Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent.
A demokrácia, a jogállam nem óvodás gyurma, amit úgy söndörgethetünk, úgy formázhatunk, ahogy a kedvünk tartja. Aztán majd csak lesz belőle valami, ha meg nem, akkor majd tovább gyúrjuk.
A jogállam egyik legfőbb ismérve ugyanis a stabilitás, a meggyőződés, hogy a törvényeket, akárcsak a párizsi utcaneveket, nyugodtan lehet márványba, kőbe vésni, nincs szükség az átnevezésükre, átformálásukra minden öt-tíz évben. Az állam, pontosabban a jogállam működése gránit szilárdságú, ahhoz nem lehet hozzápiszkálni, csak úgy, mert éppen megtehetjük.
Elsőre ez jutott eszembe, amikor
Gondban a polgármester: csütörtökön a képviselők a megtárgyalt 29 napirendből a 3 legfontosabbat nem fogadták el. Elbuktak a kerületvezető adóemelési és áremelési javaslatai. Elbukott a költségvetés módosítása is.
A fideszes kormány az első napjától tucatjával követett el olyan "csínyeket", amelyekről korábban azt gondoltuk, közülük egy is elég lett volna ahhoz, hogy megbukjanak. Most pedig az einstandolást, a konfiskálás ördögét valakik megint felfestik a falra?
Egyedülálló film nyomára bukkantunk. Máriássy Félix 1959-ben művészi eszközökkel és a történelmi eseményeket átélt csepeli szereplőkkel állított emléket az egykori község 79 évvel ezelőtti náci-nyilas kitelepítését megakadályozó csepeliek 1944. december 4. és 6. közötti elkeseredett, hősies és végül győztes ellenállásának.
A Magyarországon egyedülálló események művészi megörökítésének szándéka meghatározó szerepet töltött be az Álmatlan évek címmel 15 évvel később, 1959-ben bemutatott játékfilmben, amely – egy évvel korábban ‑ a csepeliek aktív közreműködésével készült. Akkor még sokan éltek a drámai események részt vevői közül. Máriássy Félix filmjéhez ma csak nagyon nehezen lehet hozzáférni. Az 1958-as Film Színház, Muzsika című hetilap – fotókat mellékelve – így számolt be a filmforgatás végéről:
Nekem még sosem volt olyan, hogy nem akartam hazajönni. Külföldön járva mindig elgondolkodom azon, hogy tudnék-e ott élni. Jó lenne, ha a külföldön dolgozó vagy oda kényszerűségből költözött magyarok közül senkinek sem jutna eszébe még egy pillanatra sem a magyar híreket olvasva, hogy többé haza se kéne menni.
Az Arany János utca lakói - több más kerületi utcához hasonlóan - sok évtized után választási kampány nélkül is megérdemelnék a tisztességes, a 21. századi igényeknek megfelelő utat.
Recept az orbáni hatalom áldásainak elnyeréséhez: hallgatni kell, ennyi az egész!
A belharc és a tömény kampány már a kaput döngeti a Szent Imre téri polgármesteri hivatalban, ahol
Ha önkormányzati forrásból valósul meg a beruházás, mi köze van a civil szervezetnek az építkezéshez? Lehet, hogy Borbély Lénárd polgármester és Borbély Lénárd, az egyesület elnöke butának nézi a csepelieket?
Orbánnak hízelegni ma már nem egyszerű dolog, komoly a verseny, innovatívnak, bátornak, kreatívnak kell hozzá lenni. Talán egy kis kedvezmény a kaszinónak, az majd közelebb visz a célhoz.
Megint jönnek, kopogtatnak: tessék mondani mi a véleményük Borbély Lénárd polgármester munkájáról?
"Komolyan veszed? Meg vagy te húzatva? De hiszen ez az egész komolytalan! Duma, hablaty. A seregek összetrombitálása. Aminek a végén jön a nagy fehér heteró törzsfőnök és csatába hív, kilovaglás, puskapor, lövészárkok, miegymás. A szarkazmus segít normálisnak maradni."
Öndicséret helyett volna ok a szerénységre! A háttér ugyanis sokat elárul 2023-ban: 2016 óta húzódik a munka, de ez nem akadályozza meg a kerületvezetői sikerpropagandát
Jött a briliáns ötlet, hogy ha már a magyar munkaerő és a vizünk is fogyóban, akkor nosza, legyünk a vízpocsékoló, olcsó bérmunkásokat foglalkoztató kínai akkumulátorgyárak országa. A víz persze nem tétel, azt majd elveszik a néptől. A magyar fiatalok helyébe meg a kormányunk importál majd olcsó távol-keleti munkaerőt.
Amiről egy szót sem akarnak hallan a kerületvezetők! A 30-i kt-ülés napirendjei közé tették a jövő évi választások lebonyolításához szükséges helyi választási bizottság tagjainak és póttagjainak megválasztását. A jegyző által benyújtott javaslathoz módosító javaslat nem nyújtható be. Ismerve azonban a javasolt személyek eddigi, esetenként nem éppen korrekt munkáját, igény, lenne a változtatásra.
Magyarország jelenlegi miniszterelnökének öltözködése, szóhasználata és viselkedése mennyire meríti ki a hagyományos úriember fogalmát?
2008. november 28.: „A tudás nem kiváltság, hanem közkincs. Dobó István gondolata ‑ a vár ereje nem a falakban van, hanem a védők lelkében ‑ összefűzi valamennyi Iskola téri és – 1993 óta kölcseys – nevelő- testületet, diáksereget és szülői munkaközösséget. A kölcseys közösség ereje utat mutat a mai zavaros világban. Ezért van, hogy Csepel-szerte az a szólam járja: a Kölcseyben méltóságot és szellemi rangot kapnak a diákok.”
"Kormányzó urunk 2010 utáni működése gyakorlatilag egyetlen folytatólagos jogsértés, az elkövető pedig vígan lubickol Európa közepén, és további gaztettek végrehajtásában mesterkedik. Az ördög ördögűzést folytat Iványi Gáborral egy angyali lénnyel szemben. És az ördög nyerésre áll."
Dukán András Ferenc a kerületvezetők szócsövének célkeresztjében. Nem tudják elviselni, ha valaki a szemükbe vágja az igazságot
Tudom már, mit kérek Mikulásra. Egy új hatóságot. A Szuverenitásvédelmi Hatóságot. Piros celofánba csomagolva. Meg is írom neki, még időben vagyok, hogy bekészíthesse a csomagomba, miután szorgos manói -ezúttal a Fidesz frakció-legyártották. A manócskák már kipegnek-kopognak is a kalapácskáikkal, más szerszámuk nincs is, így aztán mindenkit szögnek néznek, és a fejére koppintanak.