„Ötvenegy éves vagyok, három éve munkanélküli, s most már nagyon dühös. A férjem és a nagyfiam tartanak el, mert bárhová adom be a pályázatomat, kigolyóznak, hiszen nem vagyok fideszes.
1986-ban diplomáztam, azóta folyamatosan dolgoztam, egészen 2011-ig, amikor kirúgtak, s azóta is utánam nyúlnak mindenhol. Van két diplomám, tapasztalatot szereztem a közigazgatásban, beszélek három nyelven: angolul, németül és oroszul, van autóvezetői jogosítványom és eléggé jól értek a számítógépekhez.
De ez mind kevés. Az a baj velem, hogy Orbán Viktort és a pártját semmibe nézem, és ezt mindenki tudja rólam. Ez kisváros, itt mindenki ismer mindenkit, és én elkövettem azt a hibát, hogy nem fogtam be a számat. Utolért a bosszú: nem alkalmaznak sehol. Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám, hogy politikai üldözött vagyok. De nem akarok nagy szavakat használni, ezt az élvezetet meghagyom a fideszeseknek, akik a vakhitükkel elárulták a generációm reményeit és tönkretették a hazámat.