A Balatonpart egyik legszebb üdülője, a Csepel SZOT-üdülő, Siófok balatonszéplaki részén állt. Mellette közvetlenül a Csepel Vas- és Fémművek gyermeküdülője volt. A gyerekek a Csepel üdülőbe jártak át ebédelni, vacsorázni, a reggelit és az uzsonnát az ősparki pavilonban kapták meg. (Ma már, a sokszoros átalakítás után, az 1990-es évek közepe óta ez is wellness szálló.). 1945 után a rendszerváltásig sok száz család, sok ezer gyerek nyaralt itt, amíg lehetett. (A Csepel Művek vállalatainak és intézményeinek az ország számos üdülő helyén üzemelő tucatnyi egykori nyaralóiról most nem is beszélünk.)
A Képes újság riportere, S. Boda András 1980 nyarán így számolt be Csepel üdülős tapasztalatairól:
— János! Lángost is hozzál! Szirénaként szól az asszonyi hang valamelyik emeleti erkélyről, s lent az úton a fürdőnadrágos, strandpapucsos férfi egy sörösüvegekkel rakott szatyorral visszaint.
— Persze, hogy hozok.
- Siófok, nyár. Csepel SZOT-üdülő.
— Napi négyszeri étkezést biztosítunk a gyári beutaltaknak, a szobák kettő- plusz egyágyasak.
Szibele Ágostonné, a hatalmas üdülő egyik vezetője összegezi a lényeget. Pedig hát nem a lényeget, csak lángost meg a sört kérdeztem. Aztán magyarázza azt is: