A fő konklúzió: az ellenzéki, illetve a bizonytalannak nevezett választó elsősorban, minden másnál jobban kormányváltást akar, és annak adja a szavazatát, akinél erre a legnagyobb potenciált látja.

A miniszterelnök egykori kedvenc vonata (nem a felcsúti kisvasút, hanem a varsói gyors) még nem gördült ugyan be Budapestre, de itt jár már a kertek alatt.

Maga a metafora – a 90-es, illetve a 2000-es években – eredetileg arra vonatkozott, hogy a magyarországi politika egy éves késéssel követi a lengyelországi fordulatokat, azt sejtetve, hogy a két ország társadalmi mélyrétegeiben hasonló folyamatok játszódnak le.

Márpedig hasonlóság most is van, ezt kár lenne tagadni: Orbán egyre inkább a jobbszélre kisodródó lengyel elvbarátait jobbközépről váltotta le valaki, és nálunk is a hosszú ideje üresen tátongó centrumban tűnt fel egy

Kis zökkenő után tovább hömpölyög a narancskuruc förgeteg, most éppen azt dübörgi a sok Döbrögi, hogy nem ők lettek szélsőjobboldaliak, csak egész Európa büdös libsikomcsi, szóval a KDNP öntudatosan rácsapja az ajtót a bolsevik Európai Néppártra, kínzó űrt hagyva maga után.

Hogy ezután ki fogja megvédeni az EPP-ből az üldözött keresztényeket, ahogy azt korábban ígérték. A KDNP mibenlétére e helyütt nem térnénk ki, bár a párt önálló politikai jelentőségét éppen egy szóval is ki lehetne elemezni, csak azt nem igazán tűri a nyomdafesték.

Maradjunk annyiban, hogy Hölvényi György távozása ugyanúgy az elvont NER-es kormányzati humor terméke, mint Orbán vagyonnyilatkozata, vagy amikor Semjén Zsolt teológusra bízzák a kormányzati informatikai platform konvergenciáinak és szinergiáinak a nemes ügyét.

Sajnos a magyar lélek rejtelmeit nem ismerő, felületes Európa nem biztos, hogy vevő lesz arra a finom, differenciált világmagyarázatra, hogy

Rozsda marja. „Ha a Gubacsi híd nem kapja meg a további üzemeltetéshez szükséges engedélyt, akkor azt a felújítás elvégzéséig le kell zárni, ami azzal jár, hogy a Csepeli Szabadkikötő irányából érkező termékeknek alternatív – feltehetően közúti – szállítási útvonalat kell majd találni…. A vizsgálat eredménye jövő hétre várható”. Csepel önkormányzati vezetői csak sodródnak az árral?

        A választások után is folytatódik a haragszom rád, sőt a barátaidra is, Borbély Lénárd és Németh Szilárd között. Történt ugyanis, hogy hétfőre pedagógusnapi kitűntetésátadást szervezett a Dél-Pesti Tankerület a Nemzeti Színházban. https://kk.gov.hu/del-budapesti-pedagogusnap Csepelről „Dél-Budapest Közneveléséért” elismerést kapott a Jedlik Ányos Gimnázium tanára, dr. Sebestyén Zoltánné, míg a „Dél-Pest Közneveléséért” elismerést Varga Lívia Éva gyógypedagógus vehette át. A tankerület honlapjáról megtudhattuk, hogy részt vett az ünnepségen a BM köznevelési helyettes államtitkára is. A részvevőket dr. Ferencz Orsolya Ildikó, űrkutatásért felelős miniszteri biztos ünnepi beszéddel köszöntötte, míg Németh Szilárd kormánybiztos levelét a központ igazgatóhelyettes, Tóth Endre olvasta fel. A tankerülethez tartozó Csepel, Ferencváros, Soroksár 35 intézményéből 600(!) pedagógus vett részt az ünnepségen, amely a

Novák Katalinnak lett volna lehetősége igazat mondani. Nem Fidesz-lifegőként utazgatni a világban Balog Zoltán hitehagyó püspökkel, mindkettejük érzékelését a romlásig torzítva. Kisétálnának a bűnből egy lemondással? Az állampolgár megteheti ezt? Novák sem sétálhat sehová, amíg nem mond igazat. Addig illetéktelen behatoló lesz az államfői rezidencián.

Kutya nehéz úgy tisztelni az államot, ha nem ad okot rá. Ez esetben nem is kell tisztelni. A tiszteletre méltóság nem játék a szavakkal. A legfőbb közjogi méltóság tiszteletre méltósága főként nem játék a szavakkal. A szavakkal se játék. És a magyarokkal sem.

Novák Katalin elvesztette a tiszteletre méltóságát mint államfő. Letehetné ezt a terhet, és élhetné az életét állampolgárként, szurkolhatna a családjával Stuttgartban, de erre több szempontból is képtelen. Részben

1959. június 21-én, vasárnap, 19.15-kor hangrobbanás történt Csepelen. A zaj okozói a pálya néző- terén tartózkodó csepeliek voltak. Ekkor ért véget ugyanis a bajnokság sorsáról döntő Csepel-FTC labdarúgó mérkőzés, és az 1:1-es végeredmény a hazaiak bajnoki címét jelentette. Így írta le a 65 évvel ezelőtti fényes diadal összefoglalóját a Csepel újságban Horváth László, a Csepelért Egyesület vezetőségi tagja. A mérkőzésen 20 ezer néző vett részt a lelátókon. A Csepel SC 1959-es bajnokcsapatának az összeállítása a következő volt: Tóth I — Bulla, Kóczián I, Takács, Ughy, Kleibán — Tóth II, Schwerecz, Gondos, Pál, Németh. Edző: Jávor Pál. Góllövő: Vilezsál (FTC)11-esből, Kleibán. Szögletarány: 9:4 a Csepel javára.

A mérkőzés krónikáját a Népsport másnapi, 1959. június 22-i száma így foglalta össze:

Orbán és társasága a Magyar válogatott mérkőzésén a németországi Stuttgartban

Ne lopj! – mondja ki a tízparancsolat. Évezredes  hírek szerint  ezt a szabályt kőtáblába vésték annak idején, mégis, mintha az évezredek során, de különösen Orbán Viktor Magyarországán elvesztette volna közkincs jellegét. Vagyis, ha az első számú vezető úgy dönt, akkor az ország leggazdagabb emberét varázsolhatja, szerényképességű gázszerelő haverjából, röpke tíz év alatt. Potom 1000 milliárd forint közpénz kell ehhez mindössze…

Plázastoppal büntetjük a gonosz külföldi multikat, hogy ne tudják tovább mételyezni a hazai kiskereskedelmet. Hadd terjeszkedjenek inkább a hazai áruházlánc átláthatatlanul gazdálkodó tulajdonosai. Ha a megfelelő alapítványokba befizetik a támogatást, akkor meg minden stikli felett szemet hunyunk. Egyszerű ez, mint az ABC, vagy tessék a betűket nyugodtan felcserélni! És persze, ha

A mandátumátadó üres széksorai figyelmeztettek a Munkásotthonban! Ha a diadalmámor még sokáig tart, s a Borbély csapat nem foglalkozik a győzelem valódi okainak feltárásával, a reális helyzetértékeléssel, a várható politikai, gazdasági változások hatásaira való felkészüléssel, akkor Csepel csak még nagyobb vesztese lehet az előttünk álló változásoknak. 

Két és fél hét telt el a legutóbbi lapszám megjelenése óta. Természetesen a választás volt ezen időszak meghatározó eseménye, ez adja a most megjelent lap gerincét, több mint 40 százalékát. Ezért most csak ezekkel az írásokkal foglalkozunk, figyelmükbe ajánlva a blogunkban csütörtökön megjelent választásokról szóló részletes választási elemzést. https://csepeliek.blog.hu/2024/06/20/reszletes_elemzes_a_csepeli_onkormanyzati_valasztasrol#more18431251 

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) június 19-én megjelent idei 17. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Budapest nem az elmúlt öt évet értékelte ezen a választáson. Nem törődött az elé vetített szebb jövővel, nem rettent meg a fenyegetéstől és nem alélt el az ígéretektől, csak szabad köztársaság akart maradni. Mindenáron. Mert elhitte, mert hiszi, hogy a szabadság nem egy elvont fogalom, hanem a létezés alapja. Bátor hit.

Egy demokratikus választás eredményét el kell fogadni. A győztesnek is.

Karácsony Gergely csakazértis újraszavazást kérő kúriai beadványa – még akkor is, ha az újraszámolás kétségbeesésében tett ígéretét teljesíti - politikai tévedés. Egy választóknak küldött értelmezhetetlen hibaüzenet.

A főpolgármester mintha azt üzenné ezzel, hogy nem érdeklik a kormány perzselő médiaterében, Szentkirályi Alexandra megtévesztő játszmája után, Vitézy Dávid elbizonytalanító ötletcunamijának ellenére

Mi volt az oka a június 9-ei eredménynek?

„Akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik.” – idézte Borbély Lénárd június 10-én, fb oldalán a csepelieknek, Kedves Vezetője, Orbán Viktor 2022-es győzelmi beszédének egyik mondatát. https://www.szeged.hu/cikk/orban-viktor-akkora-gyozelmet-arattunk-hogy-meg-a-holdrol-is-latszik  

    Ugyanis mind a 12 egyéni önkormányzati választókerületben nyertek, ami indokolhatta az orbáni mondat átvételét. Azért a mondatot illett volna idézőjelbe tenni vagy leírni, hogy kitől idézte. Különösen Borbélynak, aki pártjából való kirúgása után többször is megfogalmazta, hűségesküként, hogy neki nem a volt pártjával és Orbánnal volt gondja, csak Németh Szilárddal, majd hozzátette, felfogása sem változott, ma is ugyanazokat az elveket vallja.

Borbélynak Változatlanul a Fidesszel „vív, száguld, ujjong” a lelke. Ráadásul az idézett mondat szerzőjének neve azért is fontos lett volna, mert kizárását követő Canossa-járását most már muszáj folytatni, hiszen idei 45 pontos választási ígérete megvalósításához több állami támogatásra lesz szüksége, mint amit még fideszes időszakában

Nincs elég tornaterem az iskolákban, a jogalkotás pedig erre nincsen tekintettel, ezért állhat elő olyan paradox helyzet, mint az elméleti testnevelés óra. Mivel korábban megszigorították azoknak az egyesületben sportoló tanulók lehetőségeit, ezért őket is visszaterelték a testnevelés órákba. Ugyanakkor a tornatermek alacsony száma nem újdonság, a pedagógusok eddig sok esetben "elméleti testnevelés órát" tartottak.

"A kollégáim között nagyon sokan olimpiai történetből írattak dolgozatot testnevelésórán, mert nem volt tantermük; kézilabda-mérkőzést vagy focimeccset néztek, mert másra nem volt lehetőségük" – emlékeztetett Totyik Tamás.

 Nem az értelmetlen heti öt testnevelésórát kellett volna erőltetni, hanem

A problémák a kertek alatt tornyosulnak és szilárdan készülnek lecsapni! Csak remélni tudjuk, hogy felmérik és megértik felelősségük nagyságát! Bízzunk benne, hogy nem túl soká felismerik a valós helyzetet. Reméljük, hogy ennek a feladatnak a lelkiismeretes ellátására készülnek. Ha nem, akkor a következő nagy hullám szétszaggatja, majd úgy kiviszi őket, mintha ott se lettek volna. És a hullámok kiszámíthatatlanok!

Hétfőn volt a mandátum átadási ünnepség! Nem a turulos zászló alatt, hanem a Munkásotthonban. A szimbólum-politizálásban tehát van előrelépés!

Gyanítom, hogy nem csak abban lesznek mozgások. A polgármester és a csapata, boldog, mert nem várt elsöprő győzelmet arattak. Sokkal nagyobbat, mint amit reméltek! Az ellenzék megszégyenülten szomorkodik. Ketten maradtak, ami még a jelképességre se nagyon elég.

Már a választás előtt tudtuk, hogy a Magyar Péter jelenség kiszámíthatatlanná tesz minden előrejelzést. Csak remélni szerettük volna, hogy a

Aki elhiszi, hogy politikai okokból belenyúlnak a Schadl-Völner lassan feledésbe menő ügybe, az most sem fog ebben kételkedni. Aki szerint jogilag-erkölcsileg minden rendben volt – és miért ne lehetne így egy jogállamban – az boldogan nézheti tovább a Gattyán-féle szexoldalakat azzal: itt van csak látnivaló.

Rendes amerikai krimiben mindennapos, hogy egy derék és becsületes nyomozó már majdnem leleplezi valamely hatalmasság törvénytelenségeit, de akkor korrupt főnökei leállítják a vizsgálódást, kirúgják a derék detektívet, akit csak egy szőke, dekoratív hölgy és némi bourbon vigasztal meg. Később persze, amikor felerősödik a zene, fordulat következik be, a nyomozó újra nyomozhat és a stáblista előtt még láthatjuk, hogy a bűnöst bilincsben viszik el, és a korrupt vezetők is megkapják, amit megérdemelnek addigra, mire nekünk elfogy a popcorn és a kóla.

A minap egy adónyomozó a Partizánban azt mondta, hogy ő már majdnem mindent kiderített Gattyán György 19 milliárdos adóügyében – de aztán az adóhatóság új vezetői

"Én  a nemzet érdekében szeretném kezdeményezni Németh Szilárd klónozását...Szigetország Mennyország, ezért kérem engedjék meg, hogy az országos eredmények sokadik kommentálása helyett Csepelre kalauzoljam önöket, a kerületbe, ami ezután már nem csak a kiváló kerékpár-márkáról, a hangulatos Kis-Duna partról, a Csepel Művekről, vagy a Művek mellett kapható óriási palacsintáról lesz híres, hanem arról is, hogy Németh Szilárd felzabálási kísérletének hála itt sikerült a Fidesznek az elmúlt évtizedek leggyengébb eredményét elérnie az önkormányzati választáson. Kösz Szilárd!"

A fenti sorokat Selmeczi Jánostól, a csepeli gyökereit vállaló Klubrádiós újságírótól idéztük. A továbbiakban többek között ezt írja:

"Csepelen a Fidesz kilépett a saját polgármesteréből; egy évtizedes barátság megszakadásán nem szívesen lovagol az ember, a történet röviden annyi, hogy a Duna-part újabb batár épületekkel való beépítése, és a kerületi vagyon magánosítása kapcsán a régi és az új kerületvezető annyira összeveszett, hogy Németh Szilárd kizáratta korábbi bajtársát a Fideszből, ezzel pedig sikerült elérnie, hogy Borbély Lénárd  kis híján 9 ezerrel több szavazatot kapott, mint öt évvel ezelőtt, 67 százalékos győzelmével pedig majdnem Észak-Koreát csinált a szigetországból.

Kösz Szilárd!

Azért az önkormányzati a kedvenc választásom, mert

Brüsszel elfoglalása elmaradt, sőt visszatámadott és akkora számlát nyújtott be ide, hogy menten beszakad a tőle Nagyalföld meg a forint. Tizennégy év után eljött az a pont, amikor a sokféle, politikai folyamatábra brutálisan leegyszerűsödik néhány közhelyre. Például: a karaván halad, kutya ugat. Most éppen azt, hogy majd mi úgy visszavágunk, hogy az jobban fog fájni Brüsszelnek! Persze, kis vitéz.

Az már csak úgy van, hogy a leégett mikrovállalkozó szívatja a hitelező nagybankot. Huxittal fenyegetőzni meg finoman szólva sem opció, az ország külkereskedelmének 85 százaléka az EU-ból jön, a huxit – csak hogy Németh Szilárd is értse - annyi mint a hús, a paprika és a zsírmentes pörkölt.

Brüsszel immáron hideg nyugalommal nézné végig, hogy a Felcsúti Öngyilkos Elitalakulat nemzeti méltósággal kútba ugrik.

Ahogy a

Borbély Lénárd legfontosabb munkatársa a fényképész! Nem a gazdasággal, a tervekkel a városépítéssel és a szociális helyzettel foglalkozó szakember, hanem a propagandista! Az, aki elkapja a pillanatot amikor a vezér épp ásóval, kapával a kezében, Boss öltözékben, formára szabott ingekben, fát ültet, felül a kaszálógépre, vagy beszáll a markolóba.

A főpolgármester választása körül lezajlott újraszámolási őrület miatt ma már csak kevesen gondolják azt, hogy egy választási eredmény a nép valós érdekeinek és véleményének az objektív megjelenést tartalmazza. Azt érzik, a különböző (pénzügyi, politikai) hatalmasságok, a tudomány bevonásával képesek manipulálni az eredményeket. Egy választási győzelem nem a végzett munkán, vagy a programok sajátosságán múlik, hanem azon a pénzen, amivel a hatás elérhető.

Nem csak a fővárosban vannak problémák a jog alkalmazásával és az esélyegyenlőség kérdésével, hanem Csepelen is. Itt, teljes győzelmet aratott a Borbély féle hatalmi formáció! A megválasztott képviselők egy része gyakorlatlan és tájékozatlan a helyi politikában. Bizonyára azért, hogy

„Ultrasúlyos, nyomasztó, őrjöngő kavalkádot álmodtak meg...gyerekek visítottak, hogy békét akarnak, nem háborút, a felnőttek közben idegesen ordítoztak, egy katona meg rosszul érezte magát. Ez az orbánista esztétika 2024-ben...”

A fenti sorokat egy tudósítást értékelve olvashattuk. Konkrétabban fogalmazva: ez a helyzet akkor, amikor egy morálisan teljesen elzüllött, romlott alak, már túl a felnőtt populáció jó részének agyfosztásán, a kiskorúak totális megrontására és megmérgezésére tör.

Nem volt kérdés, hogy eljut idáig, mármint a gyerekek háborús pszichózisra való felhasználásáig, hiszen erre már tett erre kísérletet 2015, tehát a nagy menekülthullám után, amikor nemcsak az iskolai lőterek kiépítését nyomta, de olyan címoldalak is megjelentek, amelyeken kiskamaszok pózoltak puskával, természetesen a muszlimok ellen, a haza védelmében.

Előtte és utána a politikai pedofília szelídebb példáival tündökölt, 2018-ban például, amikor

Borbélynak jobban ment az átvágás. Az országos média több fóruma az önkormányzati választás csepeli eredményeivel, elsősorban a Borbély-Németh párharc kimenetelével, Németh Szilárd súlyos vereségével foglalkozott.

A fontosabb publikációk címei  jól jelzik a központi sajtó  nem éppen Némethnek hízelgő véleményeket: „Pedig az elmúlt öt évben 37 milliárd forint kormányzati támogatást harcoltam ki – Németh Szilárd reagált…” (hvg.hu); „Németh Szilárd Orbánt belekeverve magyarázza, hogy miért kaphatott …” (444.hu); „Németh Szilárd nehezen nyugszik bele a csepeli vereségbe.” (Magyar Hang)

    A csepeli közösségi médiában már inkább Borbély Lénárd győzelme, az ellenzéki vereség okainak rövid, pár mondatos taglalása kapott nagyobb teret, amelyekből csak Ábel Attila alpolgármester saját hírblogján közzétett cikk, változatlanul gyűlölködő hangneme lóg ki. Ráadásul Ábel úr, szokásához híven már, adva a jól értesültet, találgatott is. A listáról bejutott két fideszes képviselő várható lecserélését vizionálja.

    Az ellenzék polgármesterjelöltje közösségi oldalán hangsúlyozta: „…A csepeliek döntését tiszteletben tartjuk…Köszönjük mindenkinek a támogatást a kampányban, a szavazófülkében, és a sok támogató üzenetet is.” 

    A hét második fele leginkább a fővárosi főpolgármesteri választás érvénytelen szavazatainak újra számlálásáról szólt, amit

Az 1956-ot követő koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés az 1989-es rendszerváltó időszak hatalmas, meghatározó jelentőségű fejezete, szimbolikus eseménye volt.

Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét és mártírtársait – Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót – a forradalom leverése után koncepciós perben halálra ítélték. 1958. június 16-án hajnalban kivégezték, később pedig titokban eltemették őket a rákoskeresztúri Új köztemetőben. Újratemetésükre (képünkön)   1989. június 16-án került sor az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józseffel, Nagy Imre titkárságvezetőjével és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézával, a Nagy Imre-kormány államminiszterével együtt. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án – azon a napon, amikor Kádár János, az MSZMP főtitkára meghalt – a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket - posztumusz, 31 évvel kivégzésük után - bűncselekmény hiányában felmentette. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak hatalmas, meghatározó jelentőségű fejezete, szimbolikus eseménye volt.

Nagy Imre, Magyarország kommunista miniszterelnöke hatvanhat évvel ezelőtti meggyilkolása a magyar történelem egyik legnagyobb szégyene. A politikai moralitás – van ilyen – megcsúfolása. A napi politikai taktika és hatalmi praktika sámlijáról nézve magyarázható, de onnan felegyenesedve már teljesen értelmetlen, elfogadhatatlan barbár tett. 

Akkor is az, ha

Az épület még áll az egykori Áruház (a mai Görgey) téren, mert több min 50 éve jó munkát végeztek a tervezők és az építők. A régi Centrum Csepel Áruházra azonban belülről már rá sem lehet ismerni. A most következő fotók jó néhány ismerős arccal felvillantják, hogy milyen volt a vásárlás, milyen volt az élet a kirakatok mögött.

A képeket 43 évvel ezelőtt

Szijjártó Péternek mennie kell. És ez a legkevesebb, de egy magára valamit adó, valódi szuverén országban most egy mindenre kiterjedő nemzetbiztonsági vizsgálatnak kellene kideríteni, hogy is lehet az, hogy a külügyér ténykedése alatt Magyarország szuverenitása gyakorlatilag lenullázódott, Budapest az orosz titkosszolgálat előre tolt helyőrsége lett, a névleg magyar külpolitika pedig gyakorlatilag a hódító orosz birodalmi érdekek képviseletét jelenti az unióban és a NATO-ban.

Nem ritkán az euroatlanti integrációban érdekelt magyar nemzeti érdekekkel szemben. Nem túlzás: utoljára a Varsói Szövetség idején volt ilyen szoros az orosz gyeplő Magyarországon - Kádárék mentségére legyen mondva, hogy akkor egy cirka 200 ezres megszálló hadsereg állomásozott itt.

Nos, a vörös hadsereg 1990-ben távozott díszlépésben, viszont a jelek szerint az orosz titkosszolgálat az Orbánék által nyitva hagyott hátsó ajtón visszaszivárgott, és mára mélyen beépült a magyar kormányzatba. A magyar kormánypropagandát gyakorlatilag évek óta