"Hoznak egy rémült nénit. Nem tudom igazán megnyugtatni. Hoznak egy nőt. Annyi idő alatt is romlik a légzése, amíg átérnek a sürgősségiről. Oxigénmaszkot kap. Nem elég. Lélegeztetőgépre tesszük. Nem elég. Nagyobb fokozatra kell kapcsolni. Ezt már nem bírja." - Egy covidos betegekkel foglalkozó orvos bejegyzése a saját közösségi oldalán
Ami biztos, az utóbbi napokban Magyarországon haltak meg a legtöbben Covidban a lakosság számához viszonyítva . Értsd, sehol nem ilyen rossz az esély, hogy túléld, ha elkapod. A kórházakban, bárhogy is próbálják tagadni, nagyon durvák a viszonyok. És ezen az sem segít, hogy a gyakorlott orvosok, a rezidensek az ápolók és az asszisztensek, a takarítók és a sofőrök erejüket megfeszítve dolgoznak.
A napi körülbelül kétszáz áldozat azt jelenti statisztikailag, hogy egy óra múlva még nyolc-kilenc ember hal meg Magyarországon koronavírusban. Hatkor még él, hétkor már nyolc-kilenccel kevesebben leszünk. És ezen egyelőre az sem változtat, hogy kétségtelen sok országhoz képest itt gyorsabban halad az oltás – még ha rengeteg fennakadással és felesleges kormányzati gáncsoskodással is.
Ezt a halálozási trendet rövid távon az oltással nem lehet megfékezni. A kormányzati intézkedések olyanok, amilyenek – ráadásul együttműködés nélkül nem megy. Attól, hogy lehet, még nem biztos, hogy kell. Ahol vívóbajnokságot szerveznek (eddig legalább 30 fertőzött), ahol birkózóversenyt tartanak (még nem tudjuk a megbetegedettek számát) – csak azért, hogy igazolják azt a nevében sportra elvert 290 milliárdot – miközben az egészségügynek 60 ha jutott, pedig az ideológiai szolgálóleánnyá fizetett egyházaknak is rázuhant vagy 150, ott tényleg csak magunkra számíthatunk.
A kórházakból kevés hír jön ki – a sikerpropagandához nem illik. Én napok óta figyelek a közösségi médiában pár mértékadó embert. Egy gyerekorvos, akit Covid-osztályra vezényeltek, ezt írja: