Elég lesz a bukósisak? A 2014-es, 35 pontos választási ígéreteiről nem adott számot sajtótájékoztatóján az újrázásra készülő polgármester. Pedig illett volna. Csepel ugyanis maradt, ami volt, az ígéretek földje.

Évtizedes ígéret maradt, a gerincút teljes egészében való kiépítése; a Gubacsi híd 2x2 sávossá való átépítése; a Csepel és Soroksár között létrehozandó gyalogos és kerékpáros híd terve; a vállalkozóknak igért inkubátorház; az északra tervezett nemzetközi vízi sportközpont; minden panelház felújítása; a Csepel SC Alapítvány helyzetének rendezése; az intézményi étkezési térítések befagyasztása. Nem valósult meg a csepeli HÉV felújítása sem, de az 5.000 új munkahely létrehozása is irreális ígéretnek bizonyult.

Nincs új a nap alatt. Pedig Borbély Lénárd polgármester, a Közösen Csepelért Polgári Egyesület elnöke és polgármesterjelöltje mégis szeretett volna újdonsággal szolgálni legutóbbi sajtótájékoztatóján. Ekkor jelentette be hivatalosan, hogy

Jó barát? Van ok a szégyenkezésre. Nem tudom, hogy feltűnt-e az olvasóknak, hogy az elmúlt években mennyire visszaesett a csepeli önkormányzat szeretete és aktivitása a lengyelek iránt?

Ameddig haverok voltak az illiberálisok a két országban addig a puszi barátság is dukált. Akkoriban Németh Szilárd lebonttatta a szent Imre téri csőkerítést és hatalmas tacepaókat rakatott a helyükre. Ezeken a tacepaókon a lengyeleket és a lengyel politikai élet tendenciózusan kiragadott momentumait dicsőitették. Nem telt el úgy év akkoriban, hogy világraszóló ünnepségeket ne szerveztek volna a (megbonthatatlan és örök?) lengyel-magyar barátság tiszteletére. Hivalkodó márványtáblát biggyesztettek a Városháza falára, amit könnyes szemekkel koszorúztak.

Aztán - ahogy a nacionalista diktatúráknál lenni szokott - jól összekülönböztek! Ez náluk az orosz invázió megítélése okán kialakult nézetkülönbségben érhető tetten. A napokban a

Le kellene szállni a magas lóról! Orbán Viktor  Budaházy szerint szintén bízik a részleges revízióban, de nem beszél róla nyilvánosan. A kormányfő nem tiltakozik e feltételezés ellen, tudja, hogy a rányomott irredenta bélyeg több százezer szavazót hoz számára.

Nincs magyar ember, aki a Trianonban meghúzott határokat ne érezné igazságtalannak. Nemzeti radikális körökben szokás ezt a fájdalmat kisajátítani, holott fáj ez a szocialistáknak és a liberálisoknak is. Csak nem bizniszelnek vele. Se az érzéssel, se azzal, hogy a területek visszakaphatók. Budaházy György – mint írtunk is róla – egy szekszárdi rendezvényen arról beszélt, hogy nem lehet lemondani az elvesztett területekről, igaz, ő is csak részleges revízióra lát esélyt, arra, hogy esetleg néhány falu visszaszerezhető.

A szomszédos országokban, a

A csepeli Mikulásnak kiürült a puttonya, de láthattuk, hogy a polgármesterből lett másodállású egyesületi elnöknek azért még csurran, cseppen valamicske közpénz, ha a saját választási kampányáról van szó. A krampuszok itt szóhoz sem juthattak, kizárta őket az alpolgármester…

    Nincs új a nap alatt. Pedig Borbély Lénárd polgármester, a Közösen Csepelért Polgári Egyesület elnöke és polgármesterjelöltje mégis szeretett volna újdonsággal szolgálni keddi sajtótájékoztatóján. A polgármester/egyesületi elnök ekkor jelentette be hivatalosan: az egyesület támogatásával indul a jövő évi polgármester választáson, majd bemutatta csapatát.

Civil szervezetti háttérrel való indulását, az önkormányzat nagytanácstermében(?) tartott sajtótájékoztatója előtt

 Egy hatalom foszlása akkor kezdődik, amikor már a saját hívei sem hisznek benne

Azt azért talán nem kockáztatnánk meg, hogy a nemzeti bank elnökét irritálja a kormányfő, de annyi biztos, hogy a hajdani jobb kéz már nem úgy működik, mint valaha. Abban, hogy Matolcsy György bírálja a kormányt, nincs semmi új, mint ahogy abban sem volna, ha a miniszterelnök megint azzal ütné el a kritikát, hogy azt besorolja a kormányzást kísérő megszokott, normális purpárlék közé.

A Matolcsy és Orbán közti vita, amely talán normálisnak volna mondható bármely demokráciában, nem az egy autokráciában. Nem csodálkoznánk, ha a kormányfőt legalább annyira irritálná a bankelnök, mint viszont, s ha ennek nyoma maradna.

„Ilyen még nem volt!...Csillagtelepen valami nem mindennapira találhatunk példát. Ha elkészült az új városrész, ha felépültek a lakóházak, üzletházak, iskolák, a mostani munkásszálló kórház lesz. Az új városrész minden igényének megfelelő, korszerű kórháza…” (Ország-Világ 1958.)

Nem akartam elhinni, amikor 1973 őszén a csillagtelepi Horizont étteremben, brigád bulin két korsó sör között az egyik kollégám arról beszélt, hogy itt, a közelben még az ötvenes évek végén új csepeli kórházat akartak kialakítani a frissen felépített házak között. Amióta a napokban rábukkantam az Ország-Világ 65 évvel ezelőtti példányára, azóta tudom, hogy a kórház létrehozásának terve nem mese volt, hanem valóság. (Az már egy másik történet, hogy miért hiúsult meg ez a terv (is).) Az akkor népszerű hetilap 1958-ban ezt írta:

Itt a Németh-Borbély duó két éve tartó ádáz civakodásának, az egymás lejáratására szolgáló kísérleteknek az újabb lenyomata.

Ezt a lenyomatot találhatja meg az a csepeli, aki veszi a fáradságot, és a Hírmondóban elolvassa a Törvényesen zajlott a Kolonics György Szabadidőközpont beruházása című cikket

Mint ismeretes július 1-én adták át a Kolonics György Szabadidőközpontot a Hollandi úton. Az egész beruházás, illetve körülményei, költségei komoly vitát és ellenérzéseket váltott ki a csepeliek egy részében csakúgy mint a helyi ellenzékben. Lényegében két kérdés körül folyik a vita: ténylegesen mennyibe került az egész beruházás, illetve, hogy miért, mennyiért és kinek a beruházásában épült a központ területére egy magánétterem.

A polgármester először nem válaszolt, majd hosszasan magyarázta, hogy

A középiskolai írásbeli felvételi célja már évek óta nem érvényesül: nem azt méri, milyen készségei, kompetenciái vannak a gyereknek, hanem azt, a szülők mennyi pénzt, időt és energiát tudtak áldozni gyermekük trenírozására.

„Bárhol Budapesten átvennék lehetőséget term. tud. vagy biológia óra látogatására.” „Sajnos lemaradtam a Teleki Gimnázium nyílt napjáról. Ha valaki nem megy el, elmennék helyette.” „Van valaki, akinek van regisztrációja a Vörösmarty Gimi nyílt napjára, de nem megy el?.” Hetek óta sorjáznak a remény utolsó szikrájába kapaszkodó szülői posztok a középiskolai felvételi segítésére létrejött, több mint 16 ezer taggal (!) rendelkező facebook-csoportban - a középiskolák neve szabadon behelyettesíthető.

Mert bár az írásbeli felvételi vizsga majd csak január 20-án lesz, a nagy megmérettetés már rég elkezdődött. És nem csak a diákok, de a szüleik számára is. Kezdődik ott, hogy

Ábel Attila irodáját miért Borbély Lénárd képe fedi be? A HÉV és a busz utasai gyönyörködjenek benne?

A polgármester azt a javaslatot tette, hogy mivel Ábel Attila fideszesből független képviselő lett, ezért a számára adják át egy iroda helyiség használati jogát.

Az irodahelyiséget azóta elfoglalták, és az oldalunkon bemutatott fénykép szerint dekorálták ki.

Már csak az a kérdés:

Kocsis Máté és megbízói tényleg új politikai rendőrséget akarnak létrehozni a szuverénitás szajkózása közben?

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában erről a… szuverenitásról? Nyilván épeszű embernek az ilyesmi nemigen jut eszébe egy borús, őszi hétköznap délutánján, sokan azt sem tudják pontosan, hogy mi az. Azt meg végképp nem, hogy ugyan miért kellene ezt a bizonyos szuverenitást megvédeni és főleg kitől?

A szó maga egyébként latin eredetű, a superanus, azaz felső vagy felsőbb szóból került a franciába. Mi is ezt a bizonyos souverain, azaz felség, uralkodó kifejezést vettük át. Lényegében a

Mi lesz a borbélyi béremelési ígérgetésekkel, ha a polgármesternek nem lesz elég ereje ahhoz, hogy a képviselő-testülettel elfogadtassa a 2024-es költségvetést? Sok más dolgot is veszélyeztet a függő helyzet

Pontosan egy hete ülésezett az önkormányzat képviselő-testülete, de még ma is hullámokat vetnek az ott meghozott döntések A megtárgyalt 29 napirendből a 3 legfontosabbat nem fogadta el testület. Így elbuktak a polgármester költségvetési módosítási, adóemelési és az intézmények szülői térítési díjai emelésére vonatkozó javaslatai, ami komoly presztizsveszteség számára. Különösen érdekes az adóemelési javaslat elutasítása, amelyben meg is zsarolta a testületet: ezzel tudja biztosítani az óvodapedagógusok általa tervezett béremelését. Amikor ezt szóvá tették a képviselők, cáfolták állítását, még meg is védte a leírtakat, majd saját magának ellentmondva azt közölte,  olyan anyagi helyzetben van az önkormányzat, hogy ezt megteheti.

    Egyébként a béremelés még nem végleges döntés, bár a testületi ülés utáni fórumon, saját fb oldalán az ellenkezőjét igyekszik sulykolni. Az elfogadott határozat szövege ugyanis így szól:

Tizenhárom év után már az is kezdi világosan látni az Orbán-renszer, pontosabban a kormányfő természetét, aki szürkehályoggal jött a világra 2010 körül. Aki nem, azzal Agyarország kormányfője érteti meg, hogy ebben a rendszerben csak kétfajta szerep létezik: az alattvalóé és az ellenségé. Az ellenségnek a NER titokban örül, mivel van kivel harcolnia, ezért gyakran kíméli, hagy belőle holnapra is.

Az ellenálló ugyanis a mélymagyarság egyik fő alkotóeleme: az ország ugyan Szent Istváné és Szűz Márié, ám a szíve mélyén itt mindenki Koppány.

Az ellenálló kell, mint kolbászba a csípős paprika, sörre a hab, csak persze ne legyen belőle túl sok. És a NER ura titokban irigyli is, hogy az ellenállónak van valami lehetősége a valódi harcra, van tétje a nyakasságának, míg ő hosszú évek óta jobbára csak valós veszély és kockázat nélküli papírcsákós kamuküzdelmeket folytat egy seregnyi testőr mögül, meg lázadó rockert játszik egy svábhegyi luxusvillából. Közben meg látványosan unatkozik a talpnyalói között, akiket titokban gyűlöl, őket okolva a

