazik, azaz nem veszi igénybe a budapesti, a csepeli strandolási szolgáltatásokat. 

Annak ellenére, hogy nem reprezentatív szavazásról van szó, a számok mindenképp elgondolkodtatóak. A csepeli önkormányzat eddig sok száz milliót költött a csepeli strand fővárostól való megvételére, fejlesztésére, bár a 2010-es ígéretből, a fedett úszómedencéből nem lett semmi. Ennek ellenére sem valószínű, hogy

Van abban valami  báj, ahogy Demeter Szilárd (képünkön) vagyis  az az ember, aki szöges bakanccsal oda-vissza végigtrappolt párszor a magyar kultúrán, most - a korszellemhez igazodva - azon mereng, milyen lesz, amikor a rezsinövelés miatti nagy áramszünetek idején pislákoló gyertyafénynél behúzódunk a kemencesutba egy jó könyvvel, és kivárjuk, míg Orbán Viktor megment minket a nagyobb bajoktól.

Mert ez jön, és ezt nem mástól tudjuk, mint Demeter Szilárdtól. A mindenben illetékes kultúrpápa szíves szóbeli közlése szerint 2024-ig „nagyobb ingatlanfejlesztésekre” aligha lehet számítani, magyarán az összes helyéről kizeccölt, bezárt közgyűjtemény marad a raktárban, az einstandolt Hajógyári sziget és épített környezete punnyad, ahogy volt - na jó, legalább a Széchényi Könyvtárat talán békén hagyják, pedig

Felújításnak nevezik, de itt éppen a szétverés látszik. A háborús állapotokat nem (csak) ez a kép mutatja. A közkedvelt, sokat látott létesítmény a színtere a volt és a jelenlegi polgármester agyrémig fajult ütközeteinek. A rezsibiztos és a mai kerületvezető vívja a külön meccsét hol a birkózó akadémiával, hol pedig exkavátorokkal. Közben a csepelieket egyre több helyről szorítják ki…

Elkezdődött a volt ifjúsági tábor felújítása – adták hírül az önkormányzat fideszes vezetőinek szócsövei. Azt, hogy – nem ok nélkül – tartanak a csepeliek felháborodásától jól érzékelteti: újra és újra leírják, szajkózzák: „...sem szálloda, sem lakópark nem lesz a területen.”

Borbély Lénárd a tábor fejlesztésével foglalkozó beszédeiben szeret

A félhomály és az éjszakai sötétség sem lehet akadály. Valamit mindig lehet találni, hol egy autópálya-koncessziót, hol egy vasútépítést vagy egy leejtett fuvarozó céget – s nyilván itt a fillér is úgy meg van becsülve, hogy a fuvarozócégért is lehajol az ember. Esetleg hazavisz egy bankholdingot...

Ha nincs kalácsuk, egyenek kenyeret – hangzott el a jótanács, és kitört a forradalom. Persze, ez még egy régi korban történt, amikor nem hazudott a Kossuth Rádió éjjel-nappal, minden hullámhosszon – így kérdés, miként jutott el a népekhez pillanatok alatt a királyné praktikus jótanácsa. És miért nem jut el ma sokakhoz, hogy mi folyik az országban, a szemük előtt?

Ismerik a viccet: 

Azt, hogy mit kérdeztek a csepeli polgármestertől és földijétől, a rezsibiztos akadémikustól a tusványosi szabad egyetemisták, és hogy a kérdésekre ők mit válaszoltak, nos azt egyelőre ‑ vagy talán már soha? ‑ nem tudhatjuk meg. Talán majd egyszer  együtt leereszkednek a csepeli nép közé, és akkor hajlandók lesznek beszámolni a közpénzen tett túráról. Addig itt állunk a kétségek között…

Hiába várjuk, hogy a polgármester és a rezsibiztos kötelességének érzi majd, hogy a választóik előtt tisztességesen beszámoljanak arról, mi dolguk volt Erdélyben a Tusványosnak nevezett, hagyományos tusnádfürdői-bálványosi Fidesz-rituálén, a 31. szabadegyetemen. Csak szűkszavú, semmitmondó sorokat olvashatunk tőlük.  A kettőjük között megromlott viszony miatt gyanítjuk, hogy fittyet hánytak az általuk hangoztatott -  és az ellenzék számára kötelezővé tett - takarékosságra, és nem egy autóban lépték át a román határt. A pénz nem számít. Nem férnek el már ők egy kocsiban régóta…

A rezsicsökkentés ma már azt jelenti, hogy az Orbán-rendszer szolgái mondják meg, mi mennyibe kerül.

Változatlanul totális a káosz az Orbán-kormány rezsiemelése körül. Nyilván nem véletlenül. Két hete, látványosan kapkodva, mindenféle vészkabinetek meg akciótörzsek röpgyűlései után, rendkívüli sajtótájékoztatón „energia-veszélyhelyzetet" hirdettek, majd különböző, kissé szürke energetikai pontok után, a sor legvégén megemlítették, hogy ja, amúgy az átlag felett fogyasztó háztartásoknak „piaci” árra emelik az áram és a gáz árát.

Pedig Orbán Viktortól kezdve Németh Szilárdon át

Örökös végállomás? A hét kérdése: vajon helyesen értelmezte-e Németh Szilárd a HÉV-üggyel kapcsolatos kormányrendeletet, vagy csak sorozatos csepeli választási vereségei  és rezsibiztosi munkáinak kudarcai feletti elkeseredése miatt  "értette félre" a Magyar Közlönyben megjelenteket?

A tavaly megalakult KÖZÖSSÉG A CSENDESEBB DÉL-BUDAPESTI LÉGTÉRÉRT Facebook-csoport (link a csoporthoz) petíciót indított: „három kerület összefogásával (XI., XXII., XXI.) és három önkormányzat támogatásával próbálunk tenni a csendesebb lakókörnyezetért. Aránytalanul sok utasszállító repül felettünk a képen látható útvonalon, pedig más felszállási útvonalak is lennének.”, amelyet a 21.kerulet.ittlakunk.hu csütörtökön tett közzé.

https://21.kerulet.ittlakunk.hu/kozlekedes/220811/elindult-az-alairasgyujtes-csendesebb-legterert 

A csendesebb légtérért indított petíciót szombatig közel 800-an írták alá.

*****************************

Csepelen a héten egyébként megállt az idő, ha a

A Magyar Ifjúság című hetilap öt évtizedes, megsárgult fotója ma már történelmi dokumentum. Így kezdődött 50 éve. Csepeli gyári KISZ-fiúk és KISZ-lányok harca a bozóttal és a nádrengeteggel a Csepel Művek fiataljainak táboráért Ráckevétől, Dömsödtől nem messze, Somlyószigeten, a Kis-Duna mentén 1972-ben.

Így tudósított  a Magyar Ifjúság:

"A Dömsöd melletti Somlyószigeten, a Kis-Duna partján épül a Csepel Vas- és Fémművek KISZ-eseinek nyári tanyája.

Január elején hozzáláttak a 6,5 millió forint értékű tábor előkészítéséhez.

Akkor még csak mocsár, nádrengeteg és áttörhetetlennek tűnő bozót fogadta őket, február elejére azonban megtisztították a terepet. Néhány nap múlva jöhetnek a villanyvezeték építői.

Úgy tervezik, hogy

Tizenkét év a négy esztendőkre szabdalt politikai cselekvési terminusok világában egy örökkévalóság. Ennyi idő alatt nemcsak államosítani lehetett volna a közoktatást, és az így megszerzett teljhatalmat az igazgatók lábhoz szoktatására meg a tananyag hagymázassá habosítására használni, hanem lett volna alkalom a rendszer újragondolására is.

