Adórendszerünk áttekinthetetlen. Adókedvezmények tucatjait kapják azok, akiket szeretünk vagy szavazataik értékesek a számunkra: akik társaink és forrásaink az uralkodásban (ld. kaszinók), vagy megbízható szavazóbázisunk (pl. őstermelők a maguk zéróhoz közeli adószintjével). Nem éppen méltányos közteherviselés.

A kata lerombolása a kormányzat üzenete a megváltozott világról. Alighanem előtte lemérték a szavazói karaktert, és arra gondoltak, őket rugdalni nem vezet drámai szavazateséshez. De azért tényleg ekkora a baj a költségvetésben. Ilyenkor szokták szabadjára elengedni a pénzügyminisztérium technikusait, efféle helyzetben vette fel Horn Gyula Bokros Lajost. Aztán ha jobb lesz, ránk ragyog a király arca is, a rendcsinálók meg balra el.

A kata változása széleskörű felháborodást és értetlenséget váltott ki. Nem csupán azért, mert

Ott állok a bódé csonkig égett mécsesei előtt és szomorkodom. Azon kapom magam, hogy egy hasonló korú férfi böködi a hátam. Azt kérdi szomorú szemekkel, hogy ő volt az a fiú, akit a Lámpás utcában a busz…. Nem vár választ! Hiányozni fog nagyon!

A hétvégi forgalmat elkerülendő, elindultunk vásárolni. A II. Rákóczi Ferenc úton az Auchan felé haladva a lámpás utcánál rendőrautó tiltotta meg az oda történő befordulást. Rossz előérzetünk támadt: ennek bizonyára súlyos oka lehet. Hamar megtudtuk, hogy a rendőri torlaszt egy csúnya baleset miatt rendelték el. Egy autóbusz elütött egy 21 éves bicikliző srácot. A fiú, a helyszínen meghalt!

Az ember összerezzen! A borzalmas hír szinte letaglóz.

Hamarosan aztán eluralkodik a félelem:

Kibírhatatlanul csökken a jövedelme? Mi a megoldás? Álljunk gyorsan miniszternek, és akkor mindjárt úgy hatszázezer forinttal több lesz havonta a pénzünk, nem kell 1,9 millióból tengődnünk? Így kell ezt csinálni, bért kell emelni. Meg is tették, persze még a megszorítások előtt, nehogy az istenadta népnek szemet szúrjon, hogy miközben ő üres bevásárló kosárral téblábol a boltokban akciós kiflire vadászva, az ország vezetői azt számolgatják, mennyiből tudják ezután felfűteni a medencét.

Amikor azt üzeni a nagy magyar szónok a házi rádiójából, hogy mindenki becsülje meg az állását, mert rövidesen harc lesz a munkahelyekért, akkor szerintem higgyünk neki. Mert ha azt a másik kedvenc mondását vesszük alapul, hogy ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok, akkor tényleg kapaszkodni kell, ahogy ő meg a játszótársai is napról-napra még erősebben szorongatják a puritán miniszteri székük karfáját a Karmelita kolostor kormányzati üléstermében.

Jó lenne utánozni őket, de van néhány bökkenő. A legfontosabb, hogy a hétköznapi karfákba kapaszkodók hiába kérnek, követelnek valami kicsivel több bért, ha már a legtöbb élelmiszer megfizethetetlenül drága lett a boltokban, naponta odaveti nekik valamelyik főfiú, hogy ilyenről háborús helyzetben ne is álmodozzanak.

Nem gondolják a kerületi illetékesek, hogy a nyári hőség ellenére a csepeli választott tisztségviselőknek és az iskolák fenntartását, működését biztosító önkormányzati cégnek már dolgozni kellene a döntés előkészítésén  és a megoldáson? Az sem ártana, ha tisztességesen tájékoztatnák a csepelieket, hogyan érinti a fatüzeléses kormányzati döntés a csepeli iskolákat, s ha igen, akkor mit akar tenni az önkormányzat.

A rezsicsökkentés „kurtítása” után, végleg kiderült: Magyarország hátra megy nem előre! Orbán Viktor nemrég kijelentette: "...aki az átlagfogyasztás felett fogyaszt, „annak gondoskodnia kell arról, hogy csökkentse a fogyasztását, vagy keressen annyi pénzt, hogy ki tudja fizetni az átlagfogyasztás fölötti részt” Ez gyakorlatilag nyílt beismerése a rezsicsökkentés bukásának. Az idézett mondat a kormányfő cinikus hozzáállását bizonyítja. 

Közben a Belügyminisztérium kiadta, szokásos körlevelében, a „szigorúan bizalmas” feladatot a tankerületeknek. Vissza a fafűtéshez! Megnézni a feltételeket, megtalálnia azokat az intézményeket, iskolákat, ahol ez végrehajtható, előkészíteni az ezzel kapcsolatos tennivalókat, egészen addig, hogy

Igazi szent tehenet visznek mostanában a vágóhídra. Mi sem mutatja jobban a baj mértékét, mint hogy erre is el kellett szánniuk magukat. Az általános rezsicsökkentés nemcsak gazdasági eszköz volt. hanem jelkép. Most a jelkép is megy a vágóhídra. Megy a vágóhídra Orbán mindenhatóságának és csalhatatlanságának mítosza is. Pál, Kata, Péter, jó reggelt - mondja a gyerekdal. Különös tekintettel katára. És a szomorúan bőgő szent tehénre.

Végre feketén-fehéren kiderült: én vagyok a hibás. Egyelőre még csak a kata kinyírásában, de szerintem előbb-utóbb kiviláglik, hogy a Fidesz szent tehenét: a rezsicsökkentést is én terelem a vágóhíd felé. A miniszterelnök bemondta a rádióban: a katát a nyugdíjasok kedvéért kellett statáriálisan kivégezni. Én ugyan nem kértem, de azzal, hogy elköltöm a nyugdíjamat, kétségkívül ráutaló magatartást tanúsítottam.

Felelősségemben azért osztoznak az

Lámpás utca - II. -Rákóczi Ferenc út kereszteződés. Új lett az útburkolat, de régi és változatlan a megoldatlan közlekedési probléma, a kamionok ki- és befordulása A megoldáshoz a közlekedni vágyó lakosság fejével kéne gondolkodni és nem a politikai ellenlábasok egymást elvtelenül kritizáló, és ellehetetlenítő arroganciájának kéne uralkodni. 

Pacsi. A polgármester facebook oldalán láthatjuk, hogy a kerület megválasztott vezetője mennyi fontos dolog átadásán szerepel. Ez abból a szempontból jó, hogy a kerületünk lakosságát tájékoztatja azokról a fontos dolgokról, amik a működés, a fejlődés és a szórakozás lehetőségeinek bővülését jelentik. Másrészt viszont rossz, ha a szereplése izléstelenül túldimenzionált. Ez utóbbi esetben ugyanis a közcélú tájékoztatásból, egyéni haszonszerzésre irányuló magamutogatás lesz.

Jól láthatóan a reprezentáció mennyiségi korlátlansága következtében itt minőségi romlás következett be. A magamutogatás eltúlzott és önhasznú elemeinek burjánzása következtében az emberek már nem azt figyelik, hogy mi van a hivatalos tájékoztatásban, hanem azt, hogy mi maradt ki belőle. A mostani reklám cunamiból kimaradt a Lámpás utcai közúti kereszteződés átépítése! Pedig érne az ügy annyit, mint egy disznótoros reggeli, vagy egy focipályán végzett díjátadás.

Miért is maradt ki ez az esemény a polgármesteri reklámokból?

Az agyi mélyszántás miatt a választók tömegei téves koordináták szerint navigálnak, hiszen folyamatosan hazudnak nekik a válság okáról és hatásáról, sokan nem érzékelik a kormány súlyos felelősségét a helyzet kialakulásában és kezelésében.

Olvasom, hogy a Fidesz erkölcsi válságba sodródott, elvesztette a hatalmat, csak nincs, aki átvenné azt. A Fidesz veszteségét majd lemérik a közvéleménykutatók. A hatalmat nem vesztették el, az biztos. Nem létező erkölcsei válságba sem sodorhatták.

Az látható, hogy az infláció, a súlyos energiaköltség-emelés kezelése zavart okoz a kormányzásban, s hogy a népnek a rohanó inflációra telepedő brutális energiaszámla nagyon fog fájni. A hosszú halogatás és félrekezelés miatt szükség lett valamilyen erős terápiára. A mostani nem klasszikus sokkterápia, de ütős és váratlan, akár egy durva házipálinka. Az intézkedések hevességét a kormányzati békeidők elvesztésével járó hisztéria okozza, továbbá a félelem, hogy

Várjuk a polgármester és a rezsibiztos válaszát legalább két a kérdésre: 1.) Nem kellene végre már az egymással folytatott hatalmi harcuk helyett a kerületet és a Csepel-szigetet érintő problémahalmazra koncentrálni? 2.) Nem kellene végre együttműködni, szóba állni a gondok megoldásáért azokkal, akik akarnak és tudnak változtatni?

Éppen egy hete foglalkozott blogunk a csepelieket is jelentősen érintő három témával: a polgármester hárosi hatósági ellenőrzésével, a csepeli HÉV fejlesztésének kormányzati leállításával és az iskolák esetleges fafűtésre történő átállítását előíró belügyminisztériumi döntéssel. 

https://csepeliek.blog.hu/2022/07/31/egy_het_haros_miatt_saros_a_fideszes_csepeli_varosvezetes_szembesites_a_valosaggal_csepeliek_atveres

Miközben sok százan olvasták az írást, több kerületi közösségi oldal is átvette, sokan egyetértőleg szóltak hozzá, a kerületi önkormányzat hivatalos oldala  és a polgármester nem vették a fáradtságot, hogy reagáljanak a cikkben megfogalmazott kritikákra, javaslatokra, netán

Majd ősszel? Magától? Ha százszor nem hallottuk, hát egyszer sem. Majd ősszel jön az igazi rezsisokk, meg az 1000 forintos kenyér, a kata-árvák bedőlése, a tanárhiány és a fával fűtött iskolai kályhák. Majd akkor felébred az ország, és vele az ellenzék. Nem unatkozunk addig sem, az biztos. A nagyközönség félőrülten próbálja elérni az MVM-et, bediktálni a még olcsón ketyegő órájának állását.

Grószmutter, mi dolgozunk, de magának úgysincs más dolga, hallgassa azt a szép zenét a telefonon a kezelő kapcsolásáig. Nem, interneten már próbáltuk, de lefagyott a rendszer. (Kafkai feladat: ha volt ELMŰ-s vagy, ne ezt, hanem azt a számod hívd! Nem, mégsem azt. Ne itt regisztrálj, itt visszadobják! A szomszéd néninek nem dobták vissza. Persze, mert ő véletlenül oltásra jelentkezett, oda vitte a mérőállást.)

A subler titkai. Szénégető Pál, a Csepeli I. számú Tanulóintézet oktatója a tolómérő vagyis ahogy a legtöbben ismerik, a subler használatával ismertette meg az elsőéves ipari tanulókat 60 éve 

Utólag nagyon sok az okos ember, aki elmondja, ő  1987-ben, 35 évvel ezelőtt is tudta, hogy már jön, már itt van, 1989-ben rendszerváltás lesz. Most nem róluk fogunk hírt adni, hanem azokról, akik élték a hétköznapjaikat, közben a gyerekeik és a családjuk jövőjének alakulásával voltak elfoglalva. Ők – a legtöbb emberrel együtt Csepelen ‑ a rendszerváltásnak még nyomát sem érzékelték.

Mi leszel, ha nagy leszel? - tették fel a sok évtizede ismert kérdést 1987-ben is a 8. osztályt végzett vagy a kissé tanácstalan érettségizett gyermekeiknek. A válaszhoz, a felelős döntéshez az iskolák mellett az újságokból is kaphattak segítséget a továbbtanulás előtt állók.

Öles betűk harsogták a Pajtás című gyermeklapban: „Fiatalok jelentkezzetek szakmunkástanulónak a Csepel Művek Szerszámgépgyárába! Biztos jövő, biztos megélhetés!” A részletekről így írtak:

Akikért minden évben harang szól: Hirosima és Nagaszaki halottjai. 1945. augusztus 6. Hirosima japán város felett felrobban az amerikai Enola Gay B-29 bombázóról  ledobott „Little Boy” nevű, minden eddiginél szörnyűbb tömegpusztító fegyver. Ez az „atomkor” kezdete, amelynek első napjától fogva az emberiség nem tud szabadulni az atomháború rémétől.

A harcban bevetett első atombomba, amely a II. világháborús angolszász szövetségesek és a náci Németország között „fegyverkezési hajszából” született  nem utolsósorban több hazájából menekült magyar tudós, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Hevesy György és Neumann János közreműködésével,  (Hitlerék az utolsó pillanatig reménykedtek abban, hogy sikerül előállítaniuk a „csodafegyvert”) 64,1 kg  82,7 %-ra dúsított uránt tartalmazott, rombolóereje 15 000  tonna TNT-ének felelt meg.

A helyi idő szerint reggel 8.15-kor bekövetkezett kataklizma Hirosima 70 ezer lakosának azonnali halálát okozta, és legalább ugyanennyien haltak meg a későbbiek során vagy a robbanás idején elszenvedett égési sérülésektől és a radioaktív sugárzásoktól.  A pusztítást még nagyobbá tette, hogy

Lesz vagy nem lesz kötelezően fizető parkolás Csepelen? Nemrég adtunk hírt a Fővárosi Közgyűlés  parkolási díjat emelő döntéséről, amelyet több fideszes polgármester, így Borbély Lénárd is megszavazott, annak ellenére, hogy hat éve azt ígérte, amíg ő a polgármester, addig a csepeliek biztosan nem fognak fizetni a parkolásért.

Blogunk már írt a témáról: ITT

Az önkormányzat nem tudott válaszolni írásunkra, a Népszava azonban Marad a parkolás a kerületeknél címmel közölt cikke ismét érintette a parkolást.

A cikk szerint az előző önkormányzati ciklusok korrupciógyanús ügyeivel foglalkozó vizsgálóbizottság ülésén Karácsony Gergely főpolgármester azt mondta, hogy a kerületekben önkormányzati cég

Ha kell a brüsszeli eu-s lóvé, akkor Orbán miért rúgja  orrba naponta  azt, akinél a kassza kulcsa van, ha meg nem kell, minek a cirkusz az ígérvényekkel? Ráadásul a vezér felajánlásai parasztvakításnak is gyengék

A kormány, merthogy kell neki a pénz, az elemzők legalábbis így tudják, és erre utal a magyar miniszterektől szokatlan túlmozgás is Brüsszelben, mindenféle engedményeket kínál a helyreállítási összegekért. Például azt, hogy rögvest társadalmi párbeszédbe fog minden nagyobb szabású döntése előtt, vagy mondjuk visszaállít egy antikorrupciós bizottságot, persze szigorúan a minisztérium felügyelete alatt, hogy azért ne kanászodjon el túlságosan stb.

Majd azonnal átveri a parlamenten a kata bedöntését, és a rezsicsökkentés kiherélését a

Lehet, hogy sosem lesz másmilyen. Mintha tényleg megállt volna az idő. Jó, hát akkor itt fogunk élni...

Az ételfutár annyira meglepődött, hogy köszöntem neki a lépcsőházban –pedig nem is hozzám hozta a kaját –, hogy minden áron adni akart egy pizzát nekem is. Aztán vásárolni menet az utcán rám köszönt egy cuki, ismeretlen kislány, amikor elbringázott mellettem, és nem is csókolommal, szóval csodálatos dolgok történnek az emberrel a csepeli utcákon akkor is, ha végül hétezret fizet a boltban azért, ami fél éve még négyezer volt.

Eredetileg a világot gazdasági és mentális válságba taszító, alkalmatlan politikusokról akartam írni, és hogy azért csinálták, mert a Facebookon éppen az volt a népszerű, de végül is tízszer is voltam futni az elmúlt két hétben, sportolás közben pedig a fenének van kedve alkalmatlan politikusokra gondolni.

Jó lenne úszni is egyet a szabadban, talán a Dunában, kicsit illegálisan, mert a Balaton drága, ajaj, na most eszembe jutott Orbán Viktor.

Ha ellenzéki politikus lennék, akkor

Már a nyáron tudta, hogy baj lesz, bár először nem hitték el, hogy a lakásuk rezsiköltsége tényleg annyi lesz, amennyit a fiuk  július végén, a kormány rezsiemelési bejelentése után  kiszámolt nekik.  Félreraktak, amennyit tudtak, de enniük kellett, a gyógyszereket meg kellett venniük, amikor pedig náluk volt az unokájuk, sosem bírta ki, hogy ne vegyen neki legalább három gombóc fagylaltot. „Van, amin nem spórolunk” – mondogatta.

Kellemetlenül érezte magát. Utoljára a 2008-ban csúszott pár hónapot, de végül egy családi kölcsön segítségével tudta rendezni a számlákat, pedig a szomszédjánál akkor lekapcsolták az áramot.

Bár sajnálta a nénit – akinél, amíg élt, nem lett többet áram –, azért volt benne némi büszkeség azért, mert a válság ellenére a feleségével együtt talpon tudtak maradni, idővel megadták a tartozásaikat is.

Megígérte magának, hogy soha többé nem kerül ilyen helyzetbe.

Most megint nem tud fizetni. Pedig

Félek, hogy a választáson vereséget szenvedett Németh Szilárd megbokrosodik és akkor mi  lesz a Jedlikkel és a Csepel SC-vel?!

Mert hiába a vigyorgó fotó, meg a vidám beállítás, átsüt, hogy nagyon megütötte őt ez a választási fiaskó. Úgy gondolta, hogy annyi jót tett Csepelért, annyi állami pénzt talicskázott ide, hogy ezért simán megérdemelte volna a győzelmet.

És mit kapott?

Egy méretes zakót! Nem is először, hanem zsinórban harmadszor!

Dr. Szabó Szabolcs, az ifjú egyetemi tanárember utasította magabiztosan maga mögé a rezsibiztos pacalfőzőt! Ezzel Németh Szilárd az egyik legrosszabb fideszes „eredményt” produkálta az országban. Az idáig is nagyon rossz statisztikáját rontotta még tovább: a nevével fémjelzett hat országgyűlési választásból ötön masszívan elverték!

Valószínűleg alaptalan lenne a félelmem attól, hogy Németh Szilárd ezután magába fordul!

Nem fog meghasonlani, nem fogja átértékelni az életét, és nem fog megváltozni!

Nekünk, csepelieknek pedig, most (bizonyos értelemben) ez lehet a szerencsénk.

Mert, ha a megszégyenítésétől megbokrosodva itt hagyna csapot-papot, akkor bajba lennénk.

Akkor már biztos, (persze most se kizárt) hogy Németh Szilárd csepeli „áldásos” tevékenységéből csak a pusztítás maradna ránk. Még a reménye is elveszne annak, hogy

A rómaiaknál még cirkuszt adtak a kenyér mellé. Magyarországon 2022-ben tűzijátékot kínálnak, miközben a kenyérből egyre kevesebb és vékonyabb szelet jut. Éppen ezért a  példátlan megszorítások idején legalábbis merész, hogy azt ne mondjuk, végtelenül ízléstelen tíz- és százmilliókat elpuffogtatni a 'gusztushuszadikai égbolton

A mindenkori Orbán-kormányok klasszikus mintát követnek, amikor – a mind kevésbé vajas – kenyér mellé bőven mérik a cirkuszt is. Így volt ez az ezredfordulón, amikor a királyi koronával meg az államalapító uralkodónak tulajdonított, mumifikálódott jobb kézzel bűvészkedtek, és így járnak el akkor is, amikor félmeztelen férfiakat zavarnak ki az Andrássy útra, hogy Szentistvánkor a felsőtestükre sprézett háromszögvonalzóval szimbolizáljanak valamit.

Giccsben utolérhetetlenek, ezt el kell ismernünk, és Kálmán Imre meg Zerkovitz Béla országában ez már fél siker. Kolbász, demizson, gyerekiahórahamersz, lávendpísz… na ja, in der Josefstadt.

Vehetnék persze felnőttszámba is a magyar társadalmat, tekinthetnének ránk úgy, mint

A felolvasott szövegében elfelejtette megemlíteni, hogy mibe került eddig Orbán és az ő rezsivédelme az országnak. A Csepelen megbukott politikus újra és újra bizonyítja, hogy a csepeliek jól döntöttek, amikor áprilisban elküldték melegebb éghajlatra. Sajnos, most a települési vízművek bánják, hogy vígaszágon a honvédelem helyett a rezsiharcot tette a kezébe Orbán.

Mi sem mutatja ez jobban mint az a nagy színjáték vagy inkább tragikomédia, amelynek a parlament.hu, illetve a youtube.com nézői lehettek a részesei, ha figyelemmel kísérték Németh Szilárd rezsibiztos kormánybiztos hozzászólását, illetve meghallgatták Koncz Zsófia államtitkár válaszát.  https://www.youtube.com/watch?v=r6mNsJ0plrk 

Kutyakomédia, amit csak azok néznek, vesznek meg, akiket be tudnak csapni. A többség azonban tudja, hogy

Eddig mintegy kétezer milliárd forintot „vett vissza” megszorításokkal a kormány. És akkor most jön hozzá ez a hétfő. A megélhetési után a rezsiköltségek is az egekbe ugrana, hiszen sávossá vált a gáz- és áramdíj. Ez különösen fájni fog sokaknak, hiszen a kormány érzéketlenül nem vett figyelembe se kort, se élethelyzeteket, se szociális szempontokat. Mert kell a pénz az Orbán-kormánynak

A hét első napja egy borzalmas nap. Úgy általában is, de most különösen. A tegnapi napot a kormány tette emlékezetessé, hiszen fennen hirdette sokáig: mindenkit megvéd, s akárcsak az élet, a gáz- és áramár is örök, senki ne aggódjon a jövő miatt, főleg ne is tegyen érte.

A választás előtt jólétünk bizonyságául kiosztott úgy kétezer milliárd forintot a kiválasztottaknak. Voltak, akiknek a szavazataikért cserébe, másoknak, hogy ne lázongjanak. Ígért ehhez még fűt-fát, de

A sajnálatos tény az, hogy a Kis-Duna partját átalakító, a fás, ligetes, füves területét a saját képére formáló magamutogatók egy új diktatúra termékei

A Fideszhez közeli Infó rádió bemondta, hogy Csepelen átalakítják, és családbaráttá teszik az ifjúsági parkot. Csak kicsit lepődtem meg, nem nagyon, mert Borbély Lénárd mindenre képes! Mindenesetre szöget ütött a fejembe, hogy valójában mit is takar ez az újabb önfényezés. Kiderült, hogy ezzel is úgy van, mint a régi Szovjetunió béli jereváni rádió volt anno. Ott bemondták, hogy Moszkvában Moszkvicsokat osztogatnak! A valóság meg az, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak!

A népnemzeti újságírónak mindegy, hogy az ifjúsági Park, vagy az Ifjúsági Tábor (régi nevén: Tanácsi Ifjúsági és sporttábor)! A lelke mélyén a tollnok tudta ugyanis, hogy csak formai hibát vétett, amikor összekeverte a két intézményt.

A tudósítás lényege ugyanis

Amszterdamban vagy Stockholmban senki nem hajlandó voksokat veszíteni azért, hogy Hatvanpuszta felépülhessen, és versenyképes legyen mondjuk Putyin titkos dácsájával.

Most az a helyzet van, amikor az utcában már mindenkit felszólítottunk rá, hogy éljen házaséletet a fűnyírójával, viszont mégiscsak sürgősen le kellene nyírni a füvet. Egyszóval nagyon kellene egy masina, de már csak azokhoz fordulhatunk, akiknél korábban kihúztuk a gyufát.

Bármilyen allegóriába csomagoljuk is, az elmúlt hetek részben a forintárfolyamból, részben a kormány brüsszeli mozgásából – az ilyesfajta lényegtelen információktól megkímélt pártmédia-fogyasztókat leszámítva - minden gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy nagy a baj. Az