Két függetlenné vált, korábbi ellenzéki képviselő a  polgármestert  kihúzta a csávából,  cserében - a cserben hagyott társaikkal ellentétben - többet helyet kaptak a közpénzen kiadott helyi szócsövekben. Sírni kellene ezen az alkun, de inkább azt nézik, ki nevet a végén...

Miért éppen Tóth és Kovács? – teszi fel a kérdést Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő.

Az első pillantásra rejtélyesnek tűnő kérdésre így adja meg a magyarázatot és a választ:

"Ez a két kerületi politikus, a Borbély „civil” kezdeményezését támogató, az ellenzéki pártjaikból eltávolított képviselő (Tóth Sándor és Kovács Dávid Attila) kapott mostanság nyilvánosságot a polgármester által kézivezérelt helyi propaganda gépezetben.

Az egyik óriási kreativitása a

A kormány eddig 1300-1500 milliárd közpénzzel támogatta a távol-keleti akkumulátoros befektetőket, a közelmúltban az Európai Unió 880 milliárd újabb befektetést hagyott jóvá.

Az ország mérgező sivataggá válhat, ha a kormány által tervezett valamennyi akkumulátorüzem elkezdi a termelést.

Ezt nyilatkozza Győrffy Dóra, a Corvinus Egyetem professzora. A Harvard Egyetemen végzett közgazdász-politológus szerint Magyarország beleragadt a közepes fejlesztés csapdájába.

Amíg ugyanis a régiónk számos országa a tudásgazdaságra építi jövőjét, addig

Mit akart egy képpel bizonyítani Németh Szilárd?

    Németh Szilárd saját fb oldalára, egy Kötcsén készült kép fölé a következő szöveget írta: „Az 1945-ben a Szent Benedek-rend által alapított alma mater, a 2023-ban a Magyar Kormány által teljesen felújított campus, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium hamarosan teljes egészében állami tulajdonba kerül.” Három megjegyzésünk van a képhez, illetve a szöveghez:

* A Németh rezsibiztost és a Gulyás Gergely minisztert ábrázoló kép azt sugallja, hogy a két politikus között nincs közvetlen baráti viszony, sőt a miniszter feladatköréből adódóan a kép és a szöveg sem illik nagyon egymáshoz. Kérdés: mit akart a képpel bizonyítani Németh Szilárd?

* A campus elsősorban egyetemi, főiskolai épületegyüttest jelent, semmi köze egy középiskolához, ezek szerint a képviselő nem ismerte/ismeri a fogalmat.

* Hogyan kell érteni a mondat végét, miszerint a JÁG „…hamarosan teljes egészében állami tulajdonba kerül.”? Talán az állam a gimnázium tulajdonjogát is elveszi a csepeli önkormányzattól? Milyen alapon tárgyalt/tárgyal erről Németh bárkivel, bármelyik miniszterrel? Egyeztetett-e erről a polgármesterrel? Lehet, hogy Németh azt készíti elő, hogy a gimnázium a későbbiekben tulajdonjogilag is az egyház kezébe kerüljön? 

    Tovább árnyalja a képet

Azokban a pillanatokban, amikor a megtévedt, magára SS-jelvényt tetováló zsoldost éppen kirúgták az atlétikai VB-ről, párszáz méterrel arrébb, a mosolygó köztársasági elnök magas állami kitüntetést adott át egy fickónak, aki évről évre neonáci provokációt szervez az úgynevezett kitörés napját. Zéró tolerancia – olyan ez, mint a zéró növekedés. Kitüntetés a neonáci esemény kreátorának, amivel idevonzza évről évre fél Európa derék fasisztáit és a mi hazai nyilaskásainkat. Jutalmat érdemel.

Most, hogy Kotmányunk ünnepén szép kitüntetést kapott az úgynevezett Kitörés napja című szélsőjobbos, nyilaskás provokáció szervezője, és a pedofilokat rejtegető szerzetes és a sör, a virsli újból olcsóért van a proletárnak, miközben Lőrinc bekanyarodik ezer tanár százéves fizetésével Monte Carlónál a sarkon, és valaki tíz másodperc környékén szalad – igaz, nem a Honvéd Kórház szülészetére, mert az átmenetileg zárva. Tíz másodperc és alig párszáz milliárd, ez már jachtból is sok lenne. De a zsebduce olimpiáról álmodik szabadidejében és ki merné az ő álmát megzavarni.

A Tanácsház (Szent Imre) téri legendás ABC-ben művészi mozaikon is reklámozták a Mirelitet. A vásárlók körében a csepeli gyorsfagyasztott eszkimós termékek nagyon népszerűek voltak. A termékkínálat és a választék növekedett. 

A Mirelite 1945-ben Európa első gyorsfagyasztott márkája volt: a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság Elite terméke elnevezésből állt össze mozaikszóvá. A márka annyira meghatározó volt, hogy köznevesült, a magyarban a gyorsfagyasztott termékeket mind a mai napig mirelitnek hívjuk.

A rendszerváltás előtt a Mirelite termékeket a

Ide nekünk az oroszlánt is!

Hol volt, hol nem volt, volt egy atlétikai vébé. Hát persze hogy volt, hisz’ összedobtuk azt az alig 400 milliárd jó magyar forintocskát, hogy legyen, mert már nagyon vágyódtunk rá. Pontosabban nem is reá irányul a mi epekedésünk, hanem az olimpiára végre egészben, és nem darabokban, mert frakciókban megcsináltuk azt már, jobban, mint Miló a Vénuszt. (Utóbbi inkább a futószámokban jeleskedhetett, kevésbé a dobálózósakban.) Önkéntesen adóztunk a nemes célra, akartuk nagyon, megmondták nékünk, hogy akarjuk.

Akárkinek nem adunk mink, Mária Teréziának nista adó, néki csak a vérünket szállítjuk, viszont az összes csoportból, még a nullásból is. Nagyvonalúak vagyunk, ha olyan kér tőlünk, aki

Imádkozni lehet, úszni nem a horribilis összegből megújult középiskolában. Bár a gimnázium állítólag állami kézben marad, a Jedlik  üzemeltetési feladatainak ellátásáról egyelőre egyetlen szó információ sincs

Ágh Péter államtitkár a Jedlik-évnyitón azt mondta, hogy intézmény 22,5 milliárd forintból kívül-belül megújulhatott, annak ellenére, hogy a világ nyugati országai jelentős gazdasági nehézségekkel küzdenek.

Ezek szerint nálunk nincs semmilyen gazdasági, pénzügyi nehézség, országunk hatalmas fejlődésen megy keresztül, s ez tette lehetővé a gimnázium felújítását.

Megnyugodtunk. Ezek szerint van pénz bőven, ezért a tervezett uszodát

Mit tud adni az, akinek a kegyeit a kormányunk ilyen látványosan és ennyire nemzetsors-rontó módon keresi?

A Fideszt a születésekor körbelengte még valamiféle forradalmi romantika – amire az ifjú Orbán erőteljesen rá is játszott Nagy Imre újratemetésekor –, az akkori liberális mozgalom mai utód-állampártját azonban a hideg rázza a forradalmaknak még a gondolatától is.

Akár ez is lehet a magyarázata 1956 évek óta tartó lassú átpozicionálásának, meg a valódi 56-os hősök fideszes álkarakterekre cserélésének. De ha így van, az sajnos még a jobbik eset. A rosszabbik ugyanis az, hogy a bánatosan a Parlament felé néző Nagy Imre-szobor eltávolítása a Kossuth tér sarkáról nem a Fidesz új identitásáról szólt; hogy a gesztus valódi címzettje a tetthelytől 1600 kilométerrel északkeletre él.

2023. augusztusáig ez csupán egy létező, de bizonyítatlan elmélet volt. Mostanában viszont, amikor Orbán úgy vadászik a jópontokra Moszkvánál, mintha egy videójátékban igyekezne az összes bónuszt begyűjteni, talán megér egy újabb végiggondolást.

Az alapkérdés továbbra is az, hogy miért; hogy mit tud adni az, akinek a kegyeit a kormányunk ilyen látványosan és ennyire nemzetsors-rontó módon keresi. Mert hogy a

Kit akarnak lóvá tenni, becsapni? A gerincút folytatásának elmaradásával kapcsolatos 11 évi kerületvezetői tehetetlenséget nem érdemes kerületvezetői hazugsággal mentegetni. Azt már senki nem hiszi el, csak a szerző, Ábel Attila és Borbély Lénárd polgármester, aki ennyi botrány után még mindig alpolgármesterként foglalkoztatja. 

Tanévnyitók; botrányos Jedlik átadás; fejlesztések (iskolafelújítások, Táncsics u. felújítása, folytatódik a csillagtelepi városrehabilitáció); csepel.info a CSH-ban: Ábel úr újabb agymenése; elrejtett kiállás a fejlesztések mellett; új pumpapálya; kulturális és sportprogramok, évfordulók és további Borbély-programok a polgármester folytatódó reklámozása jegyében. Ez a Csepeli Hírmondó legújabb, idei 17. száma, amely majd egy hónappal követi az utolsót. 

