"Balog Zoltán püspök úr, volt miniszter kérdezi, hogy mit kezdjünk azzal, ha a másik ember piszkos lesz? A másik. Nem ő. A válasza egyszerű: azért piszkos, hogy megtisztuljon. Jó lenne az bizony. A megtisztulás. Ha eltűnne mindenki, aki nem kicsit piszkos lett a kormánypárthoz dörgölőzve. Nagy kegyelem lenne az egész országnak. Azoknak is, akik elolvasni se tudják Orbán szavait, de rászavaznak, mert ő majd ad egy fél disznót, meg azoknak is, akik maguk is disznónak kezdik érezni magukat attól, hogy ezt eltűrik. "
Van, amit nem lehet elfelejteni. A hajnali riadást, amikor egy kéz csúszik a hálóing alá és a szomszéd ágyon ott alszik anya. Van, amit nem lehet másként érteni. A tortatanár segítő alányúlását szekrényugráskor.
Van, amit nem lehet megfejteni. A tanárok félrenézését, amikor a padtárs derékig érő lobonc helyett csutkára vágott hajjal érkezik reggel iskolába, szája keskeny csíkba feszülve.
Van, amit nem lehet felfogni. Az ordító némaságra rá nem kérdező nagyszülőt.
S van, amit nem lehet megbocsátani. Amikor anya a