Tudom már, mit kérek Mikulásra. Egy új hatóságot. A Szuverenitásvédelmi Hatóságot. Piros celofánba csomagolva. Meg is írom neki, még időben vagyok, hogy bekészíthesse a csomagomba, miután szorgos manói -ezúttal a Fidesz frakció-legyártották. A manócskák már kipegnek-kopognak is a kalapácskáikkal, más szerszámuk nincs is, így aztán mindenkit szögnek néznek, és a fejére koppintanak.
A manófőnök, mármint a frakcióvezető szerint most „a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok”, más néven a „dollárcivilek, dollármédia és dollárbaloldal” vannak soron.
Szóval jön a csomag, a Szuverenitásvédelmi Hatóságról szóló törvénycsomag, kb. Mikulásra meg is lesz szavazva. Szólni kell a beterjesztőknek, hogy ne felejtsék el piros celofánzacskóba tenni, úgy jobban szeretném.
Ne mondják, hogy a Mikulásnak írni gyerekes dolog. Péntek reggel hallottam a rádióban, hogy ügyel maga a miniszterelnök intellektusom gyermeki ártatlanságának megőrzésére. Annyira megható volt, ahogy leszállt a színvonalamra. „Ilyen bonyolult eurokrata nyelvű, kimondhatatlan neve van”- mondta, feltehetőleg a túlzott deficit-eljárásra. „Ez nem a pályát tévesztett filozófusok félórája. Ezért nem akarok itt