Hogy ebben a hónapban mi foglalkoztatta a csepelieket, hogyan élték meg az iskolakezdéssel kapcsolatos gondokat, a most már folyamatos benzinár növekedést, a lassan csökkenő, még mindig nem egyszámjegyű inflációt, mi a véleményük pl. a Jedlik Gimnázium átadási botrányáról, az nem érdekelte a szerkesztőséget.   

Véleményünk a lap néhány írásáról:

"Nagy bánatom volt, bár már nem emlékszem mi. Nagyanyám, aki akkor már hetedik éve feküdt bénán - miközben előtte brigádvezető volt a Csepeli Vasműben, meg szakszervezeti bizalmi, korábban pedig addig verte a katonaorvos hátát, amíg a halottá nyilvánított nagyapámat mégis hordágyra rakták, és az élők közé tették - csak hallgatott. S végül halkan annyit mondott: ne sajnáld magad annyira."

Egy remek csepeli asszony, a fenti sorok szerzője, Szalai Anna, a Népszava újságírója kapta meg az idén a rangos Fejtő Ferenc-díjat. A szakmai elismerés átvétele után egy szívszorító és fantasztikusan magával ragadó köszönő beszédet mondott. Olyat, amit a itt Csepelen nem lehet rezzenéstelenül elolvasni. Szalai Anna, akinek gratulálunk, ezt mondta, írta:

A szakmájára nézvést gázszerelő szakember nem azt mondta, hogy ő tudja a leggyorsabban a menetes cső végére tekerni a kenderkócot, vagy hogy mindenkinél ügyesebben hegeszt, vagy ő a legrövidebb határidőre megszerzi a gázvezetékre szóló bekötési engedélyt.

„Navigare necesse est, vivere non est necesse!” (Hajózni muszáj, élni nem muszáj.)

De lássuk be, hajózni és élni, az a legjobb. Már akinek megadatik.

Néhány éve egyik tévériporter megkérdezte Mészáros Lőrincet: minek köszönhető az elképesztő mértékű és gyorsaságú meggazdagodása? 

A frissen avatott Jedlik néhány helyiségében éktelenkedő foltokat, a rohamtempóban eltávolított Orbán-idézetek helyét nem lesz nehéz eltüntetni. Több politikai apparátus is nagy erőkkel dolgozik a projekten. Az Németh Szilárdhoz köthető kegyencek és a velük kakasviadalt folytató, Orbánnak hódoló, bókló Borbély-pártiak tekintélyén esett foltokat, a szégyent nehezebb lesz lemosni.

Holnap, szeptember 13-án, szerdán  végre talán a 32 ezer példányban terjesztett Borbély-Ábel-féle szócsőben is szembe találjuk magunkat a megmérgezett Jedlik-avató lenyomatával. Szeptember 6-án, majd egy héttel az átadási ünnepség után végre elkészült és felkerült az önkormányzat honlapjára, csepel.hu-ra is a Jedlik átadásáról szóló tájékoztató hír. http://csepel.hu/#/news/atadtak-a-megujult-jedliket 

    Az aláírás nélküli cikkben az ismeretlen szerző, természetesen a polgármester fb oldalán korábban megjelent szövegből idézve vezeti fel az

Nálunk hiába lepik be ágyipoloskák a magatehetetlen betegeket a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó pszichiátriai intézetben, ez lényegében az égvilágon senkit nem érdekel. Nyár van, strandidő, énekesek válnak, oligarchák jachtozgatnak, haverok, buli, fanta – kinek hiányzik ez a kellemetlenkedés. Minden szétkorhadt.

Néma csend...Ez minden, amit a közvéleményből, az ellenzéki pártokból, a civil és a szakmai szervezetekből – egyáltalán, bárkiből kiváltott az, hogy Budapesttől ugyan meglehetősen messze, de azért még éppen az országhatárokon innen, aprócska fekete rovarok ezrei zabálnak fel eleven emberi testeket egy állami fenntartású szociális intézményben. Tőlünk keletre (igen, keletre: Romániában) alig néhány hete kormányválságot idézett elő egy idősotthonokról készült oknyomozó riport, tőlünk nyugatra pedig aligha lehetne a szentgotthárdihoz hasonló felvételeket készíteni.

De Magyarország különleges hely, ahogy az

A Cirmos sétányra tervezett 120 új lakásról Borbély Lénárd a mai napig egy szót sem volt hajlandó szólni. Csepel polgármestere mostanában a kerület vezetése helyett inkább már a jövő júniusi választásra készül.  Önkormányzati milliókból kampányol a rómaiaktól ránk hagyott módszerrel:  jobb híján cirkuszt és kenyeret ad az ő népének...

Széchenyi István írta a Naplóban: „Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna.”

Nem tudom, hogy Borbély Lénárd olvasta-e Széchenyi művét, vagy ismeri-e a fenti idézetet, egy biztos: polgármestersége kilenc éve alatt ritkán vette figyelembe a legnagyobb magyar tanácsát.

Úgy látszik, Csepel jelenlegi polgármesterének

A Fidesz kénye és kedve szerint meghamisítja napjaink valóságát. Ne csodálkozzunk azon, ha ugyanezt teszi a múltunkkal is.

A Fidesznek még nem sikerült végeznie a jobboldal múltjának feldolgozásával. Ennek elsődleges oka az, hogy hozzá sem kezdett. Ami azt illeti, nem is akar hozzákezdeni. Nem fűlik hozzá a foga.

Csepel jövőjét hosszú időre megpecsételte az Orbán-kormány minisztere, Lázár János.  A kerületet és a fővárost sújtó e heti határozatokkal, az M0-s útvonalát fizetőssé tevő korábbi kormánydöntésekkel lényegében konzerválják Csepel jelenlegi, a fejlődést gátló közlekedési rendszerét, ezáltal a kerület  fejlődését. E közben a polgármester a hónapok óta tartó propaganda-filmsorozatának legújabb epizódjában a hencegés és az önfényezés mellett egy mondaton belül  kétszer is köszönetet mond a kormánynak...

Kedden jelent meg a kormány 1389/2123. (IX.5.) sz. határozata egyes budapesti és vidéki fejlesztésekről. Az azóta nagy vihart kavart határozat Budapestet és Csepelt is rendkívül érzékenyen érinti, gyakorlatilag hosszú távra lezárja a főváros és a kerület további fejlesztésével kapcsolatosan a választások előtt megígért beruházások lehetőségét. A határozat értelmében a kormány

Borkai Zsolt elsírta magát, amikor Gulyás Márton a Partizán című videós műsorában  azzal szembesítette, hogy lebukása, buktatása, belülről, a Fidesz soraiból érkezett.

Hogy valóságos könnyek voltak-e ezek, erről nem tudok szavazni, de nem nagyon tartom elképzelhetőnek, hogy az ominózus jachtozás óta eltelt négy év alatt, ő maga nem jutott volna el erre a következtetésre.

Az mellesleg külön bájos része Borkai élettörténetének, hogy éppen Kósa Lajos szólította fel arra, hogy hagyja el a Fideszt. Ezt csak azért biggyesztem ide, mint egy mellékszálként, mert aligha Kósa az, akinek erkölcsileg lenne joga bárkit megítélni… De ez tényleg csak mellékszál, csupán annak illusztrációja, hogy a Fideszen belül mi számít bűnnek és mi nem…

Így aztán azt sem tudjuk még, hogy

„Emlékszem a régi csepeli búcsúk jó hangulatára, amikor bizony nagyon védeni kellett a hátsónkat, hiszen a fiúk rendszeresen elfenekelték fakanállal a lányokat. Az elfenekelést nem sajnálom, de azt igen, hogy az akkori búcsúk hangulata már soha nem jön vissza…”

Hányatott sors jutott kerületünkben egy színes forgatagnak. Haladó és halódó hagyomány is volt Csepelen a Mária-napi búcsú. Húsz éve, a Csepel újság felelevenítette az ünnep zaklatott történetét, újjászületésének körülményeit, és képes beszámolót adott az 2003-as szeptember 6-7-i programról. Az akkori önkormányzati lapban Donnert Károly és Udvarhelyi Aandrás ezt írta:

„A hajdani, híres-neves csepeli búcsúk körhintás-lacipecsenyés-mutatványos forgataga a háború előtti években jellemző, közkedvelt színfoltja volt a „szigetország” életének. 1945 után aztán lassan elfelejtődött ez a szép hagyomány, részben az új ízlésvilágnak, az új szórakozási lehetőségeknek köszönhetően, részben a hozzá kötődő, s akkoriban nem jó szemmel nézett vallásos, egyházi vonatkozásai miatt. Kilenc évvel ezelőtt. 1994-ben a Csepeli Német Kisebbségi Önkormányzat keltette aztán életre, s tette

Kukorica Jancsi egyetlen pillanat alatt felfogta, hogy nem csárdába, hanem rablótanyára talált betoppanni, és annak megfelelően viselkedett, az EP tényfeltáró bizottságának pedig bőven volt ideje, hogy erre az eleve nyilvánvaló eredményre eljusson.

Különféle nemzetközi tanulmányok Magyarországot az EU legkorruptabb tagállamaként emlegetik, ám ezek az értekezések inkább percepción, felfogáson alapulnak. Ezt Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke mondotta volt az EP tényfeltáró bizottságának tagjaival folytatott megbeszélésen, és a lényegre tapintott vele.

Igen, a véleményalkotás minden esetben