Csepel jövőjét hosszú időre megpecsételte az Orbán-kormány minisztere, Lázár János.  A kerületet és a fővárost sújtó e heti határozatokkal, az M0-s útvonalát fizetőssé tevő korábbi kormánydöntésekkel lényegében konzerválják Csepel jelenlegi, a fejlődést gátló közlekedési rendszerét, ezáltal a kerület  fejlődését. E közben a polgármester a hónapok óta tartó propaganda-filmsorozatának legújabb epizódjában a hencegés és az önfényezés mellett egy mondaton belül  kétszer is köszönetet mond a kormánynak...

Kedden jelent meg a kormány 1389/2123. (IX.5.) sz. határozata egyes budapesti és vidéki fejlesztésekről. Az azóta nagy vihart kavart határozat Budapestet és Csepelt is rendkívül érzékenyen érinti, gyakorlatilag hosszú távra lezárja a főváros és a kerület további fejlesztésével kapcsolatosan a választások előtt megígért beruházások lehetőségét. A határozat értelmében a kormány

Borkai Zsolt elsírta magát, amikor Gulyás Márton a Partizán című videós műsorában  azzal szembesítette, hogy lebukása, buktatása, belülről, a Fidesz soraiból érkezett.

Hogy valóságos könnyek voltak-e ezek, erről nem tudok szavazni, de nem nagyon tartom elképzelhetőnek, hogy az ominózus jachtozás óta eltelt négy év alatt, ő maga nem jutott volna el erre a következtetésre.

Az mellesleg külön bájos része Borkai élettörténetének, hogy éppen Kósa Lajos szólította fel arra, hogy hagyja el a Fideszt. Ezt csak azért biggyesztem ide, mint egy mellékszálként, mert aligha Kósa az, akinek erkölcsileg lenne joga bárkit megítélni… De ez tényleg csak mellékszál, csupán annak illusztrációja, hogy a Fideszen belül mi számít bűnnek és mi nem…

Így aztán azt sem tudjuk még, hogy

„Emlékszem a régi csepeli búcsúk jó hangulatára, amikor bizony nagyon védeni kellett a hátsónkat, hiszen a fiúk rendszeresen elfenekelték fakanállal a lányokat. Az elfenekelést nem sajnálom, de azt igen, hogy az akkori búcsúk hangulata már soha nem jön vissza…”

Hányatott sors jutott kerületünkben egy színes forgatagnak. Haladó és halódó hagyomány is volt Csepelen a Mária-napi búcsú. Húsz éve, a Csepel újság felelevenítette az ünnep zaklatott történetét, újjászületésének körülményeit, és képes beszámolót adott az 2003-as szeptember 6-7-i programról. Az akkori önkormányzati lapban Donnert Károly és Udvarhelyi Aandrás ezt írta:

„A hajdani, híres-neves csepeli búcsúk körhintás-lacipecsenyés-mutatványos forgataga a háború előtti években jellemző, közkedvelt színfoltja volt a „szigetország” életének. 1945 után aztán lassan elfelejtődött ez a szép hagyomány, részben az új ízlésvilágnak, az új szórakozási lehetőségeknek köszönhetően, részben a hozzá kötődő, s akkoriban nem jó szemmel nézett vallásos, egyházi vonatkozásai miatt. Kilenc évvel ezelőtt. 1994-ben a Csepeli Német Kisebbségi Önkormányzat keltette aztán életre, s tette

Kukorica Jancsi egyetlen pillanat alatt felfogta, hogy nem csárdába, hanem rablótanyára talált betoppanni, és annak megfelelően viselkedett, az EP tényfeltáró bizottságának pedig bőven volt ideje, hogy erre az eleve nyilvánvaló eredményre eljusson.

Különféle nemzetközi tanulmányok Magyarországot az EU legkorruptabb tagállamaként emlegetik, ám ezek az értekezések inkább percepción, felfogáson alapulnak. Ezt Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke mondotta volt az EP tényfeltáró bizottságának tagjaival folytatott megbeszélésen, és a lényegre tapintott vele.

Igen, a véleményalkotás minden esetben

Sültmalacot porciózott a Borbély úrért kampányoló egyesület a retro majálison, köztük  a polgármester és az egyik alpolgármester. Azóta sem tudjuk, hogy ki és milyen pénzből fizette az osztogatást. Most egyelőre újabb tájékoztató utcatáblára nem futja az ismeretlen eredetű pénzből.

Hetek óta aktívan kampányol a párt nélkül maradt csepeli polgármester saját közösségi oldalán a választási támogatása érdekében létrehozott Közösen Csepelért Polgári Egyesülettel. Borbély Lénárd folytatta az Összetartozás Napja alkalmából elindított akciósorozatát: a kerület 30 utcájában akarnak elhelyezni olyan tájékoztató táblákat, amelyek bemutatják az adott település történelmét, nevezetességeit, híres szülötteit. Az első táblát az Aradi utcában helyezte el, s azóta a határon túli magyar települések nevét viselő utcákkal. Nemrég több település, illetve történelmileg híres terület bemutatásával folytatta az akciót. Igaz, a táblák kihelyezése már elmaradt, a miértről azonban nem adott tájékoztatást. A lényeg a

Ágh Attila: "Láttuk a tökéletes autokrácia felépülését, látjuk a szétrohadását, de nincs tudásunk arról, hogyan bukik meg. Nem az ellenzéki pártok, hanem a társadalmi elégedetlenség fogja kiváltani a Fidesz bukását.

Elég sok könyv megjelent már az Orbán-rendszerről, most ön is megírta a magáét. A címe: A tökéletes autokrácia tündöklése és bukása. A szerző Ágh Attila szerint mi újat lehet még mondani a témáról?

Nem a személlyel, hanem a rendszer szerkezetével és felépítésével foglalkozom. Próbálom megmutatni, hogyan indult el, és hogyan valósult meg Magyarországon az intézményesített, tökéletes autokrácia.

Miben rejlik a tökéletessége?

A jogászokból álló fideszes csapat a magyar jogrendszer ismeretében tisztában volt azzal, hogy a parlamenti kétharmad birtokában mindent meg lehet változtatni. Tudták, hogy csak egyszer kell nyerniük, de akkor nagyon. A Fidesz teljesen zárt rendszert hozott létre, amelyben összekapcsolódik a politika, a jog, a gazdaság és a kultúra, egyre inkább szertefoszlik annak az érdemi lehetősége, hogy választás útján meg lehessen dönteni a kormányt. Ha nem tűnök szerénytelennek: egy bizonyos Orbán Viktor nevű joghallgatónak én adtam a kezébe

A rezsibiztos  emléktáblába vésette saját nevét, és ez azt a gyanút keltheti egyesekben: elképzelhető, hogy elsősorban önfényezés és önmagának való örökre szóló emlék-állítás történt.

A Jedlik gimnázium valóban szép épület! Örülhetne neki az egész kerület, ha hagynák.

De nem hagyják!

Hogy kik? Hát azok, akik állandóan írják, mondják, hogy ennek a népnek semmi se jó! Tehet itt egy Németh Szilárd, Borbély Lénárd és Ábel Attila azt, amit akar, a csepeliek mégis sanda szemmel nézik Őket. A látszat veszekedéseik, a koncon való ádáz küzdelem hatását keltik. Az egyik itt kasszíroz a lakására bejegyzett alapítványokkal a másik ott követ el félmilliárdos hűtlen kezelést a csepeliek pénzén. A versengésük Orbán kegyeiért azonban közös, a mindenek feletti szolgalelkűségük meg az egy akolba tartozást bizonyítják!

Amennyiben valamelyiktől több szerénységet, áldozatvállalást, önfeláldozást látnának az itt élők, és sokkal kevesebb önzést, hazugságot és hülyének nézést tapasztalnának, akkor

A helyesírásában nem volt hiba. Az osztályterembe kerülő idézetet  a diákok okos gyülekezete választotta ki, így szóba sem került, hogy Kádár-idézeteket helyezzünk el. Nem kötelezett rá senki. Bár a menza állapotát ismerve a "Krumplileves legyen krumplileves" igazán találó lett volna.

A magyar oktatásügy valamiért hagyományosan vonzódik a falra festett szentenciákhoz. Nyilván jópáran úgy gondolják, ha felírják a falra, hogy légy jó, akkor a gyermek ezt napra nap elolvassa és jó lesz – bármit is jelentsen ez. "Zsebkendőbe köhögj, tüsszögj" és máris nem csulázik a földre.

Egy időben a napközis tanító nénik imádták kivágott betűkből felszögelni a falra, hogy "dolgozni csak pontosan szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes" – József A.

És azt csak később, nagyjából felnőtt korom küszöbén tudtam meg, hogy József A. nem volt tökkelütött, hogy effélét írt volna le, ugyanis nevezett rész így kezdődik: "Ne légy szeles, /Bár munkádon más keres-…" - ami kétség kívül árnyalta volna a világképemet, ha már a 2.b-ben szembesülök ezzel. Más keres azóta is rajtam.

Abban az átkos, pangó kádári világban a mi osztálytermünk falára

Festésről adott hírt a polgármester.

Saját fb oldalán írta meg Borbély Lénárd, hogy a lakossági fórumokon elhangzott javaslatok figyelembevételével felfestéssel alakítanak ki parkolókat az Erdősor utcában. Másnap már el is készültek a felfestéssel.

Két megjegyzésünk  van a gyors munkához. Az egyik, hogy végül is a felfestés eredményeként nem sikerült a 120 személygépkocsi elhelyezésére is alkalmas területen a 120 parkolóhelyet kialakítani.

Kevesebb, mint 100 autónak festettek fel csak parkolási lehetőséget. A szomorú tény:

Udvart takarító szülők, fizikát tanító magyartanár, elromlott fénymásoló, lefújt kirándulások, betöltetlen álláshelyek, ki nem fizetett túlmunka. Bár még csak három napja tart az új tanév, szülők és pedagógusok egybehangzó véleménye szerint a helyzet már most elkeserítő. 

Szószóló a magyar közoktatásért – ezzel a névvel élesztette újjá korábbi akcióját hazánk ismert szülői szervezete, a Szülői Hang. A kezdeményezés célja, hogy széles körben láthatóvá váljanak az iskolákat sújtó problémák, legyen szó a tanárhiányról, a túlterheltségről, vagy épp a már-már elviselhetetlennek mondható körülményekről. Noha az ilyen típusú felhívások elsősorban a negatív tapasztalatokkal rendelkezőket szólítják meg, az összkép szempontjából ez

A  megvilágosodásra sajnos, nem magától jutott a Szent Imre téri grémium. Bírósági ítélet kellett hozzá.

A tisztségviselők szócsöve, a CSH erről így számolt be: Bíróság: ki kell fizetni a strandon bebukott vállalkozó munkáját és hasznát – írták a cikk címében, de utána jött a szerecsenmosdatás.

Blogunk viszont folyamatosan foglalkozott a témával. A lényeg ma így hangzik:

„…az önkormányzatnak 195 millió forintot kell kifizetnie a Csepeli Városgazda Zrt. (alperes) és a felperes között megszületett egyezségi ajánlat rendezése érdekében. A cég a Csepeli Strand felújítását végezte, azonban a

Navracsics Tibor, Lázár János és Pintér Sándor azt kapta büntetésből a miniszterelnöktől, amit Csák János és Szalay-Bobrovniczky Kristóf (képünkön) jutalomból. Mindahányan miniszterek egy olyan kormányban, amelyben semmiféle mozgásterük nincs, hiszen minden kérdésről a miniszterelnök egy személyben dönt. 

A különbség köztük az, hogy míg Navracsics, Lázár és Pintér többé-kevésbé ért ahhoz, amit eredetileg rájuk bízott a kormányfő, a honvédelem és kultúra területének irányításával megbízott politikusoknak láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy mi is lenne a feladatuk. Azt sem tudják, hogy mit nem tudnak és ez minden egyes nyilvános megszólalásukból kiderül. Miközben szolgai módon végrehajtják a kormányfő ugyancsak teljesen szakszerűtlen, kizárólag személyes hatalmi érdekei által diktált, arrogáns döntéseit, ők nyugodtan eljátszadozhatnak abban a homokozóban, amit Orbán Viktor kijelölt számukra.

Élvezhetik a miniszteri stallummal járó összes kiváltságot, reprezentálhatnak nyilvános eseményeken, folytathatnak teljesen felesleges

Átvágók Csepelen, a Jedlikben: Maruzsa Zoltán államtitkár és Németh Szilárd rezsibiztos, Orbán hűbéresei

A Jedlik Ányos Gimnázium  egy tisztességes hely, vannak ott remek tanárok, én nagyon szerettem oda járni, a barátaim többségét ott ismertem meg. Fogalmam sincs, hogy eddig voltak-e idézetek a falon, a mostani diákok sem erre fognak emlékezni, ezerszer többet fognak kapni az iskolától, ami nem lett rosszabb hely pár Orbán mondattól

Szomorú, hogy nem egy gyönyörűen felújított iskola, és nem is Csepel megszokott csodája vonzotta a sajtó figyelmét a huszonegyedik kerület felé, de mi külvárosiak már megtanultunk együtt élni azzal, hogy a Belvárosból nézve Csepelből csak a mindent felzabáló Németh Szilárd, illetve ezúttal az egyelőre gazdátlan seggnyalás (vagy a nem túl ízléses bénázás) egy különösen kellemetlen formája látszik.

Amikor először olvastam, hogy az egykori gimnáziumom falára Orbán Viktor-idézet került, valami rendszerváltás előtti, mondjuk a Nagy Imre újratemetése alkalmából elmondott mondatokra számítottam, nem pedig Magyarország hét törvényére, amiket valószínűleg a leghűségesebb kormánypárti választók többsége sem tudna felidézni, ráadásul lássuk be, hogy

Orbán Viktor mindig, kivétel nélkül közpénzből fizeti ki azokat, akik személyesen neki (illetve a családjának), a Fidesznek vagy a kormányzati hatalomgyárnak jó szolgálatot tesznek. Ezért aztán az, hogy kiket tekint ellenségnek az Orbán-rendszer, és kik a barátai, az ezzel a viszonylag egyszerű kulcs használatával üzembiztosan eldönthető. 

Ezt a se nem szimpatikus, se nem demokratikus, se nem törvényes szokását az első, 1998-ban kezdődött kormányzása óta konzekvensen őrzi a kormányfő – aki kíváncsi a gyökerekre, nézzen utána, mi volt a nemrég elhunyt Kékessy Dezső nagykövetté emelésének közvetlen előzménye, vagy mi lett azokkal az állami gazdasági káderekkel, akik segítettek a Lévai Anikó-féle földügyletek tető alá hozásában.

Ami pedig az ellenségeket illeti, őket onnan lehet felismerni, hogy a kormány az államapparátus és az elvben kormányfüggetlen állami intézmények asszisztálásával, ha kell, a törvények kifacsarásával és/vagy átírásával, a források megvonásával folyamatosan szűkíti a mozgásterüket – nem feltétlenül jogszerűen, de annál hatékonyabban.

Eszerint tehát Heinrich Pecina, a Népszabadság kivégzést végrehajtó ismert (elítélt) osztrák bűnöző jó barát, de például a Magyar Tudományos Akadémia egyértelműen ellenség, bármilyen irracionális, perverz,

Szent a béke Borbély és Németh urak között? A rezsibiztos a kézfogás mellett ezt mondta a Jedlik-avatón: „a csepeli önkormányzat vezetése nem tudott felnőni a feladathoz, elbukták az ölükbe hullott lehetőséget és ezt csak úgy tudták orvosolni, hogy az állam visszavette az eredetileg a polgármester felelősségére bízott felújítási feladatot…” Nos, aki az ilyen békülékeny szavak után is haragszik a másikra, az magára vessen

    Csütörtök a tanévnyitók napja volt Csepelen is. Délelőtt ~ 1.200 fő jelenlétében, tanévnyitó ünnepség keretében adták át a felújított és kibővített Jedlik Ányos Gimnáziumot. https://www.napi.hu/gazdasag/csepel-jedlik-anyos-gimnazium-atadas-evnyito-jag.776647.html. Borbély Lénárd polgármester haknizott, délelőtt nézőként megjelent a Jedlikben, délután először a felújított Eötvös József Általános Iskolában, majd a Lajtha László Általános Iskolában tartott tanévnyitót.

    Az ünnepségekről, leginkább a 22,5 milliárdosra sikeredett Jedlik átadásáról, több média is tudósított és a közösségi oldalakon is megjelentek az eseményekkel foglalkozó írások, leginkább

Új csodafegyverrel, a júliusban bevezetett árfigyelővel véd bennünket. Ezért nő tovább az infláció,ezért fizetünk egyre többet a gyorsan elértéketelenedő jövedelmünkből

Az utcai szabadságharcos közel másfél évig ársapkákkal harcolt a szankciós infláció, azaz Brüsszel s egyúttal a közgazdaságtan alaptörvényei ellen. Ezzel megvédte a magyar családokat attól, hogy felesleges dolgokra költsék a pénzüket: az élelmiszerek ára 40-50 százalékkal nőtt, így alig maradt pénzük másra.

A magyar infláció az EU-átlag háromszorosa volt az elmúlt hónapokban, a balti és a visegrádi országokhoz viszonyítva is közel kétszer magasabb.

A kritikákat sokáig lerázta magáról a harcos, de

Gyönyörű a teljesen megújult gimnázium, ahova most már a József Attila utcából lehet belépni. Szép volt a szerényebb régi iskolaépület is, amelyiknek a Táncsics Mihály utcára nyílt a most megszüntetett főbejárata.

A régi Jedlikben a diákok a tudás mellett rengeteg élménnyel gazdagodtak, hagyományokat teremtettek. Például

Veszélyes szakma az erkölcscsőszé. Túl gyakori, hogy addig harcol a világ morális végromlása ellen, amíg valami fertőző nyavalyát  összeszed a csatatéren. Azt, hogy Kövér Lászlóra is ilyen tragikus sors vár-e, még nem tudjuk.

Az viszont már most is biztos, hogy Kövér László korunk legnagyobb kormányzati gondolkodója. Kár, hogy legizgalmasabb a gondolatait a büdös életben nem mondhatja el senkinek. Különben vagy lelövik a házelnök urat, vagy annyi fideszes barátját kellene bevinni a sittre, hogy plafonig érnének a Gyorskocsi utcában.

A mára krónikussá lett Kövér-szindróma (Lásd még: Tarlós-kórság, Pesty László-tünetcsoport) veleje, hogy a páciens addig visel szemellenzőt a szürkehályogjára, amíg

"Inkább lennék ausztriai mosogatófiú, mint idehaza lehajtott fejű tanár" mondja az egyik ismert pályaelhagyó pedagógus. A csepeli adatokat, személyes történeteket még nem ismerjük, de a pedagógushiányról már a kerületeben is sokan beszélnek.

1800 betöltetlen álláshely, buszsofőrnek, sírásónak álló tanárok és pályán maradók, akik viszont azon töprengenek, hogy meddig érdemes kitartani. Sok szülő menekülőutat keresett, (méregdrága) magániskolába íratta a gyerekét, több mint tízezer magyar diák pedig Ausztriában tanul.

Elhivatott és tehetséges tanárok pályáját törte ketté a státusztörvény. László, Mónika és Éva könnyeikkel küzdve mesélték el, milyen nehéz volt meghozniuk azt a döntést, hogy ebben az oktatási rendszerben nem tanítanak tovább. Most mindhárman azon vannak, hogy

"A probléma csak az, hogy Szijjártó Péter és főnöke eddig az önkéntes behódolást választotta. Sőt. Tulajdonképpen az a feltételezés, hogy Orbán vagy Szijjártó beütött orosz ügynök lenne az ma már csak azért hangzik vadul, mert az ügynökök sokkal diszkrétebbek dolgoznak, még azok sem pitiznek és sunyítanak olyan látványosan Moszkvának."

Most kellene Szijjártó Péternek behívatnia magához orosz nagykövetet, mélyen szemébe nézve, tagoltan elmondani: kedves továris Jevgenyij Arnoldovics: konyec. Az ugyanis egy dolog, hogy ősztől a 11. osztályos kis orosz nebulók azt biflázzák, hogy

Borbély úr már polgármestersége első évében, 2015-ben szembe ment a csepeli tiltakozó szülők és a kerületi  óvodapedagógusok  többségi véleményével, amikor a 2015. június 25-i képviselő-testületi ülésen az óvodapedagógusok 75 százaléka(!) által támogatott jelölt helyett saját jelöltjét nevezték ki a csepeli  egyesített óvodák vezetőjének.

Emlékezetes, hogy augusztusban folytatódott a két csepeli iskolaigazgató leváltása miatti tiltakozás, amely a Kölcsey iskolában sikeres lett, maradt az eddigi igazgató. Borbély Lénárd saját közösségi oldalán kommentálta a minisztériumi döntést: a Katona József és a Kölcsey Ferenc általános iskolák igazgatói pályázatainak elutasítását. Németh Szilárdra kent mindent, majd kérte a szülők és a diákok közös kiállását. Lásd blogunk korábbi írását: https://csepeliek.blog.hu/2023/07/02/egy_het_13_ev_csepeli_szennyeset_teregetik_a_szennyezok_botrany_buli_cirkusz_vedtelen_vedonok_forumv#more18157588 

     Pár nappal később a polgármester ugyanott