„Borbély Lénárd a Fideszből való eltávolítása után a csepeli lokálpatrióta egyesületben látta meg politikai karrierje folytatását. A XXI. kerületi polgármester családtagjaival, kollégáival, önkormányzati dolgozókkal csoportosan lépett be a szervezetbe, amit 50 perc elteltével átneveztek, narancssárgára festették, Borbélyt elnökké emelték. Ma már lelkesen osztogatják az önkormányzat ingyen adományait: krumplit, hagymát…”

Az önkormányzat ingyenkrumplijával is reklámozza magát és újraválasztását segítő szervezetét az exfideszes csepeli polgármester címmel hosszabb cikk jelent meg a magyarnarancs.hu-n. 

https://magyarnarancs.hu/belpol/a-onkormanyzat-ingyenkrumplijaval-is-reklamozza-magat-es-ujravalasztasat-segito-szervezetet-az-exfideszes-csepeli-polgarmester-263846 Az alábbiakban a cikk felvezetőjét idézzük: 

"Melegekről készült fotókat zár el a 18 évesek elől, de a kormányközeli TV2-n 12-es karikás éneklős műsorban nőnek öltözött férfiak, és férfinak maszkírozott nők bohóckodnak, vagy hajadonok magukat megalázva vonaglanak a nagy Ő előtt."

Már megint nemzetileg konzultálunk, s a gyermekvédelmi törvénynek nevezett LMBTQ téma is szerepel a kérdések között. Mert - ahogy Novák Katalin köztársasági elnök a Demográfiai Csúcson mondta - a családok szabadságharcát vívjuk. A miniszterelnök is a legszigorúbb gyermekvédelmi rendszert ígéri. Orbán Viktor szerint veszély van, a genderpropaganda beindult, ám a gyerek szent és sérthetetlen. És, mint a Walesi bárdokban Edward király, néha végignéz országán: használt-e a megöntözés.

A napokban a Szivárványcsaládokért Alapítvány kerekasztalbeszélgetést szervezett induló kampányáról, amelyben a családok sokféleségét mutatják be. Egy kisfilmet is levetítettek, amelyben

Belátható időn belül nem épül meg a Galvani híd, csak a látványtervében gyönyörködhetünk, de nem épül meg a 70 éve várt Albertfalvai híd sem. Tovább nő a kerület elszigeteltsége. Kísérő hidegzuhanyként elmaradnak a korábban tervezett csepeli közúti fejlesztések is a kormány döntése miatt. Így elmarad a HÉV-felújítás, a Gubacsi híd átalakítása kétsávossá, a Corvin csomópont kétszintessé tétele.

Ezért Csepel és Pesterzsébet között marad a régi híd. „Az új átkelő a Soroksári-Duna-ágon a jelenlegi hídtól északra épülne meg, a kapcsolódó Corvin úti csomópontig tartó vasúti pályát kétvágányú vágányhálózattá bővítenék, ami lehetővé tenné nagyobb tömegű katonai rakományok vasúti szállítását a Csepeli Szabadkikötőbe.”

https://csepeliek.blog.hu/2023/10/25/a_sorsara_es_a_rozsdara_hagyjak_orbanek_a_gubacsi_hidat 

    A kerületet negatívan érintő döntésre a helyi önkormányzattól gyakorlatilag nem reagált senki, Borbély Lénárd polgármester hallgat. Szabó Szabolcs Csepel országgyűlési képviselője viszont ezt írta fb oldalán:

Már a krampuszokat is befóliázzák és átalakítják manókká?

Estefelé, hazafelé az autóban a közszolgálatinak csúfolt rádiót hallgatom.

Egy programajánlóra leszek figyelmes: „...találkozhatnak a Mikulással és manójával.”. Mi történt? A Mikulás krampuszát manóvá nemesítette egy túlbuzgó reklámos.

Nem gondolom, hogy az ifjúság védelmében született törvények rendelkeznének a krampusz „lefóliázásáról”. Sőt maga a Legfőbb Ördögűző – akinek a patás tudvalevőleg Soros György képében szokott megjelenni – mondta többször is nyilvánosan, hogy

„A csepeli Rózsadombon olyan sötét van, hogy a polgármester a rossz fényviszonyok miatt se itt készítteti mosolygós fotóit…. Itt régóta nincs közvilágítás! Itt télen délután öt órától olyan sötét van, mint a pokolban!”

Csepel egyik nyugodt lakókörzete a Rózsadomb! Itt a II. Rákóczi Ferenc utca és a Nagy-Duna közötti területen szinte megbúvik egy lakóközösség. Nincsenek sokan, akik a kertes házas környezetben szépen éldegélnek. Sok mindent megszoktak, sok mindent lenyeltek már. A XXI. században, amikor a drága szolgáltatásoknak papíron meg kellene felelni bizonyos paramétereknek, akkor ezeket a normákat erre a kis közösségre nem alkalmazzák.

Ők olyan kicsik, olyan kevesen vannak, hogy nem számítanak a hatalmasoknak. Nem az ő szavazatukkal fog a polgármester újrázni, és nem az ő panaszaik miatt fogják a közvilágítás vezérét kirúgni! Itt gyakoriak a

Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent.

A demokrácia, a jogállam nem óvodás gyurma, amit úgy söndörgethetünk, úgy formázhatunk, ahogy a kedvünk tartja. Aztán majd csak lesz belőle valami, ha meg nem, akkor majd tovább gyúrjuk.

A jogállam egyik legfőbb ismérve ugyanis a stabilitás, a meggyőződés, hogy a törvényeket, akárcsak a párizsi utcaneveket, nyugodtan lehet márványba, kőbe vésni, nincs szükség az átnevezésükre, átformálásukra minden öt-tíz évben. Az állam, pontosabban a jogállam működése gránit szilárdságú, ahhoz nem lehet hozzápiszkálni, csak úgy, mert éppen megtehetjük.

Elsőre ez jutott eszembe, amikor

Gondban a polgármester:  csütörtökön a képviselők a megtárgyalt 29 napirendből a 3 legfontosabbat nem fogadták el. Elbuktak a kerületvezető adóemelési és áremelési javaslatai. Elbukott a költségvetés módosítása is.

    November 28-án átadták a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat új szolgáltatását az egynapos sebészetet. A legutóbbi, XI. 22-i Csepeli Hírmondó már beharangozta az átadást, amelyre blogunk reagált is. 

https://csepeliek.blog.hu/2023/11/26/egy_het_csepelen_csend_legyen_szamhaboru_haborgas_uresedes_trukkozes_kitekintes

    Most a csepel.hu mellett a polgármester is közreadta fb oldalán a jó hírt. Néhány megjegyzés a témához: 

> „…a csepeli egészségügy fejlesztése iránti elkötelezettségünknek és a Magyar Kormány támogatásának köszönhetően megvalósult…” – írja Borbély Lénárd. Az egészségügyi fejlesztés iránti elkötelezettségének megfelelőn 2014 óta, folytatva a Németh Szilárd alatt elkezdett folyamatot, több száz millióval csökkentette(!) a kerületi egészségügyi intézmény önkormányzati támogatását. Fura elkötelezettség.

A fideszes kormány az első napjától tucatjával követett el olyan "csínyeket", amelyekről korábban azt gondoltuk, közülük egy is elég lett volna ahhoz, hogy megbukjanak. Most pedig az einstandolást, a konfiskálás ördögét valakik megint felfestik a falra?

A napokban látott napvilágot egy nemzetközi felmérés, ami szerint, mi magyarok a világ egyik legbizalmatlanabb népsége vagyunk. Fenntartással fogadjuk, ha mondanak valamit a politikusok, a képviselők, vagy a reklámszakma emberei. Különösen, ha a pénzünkről, az összekuporgatott vagyonkánkról van szó. Elég egy félreérthető nyilatkozat, és máris beindulnak a vészreflexek.