Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy valaki vagy valakik úgy döntöttek, hogy Szenteczky János  csepeli ellenzéki  szocialista politikus bemocskolását közpénzből finanszírozzák. Éppen ezért ebben az ügyben Takács Krisztián szocialista képviselő közérdekű adatigényléssel fordult a városgazdához, hogy kiderüljön, kinek vagy kiknek a döntése alapján vádoltak meg igaztalanul egy ellenzéki politikust, és vajon mennyit költöttek és buktak el csak az ügyvédi költségen?

A 21ora.hu írja: "A hír igaz, bár a közpénzből üzemeltetett csepeli média erről mélyen hallgatott: Szenteczky Jánost, az MSZP korábbi csepeli önkormányzati képviselőjét és helyi elnökét a Fővárosi Törvényszék 2020. január 3-án jogerősen felmentette a hűtlen kezelés vádja alól. Csak ez az egy ügy közel három évig tartott és csak egy volt abból a több mint félszáz eljárásból, amit az elmúlt tíz évben az MSZP-s politikussal szemben a csepeli Fidesz vezetői megtorlásul indítottak.

A feljelentés és a vád arról szólt, hogy

Nem rég írtuk meg, hogy fertőzőgóc alakulhat ki a csepeli tüdőgondozó alig három éve felújított épületének padlásterében, mert a lyukas tetőn a madarak ki-be röpködhetnek, piszkíthatnak, betegséget terjeszthetnek.

Erről az állapotról a fideszes városvezetők szócsövei (csepel.hu,  Hírmondó, csepel.info) egy szót sem hajlandók szólni. Ami még fontosabb: a veszélyelhárítás időpontjáról is hallgatnak. Helyette győzelmi jelentést küldözgetnek. Legutóbb a Csepeli Hírmondó zengett dicshimnuszt az ígéretes címmel: Akadálymentesítik a tüdőgondozót.

Emlékeztetőül: a felújított tüdőgondozót 2017. október 20-án „bensőséges ceremónia” keretében adta á a használóknak Borbély Lénárd polgármester. Részlet a csepel.hu-n akkor megjelent írásból: 

A Budai Vár ura zsarolja  főváros ellenzéki vezetőit az alagútfelújítás költségeinek megvonásával?

Mindig arra van pénz, amire szeretnék, hogy jusson – böffentette oda Kovács Péter XVI. kerületi polgármester a Fővárosi Közgyűlés januári Lánchíd-vitájában. Egy másik kormánypárti képviselő azon értetlenkedett, hogy Karácsony Gergely miért akar változtatni az eredeti terveken: a Lánchidat és a Váralagutat egyszerre kell felújítani.

Holott elég egyértelmű volt a helyzet. A Lánchíd, az alagút és a pesti villamos-közúti aluljáró felújítására 23,4 milliárdot sikerült összegyűjteni. A járdaszélesítés elmaradása miatt megorroló kormány az ígért hét helyett végül hat milliárdot ad, a többi hitel vagy fővárosi forrás. Csakhogy a

Március 14-én lesz 100 éves a Csepeli Munkásotthon. Blogunk ez év január 15-én sorozatot indított   az intézmény 100 éves fennállásának tiszteletére, amelyben az otthon 1920. március 14-i avatásától eltelt éveket tekintettük át.

Legutóbb az 1968-2010 közötti legendás sikereket hozó időszak néhány, a munkásotthonnal kapcsolatos fontosabb eseményét elevenítettük fel, most pedig az azt követő évek lényegesebb történéseit vesszük sorra.

Kínok, küzdelmek kiútkereséssel

Ez a tíz esztendő a csepeli önkormányzat fideszes vezetése és a Csepeli Munkásotthon Alapítvány közötti egyoldalú harc jegyében telt el. Egyoldalú, mert a harcot Németh Szilárd, a Fidesz 2010-ben megválasztott polgármestere kezdte. Harcához mindene megvolt, rendelkezhetett a harchoz szükséges közpénzzel, voltak jogászok, akik vállalták az ügyet, s mögötte állt a hatalomba került fideszes többség, míg a munkásotthon vezetése csak védekezni tudott. Németh nem sokkal megválasztása után, minden egyeztetés nélkül megszüntette az önkormányzat és az intézmény együttműködését, majd később megakadályozta az állami támogatás kifizetését is, amelynek éves összegét korábban a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete (TEMI) évente hagyott jóvá. Elérte, minisztériumi illetékesekkel, államtitkárokkal a háta mögött, hogy az ország hasonló intézményeit összefogó TEMI végig asszisztáljon saját intézményük tönkretételéhez. Csakhogy nem állt meg itt:

A raboknak járó kártalanítások kifizetését már felfüggesztettük. A gyöngyöspatai romáknak megítélt kártérítések kifizetését lényegében felfüggesztettük. Ne álljunk meg félúton, sorosista pusztuljon!

Függesszük fel az Alaptörvényt. Függesszük fel a fékek és ellensúlyok rendszerét. Függesszük fel a bíróságok függetlenségét. Függesszük fel a bírákat. Függesszük fel az emberi és állampolgári jogokat. Függesszük fel a sajtószabadságot. Függesszük fel a gyülekezési jogot. Függesszük fel a sztrájkjogot. Függesszük fel az állam és az egyház elválasztását. Függesszük fel a vallásszabadságot.

Függesszük fel a

Németh Szilárd honvédelmi államtitkár, miniszterhelyettes a demográfiai helyzetet megoldásához adott receptet. A kormany.hu tudósítása szerint  "Németh Szilárd országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy 2010 óta a kormány kiemelten kezeli a családokat. A cél az - mondta -, hogy az 1981 óta tartó rossz demográfiai helyzet úgy javuljon, hogy ezt nem degen népesség, idegen kultúrák betelepítésével oldja meg a kormány.

Valóban csak 2010 óta kezeli kiemelten a családokat a kormány, ahogy Németh állítja? Tudatlanságról, emlékezetkiesésről vagy valami másról van szó, amikor ezt olvassuk úton útfélen, többek között a Csepeli Hírmondóban is,  természetesen NSZ protokoll fotójával tuningolt információ kíséretében.

Nincs új a nap alatt. Tizennyolc éve, 2002-ben az alábbiakat nyilatkozta a Csepeli Weiss Manfréd Kórház  osztályvezető főorvosa, dr. Bagdány Sándor: „az általa vezetett szülészet-nőgyógyászat 1994-ben az országban az elsők között kapta meg a "bababarát" minősítést: náluk már 1996-ban egyágyas szülőszobákat és az alternatív szülészet bármely változatát választhatták a kismamák”. 

https://www.informed.hu/egeszsegpolitika/bizonytalan-a-csepeli-korhaz-sorsa-17110.html   

 Ugyanabban az évben olvashattuk az alábbiakat is:

A Városligetben is a favágással kezdték a világraszóló tervek megvalósítását

Legszívesebben kézen fognám Szabó Lászlót, és körbevezetném a Városligetben. Kíváncsi lennék, a múzeumnegyed megépítéséért aláírásgyűjtést kezdeményező nagykanizsai nyugdíjas akkor is tudna-e tapsikolni, ha nem csak látványterveken szemlélhetné meg a nagyszabású kormányakció eredményét.

Ha neki kéne végtelen kordonok és aranyáron kiépített rejtőfalak között bukdácsolnia, amikor levegőzni indul, és már most lépten-nyomon betonba ütközne, pedig még úgy istenigazából neki sem kezdtek a munkának.

Persze tudom én, hogy aki

Csak aki szándékosan nem akarja, az nem látja a térkép és a több évtizedes csepeli közlekedési káosz alapján, hogy a pirossal jelzett Albertfalvai hídra volna szüksége Csepelnek, Budafoknak, Pesterzsébetnek, Ferencvárosnak, Kispestnek és az egész fővárosnak is. Politikai alkuk miatt  a csepelieknek és több százezer budapestinek lehet, hogy örökre el kell búcsúznia a józan ész diktálta Albertfalvai híd megépítésétől. Borbély Lénárd csepeli polgármesternek és állandó tettestársainak erről egyetlen szava sincs. Hallgatnak mint...

A Galvani híd megépítése mellett döntött a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT), amely a kormány és főváros közötti egyeztetések fóruma - írja a Pesti Hírlap. A főváros vezetése ugyan az Albertfalvai híd mellett tette volna le a voksát, végül elfogadták a kormány javaslatát azzal a kikötéssel, hogy újratervezik a pesti oldalon hozzá kapcsolódó úthálózatot. A korábban ismertté vált tervek ugyanis a Határ út vonalában – a kispesti Wekerlét és a József Attila lakótelepet elválasztó Kiserdőn át – vezetett nyomvonallal számoltak.

„Rossz híd a rossz úthoz” – kommentálta a Pesti Hírlapnak a Galvani híddal és a Határ útra vezetett forgalommal számoló terveket Balogh Samu városépítész, Karácsony Gergely kabinetfőnöke, aki szerint abból kellett kiindulni, hogy a kormány ragaszkodik a Galvani hídhoz, ugyanakkor

Alattvaló képzés cinkosok közt. Takaró Mihály szerint az „iskola nem a gyermekek igényeit kielégítő intézmény”, az a feladata, hogy átörökítse a nemzeti kultúrát. A kitüntetést Kásler Miklós miniszter adta át Takaró úrnak, mert megérdemli (mind a kettő)

Poroszos rendszerű iskolába jártam, ráadásul igazi stréber voltam, akinek akkoriban fel sem tűnt, hogy mégis mi a fenének bebiflázni a folyók mellékfolyóit, a csaták dátumát és a bauxittermelés központjait, amit mind gondosan és hamar töröl az agyunk, mint alkalmazhatatlan ballasztot. Érettségin például fel kellett ismernem a löszt – itt üzenem, ennek azóta sem vettem hasznát. Persze a jófej földrajztanárunk minden nem geológusnak készülő diáknak segített, volt egyfajta cinkos egymásra kacsintás, ő is, mi is tudtuk, hogy ennek semmi értelme, de hoztuk a kötelezőt.

Ebben felnőve emlékszem, mekkora rácsodálkozás volt Vekerdy Tamás több írása vagy interjúja, az egyikben szó szerint azt mondta: a németeknél már rég nincs úgynevezett porosz iskola, ez már csak nálunk van és más kelet-európai országokban. Hogy ezt miről lehet felismerni? Hogy alattvalókat képez, nem pedig állampolgárokat nevel – mondta.

A Fidesz önkormányzati képviselői Csepelen továbbra is a vezetői diktátumok alapján, gépiesen szavaznak. Megtehetik és meg is teszik, mert nekik (is) kifizetődik...

Csepelen csütörtökön képviselő-testületi ülésre hívták az érintetteket. Nem sokat változott a megszokott fideszes rendszer. Most is voltak napirendek, amelyeket az ülés előtt néhány órával tettek fel az önkormányzati honlapra, és voltak ködösítések, félrevezető manőverek, igaztalan állítások kommunistázással megspékelt elvtársazással.

A költségvetést „elbújtatták” egy saláta napirendbe, amelyben pedagógusok támogatása, az egészségügyisek létszámkeretének emelése, és az önkormányzat fizetési kötelezettségeinek elfogadása volt a fő téma.

A polgármester jelezte „félelmét”, hogy hosszú ülés elé néz. Érzése szerint ez be is igazolódott, mert a kéttucat napirend, benne a költségvetéssel három órán át tartott! Csak csendesen jelezem, hogy a rendszerváltástól 2010-ig elő nem fordulhatott, hogy költségvetést ilyen rövid tárgyalási idő alatt fogadott volna el a testület. Most azonban más világot élünk! Hol vannak már az egész napos testületi ülések? Hol vannak az érvek, stratégiák ütköztetései, a politikai oldalak egymás meggyőzésére tett kísérletei? Hol van a képviselői szolidaritás, az őszinte szó, és az emberi bizalom?

A fideszes hév elhamvasztotta! Ábel Attila, a polgármester – „sajtóért felelős” - alpolgármestere például azt volt képes a testület képébe vágni, hogy a Csepeli Hírmondó azért demokratikus, mert

Október 13-val még csak félig ment fel a függöny, vagy még annyira sem. Még el sem kezdődött a prológ, de a közönségnek, amely októberben jegyet váltott az előadásra, már nagyon nem tetszik, amit lát. Kényelmetlenül mocorog a székén szembesülve az eszmények és a valóság közötti ellentéttel, amiről azt gondolta: színészek és rendezők, dramaturgok és darabírók valahogy csak áthidalják már azt a szakadékot, amit az teremtett, hogy a budapesti színházak szabadságából  pártpolitikai ügy lett.

A kultúra nemzeti alap – skandálták több ezren tavaly decemberben a Madách téren válaszul a kormány színháztörvényére a színházi szabadság nevében. Ebből az eszményből mára politikai katyvasz lett, amelyben mindenféle mendemonda kavarog. Ki kinek a kicsodája, ki, kit akar mindenféle székekbe beültetni és miért, hogy a kormány nyílt zsarolásán túl, ellenzéki belső zsarolás kelt itt életre.

Most aztán itt állunk és

Az 1968-ban átadott, akkor korszerű építmény megnyitásával új időszámítás vette kezdetét a munkásotthon történetében. Sok ezer ember művelődésének, szórakozásának, művészeti , tudományos pályakezdésének lett az otthona. Barátságok, szerelmek szövődtek falai között. Csepel és az ország egyik meghatározó kulturális központja volt, nemzetközi hírnevet szereztek együttesei, klubjai. Több mint harminc éven át sikert sikerre halmoztak a ház dolgozói. Aztán az intézmény felett megjelentek a viharfelhők...

Március 14-én lesz száz éves a Csepeli Munkásotthon. Blogunk ez év január 15-én sorozatot indított   az intézmény 100 éves fennállásának tiszteletére, amelyben az otthon avatásáig eltelt éveket tekintettük át. Február 14-én az 1945-68, most pedig az 1968-2000 közötti időszak néhány, a munkásotthonnal kapcsolatos fontosabb eseményeit elevenítjük fel.

Ezt az időszakot már a Csepeli Munkásotthon Alapítvány által 2000-ben, a intézmény 80. évfordulója alkalmából kiadott, a Csepeli Munkásotthon története című kiadvány alapján tekintettük át.  A „krónikás” változatlan volt, az első kiadás szerzője, az akkor 72 éves Drucker Tibor írta az 1920-1964 között évtizedeket is tartalmazó újabb kötetet is. 

Könyvében  az 1968-2000 közötti 32 évet „A hagyományőrző új palota” címszó alatt dolgozta fel, azonban az egyes klubok, a könyvtár, a szakkörök együttesek, foglalkozások, programok és az intézmény életében meghatározó események külön-külön bemutatásával ragaszkodott az 1964-es kiadvány szerkesztési elveihez.

A hagyományőrző új palota:

Székely Éva olimpiai bajnok, 1952., Helsinki

Gyarmati Andrea, Székely Éva lánya írja:

Szombaton koradélután úgy döntöttél, hogy részedről ennyi.

Elaludtál, ami az elmúlt néhány hónap kiínjai után nagy kegyelem;féltem, úgy lesz vége, hogy elfogy a levegőd, elfogy az erőd lélegzetet venni, de ettől szerencsére megkímélt a sors, mindkettőnket.

Álltam az ágyadnál és néztelek. Néztem azt a valakit, aki másoknak a Nemzet Sportolója, a Pillangó Kisasszony, a Nagy Bajnok, és ki tudja még, mi minden volt, van, és bizonyára lesz is, nekem azonban, és csak nekem: Anyu.

Rettenetes harc után csendesen léptél át, béke volt a vonásaidon és körülötted.

Hatvanhat fantasztikus közös évet kaptunk, és megadatott nemcsak a szülő-gyerek kapcsolat, hanem

Nem kell kutatni a felelősök után

Miközben Csepel önkormányzati vezetői saját dicsőségüket fényezik, nem látják vagy eltakarják azt, amit elfelejtettek megcsinálni. Teli tüdővel kiabálták, hogy „a tüdőgondozót teljesen felújítottuk”, miközben gondosan elhallgatták, hogy ezen munka hiányosságaival igazából a galamboknak tettek jót... A galambok ugyanis már most akadálymentesen jutnak be a tüdőgondozóba - írja többek között cikke bevezetőjében a 21. kerületi Hírhatár főszerkesztője. Bárány Tibor.  Az A (galamb)szárnyra kelt, ám kissé szárnyaszegett dicsőség című írás emlékeztet a három évvel ezelőtti, a csepel.hu-n megjelent diadaljelentésre, amely szerint 2017-ben

"Október 20-án átadták a teljesen felújított tüdőgondozó épületét...Az intézményt két hónap és egy nap alatt varázsolták újjá a Csepeli Városgazda munkatársainak közreműködésével. … A munkálatok mintegy 30 millió forintba kerültek.

A Hírhatár cikke felidézi a néhány napos újabb örömhírt is, amely szerint

„Az Állami Egészségügyi EllátóKözpont (ÁEEK) 64 millió forintos támogatásának köszönhetően újabb egészségügyi fejlesztések valósulnak meg a kerületben. A rendelkezésre álló összeget új eszközök beszerzésére és a tüdőgondozó akadálymentesítésére fordítja a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat.”

A cikk a továbbiakban értékeli a dicséretes igyekezetet, majd egy sokakat elgondolkodtató kérdést vet fel: 

Anya és leánya: Székely Éva Gyarmati Andreával

92 éves korában elhunyt Székely Éva olimpiai bajnok úszó, a Nemzet Sportolója

Székely Éva 1927. április 3-án született Budapesten. Négyévesen tanult megúszni a csillaghegyi strandon, ahol 1936-ban a hangosbemondón keresztül hallgatta a berlini olimpia közvetítését, és azt, ahogy Csík Ferenc megnyerte a 100 méteres gyorsúszást.

„Elhangzott a himnusz, nagyon nagy hatással volt rám. A strand tele volt, még a palik is megkönnyezték. Akkor határoztam el, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni! Ha ő nem nyer akkor, talán én sem lettem volna olimpiai bajnok. Ő volt az ideálom” – emlékezett vissza korábban a Magyar Olimpiai Bizottság honlapjának adott interjújában.

1938-ban egy KISOK-versenyen (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) figyelt fel rá későbbi edzője, Sárosi Imre, aki a Ferencvárosi Torna Clubhoz hívta. Első felnőtt magyar bajnoki címét az

A Csepeli Hírmondó álcázza magát. Gazdái azt hiszik, hogy nem ismerik fel őket. Ugyan már! Bárki láthatja a valódi arcukat.  A CSH éppen ezért, miattuk, így, ebben a formában  egy kicsit fölösleges,  egy kicsit drága, túl sok érte az a néhány tízmillió forint. De a miénk. Ezt kapjuk a kerületvezetőktől. Ingyen!

Ki van zárva  a csepeli ellenzék a csepeli önkormányzat közpénzből kiadott, több mint 30 ezer példányban megjelenő lapjából, a Csepeli Hírmondóból. Legfeljebb a gúny tárgyaiként jelenhetnek meg a CSH-ban. Megszólalásaik ritkák mint a fehér holló, amely mostanság nagy ívben elkerüli Csepelt. Az ellenzék mellett a csepeli közélet is ki van zárva a kerületi lapból, a helyét változatlanul a vezetők fényezése, a róluk készült fotók albuma, disznótor, jópofáskodás, főzőcske  foglalja el. Így, ebben a formában  egy kicsit fölösleges,  egy kicsit drága, túl sok érte az a néhány tízmillió forint, de a miénk. Ingyen! Így van ez már tíz éve és így folytatódik 2020-ban a tavaly október 13-i választások után is, annak ellenére, hogy a csepeliek ugyanannyi kormánypárti és ugyanannyi ellenzéki politikust juttattak a képviselő-testületbe. Csak néhány hónap telt el október idusa óta és  a csepeli ellenzék megosztottan, romokban, a helyi hírek közlőinek feje bedugva a homokba. De az újság papírja az jó minőségű…

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  február 26-án megjelent 4. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Kevés politika, semmitmondó tájékoztatás, izgalom és érdekesség nélkül. Klimastratégia, HÉV, amelyből egyszer majd állítólag metró lesz, újból akadálymentesítik a tüdőgondozót, ismét feltalálták a családbarát szülészetet, emlékezés a kommunista diktatúra áldozataira, 2-2 oldal a családra, iskolára és a sportra, hagyományokra, 1-1 oldal pedig a civil életre (pontosabban az egyházra) és a kultúrára. Ennyi a CSH legújabb száma.

Véleményünk a cikkekről:

- Mikor tervezik kormányzati döntéssel ideglenesen megtiltani a közvetlen polgári légi forgalmat Kína és Magyarország között?
- A helyzet súlyosságára való tekintettel nem gondolja-e, hogy Önnek kellett volna megtartani a tavaszi ülésszak első ülésnapján a koronavírus terjedésének megakadályozásáról szóló beszámolót? - Ezeket a kérdéseket tette fel írásban Orbán Viktornak Csepel és Soroksár független országgyűlési képviselője, Szabó Szabolcs, akitől a többi között ezt olvashatjuk  közösségi oldalán: 

Holnap is érkezik egy repülőgép Kínából. Felfoghatatlan számomra, hogy a koronavírus-járvány ellenére a magyar kormány még mindig nem függesztette fel a közvetlen polgári legi közlekedést Kína és Magyarország között. Ezt több európai ország már rég megtette, miközben mi tétlenül nézzük az eseményeket. A kormánynál is rákérdeztem már, hogy mikor óhajtják ezt végre megtenni? Néhány maratoni hosszúságú sajtótájékoztató, a lázmérők bevetése, valamint fertőtlenítőszerek kihelyezése nem fogja megfékezni a vírus terjedését.

Szabó Szabolcs  Orbán Viktorhoz címzett  kérdését az alábbiakban közöljük:

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A tavaszi ülésszak nyitányaként Kásler Miklós miniszter úr tartott igen rövid és súlytalan
beszámolót arról, hogy milyen intézkedéseket tett a kormány a koronavírus járvánnyal
kapcsolatban. Sajnálatos módon mindössze 5 perces beszámolóból nem derült ki, hogy konkrétan milyen módon tervezik megakadályozni, hogy a vírus bejusson az országba. Persze fel kell készülni arra is, hogy mit kezdjünk az estlegesen itthon megbetegedett emberekkel, de az első számú célnak azt kellene tekinteni, hogy a vírus országba való bejutását akadályozzuk meg.

Mivel a betegség

Nincs ellene oltóanyag

Egy remek kis könyv bemutatóján voltam kedd este az Örkény Könyvesboltban: alig 130 oldal az egész kötet, elfér egy belső zsebben, nem is gondolná az ember, hogy milyen veszélyes fegyvert lehet belőle kovácsolni Orbán Viktor főméltóságú kormányzó úr ellen. Gene Sharp írta, az a címe, hogy Diktatúrából demokráciába, s alcíme szerint ez a könyvecske elvi útmutatás a felszabaduláshoz.

Miközben a bemutató előadóit, Dettre Gábort, Bozóki Andrást és Kocsis András Sándort hallgattam, az jutott eszembe, hogy a magyar társadalomnak először nem azt kellene elmagyarázni, hogy miképpen szabadulhat fel, hanem azt, hogy részleges politikai elnyomásban él. Diktatúrának egyelőre nem nevezném, minden valószínűség szerint autokratikus díszletdemokráciában élünk, egy pártállami eszközökkel működtetett maffiállamban, ahol a

Hol van már az október 13-i önkormányzati választás csepeli eredménye? Borbély Lénárd fideszes polgármester rajta tartja a szemét a darabokra hullott ellenzékén. Megoszt és uralkodik... 

Ma délután öt órakor tartja – munkaterv szerinti –, idei második ülését a csepeli önkormányzati képviselő-testület.  A csepel.hu-n  olvasható meghívó tervezet szerint várhatóan 22 napirendről dönt a testület. Az érdekesebb témákkal kapcsolatos megjegyzéseink, kérdéseink, amelyekre, reméljük, választ is kapunk a testület ülésén:

Íme az első: Miért kell eldugni, becsomagolni Csepel idei költségvetését? Úgy gondolják, ha a tavalyi kampányköltekezés árát, a rossz gazdálkodás következményeinek lenyeletését, az elkerülhetetlen adó- és díjemelést  pedagógus pótlékkal párosítják, akkor nem lesz keserű a pirula? Fizessenek a csepeliek? De miért?

Napirend-tervezet 2. pontja: (25. sz. előterjesztés)

Javaslat a Csepeli Csodakút Egyesített Óvodában közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógus munkakörben foglalkoztatottak részére csepeli pótlék további biztosítására

Javaslat a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat engedélyezett létszámának meghatározására

Javaslat a Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata adósságot keletkeztető ügyleteiből származó fizetési kötelezettségeihez meghatározott saját bevételeinek és az adósságot keletkeztető ügyletekből származó fizetési kötelezettségeinek elfogadására

Rendelettervezet Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata 2020. évi költségvetéséről

Előterjesztő: Borbély Lénárd polgármester

Megjegyzés: az előterjesztő javaslatának címében, kommunikációs céllal emelt ki három témát a költségvetésből. Az egyik a

Az egészségügy annak a kérdése, hogy aki ma beteg Magyarországon, talál-e orvost, megfertőződik-e a kórházban, hozzájut-e a gyógyszereihez, szóval túlél-e. Mint tudjuk, ez persze lehetséges, ám egyben szerencse dolga is, nem mindegy, ki hol él, a kezelőintézet épp milyen állapotban van, és az orvos kevésbé túlterhelt-e, mint kollégáinak zöme

A magyar emberek többsége, ha megkérdezik őket, akkor  a szegénység és a hitelképesség problémája elé az egészség ügyének csúfolt meghalasztási rendszert teszik az első helyre.

Milyen irányban halad az országa, és ön boldog-e attól, amit lát? Ezt kérdezte az Ipsos 28 országban, és kiderült, hogy a boldogtalanok átlagos aránya már elérte a 61 százalékot, Magyarországon pedig a 72 százalékot. Kemény tanulási folyamaton vagyunk túl, és kellően illúziómentesek is vagyunk ahhoz, hogy ne gondoljuk: ez a magas arány a demokrácia állapotának, vagy az ország szétrablásának tudható be.

Nem így van, de hát egy mára túlhaladottnak ítélt filozófus szerint az embereknek előbb enniük, inniuk, lakniuk kell, mielőtt bármi megérintené őket. Meg gyógyulniuk is, tehetjük hozzá, mert