Bezzeg régen a gyerekek csak úgy járhattak télen iskolába, ha vittek magukkal egy darab szenet vagy egy hasáb fát, mert máshogy nem lehetett kifűteni a tanyasi iskola rozoga épületét! – ma is látom a a tanító néni felemelt mutatóujját, amellyel arra figyelmeztetett: milyen jó is nekünk, hogy a jóllehet büdös, de kétségkívül meleget okádó olajkályha mellett tanulhatjuk a betűvetést.

Ez nagyjából fél évszázada történt. Abban az iskolában már régesrég központi kazán van, radiátorok ontják a meleget, és el tudom képzelni az igazgató döbbenetét, amikor megkapja a tankerülettől a felszólítást: vizsgálja meg, hogyan lehetne fával fűteni azokat az osztálytermeket, amelyekben

A csepeli nyugdíjasház (felül), amiről inkább hallgatnak a kerületvezetők és a kirakatba tett csepeli cserkészház (alul), ahol a februári tűznek még az újjáépítése után sincs felelőse a nyilvánosság előtt

Van, amit szeretnek emlegetni, szeretnek mutogatni a kerületünk vezetői és van, amit nem!

A polgármester öncélú szereplési vágya az emberek egy részének gyanússá vált. Többen vannak, akik a borbélyi önfényezésben átverést gyanítanak. És bizonyára nem is járnak messze az igazságtól, mert valójában manipulálni, tematizálni szeretné a fideszes propagandagépezet Csepel lakosságát.

Szeretnék megszabni, hogy miről szóljon a közbeszéd Csepelen és miről ne. Ezért az állampolgárok nem a tájékoztatás szándékát, sokkal inkább más ügyek elfedését gondolják a nagy exhibicionizmus mögött megbújni!

És, - mint a régi mondásban /nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél/ ebben is lehet valami - például a Simon Bolivár úti Nyugdíjas ház dolga, ritkán szerepel Borbély Lénárd önfényező oldalain. Talán azért, mert ott a lakáségéstől, az ágyi poloskán és csótányokon át, a folyamatos botrányokig mindig van valami

Hála és köszönet a régi-új kulturális államtitkárnak. Hoppál Péter ugyanis bátran kimondta az eddig kimondatlant és egy demokráciában mindig kimondhatatlant.

Nem a gyermekorvosokat és a szülőket kellene szembeállítani egymással, hanem felesleges tortúrát a józan ésszel.

A kerületvezetők hivatalos lapja, a CSH tette fel a jogos kérdést: Ki igazolja a bölcsődei, óvodai hiányzást?

A cikkben pro- és kontra véleményeket olvashattunk a gyermekek hiányzásának igazolása kapcsán. Az írásban azonban nincs szó az egészségügyi rendszer teljes működésének hiányosságaitól, amelyek gyakorlatilag a gyerekorvosi feladtokban, a hiányzások igazolásában is lehetetlen helyzeteket teremtett. A polgármester diszkréten menekül a konkrét állásfoglalástól. Ő a minisztériumtól kér állásfoglalást, ami valamikor vagy megérkezik, vagy nem…

Évek óta létező feszültségről van szó, amelyben a kormány az orvosokra próbálja hárítani a felelősséget, szembeállítva ezzel a

Adórendszerünk áttekinthetetlen. Adókedvezmények tucatjait kapják azok, akiket szeretünk vagy szavazataik értékesek a számunkra: akik társaink és forrásaink az uralkodásban (ld. kaszinók), vagy megbízható szavazóbázisunk (pl. őstermelők a maguk zéróhoz közeli adószintjével). Nem éppen méltányos közteherviselés.

A kata lerombolása a kormányzat üzenete a megváltozott világról. Alighanem előtte lemérték a szavazói karaktert, és arra gondoltak, őket rugdalni nem vezet drámai szavazateséshez. De azért tényleg ekkora a baj a költségvetésben. Ilyenkor szokták szabadjára elengedni a pénzügyminisztérium technikusait, efféle helyzetben vette fel Horn Gyula Bokros Lajost. Aztán ha jobb lesz, ránk ragyog a király arca is, a rendcsinálók meg balra el.

A kata változása széleskörű felháborodást és értetlenséget váltott ki. Nem csupán azért, mert

Ott állok a bódé csonkig égett mécsesei előtt és szomorkodom. Azon kapom magam, hogy egy hasonló korú férfi böködi a hátam. Azt kérdi szomorú szemekkel, hogy ő volt az a fiú, akit a Lámpás utcában a busz…. Nem vár választ! Hiányozni fog nagyon!

A hétvégi forgalmat elkerülendő, elindultunk vásárolni. A II. Rákóczi Ferenc úton az Auchan felé haladva a lámpás utcánál rendőrautó tiltotta meg az oda történő befordulást. Rossz előérzetünk támadt: ennek bizonyára súlyos oka lehet. Hamar megtudtuk, hogy a rendőri torlaszt egy csúnya baleset miatt rendelték el. Egy autóbusz elütött egy 21 éves bicikliző srácot. A fiú, a helyszínen meghalt!

Az ember összerezzen! A borzalmas hír szinte letaglóz.

Hamarosan aztán eluralkodik a félelem:

Kibírhatatlanul csökken a jövedelme? Mi a megoldás? Álljunk gyorsan miniszternek, és akkor mindjárt úgy hatszázezer forinttal több lesz havonta a pénzünk, nem kell 1,9 millióból tengődnünk? Így kell ezt csinálni, bért kell emelni. Meg is tették, persze még a megszorítások előtt, nehogy az istenadta népnek szemet szúrjon, hogy miközben ő üres bevásárló kosárral téblábol a boltokban akciós kiflire vadászva, az ország vezetői azt számolgatják, mennyiből tudják ezután felfűteni a medencét.

Amikor azt üzeni a nagy magyar szónok a házi rádiójából, hogy mindenki becsülje meg az állását, mert rövidesen harc lesz a munkahelyekért, akkor szerintem higgyünk neki. Mert ha azt a másik kedvenc mondását vesszük alapul, hogy ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok, akkor tényleg kapaszkodni kell, ahogy ő meg a játszótársai is napról-napra még erősebben szorongatják a puritán miniszteri székük karfáját a Karmelita kolostor kormányzati üléstermében.

Jó lenne utánozni őket, de van néhány bökkenő. A legfontosabb, hogy a hétköznapi karfákba kapaszkodók hiába kérnek, követelnek valami kicsivel több bért, ha már a legtöbb élelmiszer megfizethetetlenül drága lett a boltokban, naponta odaveti nekik valamelyik főfiú, hogy ilyenről háborús helyzetben ne is álmodozzanak.

Nem gondolják a kerületi illetékesek, hogy a nyári hőség ellenére a csepeli választott tisztségviselőknek és az iskolák fenntartását, működését biztosító önkormányzati cégnek már dolgozni kellene a döntés előkészítésén  és a megoldáson? Az sem ártana, ha tisztességesen tájékoztatnák a csepelieket, hogyan érinti a fatüzeléses kormányzati döntés a csepeli iskolákat, s ha igen, akkor mit akar tenni az önkormányzat.

A rezsicsökkentés „kurtítása” után, végleg kiderült: Magyarország hátra megy nem előre! Orbán Viktor nemrég kijelentette: "...aki az átlagfogyasztás felett fogyaszt, „annak gondoskodnia kell arról, hogy csökkentse a fogyasztását, vagy keressen annyi pénzt, hogy ki tudja fizetni az átlagfogyasztás fölötti részt” Ez gyakorlatilag nyílt beismerése a rezsicsökkentés bukásának. Az idézett mondat a kormányfő cinikus hozzáállását bizonyítja. 

Közben a Belügyminisztérium kiadta, szokásos körlevelében, a „szigorúan bizalmas” feladatot a tankerületeknek. Vissza a fafűtéshez! Megnézni a feltételeket, megtalálnia azokat az intézményeket, iskolákat, ahol ez végrehajtható, előkészíteni az ezzel kapcsolatos tennivalókat, egészen addig, hogy