Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója Orbán Viktor miniszterelnök páholyában. Erről jutott eszünkbe III. Richárd monológja.: „Nem is tudok egyébbel szórakozni,/Mint hogy a napon nézem árnyamat/És csúfságomat magam magyarázom:/Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,/Hogy eltöltsem e csevegő időt/Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Kiskanállal vizet hordani az óceánba legalább olyan felesleges, mint felemlegetni, hogy tegnap mit mondott a magyarok kis vezetője a mához képest. Az, hogy pár éve elhangzott, hogy „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” az a frekvenciájától megfosztott Klubrádióban különösen mókásnak hangzik. Ahogy a Népszabadság megszüntetése, az Origo, az Index elrablása is csak