Mit ér az Alkotmányba foglalt törvény előtti egyenlőség, ha az ennek végrehajtására felhatalmazott intézményeket behálózza a politikai maffia?

Magyarországon a törvény előtti egyenlőséget 1848-ban foglalták törvénybe, más országokban már sokkal korábban. E jogszabály szerint származástól, nemtől, szociális helyzettől, életkortól függetlenül, minden embert megillet, hogy egyenlő elbírálásban részesüljön a törvény előtt. Az azóta eltelt 175 évben kevés olyan időszak volt, amikor a magyar polgárok bízhattak ennek az alapvető emberi jognak az érvényesülésében.

Ma sem ilyen időket élünk! Napjainkban elsősorban nem a nemek, életkor vagy vagyoni helyzet, hanem politikai hovatartozás alapján dől el, hogy kit, milyen jogok illetnek meg a törvény előtt.

A minap például Polt Péter legfőbb ügyész – egy képviselői kérdésre (nem) válaszolva, nem volt hajlandó elárulni annak a korábbi helyettes államtitkár nevét, aki ellen 2,2 milliárd forint közpénz eltulajdonítása miatt indítottak eljárást és az ügyészség hat év börtönbüntetés kiszabását kérte a vádlottra. Egy vezető köztisztviselő, aki

Felülről szép és nyugodt Csepel, de lenn, a Duna-partján késhegyig menő a küzdelem a hatalomért. A polgármester és a rezsibiztos már évek óta verseng: kettőjük közül ki védi meg jobban a csepelieket, de ezen a héten – kéretlenül ‑ a miniszterelnök és Csák János miniszter is jelezte a a lakásokig érő JóKor-ban, hogy mindent megtesz a védelmünkért.

A héten folytatódott a vita – leginkább a Csepeli vagyok című közösségi oldalon, illetve az önkormányzati képviselők fb oldalain –, a február 23-i képviselő-testületi ülésről. Blogunk a „250 millióba kerül a Fidesz belső békéje: közpénzből fizetik….” c. írásában már foglalkozott a témával, https://csepeliek.blog.hu/2023/02/26/egy_het_csepelen_250_millioba_kerul_a_fidesz_belso_bekeje_kozpenzbol_fizetik_johet_a_begurulas_a_bed ezért csak néhány megjegyzésünk van a gyengére sikeredett színjátékhoz. Színjáték, mert a hozzászólásokból kiderült: „felülről” figyelmeztették a szereplőket, illetve ettől függetlenül mindkét fél előre deklarálta, hogy kerületi érdek a költségvetés elfogadása. Az „előadás” gyenge pontjai: 

* Németh hívei a múlt iránti tiszteletre hivatkozva kérték a Csepel Torna Club 111 milliós támogatását, kikiáltva ezzel magukat a Csepel SC 111 éves története és hagyománya folytatóínak. Borbély szintén a múlt iránti tisztelettől vezéreltetve

Nagy megtiszteltetés érte Rétvári Bence belügyi államtitkárt, akinek a hazugságözönét ezen a héten Ady Endre és Mikszáth Kálmán cáfolta meg

Azt állította Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára (a parlamentben, válaszolva Hiller István részben latinul elmondott felszólalására, amely a főispáni rendszer visszaállításáról szólt), hogy „igen, mi büszkék vagyunk rá, igen, önök gúnyolni fognak érte. (…) De a gúnyolóknak nem állítottak szobrot. Azoknak nincs szobor állítva, akik gúnyolódtak a főispánokon vagy eltörölték a főispáni pozíciót, de azoknak a főispánoknak, akik az életüket is adták Magyarországért, nekik vannak szobraik.”

Ezzel szemben a tény az, hogy a gúnyolóknak is vannak, szerencsére. Ady Endrének vagy Mikszáth Kálmánnak például, aki így írt a főispánokról: „A folyosón hallottam két úrtól a következő beszélgetést. – Hogy vagy? – Nem tudom. És te? – Én sem tudom.” Mikszáth nem ismerte őket, de arra a következtetésre jutott, hogy csak főispánok lehetnek, mert szerinte ez a néhány szó pontosan leírja, mivé fejlődött ez az állás, amióta „a középkorias aranyozást lemosta róla az idő”. Hogy van, Államtitkár Úr?

Azt állította

Édesapjára így emlékezett 50 éve Balogh Mária, az első női tévériporter: „Amikor azt mondjuk vagy halljuk, hogy egy munkásnak vaskeze van, ezt csak jelképnek hisszük. Pedig ez a költői hasonlat nagyon is igaz. Én az üzemből hazatérő apám vasszagát, tenyerének érdességét, amellyel még a simogatás is felért egy pofonnal, soha nem tudom elfelejteni.

Ezen a héten, február utolsó napján ünnepelhettük volna születésnapját, a 87.-et, de már másfél éve annak, hogy ezt írták róla a médiában: „Hosszantartó, súlyos betegség és szenvedés után 85 éves korában elhunyt Balogh Mária, a magyar televíziózás első női riportere.” Mi most egy 50 évvel ezelőtti újságcikkel érzékeltetjük, hogy mit jelentett a korszakos riporternek a kötődés Csepelhez, amelynek szellemiségéhez egész életében és munkájában hű maradt. A Képes Újság ezt írta róla 1973 márciusában:

„A gyárak, üzemek nemcsak mindennapi munkáját, hanem magánéletét is végigkísérik, akarva-akarattalanul.

Édesapja Csepelen dolgozott.  Balogh Mária is ott született. A fogékony kislány minden apró rezdülést, körülötte zajló eseményt megfigyelt, elraktározott. A gyermekkorból érdekes emlékképei maradtak. Édesapjára így emlékezik:

Politikai operációra indulva a magyar orvosok ellen a sötétségből a sötétségbe tartanak

A nemzetvezető több mint egy évtizede minden fronton tévedhetetlennek tartja magát. Azonban minden fronton számára is nyilvánvalóvá válna saját tudatlansága, ha környezete nem csupa talpnyalóból állna, vagy netán volna némi önkritikája.

Ezt természetesen csak teoretikusan vethetjük föl, hiszen a diktátorvizsgán buktató ok az önkritikára való legkisebb hajlam is. Amilyen bátor tudatlansággal irányította a Törzs és Főnöke a koronavírus elleni háborút, az igazán vérfagyasztó volt nemcsak a hozzáértők, hanem a laikusok számára is. És a legnagyobb költséggel elért legrosszabb eredményekre máig büszkék. Sem a barátaik, sem az ellenségeik nem figyelmeztetik őket, hogy félrebeszélnek. A Magyar Orvosi Kamara most,

Legalább  két csepeli fejlesztés a listán van. Hogy mikor lesz belőle valami az más kérdés. Van azonban némi gond a két fejlesztés kapcsán.

Kétségbeesetten kapkod a jó hírek után a kerületi fideszes média. Az újabb és még újabb helyi bulik, a főpolgármester meg az ellenzék lejáratása vagy a kerületvezetők játszótéri játszadozása nem hozza lázba igazán a csepelieket. Tudják ezt a Szent Imre téri főkommunikátorok is. Tisztában vannak azzal, hogy évek óta azt várják a csepeliek: mikor lesz már jobb a közlekedés, a szolgáltatás, az oktatás és a gyógyítás.

Ezért érthető, hogy a csepel.hu azonnal lecsapott egy kormányzati (Lázár János-féle) pozitív hírre, amely szerint „Visszakerült a fejlesztési listára a Gubacsi híd és a Csepeli Szabadkikötő is”. A hírben valójában Gubacsi híd vasúti közlekedést biztosító részéről nem a közúti hídról van szó. A fő gondot a csepelieknek azonban az autós forgalomra szolgáló rész okozza már évtizedek óta. A kerületvezetők főkommunikátorai ezt persze pontosan tudják, de a szolgaian másolt közleményben egy szót sem szólnak erről. Nem figyelemeztetnek, hogy

Esterházy Pétert sem kímélték a mai kormányzópárt bértollnokai. "Hazaáruló itt mindenki, aki mást gondol, mást mond, mint amit a hatalom elvár tőle. Aki nem áll be szolgai módon a fejbólogatók csapatába. Aki még nem vesztette el teljesen a kritikus gondolkodásra való képességét." (Vásárhelyi Mária)

