Egy esemény, két meghívás. Mi a valóság? Ami biztos: ritka alkalom helyszíne lesz hamarosan a Csete Balázs utcai Családsegítő Közösségi Ház. A közéletet egy kis ajándékozással párosítják

Borbély Lénárd kedden, március 7-én meghívót tett közzé saját fb oldalán, majd a csepel.hu-n is, amelyben az önkormányzat nevében meghív mindenkit „az Ady lakótelep és környékével kapcsolatos lakossági fórumra”, „közös elképzeléseink” megvitatására, március 24-ére, a Családsegítő Közösségi Házba. A polgármester ritkán tart lakossági fórumot. Mi lehet az oka a hirtelen összehívott rendezvénynek? Talán a jövő tavaszi választás? Az okokat keresgélve, a Csepeli vagyok c. közösségi oldalon rábukkantunk egy március 6-án(!) közölt meghívóra: 

Gulyás Gergely szerint ő csak kulturális közösséget értett a „magyar faj” alatt. Nyilván Brüsszelben is elfogadják, hogy ez ilyen hungarikum, a világon mindenütt a „fajvédő” a retek náci szinonimája, nálunk viszont a szemüveges mamakedvence, aki ha kell, a Nyugat kultúrgőzekéjével szemben testével védi a csárdást, a tubusos gulyáskrémet és a matyóhímzést. És persze nem a fideszes szélsőjobboldalnak dorombolt ezzel a megjegyzésével.

Jó lehet most Navracsics Tibornak lenni. Elképzelem a szituációt, ahogy Brüsszelben alkudozik a jogállamisági problémák miatt befagyasztott uniós forrásokról, majd az orra alá tolják amit Gulyás Gergely, a magyar állam egyik kulcsminisztere közölt a csütörtöki Kormányinfón blazírt arccal, miszerint Brüsszel „faji bosszúból” blokkolta az Erasmus pályázatokat. Erre mondják, hogy

A posta belső terét ékesítő Szőnyi István seccója, amely a 2003-as felújítás elött koszos volt,  teljes szépségében látható. Ez a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület 20 évvel ezelőtti helytörténészeinek, dr. Bolla Dezsőnek és Csizmadia Károlynak is köszönhető, akik bulldogmakacssággal küzdöttek az illetékesekkel

Szomorú tény: 2022. végén Csepel öt postájából hármat (Királyerdő, Kossuth utca, Csillagtelep) bezártak. Ebből egyet, a csillagtelepit 2023 elején méltóztattak visszaadni a bezárók évi csaknem 50 millióért.

Húsz éve, tavasszal másról szólt a történet. 2003. március március 13-án felavatták a felújított egyes postát. Udvarhelyi András a Csepel újság hasábjain erről így számolt be:

„Na végre! Elkészült a Csepel 1-es Posta. Már nagyon vártuk. Mint az ajándékot. Pedig nem ajándék, amit Róbert bácsitól kaptunk, mert a Csepel 1-es közös kincsünk. Ismétlem: kincsünk, hiszen „egyedi darab”, Csepel kevés műemlékeinek egyike, amelyet 1950-ben Nyíri István tervei alapján építettek. Ma már ilyen stílusú épületet keveset látni az országban, és most felújítva, azt mondják az öreg csepeliek, szebb, mint újkorában.

Mondom, nem ajándék, hiszen a Magyar Posta Rt. állami tulajdon, az ÁPV Rt. tulajdona, s mint ilyen, az adófizetőké, legalábbis közvetve. Értesüléseink szerint több mint 300 millióba került a felújítás, ami,

"Nem kell repülőre ülni, elég csak egy órát vezetni Budapesttől bármerre, hogy bangladesi mértékű nyomorral, éhséggel, betegségekkel és egyéb szörnyűségekkel találkozzunk."

Magyarországon meglepően gyorsan változtak a jövedelmi viszonyok, az értelmiség jelentős része lassan a középosztály jövedelmi szintje alá csúszik, míg bizonyos szakipari dolgozók elérik a társadalom felső húsz százalékának életszínvonalát. Mindez egy közelmúltban végzett kutatásból derül ki és több, mint megdöbbentő.

Főleg amiatt, hogy a TÁRKI kutatói egy 12 éve markánsan kirajzolódó társadalompolitika eredményére találtak bizonyítékot, már ha ezt

Csepeli csatajelenetek: felújítás a Táncsics utcában; a Hírmondó alapján a Borbély és Németh közötti derbi jelenlegi állása  1:0 a polgármester javára; tűzszünet a kerületi Fidesznél, de az alapszervezet újjáalakításáról nincs hír

Ez a lapszám sem lép túl a politika által számára kijelölt kereteken. Az eddigiek ismeretében, szerkesztőségének nincs és nem is látszik ilyen szándéka. Már automatikusan hozzák a kötelezőt: Borbély Lénárd minden oldalon, Németh Szilárd sehol, az ellenzék pedig csak negatív megközelítésben.
A lap 24 oldalából most 5 jutott a kiemelt „AKTUÁLIS” rovatnak, benne az idei költségvetés elfogadásának hiányos bemutatásával, és a fontosnak minősített témákkal: Borbély a lokálpatriótáknál, Borbély köszönti (két helyen is) a nőket, fejlesztések, egy kis egészségügy, keménykedő közterület-felügyelet, meghívó lakossági fórumra. 

Mint mindig, most sem jutott hely a csepelieket valóban foglalkoztató kérdésekre, az itt élők helyzetének bemutatására, arra, hogyan élik meg a gazdasági recessziót, a februárban ismét 25 százalék felett járó inflációt, vagy a parkolási díj tervezett csepeli bevezetésének híreit, hogy fogadták két csepeli posta végleges bezárását stb. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Kocsis Máté fideszes frakcióvezető is nagyot nézett, amikor a szlovák védelmi minisztertől megtudta ország és világ, hogy az eddigi állításokkal ellentétben bizony Magyarországon is képeznek ki ukrán egészségügyis katonákat

Azzal riogatnak az Orbán-kormány és a Fidesz politikusai, hogy sodródunk a harmadik világháború felé. Ezt szerintük csak azonnali béketárgyalásokkal lehet megakadályozni, amiben minden nagyhatalomnak részt kell venni. Az orosz-ukrán háború kezdetének egyéves évfordulójára készült magyar parlamenti határozatnak így ágyazott meg a miniszterelnök, s azóta a megszokott módon ismétli minden kormánypárti megszólaló ugyanezeket a mondatokat. A szabadon választott rész az, hogy

A temetődűlőből ezeket a köveket sok évtizeddel ezelőtt Dr. Bolla Dezső helytörténész és csapata mentette ki, és helyezte el a Tanácsi Sporttelep kertjében. Ott, ahol most Németh Szilárd vív Borbély Lénárddal kegyetlen presztízscsatát a fennhatóságért.

Kövek a sírkertben. Nemrég észrevettem, hogy a Csepeli Temető bejárata mellett hatalmas kövek vannak felhalmozva. Ismerősnek tűntek ezért közelebbről is megvizsgáltam őket.

A gyanúm beigazolódott, mert ezek a kövek azok, amelyeket Bolla Dezső menekített meg a régi tetőből. Igen a régiből, amelyik az óvárosban a mai MOL tartályok és a Budafoki út között a gyári vasút mellett, a temetődűlőnek mondott területen helyezkedett el.

Úgy tudom 1920 körül szűnt meg az ottani temető, és akkor került át, a Rákóczi Ferenc úton most is meglévő helyére. A régi temetőt, magára hagyták és megszűnésekor

Botrány volt a Nyíregyházára tervezett akkumulátorgyár megépítése miatt összehívott közmeghallgatáson.

Közel egy órára két ajtó közé szorultam a minap, s ez az állapot mintha jelképpé formálódott volna bennem. Se ki, se be. Nálunk falun az ilyenre mondják: se kiköpni, se lenyelni nem tudja.

Egy nyíregyházi közmeghallgatásra igyekeztem, a kormányhivatal kies épületébe, ahol az első fotocellás bejárati ajtót bezárták mögöttem s még vagy tucatnyi sorstársam mögött, a másikat meg nem nyitották ki. Csapda a javából. Odabent egy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzem engedélyezése volt a téma, miként korábban Debrecenben is. Egy ilyen közmeghallgatás nélkül

Az a tévképzet, hogy ma hirtelen annyi áldozata születik a kádárizmusnak, mint ahány partizán született a második világháború után, aligha tesz jót mentális egészségünknek. Továbbá: az ember azt gondolná, hogy mondjuk a Tóth Gabi nevű énekes illető vallási beborulását azért nemigen lehet még popikonilag überelni, vagy éppen alúlmúlni.

