A csepeli krumpliosztást látva sokan megérthették, hogy teljes kudarccal végződött a küzdelmük! Az ügyeskedés, a megfelelés, a megfélemlítés elérte, hogy az erőnek való behódolás váljék többségi elvvé! A ma generációinak egy része nem tartja értéknek a büszkeséget, az önmaguk által elért eredményeket. Nem hiszik, hogy a rendszer az ő akaratuk, választási voksai szerint alakulhat.

Úgy érzik, hogy egy önzésre épülő társadalomban, ahol a félrevezetés, az érdekek szerinti mismásolás, és a szemekbe vágott hazugság érvényesül, ott a hatalmasok kezére elhelyezett csók és a megalázkodás, sokkal több haszonnal jár, mint a saját munkájára, tudására, tenni akarására épülő életük! Sorba állnak nem csak krumpliért, hanem ruháért, festékért, virágért, ételért is. Nem csak a rászorultak, hanem még azok is, akiknek erre nem is biztos, hogy égető szükségük lenne!

Egyenlő vagy különb? A II. világháború után, a munkáscsaládokban született gyerekek az egyenlőség szülöttei! Abból, hogy a munkásoké a hatalom egy szót se hittek el, de azt elhitték, hogy a tehetség, a jól elvégzett munka, a megszerezhető tudás, a társadalmi folyamatok megértése, és befolyásolásának lehetősége, (mint a tábornoki marsallbot) mindannyiuk zsebében ott lapul! Próbáltak élni a létbiztonság adta feltételekkel, és próbálták jobbá tenni a világot! Kisebb volt az önzés, és sokkal nagyobb volt a másikkal szembeni tolerancia, természetes állapotnak élték meg a szolidaritást! Aztán meglátták, hogy a gyönyörű elvek és a gyakorlat között

„Vajon miért nem a miniszterek és államtitkárok fizetését – vagyis saját fizetésüket – tette függővé az Orbán-kormány attól, hogy mikor érkezik meg az EU-s pénz? Miért éppen a pedagógusokét? Azért, mert lenézi a pedagógusokat. Ez van a hátterében az iskolarendszer vergődésének is.”

Az orbáni propaganda milliószor elismételte már, hogy a tanárok fizetésemelésére azért kell várni, mert még nem kaptuk meg „Brüsszeltől” az erre való pénzt.

Megkaptuk. A magunkét.

A miniszterelnöktől a legutolsó kormánytisztviselőig – nem is beszélve az állami pénzből (vagyis lényegében a mi adóforintjainkból) kitömött média-birodalomról – olyan következetesen nyomták, sulykolták azt az üzenetet, hogy Brüsszel  visszatartotta a magyar pedagógusoknak jogosan járó pénzt, hogy milliók agyába már bizonyosan be is épült ez a gondolat.

Bevallom,

Elképesztő arrogancia. Borbély Lénárd polgármester  nem járult hozzá ahhoz, hogy Csepel költségvetéséről az ellenzéki frakcióvezetők a csepeli önkormányzat polgármesteri hivatalának tanácstermében egyeztessenek. 

Még január 10-én történt, hogy Dukán András önkormányzati képviselő levélben kért, az önkormányzat idei költségvetési tervének előkészítése érdekében, egyeztetést Borbély Lénárd polgármestertől és testület frakcióvezetőitől.

Az MSZP és DK frakcióvezetői igennel válaszoltak, a többiek közül Borbély Lénárd január 15-én jelzett vissza. Elzárkózott az egyeztetéstől, sőt, a jegyző véleményével egyetértve, nem járult hozzá hogy az egyeztetésre a csepeli önkormányzat polgármesteri hivatalának tanácsteremben kerüljön sor. Egészen elképesztő a jegyző és a polgármester arroganciája, a tárgyalásos együttműködés elutasítása az önkormányzat legfontosabb rendeletének, az idei költségvetési rendeletnek az előkészítése érdekében.  

Lengyelországban így néz ki most az Orbán-barát rezsim bontása: bűnözők kerülnek sittre, udvari költőket rúgnak ki. Kiváltságok szűnnek meg, ebül szerzett vagyonokat koboznak el. Nem, Magyarországon ez nem ilyen lesz. Itt a bűnök súlyosabbak és látványosabbak. Viszont messze van az még. És addig  sok-sok bűnt és zsákmányt fel lehet halmozni. 

A vadászok megvárták, míg a szörny kikapaszkodott a partra, aztán sortüzet adtak rá. A megsebzett állat nehézkesen visszamászott a víz szélére, és ott különös dolgot művelt

Rendkívüli eseménynek kellett történni ahhoz Csepelen 90 éve, hogy a Színházi Élet című hetilap riportere és fotósa 1934 januárjában ide jöjjön és terjedelmes beszámolót készítsen. A jólértesültségéről és társasági pletykáiról elhíresült újság ezt közölte:

Budapest közvetlen közelében, a csepeli Dunaágban felbukkant a skóciai özönvíz előtti szörny mása. Rettegést és borzalmat árasztva, megjelent a Duna jeges vizében egy csodálatos, nagysóformájú állat, amelyhez hasonlót csak az ősvilág faunájának rekonstruált képeiből ismerünk.

Csepel lakossága napok óta reszkető izgalomban él. Egyáltalán nem tekintik megtiszteltetésnek, hogy a skóciai Lochness után éppen őket tüntette ki megjelenésével a szörny vagy ahogy ők nevezik: a sárkány, amely, sajnos, nemcsak demonstrációra szorítkozik, hanem megkezdte pusztító hadjáratát is a parton.

A csepeli sárkányt először

Azt állította Orbán Viktor  a Nemzeti Sportban, hogy „a futballban követtem el a legnagyobb hibát az elmúlt tíz évben: hatvannégy ezres stadiont építettünk a kilencven ezres helyett”. - EZZEL SZEMBEN A TÉNY AZ, hogy Orbán Viktor ennél sokkal nagyobb hibáival betelne az újság, a bűneivel meg egy következő lapszám. De ha ez is kísérteni fogja, már az is valami.

Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy a magyar futball azért lett jobb, mert „az egész ország együtt mozdul valamilyen irányba. Fölfelé indultunk. (…) Két friss Nobel-díjasunk van, amire lehet azt mondani, hogy ez is a magyar rendszer ellenére történt, de ez már végképp abszurd lenne.”

Ezzel szemben a tény az, hogy dehogy lenne abszurd, hiszen éppen ez történt: mindkét Nobel-díjas külföldön végezte el azt a munkát, amihez itthon nem voltak meg a feltételek. A magyar futball pedig éppen akkor volt a legjobb – az ötvenes években –, amikor a Rákosi-diktatúra működött Magyarországon. Ugye, nem arra van a fölfelé?

Azt is állította Orbán, hogy

Egyre több kritika érte a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzati kezelésben lévő utak, például a Duna utca, az  Akácfa utca vagy a  Tihanyi út és más közút állapotát.

A helyi vezetés, legutóbb Ábel Attila alpolgármester, rendre áttolja a felelősséget Karácsony Gergely főpolgármesterre, miközben illene már egyszer a saját porta előtt is söpörni! Többen jelezték azt is, hogy

Fojtó fogás? Cicero írta, hogy „minél közelebb van egy birodalom bukása, annál őrültebb törvényeket hoznak”. Üzenetének tükrében képzeljük magunk elé a francia forradalom idején játszódó Danton halála című dráma (Georg Büchner) néhány felejthetetlen jelenetét. Danton konokul győzködi az egyre szélsőségesebb Robespierre (a mai Orbán) cselekedeteinek veszélyét felemlegető környezetét, mondván: „Ezt úgysem merik megtenni!”. Danton, a dráma kiteljesedésekor önmaga bújtatja át a fejét a guillotine (nyaktiló) pengéje alá, és élete utolsó mondata is az, hogy „Ezt úgysem merik megtenni!” - utalva a kor Orbánjára, Robespierre, majd kiegészíti azzal, hogy „Hóhér, mutasd fel a fejem a népnek, nincs részük mindennap hasonló látványosságban!”. Az elképzelhetetlen mégis megtörténik, méghozzá a Közjóléti Bizottság (a francia forradalom Szuverenitásvédelmi Hivatala) javaslatára, és Danton feje a porba hull.

Orbán Viktor egyre durvább, korábban elképzelhetetlennek tartott társadalomellenes lépéseivel azt üzeni, itt az ideje, hogy véglegesen leszámoljon a kizárólagos hatalmát bármely csekély mértékben is, de kritizáló gondolkodókkal. 2023-ban példák sokasága bizonyította a kormányfő számára, hogy a legdurvább döntéseinél sem kell számolnia olyan szintű ellenállással, amely bármely kis mértékben is, de

Az a vezető, aki szinte kizárólag, csak népszerűsködő intézkedésekben és cukiságokba gondolkodik, hamar a tönk szélére sodorja az irányítása alatti települést. Csepelen az elmúlt 14 évben a legsúlyosabb problémákkal úgy tett a politikai hatalom, mintha nem is léteznének. Nem foglalkozott a nagy Duna parti területtel, a volt Csepel művek rozsda-övezetével, a szigetcsúccsal és Hárossal sem.

Ok és okozat. Csepel szomszédságában, Szigetszentmiklóson a közelmúltban kiesett egy 13 éves kislány az autóbuszból!  Szigetszentmiklóst  eg problémái a kereületben is hasonlóak. Itt Csepelem majdnem mindannyian ismerjük annyira a környéket, hogy tudjuk, nem az volt a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy hasonló baleset, hanem az, hogy mikor?

Szigetszentmiklós ugyanis, hasonlóan az agglomerációs településekhez, szervezetlen (spontán) fejlődésen ment keresztül. Itt talán a többihez viszonyítva, még inkább hiányoztak az emberi élet városiasodásának feltételei. A hatóságok (az országostól, a helyiekig) úgy tettek, mintha nem is látnák a problémákat. Úgy engedélyezték a lakó telkek kiszabályozását, a település mezőgazdasági területeinek lakóövezetté való átalakítását, hogy annak műszaki, szociális, infrastrukturális feltételei teljességgel hiányoztak.

Ott nőttek ki a földből ezres nagyságrendű lakosságot is befogadó lakókörzetek, ahol erre

Az Orbán-rendszer csókosai  látják, az állami egészségügyből lehet lopni, a magánon lehet keresni. És aki korán meghal, a nyugdíjkasszát sem terheli feleslegesen.

Ha Magyarországon születsz és időd nagyobb részét itt töltöd, akkor a várható életed nagyjából nyolc évvel lesz rövidebb, mint az Európai Unió átlaga. Nyolc évvel. Ha férfi vagy még nagyobb a különbség. Ha azt is megnézzük, mennyi az egészségben eltöltött időd, akkor még rémisztőbb a kép. A férfiaknak alig 61 és fél a nőknek 63 és fél év jut. A megelőzhető és elkerülhető halálozások aránya Magyarországon talán a legmagasabb.

Kétségtelen, az okok sokfélék és nem is az elmúlt másfél évtizedben alakultak ki. Az okok: a környezet állapotától, az életmódig és az egészségügyi ellátás színvonaláig sokfélék.

Mindezen változtatni a közvélekedés szerint nehéz és sokáig tart. Ám ez nem igaz. 14 év például elég arra, hogy igazán sokat rontson a helyzeten. Bizonyára népszerű az otthoni pálinkafőzés gyors egedélyezése, de

Hogyan tette hiteltelenné, silány kampányanyaggá a polgármester a Budapest-bérlet és a HÉV csepeli utasai ügyében írt petíciót? Ahelyett, hogy a kerületi ellenzéki pártokkal, néhány civil szervezettel összefogva, együttműködve, Csepel érdekében, közösen petícióban fogalmazta volna meg a csepeliek véleményét. 

Borbély Lénárd polgármester fb oldalán január 15-én közzétette a Közösen Csepelért Polgári Egyesületnek a csepeli HÉV-ért indított petícióját. A petíció szerzői, Borbéllyal a hátuk mögött, Csepel lakossága nevében (sic!), világnézettől és pártállástól függetlenül közös kiállást kérnek a Budapest-bérlet megmaradása érdekében. Egyetértek a Budapest-bérlet megmaradásával, azonban a polgármesteri poszttal kapcsolatban van néhány kérdésem, megjegyzésem: 

Németh Miklós, a kivétel. "Csak egészen kivételes államférfiak (voltak) képesek arra, hogy hatalmukban ne a hatalmat, hanem országuk boldogulását lássák. Magyarországnak - egy, két kivételtől eltekintve - nem nagyon jutott ilyen kivételes államférfi, a történelem valahogy mindig rossz irányba fordított bennünket." (Képünkön Németh Miklós miniszterelnök a Parlament 1989-es tavaszi ülésén)

A madárnak a jobb és bal szárnyára is szükség van ahhoz, hogy repülni tudjon. Ezt a hatvan évvel ezelőtti gondolatot egy brit, munkáspárti parlamenti képviselőnek tulajdonítják.

Nem nehéz megfejteni, mit is akart kifejezni ezzel a  politikus; igen: úgy gondolta, hogy egy nemzet vezetői csak akkor szolgálják az egész társadalom érdekeit, ha

Vajon mit mond majd március 1-től Borbély Lénárd, Ábel Attila és hűbéres seregük a csepelieknek a HÉV-ről a választóknak, ha magyarázni kell a bizonyítványt? A polgármester dilemmája: a pártból való kirúgása ellenére maradt a Fidesz és Orbán elkötelezett híve, s ezért szőr mentén kell megfogalmaznia kormánykritikáját, mert még mindig számít a támogatásukra, de meg kell szereznie a felháborodott csepeliek szavazatát is. Igyekszik középen maradni, ami ebben az esetben Csepelnek elfogadhatatlan

Mi lesz a Budapest-bérlettel? - teszi fel a drámai kérdést a kerületvezetők szócsöve a Csepeli Hírmondó. Végre méltóztattak megszólalni! A hetek óta tartó botrányra nekik csak egyetlen válaszuk van, a polgármester kényszerből, saját jól felfogott érdekében született trükkös fb-bejegyzése. Becsületesen be is másolták szó szerint.

A polgármester  több helyen megjelent véleményével kapcsolatos megjegyzéseink:

Az orosz agár magyar változata a trendszetter. No nem olyan kecses, arisztokratikus csúcsragadozó mint a képen is látható orosz fajtárs. A magyar trendszetter sajnos kicsi, kövér. Bár rettentő agresszívnek mutatja magát, valójában még falkában sem túl bátor. Inkább csak a kerítés mögül ugatja az arra járókat naphosszat, jól felidegesítve a ház népét.

Bár házőrzőnek pocsék, családi kutyának még rosszabb. Kézből etetni lehet, de oda kell rá figyelni, mert ha a gazda félrenéz, akkor rögtön odakap. A házba sem lehet beengedni, mivel azonnal megpróbál kitúrni onnan mindenki mást, elhappolni mindent magának az éléskamrából.

Ha pedig öt percig éppen nem vele foglalkoznak, akkor a kommunikációs stratégiája, hogy

Mi folyik a csepeli közpénzcsapokból? A mottó: Berva moped drága kincs, jó, ha van, de jobb, ha nincs!

A magyarországi fülkeforradalomnak mondott átalakulás érdekes dolgokat hozott a felszínre. Nem csak kormányzati szinten, de a helyi politikában is. Ennek ismeretét, és ennek kiaknázását látjuk Orbán Viktornál országosan, - és többek közt - Borbély Lénárdnál Csepelen is. Mindkét vezető cselekedetei azt mutatják, hogy tudatában vannak a nép többségének érzelmeivel és ennek megfelelően taktikáznak.

A fülkeforradalom után kiépített illiberásis, populista önkényuralmi rendszer a hatalomba maradást tekinti elsődleges és legfőbb céljának. Ennek rendelte alá az elmélet szintjén, a saját maga által készített egypárti alaptörvényt, az intézményrendszerrel! Ennek lett gyakorlati megvalósítási módszere a jóhiszeműek becsapása és a hozzá nem értők átverése, meggyalázása!

A magyar mondás szerint, „fejétől bűzlik a hal”! Ha a miniszterelnök megengedheti magának, hogy felrúgja a szabályokat, - és hatalomba maradása eszközeként alkalmazza a törvényeket - ne csodálkozzunk, hogy hűbéresei, a helyi kiskirályok is hasonlóan állnak a törvényekhez!

Hiába van leírva és tételesen szabályozva a választási kampány ideje, szervezésének szabályai, ha azt jól belátható önös érdekből a

A Simonka-ügy jól mutatja, hogy milyen az Orbán-kleptokrácia működése csúcsüzemben. Az ország egyik legszegényebb részét, Dél-Békést leuraló, helyben csak „Nagy Fehér Főnök” néven emlegetett Simonka Györgyről a nyomozók már kezdettől gyanították, hogy egy családtagjaiból és klienseiből álló maffiaszervezet élén lopja a térségének szánt felzárkóztatási pénzeket.

Az ügyészségnek azonban nyolc évre volt szüksége a vádemelésre, akkor is „csak” egy 1,4 milliárdos, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalásért, míg az ügyről leválasztották a jóval nagyobb, sokmilliárdnyi EU-s forrást is érintő, „szabálytalanságokat”, amiben azóta buzgón vizsgálódnak az ügyészek.

A kicsontozott vádiratból így is kiderült, hogy a honatya közben tanúkat fenyegetett, nyomozókat próbált megkenni, sőt, kérésére a Fidesz frakció törvényt fogadott el, hogy

Kerestünk egy fotót, amelyen Csepel kerületvezetője a HÉV-en utazik. Szalagátvágós, kitüntetős, bulizós, gyereksimogatós képből jó a felhozatal, akad több száz is, de HÉV-utazósnak nyomát sem találtuk. Lehet, hogy nem is jár rajta a polgármester, és csak a kampány-megfontolásból  szólalt meg ebben az ügyben, de valójában ezért nem érzékeli a csepeliek bérletes felháborodását?

    Amit Orbán, a Fidesz hatalom el akar rendezni, azt elrendezi, amit meg akar szerezni, azt megszerzi. Nincs ma Magyarországon olyan erő, amely ezt meg tudná akadályozni.

Ezt látszik igazolni a heti események két, Csepelt is érintő ügye: a Budapest-bérlet március 1-től való megszüntetése és a több mint 20 milliárdért felújított Jedlik Ányos Gimnázium tervezett államosítása.

    A Budapest-bérlet megszüntetése körüli vita december óta folyik. Fellépett ellene a fővárosi önkormányzat, a főpolgármester, a fővárosi és a helyi ellenzék, két kerület, Óbuda és Csepel polgármestere. Igaz, Borbély Lénárd csak immel-ámmal, mert őt csak az érdekli, hogy

Az Egyensúly Intézet felmérése pontos: a magyarok rosszul élő tömegei optimisták, és végtelen bizalommal vannak e rezsim iránt, történjék bármi is. Ez az, amit sem a kutatók, sem az ellenzéki politikusok nem nagyon értenek. És ez az, amiről éppen ezért nagyon sokat kellene még beszélni. Azért, hogy ne csak elszenvedjük, hanem értsük is azt, mi történik velünk, miközben a Fidesz Rogán Antal féle kommunikációs boszorkánykonyhájában már készítik a tömegeket mérgező újabb fogásokat.

350.000 Ft. Ennyi nettó havira van szüksége minden egyes magyar felnőttnek, hogy az átlagos életvitelt fent tudja tartani. 250.000 Ft pedig a minimális, tehát az igen szűkös életviszonyokat teszi lehetővé. Az Egyensúly Intézet legújabb kutatása szerint a lakosság 47 százaléka ezt a szintet nem éri el, tehát valamilyen külső támogatásra szorul.

Van még egy adat, utána már nem terhelem önöket további számokkal – nos,

Először! Utoljára. Soha többé? A történelmi dátum: 2003. december 1., a helyszín Csepel egyik főútja. A sajtó, a rádió, és a televízió tudósítóinak fokokozott érdeklődése mellett zajlott az esemény: önkormányzati lakásátadó ünnepséget tartottak a II. Rákóczi Ferenc út 97–105. számú új épületnél. Az átadó után néhány napon belül hetvenhárom család költözhetett be új otthonába, a költségalapú bérlakásba.

Az akkori helyi lap, a Csepel újság többek között ezt írta: „Csepel rendszerváltás utáni történetében első alkalommal kerül sor önkormányzati beruházással bérlakások átadására.”

Több mint 20 év év telt el azóta, s ma már – sajnos ‑ tudjuk, hogy

Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (az Indexnek, Huszárvágás címmel megjelent könyve kapcsán), hogy „ez a kormányzat sokszor hajt végre huszárvágásszerű mozdulatokat, mint például a legutóbbi brüsszeli csúcson”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán Balázs főnöke Brüsszelben óvatosan visszadugta kardját a hüvelyébe, majd szép halkan kisomfordált az ülésteremből. Ha ez huszárvágás, akkor a huszároknak annyi.

Képtelenség? Nem! A valóság: Nem adtak helyet az önkormányzat lapjában annak a drámai helyzetet dokumentáló képnek, amely a karácsony előtti ételosztásra várók csepeli kanyargó sorát mutatja egy ikonikus fotón. A CSH gazdáinak, szerkesztőinek nem fontos a lapból kimaradt többi helyi esemény sem (bűnügyek, balesetek, tiltakozások, viták), sőt meg sem említhetők, mert ártana a kerületvezetők hősi képének.

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) január 10-én megjelent idei 1. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    Ismét „csak” 24 oldalon jelent meg a lap idei első száma. Ebből 10 oldal jutott az önkormányzati aktuális, tájékoztató témákra, amelyekből 3 oldalt kapott, évnyitó interjúra a polgármester, de a maradékokban is vaskosan „jelen van.”  Hét oldal jutott a programokra, hirdetésekre, a többi a kulturális- és sport rovathoz sorolható.

    Hogy minderről mi a csepeliek, ezen belül az ellenzék véleménye, hogyan élték meg a tavalyi évet, milyen reményeik, terveik vannak 2024-re, az nem derült ki a CSH idei első számából. A lap szerkesztősége, a tulajdonosi kör, élen a polgármesterrel, már lassan egy éve kampányol. Csak írják, uralják, használják a lapot, feladataiknak, céljaiknak megfelelően. Ez már régóta nem önkormányzati lap – ezt bizonyítja a 2024. év első száma is.   

Konkrét véleményünk a lap néhány írásáról: