Sándor József a Vértanúk terén (előre hajolva), Nagy Imre szobra mellett (Donáth Ferenc fotója)

Tegnap, augusztus 24-én, katonai tiszteletadás mellett, a Csepeli temetőben helyezték örök nyugalomra a 91 éves korában elhunyt Sándor Józsefet (1931-2022), a csepeli volt honvéd építő század parancsnokát, a Csepeli Nagy Imre Társaság és a helyi Fogyasztóvédelmi Szervezet korábbi elnökét, az önkormányzat képviselő-testülete külsős bizottsági tagját, a testület által létrehozott egykori Lakásügyi Bizottság volt elnökét. Az elhunyttól családtagjai, barátai, ismerősei vettek végső búcsút.

Sándor József emlékét megőrizzük.

**********************************

Sándor József ellenálló múltja 1944-ben kezdődött. Még kamasz volt, amikor Nógrádban üldözöttek segítésében vett részt, és került a megtorlók puskacsöve elé. Akkor

 Elhallgatja, hogy augusztus 1-től a lakosság nagy része az átlag feletti fogyasztással a korábbinál jóval többet fog fizetni. Ezért fizetni fog?

Németh Szilárd rezsiemelés közben is rendíthetetlenül folytatja reménytelen harcát a rezsicsökkentés felszámolását jelentő döntések magyarázására.

Saját fb-oldalán közölt egy, „Havi gázszámla a magyar átlagfogyasztásig” című grafikont, amelyből megállapította, hogy „...A magyar gázszámlákat továbbra is mérsékli a rezsicsökkentés, amellyel a családokat védjük.”

Ebből vihar lesz. Miközben a magyar nép élénken érdeklődik aziránt, hogy a meteorológiai szolgálat illetékeseit melyik börtönbe csukják majd, amiért rosszul tippelték meg a tűzijáték idejére vonatkozó időjárást, azért történik közben még egy s más. Például: lebeg felettünk V. I. Lenin szelleme, aki a Szmolnij nevű leánynevelőből irányította azon a november 7-ei napon a forradalmat, és első parancsa szerint a nemzeti bankot és a telefonközpontot kell elfoglalni. A nemzeti bank már rég megvan. Most a telefont – és korunk telefonját az internetszolgáltatást – is behúzták. Hogy ha úgy hozza az élet, kihúzzák?

Kétségtelen arról könnyű, főleg utólag, véleményt mondani, hogy esett-e az eső, vagy hogy a különféle operatív és nem operatív törzsek és egyéb testrészek végülis mire valók, de legalább jó drágák. És különben is, az áram én vagyok – mondta a rezsikirály – és akkor tartjuk az augusztus huszadikát, amikor én jónak látom.

És miután az adriai Pokol szigetéről még a világ legnagyobb budapesti tűzijátéka sem látszik, jobb, ha bevártok, s legalább el lehet csapni a meteorológiai intézet teljes vezetését és ki lehet oda nevezni végre néhány jó cimborát, aki ugyan lehet, hogy a hóesést sem tudja a napsütéstől megkülönböztetni, de mindig pontosan mit vár tőle a haza, azaz a kis vezető.

De ez csak a fecsegő felszín. Ennél jóval fontosabb a

Bogár László mondja a magáét. Nem lehet megbocsájtani, ha a tudással felvértezettek és a tudásukért fizetett emberek nem a tudásukra épült igazságokat közlik, hanem az őket kinevezettek igényeinek, diktátumainak sietnek megfelelni esetenként marhaságokkal, és gyakran tetten érhető önös érdekből.

Ott, ahol egy vezető politikus megengedheti magának, hogy orbitális hülyeségekkel traktálja a világot nem lehet meglepő. ha a befolyása alatt lévő egyetemi ember is próbál a nagyotmondás tekintetében nyomdokaiba eredni.

Az Infó rádióban a megnyilatkozó egyetemi ember mai birodalmakról beszél. Ezek közül az egyiket - az általunk Európai Uniónak ismert szövetséget – „német birodalom”- ként fogalmazza meg!

Azok, akik ma úgy döntenek, hogy természetvédelmi területeken is ki lehet vágni minden fát, azoknak még jutott biológia, fizika, kémia tanár. Akár tudhatnák is, hogy az efféle rablógazdaságnak milyen csúnya következményei lesznek – és tessék, ettől még garázdálkodnak tovább. Biztos vagyok benne, hogy az Orbán-rendszer haszonélvezőinek egy jó része szintén jó iskolába járt, oktatóik, nevelőik próbálták szépre jóra oktatni őket – ettől még  betonoznak, fát vágnak, basáskodnak és azt hiszik, nekik mindent lehet.

A napokban két hirdetés is borzolta azok idegeit, akik még képesek borzolódni. Mindkettőben tanárt kerestek jobb magyarországi iskolákba. Az egyik szövege szerint gyere tanárnak

A másik, amit nemrég láttam: úgy keresnek matek, kémia, biológia és talán angol tanárt, hogy pedagógiai végzettség nem szükséges. És nem baj, ha van valami közöd a fent nevezett tantárgyakhoz, de ha

A kerületben van, aki a vízben és van, aki a népszerűségbe szeretne fürdeni. Miközben Makkosszálláson a végkifejlethez közeledik az RTL finanszírozásában készült Keresztanyu című magyar tévés szappanopera, addig  Csepelen csak most kezd kibontakozni igazán közpénzből a  polgármester  reklámfilmsorozata a saját internetes közösségi oldalán.

Miként korábban, úgy a legutóbb is egy hónap  csepeli eseményeiről készítettek vele  videós filmet, profi klipet, amelyen  aktuális győzelmeiről adott számot, a „Helló Csepel és az Isten éltessen Csepel” kezdő, illetve záró mondatok között.

A csepeli költségvetésből származó forrásokból gyártott összeállításban a csepeliekt égető közügyeken,  problémákon kívül (HÉV, zsúfoltság, rezsiemelés, helyi Fidesz-belháború, megélhetési gondok...)  volt minden:

A modern verzióban a forgatókönyv végén a mi Matyink – aki bőven ludas ebben a dologban – mondata így szól: „Háromszor fizeted te ezt nekem vissza.” Így már nem is olyan mókás ez a történet.

Mindannyian szerepet kaptunk egy modern kori Lúdas Matyi adaptációjában.

A forgatókönyv egy emlékezetessé vált mondattal indult:

„Egyszerűen adjuk vissza azt az adót, amit a 2021-es év során befizettek a költségvetésbe.” Úgy érezhették sokan az szja visszautalásakor, mintha egy másik Mátyás, az igazságos korában élnének.

Aztán a könnyűvérű Katát

Növekvő rezsi, drasztikusan lenyesett csepeli önkormányzati segítség. Az elmúlt 12 évében több mint 80 százalékkal(!) csökkent a helyi költségvetésben a csepeli ellátottak pénzbeli juttatásainak nagysága

Hetek óta számolgatják a csepeliek is, mennyit kell fizetniük az augusztusi rezsinövelést követő energia-áremelések miatt szeptembertől.

Kedden a penzcentrum.hu tette közzé az önkormányzatok által adható támogatások formáit és nagyságát, ami sok nehéz helyzetbe kerülő csepelinek is segítséget jelenthet lakásuk rezsiköltségeinek valamilyen szintű kezeléséhez. 

A lehetőségről már korábban tájékoztattuk blogunk olvasóit, a XIII. kerületi polgármester, Tóth József július 14-én, saját közösségi oldalán közöltek alapján.    Mint írta, „Települési támogatással segítjük a rezsicsökkentés kárvallottjait, a növekvő energiaárak mellett sem hagyjuk cserben a XIII. kerületi lakosokat.”

Csepelen is adottak a lehetőségek, azonban eddig nem jutott a helyi vezetés eszébe a költségvetés biztosította lehetőségek ilyen irányú hasznosítása, azaz a rezsicsökkentés kárvallottjainak kiemeltebb támogatása, illetve a rendelkezésre álló önkormányzati anyagi lehetőségekről szóló tájékoztatás. Miért nem? 

A  díszegység

A honvédelmi miniszter Székesfehérváron bejelentette: "A magyar nemzet köztudottan katonanemzet."

Jesszus. És tessék mondani, nekem is muszáj? Mármint katonai erényekkel és ambíciókkal rendelkezni. Minden tiszteletem a hivatásos katonáké, de részemről untauglich. Alkalmatlan. Pedig a miniszter szerint ez a katonanemzet-dolog "szellemi, erkölcsi tartalék katonáinknak". Igazán sajnálom, de tartalékos sem szeretnék lenni. Szellemi és erkölcsi sem, ha lehet.

Azért megértem, hogy a minisztert elkapta a lendület. Bárki felllelkesedne azon, hogy Fehérváron megnyithatja a 8. regionális katonazenekar fesztivált. De ha már neki jutott a dicsőség, akkor

A fénylő tűzvirágok olyanoknak is megadják a "kaptunk valamit az államtól" érzést, akik amúgy egész évben nem kapnak semmit. Idén azonban a tűzijáték helyett  a KENYERET kell a fókuszba állítani. Akiknek még megvan, azoknak a régit, akik elveszítették, azoknak a mielőbbi újat.  Legalább jövő ilyenkorra legyen mindenkinek. Aztán ha ezzel megvagyunk, jöhet megint a görögtűz, a római gyertya meg a többi cirkuszi mutatvány.

Tíz megkérdezett magyarból kilenc üzembiztosan elvétené, hogy mit is ünnepelünk augusztus 20-án, de hogy ünnepelünk valamit, az nem kérdés. Hogy az új kenyeret, I. (a fiatalabbaknak és az időseknek: Szent) Istvánt, az alkotmányt vagy valami mást, az a lényeget tekintve mindegy. Anno a megboldogult Népszabadságnál egy online szavazáson a többség arra az opcióra voksolt – talán viccből –, hogy a tűzijátékot.

Ha belegondolunk, akkor

"Azt mondtam az idős embernek:  bízzunk benne, hogy eljön majd egy olyan világ, ahol újra súlya lesz az adott szónak, és felelőssége a csepeli városvezetőknek! Elszégyelltem magam, mert olyat mondtam, aminek eljövetelére nem, hogy az öreg, de a magam életében se látok esélyt!"

A napokban felhívott egy lakó Csillagtelepről. Elmondta, hogy nagyon idős ember, ezért azt szeretné tudni, hogy még az ő életében elindulnak-e azok a korszerűsítési munkálatok, amit Borbély Lénárd a polgármesteri kampányában mondott?

Megmondom őszintén, hogy nagy zavarba hozott a telefonáló!

Na nem azért, mert ravasz fogós kérdést tett fel. Nem, erről szó sincs! Azért kerültem zavarba, mert a valóságot tartalmazó felelet és az idős ember válasz igénye nem hozható a kérdező számára is elfogadható összhangba. Az őszinte feleletre, a fájdalmas igazság kimondására az idős ember iránti tisztelet miatt nem vitt rá a lelkiismeret!

A válasznak ugyanis így kellett volna hangoznia:

Az ellenzéki szavazók és a jószándékú civil kezdeményezések  elárulásának lesz a szimbóluma a Csepelről is jól látható ferencvárosi romhalmaz? Az egykori nagyvásártelepnél fővárosiak százezrei népszavazással akarták megakadályozni a tervezett diákvárost kiszorító Orbán-féle kínai Fudan egyetem felépítését! A hatalom továbbra sem kíváncsi az emberek véleményére, de - sajnos - a Fudan-ellenes népszavazás megfúrásával ehhez immár az ellenzéki pártok vezetői közül is többen derekasan asszisztálnak. 

Amikor még azt hittük, tényleg van az ellenzéknek esélye megnyerni az országgyűlési választást és átvenni az ország irányítását, akkor nagyon is komolyan vettük a Fudan egyetem ügyét. Azt, hogy a hatalom, a mindent maga alá gyűrő kormány nem engedheti meg magának, hogy magyar pénzből kínai kémegyetemet létesítsen Csepel és Ferencváros határában, ráadásul úgy, hogy a főváros korábbi tervét, a diákváros építését is megfúrja.

Általános felháborodást váltott ki már maga az ötlet is, amit még fokozott a kormányzati erők arroganciája, Palkovics László fölényeskedése, a "minden a miénk" attitűd kiütközése. A budapestiek döntő többsége egyetértett azzal, hogy ha másként nem lehet meghátrálásra bírni a hatalmat, akkor harcoljanak a népszavazásért, legyen annyi aláírás, hogy a kormány – megint – kénytelen legyen meghátrálni, mint a

Ahol 12 év alatt lényegében nem történt semmi. A változás annyi, hogy évtizedes ígérgetések után   Borbély Lénárd Hárosról szólva már ki sem merte mondani a belterületbe vonás szükségességét, ami azt jelenti, hogy az ott élők még legalább 8-10 évig nem számíthatnak  életkörülményeik javulására. A kormány ígérete ellenére, a helyi fideszes vezetés az út szélén hagyta a hárosiakat

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) augusztus 17-én megjelent 16. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A lap hivatalos laptájékoztatója szerint a CSH kéthetente jelenik meg 22-34 oldalon. Most a két hétből három lett, a minimum 22-ből meg mindössze 16. Hiába’, nyár van, szabadságon a vezetés, a hivatal, az önkormányzat meg gyakorlatilag nem működik. A polgármester néha írogat valamit saját közösségi oldalán, amit időnként átvesz a hivatalos önkormányzati média. Így azért az újságíróknak mégis csak kevesebb a munkája. 

Igaz, a nyár „forróbb” lett, mint a helyi vezetők gondolhatták. Nem csak az utóbbi hetek hőséghullámai, hanem az országos

Tekintetes uramék előveszik a főispánt meg a vármegyét, majd valaki a végekről bedobja, hogy csendőrség is kellene. A színjáték végén hálásak leszünk, hogy a deres, valamint a karóba húzás egyelőre elmarad. Ezzel szereznek egy kis örömet a magyar népnek, amely a minap arról értesült, hogy most azért drága a kaja, mert tavaly olcsó volt. Így kell operálni a húsba vágó, fájdalmas valóság elfedése érdekében.

A publikum nagy része pedig lelkesen tapsol, és egy közvélemény-kutatási adat szerint mélyen egyetért azzal, hogy fontos ugyan a szabadság, de még fontosabb az alacsony villany-, gáz- és benzinszámla. Ha pedig majd mindezt mégis emelni kell – mert ahogy Karinthy Ferenc írta, egyszer minden kerítés véget ér –, akkor el fogja hinni, hogy Brüsszel a bűnös.

Ez sokáig működhet, akkor is, ha

Csak egy kérdés: a Csepeli Strandot működtető kerületi részvénytársaság   átszervezése miatt fog-e változni a strand látogatottsága, népszerűsége, létrehozható egyáltalán valamilyen nyereség az üzemeltetés során? Különösen ebben a gazdasági helyzetben, az elszabadult infláció, a megélhetési költségek jelentős növekedése mellett. 

Szavazást kezdeményezett a 21.kerulet.ittlakunk.hu című hírportál Ti hova jártok strandolni nyáron? címmel. A voksok szerint a válaszolók ~34 százaléka jelölte meg valamelyik budapesti fürdőt, strandot vagy közeli élővizet (tó, Duna-part stb). Közel 50 százalékuk inkább vidékre, távolabbi élővízhez (Balaton, Tisza-tó), tengerhez utazott/utazik, azaz nem veszi igénybe a budapesti, a csepeli strandolási szolgáltatásokat. 

Annak ellenére, hogy nem reprezentatív szavazásról van szó, a számok mindenképp elgondolkodtatóak. A csepeli önkormányzat eddig sok száz milliót költött a csepeli strand fővárostól való megvételére, fejlesztésére, bár a 2010-es ígéretből, a fedett úszómedencéből nem lett semmi. Ennek ellenére sem valószínű, hogy

Van abban valami  báj, ahogy Demeter Szilárd (képünkön) vagyis  az az ember, aki szöges bakanccsal oda-vissza végigtrappolt párszor a magyar kultúrán, most - a korszellemhez igazodva - azon mereng, milyen lesz, amikor a rezsinövelés miatti nagy áramszünetek idején pislákoló gyertyafénynél behúzódunk a kemencesutba egy jó könyvvel, és kivárjuk, míg Orbán Viktor megment minket a nagyobb bajoktól.

Mert ez jön, és ezt nem mástól tudjuk, mint Demeter Szilárdtól. A mindenben illetékes kultúrpápa szíves szóbeli közlése szerint 2024-ig „nagyobb ingatlanfejlesztésekre” aligha lehet számítani, magyarán az összes helyéről kizeccölt, bezárt közgyűjtemény marad a raktárban, az einstandolt Hajógyári sziget és épített környezete punnyad, ahogy volt - na jó, legalább a Széchényi Könyvtárat talán békén hagyják, pedig

Felújításnak nevezik, de itt éppen a szétverés látszik. A háborús állapotokat nem (csak) ez a kép mutatja. A közkedvelt, sokat látott létesítmény a színtere a volt és a jelenlegi polgármester agyrémig fajult ütközeteinek. A rezsibiztos és a mai kerületvezető vívja a külön meccsét hol a birkózó akadémiával, hol pedig exkavátorokkal. Közben a csepelieket egyre több helyről szorítják ki…

Elkezdődött a volt ifjúsági tábor felújítása – adták hírül az önkormányzat fideszes vezetőinek szócsövei. Azt, hogy – nem ok nélkül – tartanak a csepeliek felháborodásától jól érzékelteti: újra és újra leírják, szajkózzák: „...sem szálloda, sem lakópark nem lesz a területen.”

Borbély Lénárd a tábor fejlesztésével foglalkozó beszédeiben szeret

A félhomály és az éjszakai sötétség sem lehet akadály. Valamit mindig lehet találni, hol egy autópálya-koncessziót, hol egy vasútépítést vagy egy leejtett fuvarozó céget – s nyilván itt a fillér is úgy meg van becsülve, hogy a fuvarozócégért is lehajol az ember. Esetleg hazavisz egy bankholdingot...

Ha nincs kalácsuk, egyenek kenyeret – hangzott el a jótanács, és kitört a forradalom. Persze, ez még egy régi korban történt, amikor nem hazudott a Kossuth Rádió éjjel-nappal, minden hullámhosszon – így kérdés, miként jutott el a népekhez pillanatok alatt a királyné praktikus jótanácsa. És miért nem jut el ma sokakhoz, hogy mi folyik az országban, a szemük előtt?

Ismerik a viccet: 

Azt, hogy mit kérdeztek a csepeli polgármestertől és földijétől, a rezsibiztos akadémikustól a tusványosi szabad egyetemisták, és hogy a kérdésekre ők mit válaszoltak, nos azt egyelőre ‑ vagy talán már soha? ‑ nem tudhatjuk meg. Talán majd egyszer  együtt leereszkednek a csepeli nép közé, és akkor hajlandók lesznek beszámolni a közpénzen tett túráról. Addig itt állunk a kétségek között…

Hiába várjuk, hogy a polgármester és a rezsibiztos kötelességének érzi majd, hogy a választóik előtt tisztességesen beszámoljanak arról, mi dolguk volt Erdélyben a Tusványosnak nevezett, hagyományos tusnádfürdői-bálványosi Fidesz-rituálén, a 31. szabadegyetemen. Csak szűkszavú, semmitmondó sorokat olvashatunk tőlük.  A kettőjük között megromlott viszony miatt gyanítjuk, hogy fittyet hánytak az általuk hangoztatott -  és az ellenzék számára kötelezővé tett - takarékosságra, és nem egy autóban lépték át a román határt. A pénz nem számít. Nem férnek el már ők egy kocsiban régóta…