Én úgy szocializálódtam, hogy hazaárulónak lenni az egyik legnagyobb bűn, amit elkövethet egy ember. Még a kádári diktatúrában sem igen osztogatták ezt a címet, az esetek többségében csak az „nyerhette el”, aki valóban idegen érdekeket kiszolgálva ártott a hazájának. Pénzért vagy más ellenszolgáltatásért. Még az ősellenség Nagy Imre és társai ellen sem hazaárulás, hanem a szocialista rendszer megdöntésére irányuló összeesküvés volt a vád, ezért ítélték halálra vagy súlyos börtönbüntetésre a forradalom vezetőit. A szónak, hogy „hazaáruló” a „gyilkoshoz” mérhető súlya volt.

A kilencvenes évek közepe óta azonban teljesen megváltozott a helyzet. A jobboldal, és eminensen a mai kormánypárt 1994-es politikai fordulata óta előszeretettel koptatja ezt a fogalmat, amely ma már állandó jelzője mindazoknak, akik bármiben nem értenek egyet a kormánnyal.

Az első látványos lépés ebben az irányban az volt, amikor

Mély nyomokat hagyott a kerület közéletében a pont egy hete lezajlott képviselő-testületi ülés. A vihar hullámai nem csitulnak. A kiosztott politikai pofonok, harapások és karmolások sérüléseit több résztvevő sokáig nem fogja kiheverni. A következmények javát azonban a csepelieknek kell elviselni.

Hét nappal a „sajnálatos csepeli események” után még mindig több a kérdés, mint a válasz. Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) képviselő markáns véleményt foglalt össze saját közösségi oldalán a történtekről. Ezt írja Megleckéztetve címmel:

„A február 23-i képviselő-testületi ülésen a fideszes többség megszavazta a kerületi költségvetést. A hír magában nem jelentene különlegességet, mert a Fidesz frakció az „árulókkal” bőven biztosítani tudná a szükséges szavazatokat. Ám az ülés egy jelentős felütéssel indult. Az egyik „szakadár” fideszes szóhasználatával konkrétan „korrupció gyanúsnak” nevezte az előterjesztő alpolgármestert. Ez olyan mértékű támadás volt a polgármester és szűk öt fős csapata ellen, ami

Egy szó nem sok, de annyit sem hallani az Orbán Viktor által kezdeményezett és néhány éve felavatott üzbég–magyar burgonyakutató központról.

Állítólag éhes üzbég szájak várták a magyarok megváltó burgonyatermesztési technikáját, majd tavaly az „aszálytalanító” technológiánkat. Síri a csönd. Vagy azóta már térdig járnak a paprikás krumpliban?

Világjáró külügyérünk nemrég megint Taskentben tette

A fotó a Pesti Napló című polgári lap 1927. augusztusi számában jelent meg

A Pesti Napló magyarországi politikai napilap volt, mely 1850. márciusa és 1939. októbere között jelent meg, első ízben 1850. március 9-én. Alapítását az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni évtizedek legfontosabb sajtótörténeti eseményeként tartják számon. A lapot 1939-ben az akkoriállam szüntette meg.

Az Erdősor úti,  Összetartozás nevű, élelmiszer üzletből átalakított kísértet kastély. A csepeli  látványköltekezés közben a tavalyi helyi önkormányzati költségvetésben a lakhatási támogatásokra tervezett összeg csak ~ 20 százaléka volt a 2010-ben tervezett összegnek.

Folyamatosan romlik a csepeliek helyzete, egyre többen szorulnak rá valamilyen szociális támogatásra. Ennek okaival elemzően nem foglalkoznak a kerületvezetők, pedig érdemes lenne időnkét, ráirányítani a figyelmet a szaporodó lakossági gondok okaira is. Még akkor is, ha ezen okok túlnyomórészt a kormány gazdaságpolitikájából, illetve válságkezelésének elfogadhatatlan módszereiből, vagy az elszabadult inflációból következnek. Ez utóbbinak már KSH által is elismert „eredménye”, hogy tavaly novemberben a reálbércsökkenés országosan 4,7 % (!) volt.  

Ennek függvényében a tavaly módosított, a szociális rászorultság alapján megállapítható pénzbeli és természetbeni ellátásokról szóló csepeli rendelet

Ilyen válságos időkben nem a rebellis orvoskamarától, hanem a  kereskedelmi és iparkamarától, főként annak elnökétől, Parragh Lászlótól kell példát venni, aki maga áll elő bölcs javaslatokkal, miként lehet a saját tagságát, vagy legalábbis annak egy részét megszivatni – lásd a KATA-ügy. Ott természetesen továbbra is kötelező a tagság minden cégnek, még az egészen picurkáknak is, a tagdíjat az adóhatóság segítségével behajtják, majd a kamara vezetősége azt a tagság elleni kormányzati elnyomásra bátoran felhasználja.

"Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” - Ezt hazudta Orbán Viktor az Európai Parlament képviselőinek a szemébe, amikor a magyar média-és sajtóviszonyokról volt szó.

Sose vetemednénk. Mert vetemedni csak a nemváltó, átoperált óvodások vetemednek, akik éjszaka bebuzulják nekünk az egész várost. A dolláróvodások, akiket Brüsszel fizet hrivnyában, hogy nagykalapáccsal verjék szét a mi becsületünket. Vetemedés. A Népszabadság sem vetemedik már tovább semmire sem. Meg a megyei lapok sem, amelyek

Ha ez a cipő mesélni tudna...

A Magyar Távirati Iroda fotósa Csepelen, munkaszünetben készítette a felvételt 78 éve

Rogyadozó tárt kapuk és tartós viharfelhők  a Béke téri stadionban. Emberi kapcsolatok zilálódtak szét az alkalmazkodási kényszer miatt. Edzőtermek zárultak be régi csepeli sportolók előtt. Mi történik a   stadionban és a csatolt részein?

Három éve Németh Szilárd rezsibiztos még azt ígérte, hogy „a Csepel SC felvirágoztatása a csepeli sportélet szereplőivel, vagyis a sportszervezetekkel és az önkormányzattal összefogva, csakis együtt sikerülhet.”

A felvirágzásnak egyelőre nem sok nyomát lehet látni, a hervadásénak viszont annál többet. Tiszta káosz lett a csepeli sport klubok környékén. Ember legyen a talpán, aki ma ki tud igazodni, hogy

Disznóság. Hiába az egyesülési jog, épp a legtöbbet fáradozó dolgozóknak nincs érdekképviseletük. A kormánytagok, ezek a szerencsétlen, kiszolgáltatott páriák, baj esetén semmiféle védelemre nem számíthatnak.

Az is bolond, aki ilyen körülmények között miniszternek áll Magyarországon. Hát csoda, hogy máris van néhány jele a kontraszelekciónak?!

Lehet, hogy még ma is beválna a facebook mellett vagy helyett? A kerekes kútra jártak vízért, ahol ráadásként ingyen kapták  a helyi híreket  - MTI fotó Fehérváry Ferenc

A polgármesternek nincs gondja a Szent Imre téri parkolással. A csepelieknek és a környékbelieknek annál inkább. Hamarosan dönteni és (valakiknek)  fizetni kell?

Még 2022. júniusában döntött a Fővárosi Közgyűlés a fővárosi parkolási rendszer változtatásáról, a fizetős zónákról, amelyben Csepel is szerepelt. A javaslatot a polgármester is megszavazta, annak ellenére, hogy korábban azt mondta, amig ő lesz a polgármester, a csepeliek nem fognak fizetni a parkolásért. Véleményét a közgyűlés után is megismételte. https://www.csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/14227-a-csepelieknek-ingyenes-kell-maradjon-a-parkolas-csepelen

Azóta lényegében nem történt semmi, a csepeli parkolási helyzet folyamatosan romlik, amit a

Nekünk nem kell semmilyen csoportosuláshoz tartoznunk, nekünk a történelem magyar útját kell járnunk - fújja újra és újra a miniszterelnök. Vajon milyen az a magyar út?

Históriánk Mohács óta katasztrófák sorozata, melyekbe az adott történelmi helyzet s vezetőink rossz döntései sodortak minket. Bukott szabadságharcaink, hibás szövetségválasztásaink s az ezek nyomán bekövetkezett világháborús vereségek, népirtások, az ország megcsonkítása, idegen hatalmak: Habsburgok, nácik, bolsevikok uralma – ezek melyike volt magyar út? Akadtak persze jobb periódusok is: a kiegyezés utáni fejlődés, a bethleni konszolidáció, a kádári felzárkózás és esélykiegyenlítődés, ám ezeket a kedvező külpolitikai helyzet tette lehetővé, és ezért 

Váltságdíj. Micsoda szerencse, hogy a Csepel SC  csak 111 éves! Németh Szilárd ugyanis így megelégedett azzal, hogy kedvenc játékszerét, a megkaparintott Csepel SC alapítvány romjain létrehozott Csepel TC-t JELKÉPESEN 111 millió forint csepeli közpénzzel támogassa az önkormányzat. Az összesen 250 milliós kívánság-csomag   igazából váltságdíj a milliárdok felett rendelkező birkózó-akadémikusnak a költségvetésért és hab a rezsibiztosi tortáján

A hét eseménye a csütörtöki képviselő-testületi ülés volt. Megszületett a Borbély-Németh duó évek óta folyó hatalmi harcában az első, leginkább pártpolitikai érdekeket figyelembe vevő megállapodás: a testület Fideszhez köthető tagjai 12/6/0 arányban jóváhagyták az idei költségvetési rendelettervezetet.

Mint ismeretes az évekig sikeresen együttműködő páros között néhány éve megromlott a viszony, s a hatalomért folytatott harcuk odáig fajult, hogy a frakció Némethet támogató tagjai a tavaly novemberi testületi ülésen elutasították a tavalyi költségvetési módosítását, illetve a polgármester idei évre vonatkozó adóemelési javaslatát.  

Ezek után természetesen nagy volt a várakozás:

Azt énekelte Nagy Feró (képünk baloldalán) 1984-ben, A matematikus dalában: „Egész életemet elhülyéskedtem, / Tiszta hülye maradtam. / De azér’ megvagyok szépen, / Megtalálom számításomat.” 

A szívfájdító dal arról szól, mi lesz „egyszer, ha majd öreg lesz”, az akkori tizen-huszonéves lázadóból. Az énekes akkor harmincnyolc volt már, de ami saját magát illeti, jóslata pontosan, szóról szóra bevált, azzal bezárólag, hogy megtalálta számítását – Kossuth-díjas lett, párt- és kormányrendezvények megbecsült és örömmel látott vendége, ott volt a miniszterelnök évértékelőjén is, miután hangot adott ama várakozásának, hogy „végre valaki rendet rak a mi agyunkban is”, majd a 444.hu mikrofonjába azt lihegte, hogy „Európát el kell foglalni, és az lesz, amit mi mondunk, nem pedig a buzik”.

Tény, hogy nagy a zűrzavar bizonyos agyakban, de

„Megalázással nem lehet tanítani” – mondta a csepeli MüM 1-es mestere, aki csaknem 50 éve beszélt a csepeli szakképzésről a Tükör nevű lap riporterének. Bedecs Éva 1975-ben többek között így számolt be tapasztalatairól:

Éveken át ijesztegetésnek, mondhatni, fenyegetésnek szánták a szülők: „ha nem tanulsz, inasnak adlak!” És nem ok nélkül. Maga a szakma hiába számított rangnak, ha az inasévek testi-lelki kálváriáját is meg kellett járni érte. A szocialista szakmunkásképzés kezdetét az 1949. évi IV. törvénytől számítjuk. E törvény megszüntette a testi fenyítést, többek között kimondta, hogy a 18 éven aluliaknak 24 munkanap szabadság jár, továbbá, hogy a tanulót csak a szakmájához tartozó munkákkal szabad megbízni.

A törvényt követően sok iskola létesült, legelsőnek a Csepeli MŰM 1-es számú szakmunkásképző intézet. A 49—50-es évek a szakmunkásképzés hősi korszaka. Sági Imre, a MŰM 1-es Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese még emlékezik azokra az esztendőkre.

— Kezdő pedagógus voltam magam is. Tudtuk, hogy