„Szombaton a csepeli önkormányzat felhívására a választásra jogosult lakók 59,16 százaléka járult az urnák elé annak eldöntésére: kiváljon-e Csepel a fővárosból és a jövőben megyei jogú városként működjön? A szavazók közül több mint 35 ezren nemet mondtak a válásra. A kiválást támogatók aránya nem érte el a kilenc százalékot.” – Országszerte ezt olvashatták az érdeklődők a Népszabadság és más napilapok címoldalán 30 éve, 1993. szeptember 27-én. A népszavazást két nappal korábban, szeptember 25-én tartották meg.

Horváth László, akkori MDF-es képviselő, az események aktív részt vevője és tanúja 15 évvel később, 2008 őszén ‑ mint a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület vezetőségének tagja ‑ a Csepel újságban erről többek között így írt:

A cikk szerzőjének indító kérdése: "Elképzelhető-e eddig tökéletesebb néppárt, mint amelyben egy asztalnál ül Erdő Péter és Kelemen Anna, míg Rogán Antal megszegi a kenyeret?! "

Ha folyamatában próbálom értelmezni a Fidesz és az ország első emberének (aki a jelenlegi időmetszetben egy és ugyanaz) mestertervét, különös tekintettel arra a hangsúlyozott figyelmeztetésre, miszerint azt nézzem, mit csinál, és ne azt, amit mond, de néha mégis, akkor a szorgos munkának köszönhetően a megvalósulás szintjén szembesülök a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, ami van, és – ha időközben nem jutott eszükbe más poén az orosz tanácsadó elvtársaknak – építés alatt áll az illiberális, avagy közismertebb nevén kereszténydemokrácia, ahol az unalomba fulladt és lejáratott szabadság eszménye helyett a keresztény szabadság a mérvadó, amitől azért talán jobb napjain remélhetőleg Köves Slomó feje is megrezdül, hacsak nem ragadta magával anno a stadionszentelés lélekemelő és eksztatikus örvénye.

Azonban ahogy azt vérrel áztatott történelmünk során megtanultuk: az aranykor mindig a

Éjszakai röplapterjesztés az egykori fülkeforradalmi elvbarátok egymás közti lejáratására 2023. szeptember 20-21 éjszakáján, ahol  már egyik oldalon sem az észszerűség, hanem a gyűlölködés vezérli a cselekedeteket.

Égbekiáltó hírrel próbálta olvasóit felrázni a csepel.info.

Csepelen a Fideszben hosszú ideje húzódó belharc egyik kétségbeesett eseményét próbálja Ábel Attila alpolgármester a helyben kialakult rend megváltoztatására tett törekvéseként bemutatni! Azt, hogy a Németh-féle Fidesz szórólapokat osztogatott éjjel Csepelen!

A csepel.info rá kívánt mutatni, hogy a helyi fideszeseknek ez a törekvése valójában ellenük,a Fideszből kizártak ellen irányul. Köztudott, hogy a Németh féle fideszesek, meg a Borbély-Ábel féle szakadárok közt dúl a harc! Ez a harc – mint lenni szokott – elveszi a benne részt vevők maradék eszét is. Itt már egyik oldalon sem az észszerűség, hanem az egymás gyűlölete vezérli a cselekedeteket.

Ábel Attila tudósítása szerint a Németh féle társaság az éjszaka leple alatt szórólapokat terjesztett Borbély Lénárd Lejáratása érdekében. Erről a cselekményről fényképek és más bizonyítékok is

"Németh Balázst talán elragadta a forradalmi hevület, és magától lett ilyen bátor, ámbátor sokkal valószínűbb: hatalmas megkönnyebbüléssel csaptak a homlokukra a párt vezérlőtermében, hogy itt van nekünk ez a hasznos egyed, aki magától el tudta rendelni közpénzből a fűnyírást, és mégse Németh Szilárd

"Érdekes módon sokan azt kérdezik – és nem tudom, hogy ez honnan jön –, hogy akarok-e főpolgármester lenni” – emelte magasra az ugrólécet a Magyar Hírlap kamerája előtt Németh Balázs.

Akarok-e.

Kulcsszó, amely sokkal többet elmond kiötlője személyiségéről, mint bármi más. Szó sincs arról, hogy szeretnék, vagy esetleg majd ha megválasztanak. Helyette van az akarok. Olyan ember mondta ezt, akinek teljesítménye egyelőre abban merül ki, hogy

Mi pótoljuk a hiányosságot. Anyagtakarékosság vagy netán más ok miatt Németh Szilárd semmilyen formában nem szerepelt  Borbély Lénárd választási kampányt szolgáló kisfilm-sorozatának jedlikes összeállításában, pedig hát jól tudjuk, a rezsibiztos volt a tótum-faktum az avatási szertartáson is.

A polgármester nem képes leállni a Jedlik átadásán ért sérelmei folyamatos napirenden tartásával. Választási kampányában ugyanis tudatosan felhasználja Németh Szilárd népszerűtlenségét.

Nem rég jelentette meg fb oldalán az „Életre fel – trendek magazinja” című kisfilmsorozatának újabb gyöngyszemét, amely

Senki ne hallgasson azokra, akik szerint kevesebb ellenzéki pártra van szükség! Előre hát neves és névtelen hősök, ti mind, alapítsatok pártokat, alkossatok remekműveket!

Kedves Vona úr, hát miért kell az amúgy sem túl méretes ellenzéki szavazótábort tovább osztani, csak nem a Fidesz szekerét tetszik tolni? – tehette fel a kérdést a kormánykritikus választó, ám joggal nevezhetjük őt fanyalgónak, hiszen a népszerű tévhit ellenére, miszerint szükségtelenül sok ellenzéki pártot tartunk fenn közpénzen, a valóságban sokkal de sokkal több ellenzéki pártra van szükség. 

Nagyon nagy szükség volna a következő új pártokra:

Egy újabb igazi konzervatív párt a csalódott fideszesek megszólítására

A Második Reformkor párttá alakulásával immár négy formáció, a Vona párt mellett a Jobbik, a Jakab Péter-féle Nép Pártján, illetve a MZP Mindenki Magyarországa Néppártja küzd a igazi konzervatív jobboldali párt pozíciójáért, és a kiábrándult fideszesek megszólításáért.

Bár utóbbiakat, azaz a kiábrándult fideszeseket név szerint ismerjük, sajnálhatjuk, hogy

Ketten dicsekedtek, de bocsánatot egyik mutogató sem kér. Hat éve a mai ellenfelek (ellenségek) nagy cécóval mutogatták a csillagtelepieknek szánt rehabilitációra fordítható összeget feltüntető táblát

Végre jó hírt közölt a tavaly abbamaradt csillagtelepi városrehabilitációs beruházásról a helyi sajtó, média: elkezdődött kilenc társasház energetikai megújítása

Mint ismeretes, Borbély Lénárd és Németh Szilárd 2017 novemberében jelentette be, hogy 1,7 milliárdos pályázati összeghez jutott a kerület, amelyet Csillagtelep fejlesztésére kívánják fordítani.  https://magyarepitok.hu/mi-epul/2017/11/teljesen-megujul-a-csepeli-csillagtelep Most folytatódhat a beruházás, s a helyi önkormányzat szócsöveiben napvilágot látott beszámolók az azóta történteket veszik számba, sajnos megint egyoldalúan.

Miként az örök harag eljátszása óta mindig, a Szent Imre téri hivatalból nézve most is Németh Szilárd, illetve a hozzá kötődő emberek álltak a beruházás bukása mögött. De bezzeg a

A kommentátorok szerint Orbán idei tusnádfürdői előadásában nem volt olyan botránykő, mint a tavalyiban a fajkeveredés emlegetése. Más volt a botránykő, de botránykő bizony volt.

Hogy nem sikerült az előadást a Marcel Ciolacu román miniszterelnökkel való bukaresti megegyezéshez igazodva indítani, annak Románia kigúnyolása, az orbáni Magyarország magasabbrendűségének hirdetése volt az üzenete. Orbán nem egyszerűen Romániával állította szembe a maga Magyarországát, hanem azzal a Romániával, amelynek immár a huszadik miniszterelnöke lépett hivatalba egy hónapja, amióta ő miniszterelnök Magyarországon. Orbán ezt dicsekvésnek szánta, szembeállítva korszakos uralkodását a

A Budapestet ért lázári csapásokat leginkább mi, Csepeliek szívtuk meg a legjobban. A presztízsberuházásnak épült atlétikai csarnok itt van, de se föld alá süllyesztett és Calvin térig bevezetett HÉV, se a „főváros legnagyobb parkja, futóösvényekkel, se a Galvani híd, és a kis dunai evezős-paradicsom megépítése nincs már napirenden!  Sajnos nem az első eset, hogy a politika Csepeltől „megértést, belátást és türelmet” kér. Ilyen 1945 óta többször is előfordult már. Olyan azonban eddig még nem volt, hogy úgy vágták a szemünkbe a megszorításokat és a kibabrálásokat, hogy közbe még az arcunkba is vigyorogtak. Hát ilyen még nem volt!

Lázár János miniszter egy rádiónyilatkozatában elbüszkélkedett azzal, hogy igaz, hogy a főváros állítja elő az ország GDP-jének egyharmadát, mégis a NER filozófiájának megfelelően nem ott fejlesztenek, és nem oda beruháznak, hanem a vidéket és a „vidék fővárosát” Debrecent privilegizálják. Ez nekünk fővárosiaknak azt jelenti, hogy nincs Galvani híd, nincs ötös metró, nincs elővárosi vasút (HÉV) fejlesztés, nincs Nyugati-Déli vasúti átvezetés, nincsenek parkok, sétányok, kórházak és utak. Gyakorlatilag a Fidesz meghirdette Budapest kivéreztetését!

Míg a főváros népessége az

Két függetlenné vált, korábbi ellenzéki képviselő a  polgármestert  kihúzta a csávából,  cserében - a cserben hagyott társaikkal ellentétben - többet helyet kaptak a közpénzen kiadott helyi szócsövekben. Sírni kellene ezen az alkun, de inkább azt nézik, ki nevet a végén...

Miért éppen Tóth és Kovács? – teszi fel a kérdést Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő.

Az első pillantásra rejtélyesnek tűnő kérdésre így adja meg a magyarázatot és a választ:

"Ez a két kerületi politikus, a Borbély „civil” kezdeményezését támogató, az ellenzéki pártjaikból eltávolított képviselő (Tóth Sándor és Kovács Dávid Attila) kapott mostanság nyilvánosságot a polgármester által kézivezérelt helyi propaganda gépezetben.

Az egyik óriási kreativitása a

A kormány eddig 1300-1500 milliárd közpénzzel támogatta a távol-keleti akkumulátoros befektetőket, a közelmúltban az Európai Unió 880 milliárd újabb befektetést hagyott jóvá.

Az ország mérgező sivataggá válhat, ha a kormány által tervezett valamennyi akkumulátorüzem elkezdi a termelést.

Ezt nyilatkozza Győrffy Dóra, a Corvinus Egyetem professzora. A Harvard Egyetemen végzett közgazdász-politológus szerint Magyarország beleragadt a közepes fejlesztés csapdájába.

Amíg ugyanis a régiónk számos országa a tudásgazdaságra építi jövőjét, addig

Mit akart egy képpel bizonyítani Németh Szilárd?

    Németh Szilárd saját fb oldalára, egy Kötcsén készült kép fölé a következő szöveget írta: „Az 1945-ben a Szent Benedek-rend által alapított alma mater, a 2023-ban a Magyar Kormány által teljesen felújított campus, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium hamarosan teljes egészében állami tulajdonba kerül.” Három megjegyzésünk van a képhez, illetve a szöveghez:

* A Németh rezsibiztost és a Gulyás Gergely minisztert ábrázoló kép azt sugallja, hogy a két politikus között nincs közvetlen baráti viszony, sőt a miniszter feladatköréből adódóan a kép és a szöveg sem illik nagyon egymáshoz. Kérdés: mit akart a képpel bizonyítani Németh Szilárd?

* A campus elsősorban egyetemi, főiskolai épületegyüttest jelent, semmi köze egy középiskolához, ezek szerint a képviselő nem ismerte/ismeri a fogalmat.

* Hogyan kell érteni a mondat végét, miszerint a JÁG „…hamarosan teljes egészében állami tulajdonba kerül.”? Talán az állam a gimnázium tulajdonjogát is elveszi a csepeli önkormányzattól? Milyen alapon tárgyalt/tárgyal erről Németh bárkivel, bármelyik miniszterrel? Egyeztetett-e erről a polgármesterrel? Lehet, hogy Németh azt készíti elő, hogy a gimnázium a későbbiekben tulajdonjogilag is az egyház kezébe kerüljön? 

    Tovább árnyalja a képet

Azokban a pillanatokban, amikor a megtévedt, magára SS-jelvényt tetováló zsoldost éppen kirúgták az atlétikai VB-ről, párszáz méterrel arrébb, a mosolygó köztársasági elnök magas állami kitüntetést adott át egy fickónak, aki évről évre neonáci provokációt szervez az úgynevezett kitörés napját. Zéró tolerancia – olyan ez, mint a zéró növekedés. Kitüntetés a neonáci esemény kreátorának, amivel idevonzza évről évre fél Európa derék fasisztáit és a mi hazai nyilaskásainkat. Jutalmat érdemel.

Most, hogy Kotmányunk ünnepén szép kitüntetést kapott az úgynevezett Kitörés napja című szélsőjobbos, nyilaskás provokáció szervezője, és a pedofilokat rejtegető szerzetes és a sör, a virsli újból olcsóért van a proletárnak, miközben Lőrinc bekanyarodik ezer tanár százéves fizetésével Monte Carlónál a sarkon, és valaki tíz másodperc környékén szalad – igaz, nem a Honvéd Kórház szülészetére, mert az átmenetileg zárva. Tíz másodperc és alig párszáz milliárd, ez már jachtból is sok lenne. De a zsebduce olimpiáról álmodik szabadidejében és ki merné az ő álmát megzavarni.

A Tanácsház (Szent Imre) téri legendás ABC-ben művészi mozaikon is reklámozták a Mirelitet. A vásárlók körében a csepeli gyorsfagyasztott eszkimós termékek nagyon népszerűek voltak. A termékkínálat és a választék növekedett. 

A Mirelite 1945-ben Európa első gyorsfagyasztott márkája volt: a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság Elite terméke elnevezésből állt össze mozaikszóvá. A márka annyira meghatározó volt, hogy köznevesült, a magyarban a gyorsfagyasztott termékeket mind a mai napig mirelitnek hívjuk.

A rendszerváltás előtt a Mirelite termékeket a

Ide nekünk az oroszlánt is!

Hol volt, hol nem volt, volt egy atlétikai vébé. Hát persze hogy volt, hisz’ összedobtuk azt az alig 400 milliárd jó magyar forintocskát, hogy legyen, mert már nagyon vágyódtunk rá. Pontosabban nem is reá irányul a mi epekedésünk, hanem az olimpiára végre egészben, és nem darabokban, mert frakciókban megcsináltuk azt már, jobban, mint Miló a Vénuszt. (Utóbbi inkább a futószámokban jeleskedhetett, kevésbé a dobálózósakban.) Önkéntesen adóztunk a nemes célra, akartuk nagyon, megmondták nékünk, hogy akarjuk.

Akárkinek nem adunk mink, Mária Teréziának nista adó, néki csak a vérünket szállítjuk, viszont az összes csoportból, még a nullásból is. Nagyvonalúak vagyunk, ha olyan kér tőlünk, aki

Imádkozni lehet, úszni nem a horribilis összegből megújult középiskolában. Bár a gimnázium állítólag állami kézben marad, a Jedlik  üzemeltetési feladatainak ellátásáról egyelőre egyetlen szó információ sincs

Ágh Péter államtitkár a Jedlik-évnyitón azt mondta, hogy intézmény 22,5 milliárd forintból kívül-belül megújulhatott, annak ellenére, hogy a világ nyugati országai jelentős gazdasági nehézségekkel küzdenek.

Ezek szerint nálunk nincs semmilyen gazdasági, pénzügyi nehézség, országunk hatalmas fejlődésen megy keresztül, s ez tette lehetővé a gimnázium felújítását.

Megnyugodtunk. Ezek szerint van pénz bőven, ezért a tervezett uszodát

Mit tud adni az, akinek a kegyeit a kormányunk ilyen látványosan és ennyire nemzetsors-rontó módon keresi?

A Fideszt a születésekor körbelengte még valamiféle forradalmi romantika – amire az ifjú Orbán erőteljesen rá is játszott Nagy Imre újratemetésekor –, az akkori liberális mozgalom mai utód-állampártját azonban a hideg rázza a forradalmaknak még a gondolatától is.

Akár ez is lehet a magyarázata 1956 évek óta tartó lassú átpozicionálásának, meg a valódi 56-os hősök fideszes álkarakterekre cserélésének. De ha így van, az sajnos még a jobbik eset. A rosszabbik ugyanis az, hogy a bánatosan a Parlament felé néző Nagy Imre-szobor eltávolítása a Kossuth tér sarkáról nem a Fidesz új identitásáról szólt; hogy a gesztus valódi címzettje a tetthelytől 1600 kilométerrel északkeletre él.

2023. augusztusáig ez csupán egy létező, de bizonyítatlan elmélet volt. Mostanában viszont, amikor Orbán úgy vadászik a jópontokra Moszkvánál, mintha egy videójátékban igyekezne az összes bónuszt begyűjteni, talán megér egy újabb végiggondolást.

Az alapkérdés továbbra is az, hogy miért; hogy mit tud adni az, akinek a kegyeit a kormányunk ilyen látványosan és ennyire nemzetsors-rontó módon keresi. Mert hogy a

Kit akarnak lóvá tenni, becsapni? A gerincút folytatásának elmaradásával kapcsolatos 11 évi kerületvezetői tehetetlenséget nem érdemes kerületvezetői hazugsággal mentegetni. Azt már senki nem hiszi el, csak a szerző, Ábel Attila és Borbély Lénárd polgármester, aki ennyi botrány után még mindig alpolgármesterként foglalkoztatja. 

Tanévnyitók; botrányos Jedlik átadás; fejlesztések (iskolafelújítások, Táncsics u. felújítása, folytatódik a csillagtelepi városrehabilitáció); csepel.info a CSH-ban: Ábel úr újabb agymenése; elrejtett kiállás a fejlesztések mellett; új pumpapálya; kulturális és sportprogramok, évfordulók és további Borbély-programok a polgármester folytatódó reklámozása jegyében. Ez a Csepeli Hírmondó legújabb, idei 17. száma, amely majd egy hónappal követi az utolsót. 

Hogy ebben a hónapban mi foglalkoztatta a csepelieket, hogyan élték meg az iskolakezdéssel kapcsolatos gondokat, a most már folyamatos benzinár növekedést, a lassan csökkenő, még mindig nem egyszámjegyű inflációt, mi a véleményük pl. a Jedlik Gimnázium átadási botrányáról, az nem érdekelte a szerkesztőséget.   

Véleményünk a lap néhány írásáról:

"Nagy bánatom volt, bár már nem emlékszem mi. Nagyanyám, aki akkor már hetedik éve feküdt bénán - miközben előtte brigádvezető volt a Csepeli Vasműben, meg szakszervezeti bizalmi, korábban pedig addig verte a katonaorvos hátát, amíg a halottá nyilvánított nagyapámat mégis hordágyra rakták, és az élők közé tették - csak hallgatott. S végül halkan annyit mondott: ne sajnáld magad annyira."

Egy remek csepeli asszony, a fenti sorok szerzője, Szalai Anna, a Népszava újságírója kapta meg az idén a rangos Fejtő Ferenc-díjat. A szakmai elismerés átvétele után egy szívszorító és fantasztikusan magával ragadó köszönő beszédet mondott. Olyat, amit a itt Csepelen nem lehet rezzenéstelenül elolvasni. Szalai Anna, akinek gratulálunk, ezt mondta, írta: