Egy régi kép, amikor még elismeréssel és nem rozsdaövezetként emlegették a főbejárat mögötti területet. Lehet, hogy egyszer újra felfedezik? Vannak rejtett tartalékok...

Egy írásból – ahol a főváros főépítésze fejti ki véleményét a barnamezős, rozsdaövezeti lehetőségekről - úgy érzi az olvasó, mintha a szakember témával kapcsolatos gondolkodása a Váci úti megújulástól a lágymányosi átalakulásig terjedne csupán. Azt sugallja, hogy az ezen kívül lévő területek barnamezős beruházással kapcsolatos városépítési elképzeléseit nem inspirálják. Egy városképben gondolkodó csepeli embert nagyon lehangol ez a vélekedés.

Az olvasó, - koncepciók és városszerkezetet változtató víziók helyett - egy adminisztratív, bürokratikus, szemszögből kiinduló, szkeptikus álláspontban találja magát. Pedig a lehetőségekből adódó esélyeket üstökön kéne ragadni, és tartalommal kéne megtölteni. Nyilvánvaló, hogy a rozsdaövezet legalább annyi lehetőséget kínál, mint amennyi akadályt tartalmaz. Ezért először érdemes lenne számba venni a

Kósáné Kovács Magda nem árulta el elveit, azt, hogy politikusként az elesetteket kell képviselnie. Nem gyűjtött vagyont, élt tovább a körúti gangos-körfolyosós házban

Tegnap elvesztettünk egy kitűnő embert, aki politikusként sajnos már régóta nincs velünk. Kósáné Kovács Magdát. Most a politikusról fogok beszélni. Mert az csak a mi ügyünk, hogy vagy negyven éve már ott ültem a konyhájukban és bizonyos zsíros kenyereket fogyasztottam. És sok mindent élveztem ott náluk, de történetünk szempontjából most elég csak felidézni annyit, hogy akkor tapasztaltam először, attól hogy valaki viszonylag jelentős politikai tisztséget visel, még lehet tök normális, komolyan vehet egy gimnazista gyereket is,  összetettebb dolgokat is képes egyszerűen elmagyarázni és még repetát is lehet nála kérni.

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején már újságíróként-politikusként találkoztunk. S továbbra is gyakran példálóztam vele, hogy igenis lehet tisztességesnek, normálisnak maradni és nem igaz, hogy a „politikus” a minden rossz szinonimája kell hogy legyen.

Okos volt, kemény és határozott. És rengeteget lehetett tőle tanulni. Most csak két példát mondok:

A kór neve: hálapénz. Ezt a rákfenét a rendszerváltással sem lehetett kioperálni a magyar társadalom testéből. Az egyetlen, sikeresnek ígérkező  kísérletet a ma kormányzó Fidesz 12 éve, még ellenzékiként elkaszálta...

Országos botrány kerekedett abból 2003 utolsó napjaiban, hogy a Népszabadság egy publicisztikában nyilvánosságra hozta: a kismamák egy halapenz.hu nevű oldalon cserélik ki információikat arról, melyik kórházban melyik nőgyógyász mennyi pénzt vár el a terhesgondozásért, majd a szülésért. Arra is pontosan emlékszem: dühömben írtam meg mindezt, miután végighallgattam a barátnőm elbeszélését arról, hogyan hagyta az orvosa a kórházfolyosón elvetélni, csak mert vitába keveredtek a szerinte neki „járó” hálapénzről.

Azóta eltelt nagyjából tizenhét év. Annyi kétségkívül változott, hogy a halapenz.hu-t jobbnak látta bezárni a tulajdonosa. Ám hogy a helyzet alapvetően ugyanolyan maradt, arra fényesen rávilágít az a tény, hogy a múlt héten letöltendő szabadságvesztésre ítéltek egy ortopéd sebészt, akiről bebizonyosodott: a közegészségügyben is kikényszerítette a betegeitől az általa méltányosnak tartott honoráriumot.

Amivel természetesen nem azt állítjuk, hogy

Ábel Attila (balszél) és Shanda Tamás (jobbszél) tudja, hogy mivel játszik, amíg hitelt ad a csepeliek által voksokkal elzavart Németh Szilárd (mikrofonnal) hazug kirohanásainak?

Sokszor érthetetlen, hogy tudnak emberek ennyire kivetkőzni magukból? Németh Szilárdnak semmi sem szent? Még az sem, amit maga hozott létre, és maga élte át? Ez az ember most minden realitásérzékét elveszítve ordasként támad Karácsony Gergely főpolgármesterre. Olyanokkal vádolja, amihez a pályáját éppen csak elkezdő főpolgármesternek vajmi kevés köze lehetett. Jelenleg egy EU-s pályázat Shanda Tamással (Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára) az oldalán, - a Csepelen már másodszor elbukott képviselő - azt híreszteli: „..a csepeli szabadkikötő és az odáig vezető gerincút korszerűsítése veszélybe került, mivel Karácsony Gergelyék durva, amatőrhibát követtek el”. Lejjebb megírják, hogy ez a summa egymilliárd forint pályázati forrást jelent. (Csak csendesen jegyzem meg, hogy ez az összeg még a csepeli fideszes önkormányzatnak se tétel, mivel a 2019 éves költségvetésük záró főösszege meghaladta a 43 milliárd forintot, amiből csak a Rákóczi kerti játszótér félmilliárd: és van ilyen 4)

- Németh Szilárd úgy tesz mintha nem tudná, hogy Csepelen amióta az általa kidolgozott arrogancia van hatalmon, nincs demokrácia! A törvény szerint a képviselőket Kt ülésen a lakosságot közmeghallgatáson kellett volna tájékoztatani! Ilyent azonban Csepelen a fideszesek érdemben nem rendeznek, csak színlelt propaganda-rendezvényekkel „pipálják ki” az ügyet. Emlékeztetnék, a METRANS féle közmeghallgatásra, amit a vállalat szervezett, és ahol szégyenszemre egyetlen fideszes korifeus sem jelent meg! A polgármester sem!

- Németh Szilárd úgy tesz, mintha nem tudná, hogy az EU-s pályázatokat az

Robog a gömböc át az országon. Mindent felzabál. És akkor egy  szerkesztőségben nyolcvan gombostűt böknek belé. A nevüket adták munkájukhoz, és most jönnek egymás után, egyenként, hosszú sorban. Feladják munkájukat, feladják egzisztenciájukat. Feladják a biztosat a bizonytalanért. Azért, mert szabadságra vágynak. Normális viszonyokra, amikor nem apró diktátorok mondják meg, milyen média kell nekik.

A félelelem. Beköltözött mindenhová. Normális az, hogy kórházigazgatók, orvosok tűrik, hogy csak úgy kitoloncoljanak betegeket a kórtermeikből. Normális az, hogy nincs országos tiltakozás azért, hogy gumibotos iskolarendőröket vezényelnek kisgyermekeket oktató intézményekbe? Normális, hogy hallgatnak a szülők, a tanárok?

Normális dolog, hogy import tüntetőkkel zaklatnak szabadon megválasztott polgármestert? Hol vannak az őt megválasztók? Normális dolog, hogy lezárják

Részlet VOX hozzászólásából:"Amíg Csepelen nem lesz őszinte, részletes értékelése a tavalyi önkormányzati választási eredményeknek minden baloldali, változást akaró pártban, s nem számolnak a választás következményeivel, nem is fogunk tudni tovább lépni..."

Olvastam Erdősi Éva válaszát Dobák Istvánnak. https://csepeliek.blog.hu/2020/07/24/erdosi_eva_valasza_dobak_istvannak#more16044968 Az alábbiakat teszem hozzá, a számomra több vonatkozásban sem elfogadható véleményéhez.

A 43,2 százalékos szavazati arány azt jelenti, hogy Erdősi Éva megszorítani sem tudta a Fidesz-KDNP jelöltjét, Borbély Lénárdot, aki 52,5 százalékot kapott a választásokon résztvevőktől. Azaz, ha csak ketten vannak versenyben, a számok ismeretében, akkor is veszített volna ( Erdősi Éva, Pákozdi József és Wolf József polgármesterjelöltek együtt is 9,7 százalékkal kevesebbet kaptak a győztesnél).

Ez azt jelenti, hogy nem volt esélye a győzelemre, ami elsősorban és meghatározóan a jelölő vezetők felelőssége. Ha tisztában voltak a helyezettel akkor azért, ha meg nem, akkor azért. Munkájukat az eredmény minősíti, s a polgármester-jelölt ilyen mértékű veresége nemcsak a polgármesteri pozíció elvesztését, hanem az ellenzéki egység megbomlását is elindította.

Teljesen mindegy, hogy miként látja a jelölt vagy hogyan értékelik a jelölő személyek, mi a saját olvasatuk, van-e önmaguk számára mentségük vagy nincs ‑ döntésük ezt eredményezte. Ezzel a felelősséggel illik egyszer szembenézni, a szükséges politikai személyi követeztetéseket levonni. Ha ez nem történik meg, akkor nemcsak a jelölő szervezet, de az egész baloldal 2022/24-es esélyei vesznek el.

"...adjanak még pénzt a további felzárkóztatásra, igaz, hogy már arra adtak korábban is, mi pedig elloptuk, de izgulniuk nem kell, el fogjuk lopni ezt is."

Még szerencse, hogy a miniszterelnök volt katona, még nagyobb szerencse, hogy focista is, izzasztó edzőtáborok ugye meg miegymás, libernyák pedig már régen volt, különben biztosan nem tudta volna kialvatlanul is megállítani a nemzetközi liberális brigádok támadásait. Azokat a migránspárti miniszterelnököket és államfőket, akik mindenáron rengeteg pénzt akarnak a saját adófizetőik zsebéből Magyarországnak adni.

Orbán Viktor az ország győzelmeként adja el, hogy tovább dagadhat a rokonok pénztárcája, továbbra

Erdősi Éva: "Való igaz, mint politikust kevesen ismertek. Az is való igaz, hogy a fővárosi egyezség részeként a Momentummal történő végletekig elhúzott megegyezés miatt szűk másfél hónap jutott a kampányra. Másfél hónap munkája után amiben persze a sértett emberek nem vettek részt több mint 43%-os szavazati aránnyal mint polgármester elvesztettem a választást..."

Tisztelt Asszonyom! Dobák István az MSZP-n belüli viszonyokat elemzi, amely a választási eredményhez vezetett. Nem célja az Ön lejáratása. Ön úgy kerül ide, mint Pilátus a Krédóba! Ön volt a polgármesterjelölt, el kell viselnie, hogy Önt is belevonják a választás értékelésébe! Ön nem választotta saját magát, Önt Szenteczky és Bangóné jelölte! Úgy ahogy Dobák István megírta, a helyi MSZP szabályainak kijátszásával! Ezért Szenteczkynek és Bangónének kell vállalnia a felelősséget! S mivel ők a választás óta HALLGATNAK, LÁTHATÓAN NEM VÁLLALJÁK A FELELŐSSÉGET! Ideje tiszta vizet önteni a pohárba! - Ezt a véleményt Tarjányi László, Csepel közéletének egyik legismertebb résztvevője írta Erdősi Éva volt ellenzéki polgármester.jelöltnek ahhoz a cikkéhez, amelyben  Dobák Istvánnak -  a blogunk által is közölt  Egy elmaradt vita helyett című - elemzésére reagált. 

Miként a vitaindító írást, úgy most Erdősi Éva cikkét is változtatás nélkül közöljük:

Szabó Bencét elárulták. A kétszeres olimpiai bajnok kardozónak szemtől szembe támogatást ígértek, majd a vívószövetség közgyűlésén, a titkos szavazáson a fideszes politikus Csampa Zsoltra voksoltak. A politika bedarálta a sportot. Hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel azok, akik a klasszis vívó szemébe hazudtak? A rövid távú egyéni érdekek felülírtak barátságot, közös sportmúltat.

Lassan kiderül, hogy Szabó korábbi klubja, az UTE volt a legkorrektebb. Itt vívott huszonhat éven át, később az egyesület elnökeként dolgozott, Újpest díszpolgári címmel ismerte el, amit a klubért tett. Mindezek ellenére az UTE nem támogatta Szabó Bencét a közgyűlésen. Erről a vívók szakosztályelnöke tájékoztatta a kardozót. Az a sportvezető, aki Szabó nélkül nem lett volna újpesti sportvezető. Normális országban, normális körülmények között ilyesmi nem fordulhat elő, mi ott tartunk, hogy a sok hazugsághoz képest ezt kell korrekt magatartásnak minősíteni.

A Szabónak támogatást ígérők közel egyharmada „gondolta meg magát”, amikor

Németh Szilárd mellett a hírmagyarázatban szó lesz  a pézsmatulokról is (képünkön), amit azért mégis csak ritkábban látunk mint egy honvédelmi politikai államtitkárt. Az, hogy mi közük van egymáshoz, a cikkből kiderül

A hír: Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára  személyesen ellenőrizte, hogy a honvédség vegyvédelmi alegysége hogyan végzi a munkáját a Pesti úti Idősek Otthonában.

A hírmagyarázatot Horváth Gyula írta:

Remek gyerek ez a Szilárd!- mondhatnák az emberek.De nem mondják! Főleg Csepelen nem!
Mindenki tudja ugyanis, hogy Szilárd nem a katonás termete, vagy a nagy tudása miatt ment az idősek otthonába, hanem hisztizni!

Eddig minden alkalmat megragadott, Karácsony Gergely főpolgármester lejáratására, most sem tesz másként. Nem törődik azzal, hogy a kilőtt SKULÓVAL a Fidesznek árt a legtöbbet, mégis

Nyilván önök is észrevették, hogy ma másként kelt fel a Nap. Szerintem a Hold is másként fog. Ugyanis arról értesülhettünk, hogy Orbán Viktor hibátlan demokrata, a jogállam, de ne kerteljünk legalább mi, a liberális jogállam lelkes híve, aki elszántan küzd azért, hogy mindenki szabadon kifejezhesse a véleményét.

Orbán coming outja után vihar söpört végig a magyar közéleten. Mert coming out volt ez a javából, hiszen Orbán mostanáig titkolni kényszerült, hogy ő mit gondol a világról, sőt, nyilván puszta cselvetésből, kénytelen volt úgy tenni, mint ha ő csak egy pusztai zsebdiktátor lenne. Aki ráadásul előszeretettel teszi zsebre az ország vagyonát.

Közben persze belül fortyogott és alig-alig tudta visszafojtani a kitörni készülő indulatait. Mélyen bántotta, hogy azt gondolják róla, ő mindent maga alá gyűr, eltipor, ellop.

"Előre megfontolt szándékkal átverték az MSZP tagságát, semmibe vették az MSZP Alapszabályát, SZMSZ-t írott és az íratlan emberi, erkölcsi szabályait...Őszintén kell beszélni, mert, már nincs több időnk, elfogytunk, sokan a DK-ba menekültek, sok kiemelkedő személyiségünk, tagunk, felmérve a helyzetet kilépett. Rengeteg szimpatizáns csalódott bennünk! A saját 'vezetőink' számolnak fel bennünket?" -  Dobák István hiánypótló, elemző írását változtatás nélkül közöljük:

"2019 októbere, a legutóbbi önkormányzati választás óta, már sok víz lefolyt a Dunán. A választás felelős irányítói nem vállalták, nem akarták felvállalni, hogy számba vegyük politikai „tisztánlátásuk” következményeit, tükörbe nézzenek és lássák a bukásunk okait. Öt hónap állt a rendelkezésükre, de hallgattak. Aztán jött a világjárvány a korona vírus,10 hónap telt el, egy elmaradt vita helyett, ahogy én láttam, próbálom feleleveníteni a történteket, tükröt tartani nekik, levonni a tanulságokat és változást akarókat megnyugtatni, hogy jól látták, hogy az a vezetés felelőtlenül tévútra vitt, minden baloldali demokratát az egész kerületben, tovább nem várhatok, hisz az emberek politikai emlékezete rövid.

Érthetetlen, hogy 2010 óta képtelenek összefogni Csepelen a baloldali demokraták. Nem jöttem rá, hogy történhetett, hogy a biztos változást jósló elemzések, tendenciák ellenére, szinte mindig, minden önkormányzati választást az utolsó pillanatban, megmagyarázhatatlan módon elbuktunk. Néhány képviselői helyet leszámítva nem sikerült visszaszerezni a demokratikus baloldal irányítását, egy régen szinte mindenki által baloldalinak tartott fellegvárban, a XXI. kerületben. „Csepelen a baloldal biztosan nyer” – írta mindig, minden elemzés, felmérés, de ez sohasem történt meg, mindig közbejött valami, vagy valakik?
.
Lássuk a tényeket, hogy

Fogalmazzunk diplomatikusan: a magyar miniszterelnöknek jelentős kihasználatlan tartalékai vannak az igazmondás területén. Mondataiban lassan minden szó éppen az ellenkezőjét jelenti, mint a valóság. Persze belföldi használatra a nagyotmondás elmegy. Ezt várja tőle az a durván kétmilliósra becsült állandó támogatói, majdnem azt mondtam, hívői réteg, akik készségesen elhisznek mindent, amit tesz és mond a furfangos felcsúti fickó. A magyarországi politika, a közélet sajnos már régen nem tények, hanem hit kérdése. (Szentkép a devecseri piacról.)

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországnak nem sikerült érvényesítenie az álláspontját, kapott ugyan 3 milliárd euró pluszpénzt, de összességében kevesebb támogatáshoz jutott, mint az előző hétéves ciklusban. Megmaradtak a jogállamisági követelmények, sőt folytatódnak a hetes cikkely szerinti eljárások is Magyarország ellen, az európai uniós támogatások korrupciómentes felhasználását pedig ezentúl szigorúbban ellenőrzik. Egyszerűen nem mertem vétózni az ötödik nap hajnalán, lássák be, mindannyian haza akartunk már menni.”

Ugye milyen furcsán hangzott volna, ha Orbán Viktor miniszterelnök így összegzi a maratoni európai uniós csúcstalálkozó mérlegét? Pedig minden jel szerint ezzel járt volna közelebb a tényekhez és az igazsághoz. Ehelyett

Ellenzéki csepeli képviselők. Közöttük vannak, akik már régóta leszámoltak a fideszesekkel szemben táplált várakozásokkal és ott vannak azok is, akiknek még vannak reményeik, illúzióik

A „Tájékoztató az előző testületi ülés óta végzett munkáról” című „kordokumentumnak” is megfelelő polgármesteri anyagban kellett volna Borbély Lénárd polgármesternek részletesen számot adnia a koronavírus miatti veszélyhelyzetben hozott döntéseiről a legutóbbi képviselő-testületi ülése. A tájékoztatóban a koronavírus csepeli hatásairól, a megfertőződtek számáról, a csepeli áldozatokról vagy a kerületi vállalkozásokat ért negatív hatásokról egy sor sincs. Mitől félt a polgármester? Jogosak tehát a kérdések: miért hallgatják el hetek óta a vírus okozta fertőzések csepeli számait?  

A napirendeket illetően a KT-ülésen még volt bizonyos -  egyes vélemények szerint teljesen megalapozatlan, reménytelen - várakozás, hogy az ellenzéki napirendi javaslatok is tárgyalásra kerülhetnek. Végignézve az ülésről készült videofelvételt, megállapítható: semmi esélyük nem volt. 

https://www.youtube.com/watch?v=8kxhYeuYW1U&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3fKCSKqn1rnDQ8Hl0iiI5h1Y3ym7uZnv8zFArpHfY5T2FLHBQ_-7jDmN4 

Borbély úr az ellenzéki kezdeményezések többségét fel sem vette a meghívóba, ami pedig bekerült azt a tárgyalása előtt a fideszes frakcióvezető levetette a napirendről, a helyszíni módosító javaslatokat meg elutasították.

Miközben a polgármester többször is eljátszotta a

A Magyar Posta az állam mostohagyereke – legalábbis így érzik a cég alkalmazottai, hiszen béremelésnél mindig kilógnak a sorból. Abban a furcsa helyzetben vannak, hogy egyrészt állami közszolgáltatók, ami feltételezné, hogy az éves többletpénznek legalább egy részét a költségvetés állja. Ugyanakkor piaci szereplők is, számtalan versenytárssal a jobban fizető szolgáltatások terén, és így az uniós szabályok szerint csak nagyon kevés állami támogatást kaphatnak.

Tavaly már üdülőket adtak el, hogy a többi állami vállalathoz hasonló béremelést kapjanak az alkalmazottak, de idén nincs mit piacra dobni. A cégvezetés állítja: egyszeri hűségpénzeket tudnak csak adni, ami összesen jó, ha másfél százalékos éves keresetnövekedést jelent. Mentek is az utcára  tiltakozni...

De mi van, ha nem a sorból kilógó kivételt nézzük, hanem az állami cégeket, vagy még tágabban, az állami szolgáltatások egészét?

Nehéz félév vár a csepeli HÉV utasaira, akiknek a Kvassay híd felújítása miatt december 31-ig a lezárt pályaszakasznál kialakított ideiglenes megállóban pótlóbuszra kell átszállniuk, ha el akarnak jutni a Boráros téri végállomásra, ahogy az állami cég,a MÁV-HÉV Zrt ígéri. A Magyar Hangban Ficsor Benedek járta körül a felmerülő kérdéseket.

Az ingázók közül sokan attól félnek, hogy a „nem könnyű” hónapok jövőre is folytatódnak. A hídfelújítás mellett a 2023-as atlétikai világbajnokságra épülő stadion, illetve a Vitézy Dávid, a Budapesti Fejlesztési Központ (BFK) vezetője által bejelentett HÉV-fejlesztés is megkavarhatja a csepeliek életét. S bár a kormány ígéretet tett a vonal helyreállítására, továbbra is sok a nyitott kérdés az ügyben.

Kovács Dávid Attila, csepeli független önkormányzati képviselő a Magyar Hangnak elárulta, a MÁV-HÉV-től kapott tájékoztatás szerint, a híd felújításával egyidőben építették volna meg a HÉV töltése alatt az atlétikai stadion szurkolói és gazdasági bejáratához vezető áthidalásokat is, azonban a kivitelezési munkák még nem kezdődtek meg, a Kvassay hídnál kialakított ideiglenes végállomás így a munkák befejezéséig várhatóan megmarad.

Arról a cég már nem nyilatkozott, hogy ennek a beruházásnak pontosan mi a határideje. Mivel az építkezés még el sem kezdődött, könnyen előfordulhat, hogy a híd rekonstrukciója hamarabb elkészül, mint a stadionhoz vezető áthidalások, az pedig azt jelentené, hogy jövőre is marad a pótlóbusz a csepeliek számára. Kovács Dávid Attila hozzátette ugyanakkor, hogy

Mulatságos, ha az információkhoz való hozzáférést egy polgármester vagy valamelyik helyettese úgy akarja megszűrni, hogy ő dönti el, mit kérdezhetnek tőle az emberek. A nyilvánosság fórumain ugyanis az a fontos, lényeges, meghatározó, aminek hírértéke van. Márpedig hírértéke annak van, amit el akarnak titkolni

Évente egyszer meg-megemlítem, hogy az egyik tanítványom kifogott a polgármesterén. A Miskolc közeli kisvárosban önkormányzati képviselő volt, és amit elmondott a testületi ülésen, azt szerette volna viszontlátni a helyi újságban. Ám a polgármester letiltotta a megjelenést. Ekkor rakta föl gondolatait a Facebook-üzenőfalára, és a bíráló szavakat mintegy háromezren olvasták el az 5661 lakosú településen. Nagyobb nyilvánosságot kapott, mintha hozzászólása az önkormányzati lapban jelent volna meg. 

Van egy hasonló ügy, amelyet

Csepelen szombat délelőtt ünnepélyes keretek között átadták a 85 esztendős Laurencz László mesteredzőről, a kerület díszpolgáráról elnevezett, 870 millió forintból elkészült kézilabdacsarnokot.

Az avatón Szabó Tünde sportért felelős államtitkár beszédében kiemelte: nagy szükség volt erre a létesítményre, a 86. születésnapját 11 nap múlva ünneplő Laurencz László pedig csepeliként méltó a névadó szerepre, hiszen rendkívül sokat tett a magyar sportért.

    “Jelképes ez a hely azért is, mert Laurencz László egész pályafutásával megmutatta, hogy egy játékos vagy egy csapat miként találhat rá a siker útjára” – fogalmazott az államtitkár, majd arról beszélt, a kormány azért tekinti 2010 óta stratégiai ágazatnak a sportot, mert

"Ezeknek a szobroknak semmi közük nincs a névadójuk személyiségéhez, de van közük Németh Szilárdhoz, és Borbély Lénárdhoz! Még akkor sincs közük azokhoz akikről megformázták, ha ezek az emberek életükben képviseltek bizonyos eszméket. A szobrok nem őket, hanem a Csepelt vezető fideszesek arroganciát jelképezik".Szobor szobor hátán Csepelen  A Szent Imre tér után (képünkön), amely már betelt,  a Daru-domb  lett a célpontja a szoborállításnak

A  közösségi hálón a közelmúltban fellángolt egy vita arról, hogyan is került Csepelre, Urmánczy Nándor szobra. A kérdés nem arra irányult, ami a szavakból kihallik. Az érdeklődő azt szeretné, ha magyarázatot kapna, hogy voltak-e, vannak-e lakossági érzelmi igények, közösségi kötődések a szoborban megtestesülő gondolatokhoz - kezdi egyik bejegyzését a közösségi hálón Horváth Gyula. Gondolatébresztő publicisztikáját így folytatja:

Természetesen a kérdésfeltevő tudja is a választ: nincsenek ilyen igények! Ellenszenv van! Egy köztéri szobornak akkor van jelentősége, ha kapcsolata van a környezetével. Az emberek akkor tudják befogadni, ha az a szellemiség, ami az alkotásból sugárzik, befogadható az ott élőknek. A fülkeforradalom, és Németh Szilárd csepeli regnálása óta ez nem így megy. A szoborállítások az esztétika, és a morál színteréről visszakerültek a pártideológiák köztéri hirdetésének oldalára. Urmánczy Nándor, és Brenner János szobra így került kerületünkbe.

A szobor alkotóinak nem az volt a feladata, hogy

Nincsen jól, hogy éppen most lopják el egész magyar nemzedékek korábban elérhetetlennek gondolt, majd mégis az ölünkbe pottyant álma utolsó foszlányait. Mindazt, amiről harminc éve azt hittük, a rendszer megváltoztatásával végképp eltöröljük.

Itthon sokan nem is remélhették, nem is remélhettük, hogy egyszer, talán, valamikor mi is a civilizált Nyugathoz tartozunk majd. Hogy világútlevéllel szabadon utazhatunk akárhová, sőt talán munkát is vállalhatunk Németországban vagy Svédországban is, mint más boldog és normális népek polgárai. Hogy nem vihet el csak úgy, hajnalban a rendőr akárkit, mert nem tetszik a véleménye az elvtársaknak.

Hát nem így lett. Most még – papíron – a civilizált és európai országok 27-es közösségébe tartozunk, de az biztos, hogy ha most kérnénk a felvételünket az Európai Unióba, bizony nem tudnánk megugrani a lécet. Nem mennénk át a jogállamisági vizsgán, pótvizsgára küldenék Magyarországot és teljes joggal.

Nincs vagy alig van olyan politikai erő ma Magyarországon, amelynek hosszú távú víziója lenne, hogy