Hát, ha überelni tán nem is, de azért se vége se hossza az általam mérsékelten ismert popszakma diktatórikus beájulásainak, ölég csak szegény „8 óra munka” Feró megtérésére gondolnunk.

Nem is volna ez különösebben izgalmas kérdés, egye manó, miért pont ne a pop-rock némely Ákosa ne döbbenne rá 2010 után, sőt akár előtte, hogy világéletében egy nemzetinek hazudott diktatúrára vágyott, sőt kiemelten arra, hogy a nagy Őt, a diktátort magát

Az orbáni kegyelemből a vígaszágon (listán) a  Parlamentbe csúszott birkózó „akadémikussal” mostanában nem szívesen találkoznak korábbi csepeli ismerősei. Vannak, akik nem kerülhetik ki?

Sohasem tesz közzé véletlenül valamit a saját közösségi oldalán Németh Szilárd rezsibiztos kormánybiztos, a Fidesz listájáról Parlamentbe jutott képviselő. Minden fb-posztjának megvan a maga oka, még ha elsőre nem is mindig látszik világosan a cél. Nemrég a következőkkel örvendeztette meg a csepeli követőit. Ezt írta:

"Vajon a miniszter élesre töltött fegyvereket tart-e az asztalán, amikor riportereket fogad... De engem már az sem lepne meg"

A múltban túlzónak tartottam azokat, akik az Orbán-kormány tagjait a maffiózókhoz hasonlították.  Elvégre az amerikai filmekből jól tudjuk, hogy a maffiafőnökök öltönyös, nyakkendős gengszterek, akik asztalra helyezett revolverrel tárgyalnak. A nyomaték kedvéért teszik ezt, mert a pisztoly az asztalon meggyőzheti az ingadozókat, biztosíthatja a megbeszélés sikerét.

Ilyesmit azért a magyar kormány tagjai nem tesznek.  Legalábbis  nem tettek. Eddig.

A közelmúltban azonba a

A képviselők nemet mondtak a szétválás költségeinek a fedezésére, de a cégek mégis mégis kaptak pénzt a polgármesteri hivatalból

Nagy port vert fel az a képviselő-testületi ülés, amelyen a polgármester három előterjesztését sem fogadta el képviselő-testület. A legnagyobb botrány a Csepeli Városgazda Zrt kettéválasztása körül tört ki, a testületi többség novemberben és decemberben is elutasította a létrehozásra került új céggel kötendő feladatellátási szerződést. Lásd: 

https://csepeliek.blog.hu/2023/01/20/all_a_bal_es_no_a_kaosz_csepelen_a_varosgazda_koruli_kozeleti_bombarobbanas_utan 

Sok víz folyt le azóta a Dunán, és közben megtudhattuk:

Mit ér az Alkotmányba foglalt törvény előtti egyenlőség, ha az ennek végrehajtására felhatalmazott intézményeket behálózza a politikai maffia?

Magyarországon a törvény előtti egyenlőséget 1848-ban foglalták törvénybe, más országokban már sokkal korábban. E jogszabály szerint származástól, nemtől, szociális helyzettől, életkortól függetlenül, minden embert megillet, hogy egyenlő elbírálásban részesüljön a törvény előtt. Az azóta eltelt 175 évben kevés olyan időszak volt, amikor a magyar polgárok bízhattak ennek az alapvető emberi jognak az érvényesülésében.

Ma sem ilyen időket élünk! Napjainkban elsősorban nem a nemek, életkor vagy vagyoni helyzet, hanem politikai hovatartozás alapján dől el, hogy kit, milyen jogok illetnek meg a törvény előtt.

A minap például Polt Péter legfőbb ügyész – egy képviselői kérdésre (nem) válaszolva, nem volt hajlandó elárulni annak a korábbi helyettes államtitkár nevét, aki ellen 2,2 milliárd forint közpénz eltulajdonítása miatt indítottak eljárást és az ügyészség hat év börtönbüntetés kiszabását kérte a vádlottra. Egy vezető köztisztviselő, aki

Felülről szép és nyugodt Csepel, de lenn, a Duna-partján késhegyig menő a küzdelem a hatalomért. A polgármester és a rezsibiztos már évek óta verseng: kettőjük közül ki védi meg jobban a csepelieket, de ezen a héten – kéretlenül ‑ a miniszterelnök és Csák János miniszter is jelezte a a lakásokig érő JóKor-ban, hogy mindent megtesz a védelmünkért.

A héten folytatódott a vita – leginkább a Csepeli vagyok című közösségi oldalon, illetve az önkormányzati képviselők fb oldalain –, a február 23-i képviselő-testületi ülésről. Blogunk a „250 millióba kerül a Fidesz belső békéje: közpénzből fizetik….” c. írásában már foglalkozott a témával, https://csepeliek.blog.hu/2023/02/26/egy_het_csepelen_250_millioba_kerul_a_fidesz_belso_bekeje_kozpenzbol_fizetik_johet_a_begurulas_a_bed ezért csak néhány megjegyzésünk van a gyengére sikeredett színjátékhoz. Színjáték, mert a hozzászólásokból kiderült: „felülről” figyelmeztették a szereplőket, illetve ettől függetlenül mindkét fél előre deklarálta, hogy kerületi érdek a költségvetés elfogadása. Az „előadás” gyenge pontjai: 

* Németh hívei a múlt iránti tiszteletre hivatkozva kérték a Csepel Torna Club 111 milliós támogatását, kikiáltva ezzel magukat a Csepel SC 111 éves története és hagyománya folytatóínak. Borbély szintén a múlt iránti tisztelettől vezéreltetve

Nagy megtiszteltetés érte Rétvári Bence belügyi államtitkárt, akinek a hazugságözönét ezen a héten Ady Endre és Mikszáth Kálmán cáfolta meg

Azt állította Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára (a parlamentben, válaszolva Hiller István részben latinul elmondott felszólalására, amely a főispáni rendszer visszaállításáról szólt), hogy „igen, mi büszkék vagyunk rá, igen, önök gúnyolni fognak érte. (…) De a gúnyolóknak nem állítottak szobrot. Azoknak nincs szobor állítva, akik gúnyolódtak a főispánokon vagy eltörölték a főispáni pozíciót, de azoknak a főispánoknak, akik az életüket is adták Magyarországért, nekik vannak szobraik.”

Ezzel szemben a tény az, hogy a gúnyolóknak is vannak, szerencsére. Ady Endrének vagy Mikszáth Kálmánnak például, aki így írt a főispánokról: „A folyosón hallottam két úrtól a következő beszélgetést. – Hogy vagy? – Nem tudom. És te? – Én sem tudom.” Mikszáth nem ismerte őket, de arra a következtetésre jutott, hogy csak főispánok lehetnek, mert szerinte ez a néhány szó pontosan leírja, mivé fejlődött ez az állás, amióta „a középkorias aranyozást lemosta róla az idő”. Hogy van, Államtitkár Úr?

Azt állította

Édesapjára így emlékezett 50 éve Balogh Mária, az első női tévériporter: „Amikor azt mondjuk vagy halljuk, hogy egy munkásnak vaskeze van, ezt csak jelképnek hisszük. Pedig ez a költői hasonlat nagyon is igaz. Én az üzemből hazatérő apám vasszagát, tenyerének érdességét, amellyel még a simogatás is felért egy pofonnal, soha nem tudom elfelejteni.

Ezen a héten, február utolsó napján ünnepelhettük volna születésnapját, a 87.-et, de már másfél éve annak, hogy ezt írták róla a médiában: „Hosszantartó, súlyos betegség és szenvedés után 85 éves korában elhunyt Balogh Mária, a magyar televíziózás első női riportere.” Mi most egy 50 évvel ezelőtti újságcikkel érzékeltetjük, hogy mit jelentett a korszakos riporternek a kötődés Csepelhez, amelynek szellemiségéhez egész életében és munkájában hű maradt. A Képes Újság ezt írta róla 1973 márciusában:

„A gyárak, üzemek nemcsak mindennapi munkáját, hanem magánéletét is végigkísérik, akarva-akarattalanul.

Édesapja Csepelen dolgozott.  Balogh Mária is ott született. A fogékony kislány minden apró rezdülést, körülötte zajló eseményt megfigyelt, elraktározott. A gyermekkorból érdekes emlékképei maradtak. Édesapjára így emlékezik:

Politikai operációra indulva a magyar orvosok ellen a sötétségből a sötétségbe tartanak

A nemzetvezető több mint egy évtizede minden fronton tévedhetetlennek tartja magát. Azonban minden fronton számára is nyilvánvalóvá válna saját tudatlansága, ha környezete nem csupa talpnyalóból állna, vagy netán volna némi önkritikája.

Ezt természetesen csak teoretikusan vethetjük föl, hiszen a diktátorvizsgán buktató ok az önkritikára való legkisebb hajlam is. Amilyen bátor tudatlansággal irányította a Törzs és Főnöke a koronavírus elleni háborút, az igazán vérfagyasztó volt nemcsak a hozzáértők, hanem a laikusok számára is. És a legnagyobb költséggel elért legrosszabb eredményekre máig büszkék. Sem a barátaik, sem az ellenségeik nem figyelmeztetik őket, hogy félrebeszélnek. A Magyar Orvosi Kamara most,

Legalább  két csepeli fejlesztés a listán van. Hogy mikor lesz belőle valami az más kérdés. Van azonban némi gond a két fejlesztés kapcsán.

Kétségbeesetten kapkod a jó hírek után a kerületi fideszes média. Az újabb és még újabb helyi bulik, a főpolgármester meg az ellenzék lejáratása vagy a kerületvezetők játszótéri játszadozása nem hozza lázba igazán a csepelieket. Tudják ezt a Szent Imre téri főkommunikátorok is. Tisztában vannak azzal, hogy évek óta azt várják a csepeliek: mikor lesz már jobb a közlekedés, a szolgáltatás, az oktatás és a gyógyítás.

Ezért érthető, hogy a csepel.hu azonnal lecsapott egy kormányzati (Lázár János-féle) pozitív hírre, amely szerint „Visszakerült a fejlesztési listára a Gubacsi híd és a Csepeli Szabadkikötő is”. A hírben valójában Gubacsi híd vasúti közlekedést biztosító részéről nem a közúti hídról van szó. A fő gondot a csepelieknek azonban az autós forgalomra szolgáló rész okozza már évtizedek óta. A kerületvezetők főkommunikátorai ezt persze pontosan tudják, de a szolgaian másolt közleményben egy szót sem szólnak erről. Nem figyelemeztetnek, hogy

Esterházy Pétert sem kímélték a mai kormányzópárt bértollnokai. "Hazaáruló itt mindenki, aki mást gondol, mást mond, mint amit a hatalom elvár tőle. Aki nem áll be szolgai módon a fejbólogatók csapatába. Aki még nem vesztette el teljesen a kritikus gondolkodásra való képességét." (Vásárhelyi Mária)

Én úgy szocializálódtam, hogy hazaárulónak lenni az egyik legnagyobb bűn, amit elkövethet egy ember. Még a kádári diktatúrában sem igen osztogatták ezt a címet, az esetek többségében csak az „nyerhette el”, aki valóban idegen érdekeket kiszolgálva ártott a hazájának. Pénzért vagy más ellenszolgáltatásért. Még az ősellenség Nagy Imre és társai ellen sem hazaárulás, hanem a szocialista rendszer megdöntésére irányuló összeesküvés volt a vád, ezért ítélték halálra vagy súlyos börtönbüntetésre a forradalom vezetőit. A szónak, hogy „hazaáruló” a „gyilkoshoz” mérhető súlya volt.

A kilencvenes évek közepe óta azonban teljesen megváltozott a helyzet. A jobboldal, és eminensen a mai kormánypárt 1994-es politikai fordulata óta előszeretettel koptatja ezt a fogalmat, amely ma már állandó jelzője mindazoknak, akik bármiben nem értenek egyet a kormánnyal.

Az első látványos lépés ebben az irányban az volt, amikor

Mély nyomokat hagyott a kerület közéletében a pont egy hete lezajlott képviselő-testületi ülés. A vihar hullámai nem csitulnak. A kiosztott politikai pofonok, harapások és karmolások sérüléseit több résztvevő sokáig nem fogja kiheverni. A következmények javát azonban a csepelieknek kell elviselni.

Hét nappal a „sajnálatos csepeli események” után még mindig több a kérdés, mint a válasz. Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) képviselő markáns véleményt foglalt össze saját közösségi oldalán a történtekről. Ezt írja Megleckéztetve címmel:

„A február 23-i képviselő-testületi ülésen a fideszes többség megszavazta a kerületi költségvetést. A hír magában nem jelentene különlegességet, mert a Fidesz frakció az „árulókkal” bőven biztosítani tudná a szükséges szavazatokat. Ám az ülés egy jelentős felütéssel indult. Az egyik „szakadár” fideszes szóhasználatával konkrétan „korrupció gyanúsnak” nevezte az előterjesztő alpolgármestert. Ez olyan mértékű támadás volt a polgármester és szűk öt fős csapata ellen, ami